Somogyi Néplap, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-28 / 303. szám

1985. december 28., szombat Somogyi Néplap 3 A NOVIKI SIKEREI Találmánygondozás, termeltetés Január óta tizenötmillió forintos forgalmat bonyolí­tott le a Noviki kisüzemi innovációs iroda kaposvári kirendeltsége. Ha ehhez hoz­závesszük, hogy az 1985 ele­jén városunkba települt iro­da több hónapig albérletben volt a kisiparosok szövetsé­génél, a vezetője egyben az egyetlen beosztottja is volt önmagának, akkor igazán tiszteletre méltó ez a ti- zenötmi'lliós teljesítmény. Balogh Istvánt ma már joggal titulálhatjuk a me­nedzseriroda főnökének, ugyanis két taggal gyarapo­dott a kirendeltség, és a Szondii utca egyik új házá­nak földszintjén néhány he­te több dolgozószobát és egy bemutatótermet mond­hat magáénak a Noviki. Ott beszélgettünk. A kirendelt­ségvezető így kezdte: — Nem hittem, hogy ilyen hamar önálló irodánk lesz, de végül a tizenötmillióból erre is futotta. Baranya, So­mogy és Tolna gazdái va­gyunk, a háfrom megyéiben igyekszünk újításokat, talál­mányokat gyűjteni, gondoz­Fertőtlenítőszert adagol, je­lez az orvosoknak ni, valamint hiánycikkek termelésére vállalkozó em­bereket keresni. Azt sem hittem kezdetben, hogy itt ekkora a piac. A kínálat és a kereslet is meghaladta re­ményeinket. A bemutatóterem még jó­részt üres, de néhány tárgy így is jelzi a szellemi alko­tások hasznosítására, a mű­szaki fejlesztés elősegítésé­re és a termeltetésre hiva­tott cég munkájának sokré­tűségét. Orvosi műszerek, mezőgazdasági gépek alkat­részei, apró háztartási esz­közök és egyebek vannak itt egymás mellett. — Mi a közös ezekben? — Az újdonság és a vál­lalkozó szellem megtestesí­tői. Mi nem válogatunk, mindent gondozunk, ami­ben fantáziát látunk, le­gyen az több milliós érték avagy filléres holmi. — Milyen érdekesebb ügyük volt ebben az évben? — Az első rögtön egy ku­darc is. Ezt azért érdemes említeni, ment példázza a hazai vállalkozási folyamat egyik hibáját. Egy pécsi iparos újítása volt a mű­anyag fóliában készíthető jéggolyó. Apróság, de a nyári melegben hasznos, enyhet adó holmi. Vállaltuk a gondozását. Sikeres ter­mék is lehetett volna, ha gyártója nem akar belőle hirtelen nagyon sok pénzt látni. Olyan magasra verte föl az árát, hogy befuccsolt a piacon. Hiába magyaráz­tuk, hogy olcsóbban, kisebb haszonnal évekig sikeres cikk lehet. A boltokba ke­rült az első széria, de drá­gasága miatt alig lehetett eladni. A kereskedők nem is rendeltek többet. Mi is szerződést bontottunk az újítóval. Ennél szerencsére sikeresebb“ néhány valóban komoly találmány. Az egyik ilyen a műtéti bemosakodó készülék, amely adagolja a fertőtlenítő szert és jelzi is a készülő orvoscsoport- tag­jainak, hogy mikor kell az autorhatához lépniük. Szin­tén jó úton van az anyatej­gyűjtő készülék, amely sok gondot oldhat meg a szülé­szeti osztályokon. Most je­lentkezett egy munkaközös­ség olcsón gyártható vitor- láshajók tervével. Kevés a pénzük, de a Noviki való­színűleg tőkét ad a vállalko­záshoz, amelynek eredmé­nye tán még exporttermék is lehet. — Három megyében jár­nak. Hol van a legtöbb munkájuk? — Egy év alatt úgy ta­pasztaltuk, hogy Baranyá­ban születik több találmány, mintha ott töhb volna a vál­lalkozó kedvű, újításra tö­rekvő ember. Somogybán vi­szont a termeltetés hozott sikereket, itt sok a kisipa­ros, vannak köztük rendkí­vül jól fölszerelt műhellyel „megáldottak”, és szívesen is dolgoznak a Novikinek. Tolna eddig még a legke­vésbé földerített terület mind a találmányok megke­resése, mind a termeltetés terén. Reméljük, hogy né­hány hónap múlva már ar­rafelé is otthonosabban mozgunk. l P. Villany van, csak a biztosíték bizonytalan Barcson a nagyfogyasztók, az ipari vállalatok vezetői azt állítják: az elektromos- energia-ellátásban túlságosan gyakoriak a feszültségek és a frekjvenciaingadozások, sok az áramszünet. Jogos a pa­nasz — így vélekedik dr. Né­meth Jenő, a városi tanács elnöke iís. — Ha egy csöpp eső esik vagy fúj a szél, nálunk már baj van az áramszolgálta­tással. Volt, hogy emiatt még a kenyérgyárnak is le kellett állnia. A gyakori pa­naszok miatt a városi tanács októberi ülésére meghívtuk a Dédász itteni kirendeltsé­gének veetőjét; sok vigasz­talót ő sem tudott mondani, ezért úgy döntöttünk, hogy tavasszal a végrehajtó bizott­ság napirendjére tűzzük a település energiaellátásának helyzetét. Henger János, a város fő­építésze azt mondja, hogy Barcs nemcsak földrajzi ér­telemben van a végeken. A város túlságosan is távol esik az energiatermelőktől és a legközelebbi transzformátor­állomásoktól. A város há­rom húszkilovoltos vezeté­ken kapja az áramot, kettő Szigetvár felől jön, egy pe­dig Kaposvár, illetve Nagy­atád felől. Ha valahol hiba van, kisébb-nagyobb üzem­zavarok keletkeznek a város­ban, ilegkevesebb félóra kell hozzá, hogy a hiba helyét behatárolják, az ellátást át­tereljék a többi vezetékre. Már az októberi tanácsülésen is elhangzott: jó lenne, ha Barcsra nem húsz, hanem 120 kilovoltos vezetéken jut­na el az áram. Ez némi biz­tonságot jelentene. Ha példá­ul egy kis településen kiég a szigetelő, akkor a száz­húsz kilovoltos vezeték ese­tében ezt nem érzik meg a városiak. Most viszont igen. Princz Géza Dédász kiren­deltségvezető azt mondta, hogy a vezetékhálózat bejá­rása során általában 6—9 meghibásodást észlelnek, s ezeket egy hosszabb-rövi- debb áramszünet alatt egy­szerre ki tudják javítani. Ha nem tennék, akkor hatszor- kilencszer négy-öt órás üzemzavarral kellene szá­molni. Ez persze nem nyug­tatja meg a fogyasztókat, fő­képpen az ipari üzemek ve­zetőit idegesíti, hiszen a mai műszerezettségben a legki­sebb faszültségingadozás is megzavarja az energiaköz­pontot. Zavarok keletkeznek a termelésiben. A barcsi szakemberek Vitakultúránk Dr. Eger szegi László, az SZMT titkára mondta: — Vitakultúránk viszony­lagos elmaradottságának tör­ténelmi okai vannak. Az utolsó négy évtizedünk sem volt azonban mindvégig jó iskola a demokratizmus gya­korlatának elsajátítására. S bár a politikai vezetőség már 1957 óta sok erőfeszí­tést tett a demokratizmus szélesítésére, az elvi szándé­kot csak késve követte a va­lóság. Csupán a hetvenes évek óta vált tényleges szé­les körű igénnyé a vita, ak­kor vált vonzó és követésre méltónak elfogadott model­lé például a vitát is vállaló szakszervezeti tisztségviselő típusa. összefügg mindez annak belátásával, hogy csak a nyílt viták nyomán születhetnek a társadalom­politika számára is irányt mutató, a valóságot híven tükröző álláspontok. Az utóbbi időben egyre több­ször kellett valódi választá­si lehetőséget adó kérdések­ben döntenünk, s ez a nyil­vánvalóvá lett tét egyre töb­beket késztetett vélemény­mondták, hogy még a hetve­nes években tervezték, a vá­ros határában létrehoznak egy 120/20 kilovoltos alállo- mást. Ám e többszöri határ­időmódosítás után sem épüLt meg, és úgy hat, a követke­ző tervidőszakban sem lát­nak hozzá. A hivatalos véle­mény szerint a fogyasztás nem indokolja. Barcs ener­giahálózatának térképe bi­zonyítja, ha lenne egy száz­húsz kilovoltos vezeték, bár­melyik pillanatban rá tud­nának kapcsolni és meg­szűnnének a gondok. N. J. mondásra, vitára. Más kér­dés, hogy ezeknek a viták­nak milyen volt a színvona­luk, a kulturáltságuk. Vita­kultúránk mai fogyatékossá­gainak többsége régebbről maradt rossz beidegződések­ből, valamint a magyar em­bert jellemző vonásokból ered. Ilyen például, hogy nem ismerünk ésszerű kö­zéputat. A magyar ember vagy „karakán”, s ilyenkor helyenként vagdalkozva mondja ki talán nem is kel­lően megalapozott, elsősor­ban pillanatnyi érdekéből fakadó véleményét, vagy hallgat. Ritkább a higgadt, a mások véleményével is számoló hang. Egy vállalat­nál például parázs vita bon­takozott ki a bérek elosztá­sáról, ugyanakkor feszengő csend követte a termelési tervek ismertetését. Némi­képp sarkítva ez azt is je­lenti, hogy az emberek pil­lanatnyi anyagi érdekeiket ítélik fontosnak, miközben nem mindig látják meg tá­volabbi és jelentősebb érde­keiket. Oka lehet persze en­nek az is, hogy az érdemi Kedvező kép, nyugtalanító tanulságokkal Válaszúton a burgonyatermelés Amikor valami körül megsokasodnak a gondok, akkor a témából „ügy” lesz. 1985 őszén értékesítési gon­dokkal kezdődött a burgo­nya betakarítása, a terme­lők különböző és egyre két­ségbeesettebb próbálkozáso­kat tettek, hogy a gyakorlat­ban miit sem érő szerződése­ik mellett eladják terményü­ket. Azután fordult a hely­zet. Zöld út nyílt a külföld­re guruló burgonyás vago­noknak, és ezzel egyidőben a hazai forgalmazók is na­gyobb érdeklődést tanúsítot­tak a burgonya iránit. Feloldódott a feszültség. Egy idő óta csend van a krumpli körül — legalábbis a felszínen. — Kedvező a kép — mond­ta Herner Endre, a megyei pártbizottság munkatársa —, megoldódott a megyében az étkezési burgonya súlyos értékesítési gondja. A válsághelyzetet az ex­portlehetőség oldotta fel. Több mint hatezer tonna ter­més ment eddig külföldre, főleg Csehszlovákiába, ki­sebb részben Albániába és Jordániába. A tsz-kér orosz­lánrészt vállalt az export szervezésében és lebonyolí­tásában. A szorongatott hely­zetben levő nagyüzemek pe­dig kapva kaptak a lehető­ségen. — Volt gazdaság, amelyik még a szedést is leállította — mondta Hemes Endre —, és minden munkaerőt a vá­logatásra, a csomagolásra összpontosított. Ugyanis a szinte korlátlan kiszállítás ütemét csupán a feldolgozás mértéke szabta meg. Nemcsak a nagyüzemek­nek, a kistermelőknek, a háztáji gazdaságoknak is se­gített a termékértékesítésben ez a lehetőség. A több mint hatezer tonnából mintegy hatszáz tonnát ők szállítottak külföldre. A nagyüzem és a háztáji jó együttműködése megnyilvánult abban is, hogy például terményt cseréltek: ha a nagyüzemi burgonya minősége nem ütötte meg az exportmércét, vitték a ház­tájit, cserébe adva a terme­lő céljainak megfelelő bur­gonyát. De szállított export­ra a tsz-ker szervezésében például a segesdi tsz is, ahol csak a háztájiban ter­melik ezt a növényt. A bajban az átlagosnál is nagyobb az összefogás — úgy vélem, a példák ezt jól ér­zékeltetik. De azt is, hogy ezzel az összefogással végül is megszűnt a termelők ér­tékesítési gondja. Mit mutatnak a számok? A fölmérések szerint So­mogybán, az ország második burgonyatermelő megyéjé­ben ebben az évben 20 800 tonna értékesítésre alkalmas burgonya termett a nagyüze­mekben. Mivel a háztáji gaz­daságok, a kistermelők nagy része saját fogyasztásra ter­mel, statisztikai adat itt nem áll rendelkezésre, az viszont tény, hogy ez a szektor több mint hatezer-kétszáz tonnát értékesített. Ebből az össze­sen huszonhétezer tonnányi Nagyobb a hallgatás kockázata beleszóláshoz olykor nem kapnak kellő és közérthető információt, vagy hogy al­ternatívák helyett már lé­nyegében eldöntött terveket tárnak eléjük. Még tapasztalható, hogy az ülésteremben alig hang­zik el vélemény, de a folyo­són fellángol a vitatkozó kedv. Sokan még úgy érzik, hogy a nyílt kiállással koc­kára tennék előmenetelü­ket. Oka lehet ennek a rossz tapasztalat, de általában ez csak előítélet. Hiszen aki egy őt is érintő fontos kér­désiben nem szól, többet kockáztat, mint amennyi „veszélyt” a hallgatásával elhárít. A korábbi szocializmus- képpel összefüggő nézet volt, hogy persze nálunk vannak viták, de azokat mindannyi­szor közmegelégedésre le le­het zárni. Némelyek máig sem tudták megemészteni, hogy egy vita vége „nem” is lehet. Az egységet féltik a vitától, pedig valódi egy­ség alapja épp az érdemi vi­ta lehet. Ezzel függ össze a „felkért hozzászólások” ön­magát túlélt gyakorlata. Ha például egy vállalatvezető adott témában hozzászólót kér fel, nyilván eleve olyat választ, aki majd támogatja előterjesztését. Az illető is pontosan tudja, hogy az ő dolga nem az esetleges el­lenérvek fölsorakoztatása. Vitakultúránkkal össze­függő emberi fogyatékosság a személyeskedés. Ha pél­dául két mérnök a fejlesz­tésekről vitatkozik, az az érvek csatája helyett hama­rosan a személyek ütközésé­vé válik. E példák azt mutatják, hogy vitakultúránk fejlesz­tésében még sokat kell ten­nünk, s ehhez a legjobb is­kola a napjainkra kialakult közszellem, annak fokozatos belátása, hogy gondjainkat nem „fölülről” fogjak meg­oldani, hanem kinek-kinek a saját munkahelyén kell tenni, hogy a jövőnkkel kap­csolatos döntéseinknek kéz­zelfogható tétje van. Bíró Ferenc (Folytatjuk) krumpliból most amíg csak­nem huszonegyezer tonnát értékesítettek. Lehetőség van további exportra, de a bel­földi ellátásra is tartalékol­ni kell. A tsz-ker a másod- ostályú, az ipari burgonya hasznosítására is keresett le­hetőséget, két-három száz •tonnányi termés feldolgozá­sához talált partnert. Szándékosan hagytuk a sor végére a vetőburgonyát. Nem kétséges, itt fölöslegek mu­tatkoznak, de a mennyiségre vonatkozóan nem alakult ki tiszta kép. A legjelentő­sebb vetőburgonya-termelő nagyüzem, a Dél-somogyi Mezőgazdasági Kombinát ezekben a napokban folytat tárgyalást Csehszlovákiában, ahol nagy érdeklődés mutat­kozik a kombinát által in­tegrált somogyi burgonyater­melési rendszer iránt. Bizonytalan holnap. Jelzések és konkrét elhatá­rozások bizonyítják, hogy a somogyi homokvidék fontos növényének termeléséről sorra mondanak le a gazda­ságok a termelési, értékesí­tési bizonytalanságok miatt. Egy példa a sokból: A barcsi Vörös Csillag-Tsz évekkel ezelőtt ötszáz hektá­ron termelt burgonyát, en­nek érdekében épületekben és célgépekben beruházott hatvanegymíldió forintot. Tavaly 320, az idén már csak 220 hektáron vetettek krump­lit és előfordulhat, hogy jö­vőre is csökkentik a terüle­tet. — Ez a horgonya egyik ha­zája — mondta Sárkány Pál termelési elpökhelyettes —, hagyományai vannak itt. Sze­retjük és tudjuk is termelni, évek óta háromszáz mázsa körüli átlagokat takarítunk be. Igen ám, csakhogy hek­táronként ma már százezer forint befektetést igényel a termelés, és ilyen költségek mellett nem viselhető el az a bizonytalanság, mely a burgonya értékesítésénél már évek óta kialakult. A pillanatnyi helyzet azo­nos a megyei összképpel. Az összes termésük hatvanöt százalékát eladták, és ma is pezsgő élet folyik a tárház­ban, csomagolják, szállítják a termést. Kimutatásokat tesz elém az elnökhelyettes a velük Szerződésiben álló fővárosi közértek szállításairól. Az Óbudai Közért például ta­valy november 30-ig a szer­ződött mennyiség 105 száza­lékát szállította el tőlük, az idén még a 22 százalékát sem. Az arányok a többinél is hasonlóak. Téhát az ez évi gond meg­oldódott. Nem lenne jó azonban, ha a közvéleményt egy év múlva az foglalkoz­tatná, hogy miért kevés a burgonya. Vörös Márta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom