Somogyi Néplap, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-29 / 304. szám

1985. december 29., vasárnap Somogyi Néplap 3 A Szovjetunió legnagyobb energetikai berendezéseket és nagy elektromos motoro­kat gyártó egyesülése az 1962-ben létrehozott leningrá- di „Elektroszila”. Húszezer dolgozója 220 millió rubel termelési értéket állít elő évente. Itt készülnek az 1,2 millió kilowattos turbógene­rátorok, az atomerőművek egymillió kilowattos generá­torai, a Szovjetunió számos épülő és működő erőművé­nek berendezései. A paksi atomerőmű reaktorainak vé­delmi, biztonsági berendezé­seit gyártották Leningrád- ban. Az egyesülés sikerrel zár­ta a XI. öltéves tervet. 32 százalékkal nőtt a termelés, öt év alatt 282 millió rubel értékben gyártottak új ter­méket. 91 millió rubel az előállított közfogyasztási cik­kek értéke. A termékek csak­nem 15 százalékát exportál­ják. Mindezt elsősorban az „In­tenzív fejlesztés 90” prog­ram keretében előirányzott intézkedések egy részének megvalósításával érték el. Nyereségük jelenleg 25 mil­lió rubel, 1985-ben 22 szá­zalékkal nőtt. Ez részint a termelés növekedéséből, ré­szint a minőségi prémium ötmillió rubeles emelkedésé­ből, valamint abból adódik, hogy teljesítették a szerző­déses szállításokat. „nevelője“ A katonatisztek Hol telefonhoz hívták Bog­dán Jánost, a kaposvári 503. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatóhelyettesét, hol a kollégák kopogtattak be hozzá az otthonos kis iro­dájába, amelynek falán kü­lönféle névsorok, listák, ki­mutatások lógnak, hogy min­dig kéznél legyenek. A szervezést nagyon ked­velő pedagógus több mint tizennyolc éve tanít ebben az intézetben. A pécsi ta­nárképző főiskola matemati- ka-kémia-műszaki ismeretek szakának elvégzése után ke­rült ide 1967 nyarán. Szüle­tett somogyi, fonyódi, s nem is gondolt rá, hogy másfelé menjen. A munkája mellett is mindig tanult, elvégezte a debreceni tudományegyetem kémia szakát, majd az esti egyetem szakosítóját. Köz­ben vették föl a pártba. A tantestület tíz évvel ezelőtt választotta meg igazgatóhe­lyettesnek. — Nagyon jól érzem itt magam. Az a generáció van nálunk, amelyikbe én is tar­tozom. Vagy előttem vagy utánam végeztek. Jól össze is tartunk ... Az igazgatóhelyettes a kö­zelmúltban honvédelmi mi­niszteri dicséretet kapott a fiaitalok katonai pályára va­ló irányításában elért ered­ményeiért. Nem ez volt az első ilyen elismerése, nyolc évvel ezelőtt megkapta a Haza Szolgálatáért Érdem­érem ezüst fokozatát. — Félig-meddig munkakö­ri kötelességem is ez a te­vékenység — kezdte Bogdán János. — Nagyon érdekes, hogy az általános iskolákba azért járunk, hogy megnyer­jük a gyerekeket az itteni szakmák valamelyikére. Ak­kor pedig, amikor bekerül­nek ide, tulajdonképpen megkezdjük néhányuk átirá­nyítását egy másik pályára. Már az elsf évtől kezdve foglalkozunk azokkal, akiket alkalmasnak érzünk a kato­nai, a rendőri vagy a tűzol­tói pályára. — Milyen módszereket al­kalmaznak az intézetben? — Elsőnek azt mondanám, hogy felhasználjuk a két if- júgárda-szakaszunkat. Itt már szép hagyományok ala­kultak ki. Szőnyi Márton a névadónk, az ő tiszteletére minden tavasszal meghívjuk a kaposvári ifjúgárda csa­patokat egy kétnapos vetél­kedőre. Ez szinte főpróbája a későbbi városi, megyei szemlének. — Van-e’ hatása a haza­fias-honvédelmi nevelésnek? Mivel az egyesülés a vál­lalatok gazdálkodási feltéte­leit módosító kísérletben is részt vesz, sok tekintetben önállóan költheti el a nyere­séget. Két év alatt egymillió rubelt fordítottak lakásépí­tésre. A ráfordítások egy­százalékos csökkentése öt százalékkal növeli az anya­gi ösztönzési alapot, márpe­dig ez évben 2,2 százalék­kal csökkentek a ráfordítá­sok. önállóbbak a tervezés­ben, nagyobb összegeket je­lölhetnek ki rekonstrukciós célokra, ezek felhasználásá­ról maguk dönthetnek. A műhelyekben vagonnyi generátorok állnak. Óriási tengelyeket esztergálnak, máshol a tekercselést vég­zik. A hatalmas csarnok da­ruinak mérétei jelzik, nem akármilyen súlyúak a külön­leges vasúti kocsikra felra­kott kész berendezések. A tervezők irodáiban szá­mítógépek zümmögnek. A képernyős terminálok között ott láthatók a Videoton display-k is. Az egyesülésnél nagyon szoros a tudomány és a termelés kapcsolata, sa­ját tudományos kutatóinté­zetük és tervezőirodájuk van. A másik kísérlet, amely­ben részt vesznek, a konst­ruktőrök, mérnökök, techno­lógusok alkalmazásának új, gazdasági feltételeit hozta létre. Lehetővé vált, hogy 2500 konstruktőrből és tech­nológusból kettőszázat fel­szabadítsanak. Munkabérük megtakarítása révén 30—200 rubellel is nőtt egy tervező- mérnök fizetése. Az egyesülés és a mérnö­kök közös érdeke, hogy mi­nél hatékonyabb legyen a tervezés, az új technológiák kidolgozása és alkalmazása. Három szinten valósítják meg az anyag- és energia­takarékossággal összefüggő intézkedéseket. A tervezőket könnyebb, kisebb anyagigé­nyű berendezések létrehozá­sára ösztönzik. 25 százalék­ban a jobb technológiai fo­lyamatok, a korszerűbb gé­pek, a pontosabb megmun­kálás eredményeként tud­nak anyagot megtakarítani. A jó tervek mind megvaló­sulnak. Most készül például egy 300 megawattos generá­tor, amelyben a szupraveze­tés jelenségét hasznosítják. Az „Elektroszila” egyike a Szovjetunió negyven olyan vállalatának, amely még egy kísérletben részt vesz: módot kap a dolgozók alapfizetésé­nek akár 30—40 százalékos növelésére, de ezt a pénzt kizárólag munkaerő felsza­badítása, a munka termelé­kenységének növelése, kor­szerűbb berendezések, gépek beállítása révén teremthetik elő. Önmagunkon kell segíteni A mindennapok oroméiról, gondjairól — Természetesen ... Ezt az egész tantestület végzi az osztályfőnököktől a taná­rokig. Ennek a hatása szin­tén benne van abban, hogy sikeres a katonai pályára való irányítás. Nem „erő­szakoljuk meg” a témákat, azért órán és órán kívül is kapnak a tanulók történel­mi, hazafias-honvédelmi is­mereteket. Aztán itt vannak a tavaszi honvédelmi napok. Ezek nagyon népszerűek. A fiatalok kedvelik a terepen való mozgást, a versenyt, a lövészetet. Az utóbbira a pincében levő légpuskalőte- rünk is alkalmas. Filmet is vetítünk a honvédelmi na­pokon, elsősorban olyanokat, amelyek a második világhá­borúról szólnak. Ezeket fel tudják használni a szakmun­kásvizsgán, amikor számot adnak a törtéllélmi-társadal- mi ismereteikről. — Akkor megvan az alap­juk azoknak a fiataloknak, akiket kiszemelnek a kato­nai pályára. — Igen, s velük még kü­lön is foglalkozunk. Külö­nösen, amikor harmadikosok. Aztán meghívjuk a szüleiket egy értekezletre. Ott a me­gyei területvédelmi és had­kiegészítési parancsnokság is képviselteti magát. Éven­te olyan 15—25 fiatal hatá­rozza el, hogy elmegy tiszt- helyettesi iskolába. Közülük ti z-ti zen kettő felel meg az egészségügyi követelmények­nek. — Visszajárnak-e azok, akik már végeztek? — Bejönnek, amikor sza­badságot kapnak, tartják a kapcsolatot velünk. A leg­több tanulónkbóli tiszthelyet­tes lesz, vannak azonban, akik továbbtanulnak, s had­nagyként, főhadnagyként ta­lálkozók velük. Ezt felhasz­náljuk a rendezvényeinken is. A honvédelmi napok ha­ditechnikai bemutatójára ná­lunk végzett tiszthelyettese­ket, katonákat, esetleg tisz­teket kérünk. Pető Tibor, KISZ-bizottságunk egykori titkára ma hadnagy, ő szin­tén szívesen jön közénk. Ugyanígy a fegyveres erők napja tiszteletére rendezett ünnepségen is itt vannak néhányan. Ez a tanulók él­ményét is növeli. — Szép ez a munka? — Igen szép ... Az ember nem akkor látja az ered­ményét, amikor végzi, ha­nem később ... Lajos Géza Kinn ragyogóan süt a de­cemberi nap. Az évből hát­ralevő egy-két hjtet ilyen­kor már nagyon sok helyen napokban számolják. Az előre- és a visszatekintés időszaka ez. A mindennapos pozitív és negatív előjelű pillanatok ilyenkor már ál­talános, békés örömmé, illet­ve kudarcérzésekké sűrűsöd­nek. Lehet belőlük következ­tetni. Läufer Imre, a babócsai szövetkezet elnöke rágyújtás mosolyog. — A nehézségekre föl kell készülni, azok mindig vol­tak, vannak és lesznek. És miért lenne ránk szükség — a gondolkodó, cselekvő em­bereket értem ez alatt —, ha nem adódna valami meg­oldásra váró probléma?! A kudarc az éppúgy a munka velejárója, mint a siker. A közbevetést azért meg­kockáztatom. — De éppen a mezőgaz­daság az a terület, ahol a jó szándék mellett egyálta­lán nem irányítható ténye­zők is szerepet játszanak mind a sikerérzésben, mind a kudarcban. — Ez nem vitás. De mit segít az, ha például az idő­járásra hivatkozunk. Vagy más esetben a szabályozók­ra. Jóllehet, mint például ez évben is, mindkettő hatás­sal volt — méghozzá nem is mindig jó hatással — a gaz­dálkodásra. De időjárás min­dig volt, a jónak örültünk, a rosszait szidtuk. Aztán az adott körülmények között, kevesebb vagy több erőfe­szítéssel, megoldottuk a fel­adatokat. Hosszabb távon a természet mindig kiegyenlíti az adósságát! A nehézségek­re lehet hivatkozni, lehet ró­luk beszélni, de ezzel vajmi keveset segítünk! Nem be­szélni kell, hanem cseleked­ni! Az okfejtéssel csak egyet­érteni lehet. Közbevetésre amúgy sincs mód, mert Läu­fer Imre máris példával folytatja hangos gondolko­dását. — Annak a világnak már régen vége van, amikor a felső szervek „nyakába varr- hattuk” a gondjainkat, mond­ván: egy-egy utasítás miatt jött a kudarc. Voltak gon­dok az idén is! Későn tava- szodott, jeget is kaptunk, egy hónappal az aratás előtt oly ígéretes búza szinte az ellenkezőjére fordult. Mond­jam tovább? Mit segítünk azzal, ha ezt idézgetjük, er­ről beszélünk?! — De mit lehet tenni? — Megint csak egy példát mondok — mondja az elnök egy újabb cigaretta gyújtás és pillanatnyi töprengés után. — Napjainkban sok szó esik arról, hogy válság­ban van az állattenyésztés, és sok gazdaság a romló jö­vedelmezőség miatt megszün­tette ezt az ágazatot. Én nem vagyok híve a gyors váltás­nak, ha valami éppen nem úgy alakul, ahogy elvárná az ember. Mi kitartottunk a szarvasmarha és a sertés mellett, és lám, a mostani szabályozók valami kis eny­hülést már hoztak. Nem azt mondom, hogy egyértelműen javult ennek a kritikus ága­zatnak a közgazdasági hely­zete, de némi előrelépés tör­tént. Arról nem beszélve, hogy még a jelenlegi körül­mények között is az állatte­nyésztés pótolta nálunk az idén a növénytermelés hiá­nyait. — Ilyen tapasztalatot ma­napság ritkán hall az em­ber. — Nálunk az állattenyész­tést nem terhelik tetemes beruházási költségek, meg­lehetősen elavult, korsze­rűtlen körülmények között termelünk. De termelünk! És nem mondunk le a me­zőgazdasági tevékenység egyik fontos láncszeméről! — Éppen a korszerűtlen­ség és a fejlesztés lehetősé­geinek a hiánya kényszerít sok gazdaságot a felszámo­lásra. — Amire képesek vagyunk, azt megtesszük saját erőből. Most ilyen a helyzet és bi­zonyos, hogy majd álakul másképpen is. De nem üres óllal vagy üres istállóval fo­gadjuk az új körülményeket. A mostani napokról, az év örömeiről, gondjairól kezd­tünk beszélgetni, és talán észre sem vettük, hogy ami­ről szó van, az vallomás is, vélemény is. Talán úgy mon­danám: töprengésre méltó gazdálkodási szemlélet. Vörös Márta vitakultúránk~] A demokratizmus lehetősége és gyakorlata — A tömeg szintű vita­kultúra alapja, hogy az em­berek megtanulják saját ér­dekeiket úgy kifejezni, hogy figyelembe veszik a többi érdeket — mondta dr. Já- vorszky András, a kaposvá­ri tanítóképző főiskola ta­nára, az intézmény pánttit­kára. — Ehhez tolerancia és kompromisszumos készség kell. Megtanulni engedmé­nyeket tenni úgy, hogy köz­ben hűek maradunk alap- elveinkhez. Ez egyre fonto­sabb, hiszen a társadalom fejlődése ma a korábbiak­nál többféle — s nemegy­szer különböző — érdeket hoz a felszínre. Tapasztala­tom szerint fiataljaink — (s nem csak ők —) sokszor nem tudnak felkészülten harcba menni, így szükség­szerűen falakba ütköznek. Ez persze kedvüket szegi és azt mondják, nem érdemes vitatkozni. Pedig nem erről van szó. — Milyen szerepe van a demokratikus hagyomá­nyoknak a vitakultúra fej­lődésében? — A demokratikus maga­tartást csupán a hagyomá­nyokon keresztül tovább­adott magatartási mintákból tanulhatják meg az embe­rek. önmagában a demok­ratizmus és a viták szorgal­mazása nem teszi belsővé ezt a magatartást. Vannak országok, ahol ezeket a mintákat az új nemzedék készen kapja. Nekünk még mindezt tanulnunk kell. A demokratizmus mai le­hetőségei megelőzik az azokkal való élnitudás ké­pességét. Mégis nagy szük­ség van e lehetőségekre, hi­szen az emberek — kudar­coktól sem mentesen — csak ezek során tanulhatják meg a közös ügyeikben való érdemi részvételt. Amiként a kisgyerek is úgy .tanul meg beszélni, ha minél, több beszédalkalma van. A vita­kultúra kialakulása hosszú folyamat, s tartós eredményt csak akkor várhatunk, ha már egy nemzedék ebben a szellemben nő fel. Amíg például egy vezető gyereke otthon mindig azt hallja, hogy a beosztottak értetle- nek, lazításra hajlamosak és hibát hibára halmoznak, s amíg a beosztott gyermeke azt, hogy minden főnök rosszindulatú, .kiskirály, aki­nek .mindig igaza kell, hogy legyen, addig alapszinten sem alakulhat ki a fentebb említett tolerancia. — Meg lehetne gyorsítani ezt a folyamatot? Vannak, akik szóvá teszik, hogy pél­dául a .retorika oktatása se­gítené a vitakultúra fejlő­dését. — Amit tanítunk, annak csak akkor van értelme, ha belsővé is válik. A retorika hasznosításának alapja csak a társadalmi gyakorlatban elsajátított magatartásfor­ma lehet. Ma nem az a fő gondunk, hogy az emberek hogyan fejezik ki az érde­keiket, hanem az, hogy meg­találják-e egyáltalán az ön­maguk szempontjából való­ban lényeges kérdéseket. Hogy tényleges, fontos és tartós érdekeiket meg tud­ják-e különböztetni a vélt pillanatnyi vagy látszat ér­dekektől. Tehát hogy önma­gukat ne csupán a jelenség szintjén értékeljék, hanem képesek legyenek elhelyezni a nagy egészben. Mindenek­előtt ezt kell gyakorolni. Bíró Ferenc Az SZKP kongresszusa elé Program és kísérlet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom