Somogyi Néplap, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-27 / 302. szám
1985. december 27., péntek Somogyi Néplap 5 Politikai irodalmat keresnek a férfiak, Jókait a nők Könyvek jönnek és mennek A nyolcvan éves Szőni István-bazilika A megyei könyvtár jelenleg négy helyen működtet Kaposváron letéti könyvtárat: a Déllviép Jutái úti telepén, a csecsemőotthoniban, a mozgássérültek megyei szervezeténél és a Lenin utcai szooiális otthonban. — Letéti könyvtárak létesítésére olyan helyen van szükség, áhol más kölcsönzési lehetőség nincs. A vállalatok, üzemek központjaiban általában mindenhol működik legalább ezer kötetet tartalmazó szakszervezeti könyvtár, a távoleső, kisebb egységekhez azonban más módon kell a könyveket eljuttatni. Általiéban személyes kapcsolatok, ismeretségek alapján létesülnek a letéti könyvtáraink: vagy úgy fordulnak hozzánk kéréssel, vagy az adott szakrészleget vezető könyvtáros néz szét, hogy hol van rá igény. — A teljes forgalomhoz viszonyítva mekkora az üzemi olvasók aránya? — Az igények és a helynek megfelelően nyolcvan és háromszáz között mozog a kihelyezett kötetek száma. Ezeket aztán kérés szerint, de legalább félévenként lecseréljük. A könyvtár nyolcezer beiratkozott olvasója közül kétszázan kölcsönöznek az üzemi letétekből. Ez arányát tekintve nem sok, a jelentősége mégis nagy, mert így helyben megtalálják a könyveket, nem kell munkaidő után a távoleső üzemi szakszervezeti könyvtárba, vagy hozzánk bejönniük. — Milyen alapon állítják össze a letétek állományát? Mik a legkapósabb témák? — A könyvtáros válogatja össze a köteteket, de természetesen a letét üzemi kezelője is besegít, hiszen ő jobban ismeri olvasói igényeit — mondja Csapó Tamásné, a Délviépes letétért felelős könyvtáros. — Ügy igyekszem összeállítani a háromszáz kötetet,hogy abba mindenből jusson egy kicsi. Persze, a nagy része szépirodalom, de mindig igyekszem „becsempészni” történelmi, ismeretterjesztő és egyéb könyveket. Vetélkedők előtt gyakran fordulnak hozzám a felkészüléshez szükséges szakirodalomért. Egyébként, mivel itt az olvasók zöme férfi, szívesen olvasnak politikai könyveket, útleírásokat, a szépirodalomban legkedveltebbek a mai magyar és világirodalom darabjai, Asperján, Moldova, Bolya Péter írásai. — Nálunk egészen más a helyzet — mondja Czinkné Bükk”sdi Valéria, a szociális otthoni letét felelőse. Az idősek inkább a magyar klasz- szikusokat kérik, ezen kívül krimit, mesekönyvet, bibliai magyarázatokat. Itt nyilván a lakók olvasnak, de vajon mi a helyzet a csecsemőotthonban? Éppen ottjártunkkor cserélték a letét állományát. Megkérdeztem Baluka Katalint: — Ki és mit olvas náluk? — A csecsemőotthonban körülbelül hatvanan dolgoznak, ennek a fele rendszeres olvasóm. Szakkönyvekre nincs szükségük, mert ezeket megtalálhatják az intézet saját szakkönyvtárában. Legnépszerűbbek a klasszikusok: Jókai, Móricz, Mikszáth, Zola, újabban Passuth iránt érdeklődnek. Mivel nálunk mindenki nő, kézről kézre járnak a lakberendezéssel, szépségápolással, kézimunkával foglalkozó könyvek. — Mennyi munkát jelent a könyvtár kezelése? — Az olvasókról füzetet vezetünk, be kell írni, hogy mikor milyen könyvet kölcsönöztek, aztán ha visszahozzák, aláírással igazolni. Elvileg hetente kétszer van kölcsönzés, de gyakorlatilag bárki jöhet, amikor eszébe jut. Az ebédlőben van a könyvespolc, ott ébédidőben megnézhetik a kínálatot, és sokan ilyenkor el is viszik a könyvet. A letét kezeléséhez két ember: a könyvtáros és az üzemi megbízott összehangolt munkájára van szükség. Válogatás, leltározás köziben Monspart Judit, a megyei könyvtár dolgozója elmeséli: nem minden céggel volt szerencséjük, akadt, ahol meg kellett szüntetni a letétet, mert sok könyv elveszett, rendetlenül dolgozott a kezelő. A mostaniakkal nincs probléma. Baluka Katalin például három éve vállailita el ezt a munkát, s igen lelkiismeretes, soha nincs hiánya. Mindezt csekély anyagi elismerésért végzik a kezelők: évente egyszer kapnak a könyvtártól jelképes összegű tiszteletdíjat. Tersztyánszky Krisztina Könyvespolc | Egy fecske is fecske Magyar családi kalendárium 1986 Bevallom, magam is egjf kicsit kétkedve fogadtam, amikor úgy egy hónappal ezelőtt megjelent a könyvárusok pultjain. Már megmt egy kalendárium? Minek? Nincs belőlük elég? Amikor azonban belelapoztam , a Hazafias Népfront családvédelmi tanacsa által kiadott kötetbe, kénytelen voltam megváltoztatni véleményemet. Ez nem egy az újságárusoknál kapható naptárak, évkönyvek, rejtyényes ismeretterjesztő fuzetkék tömkelegéből; ez az igazi, régi kalendárium újjászületése. Azé a mindentudó könyvecskéé, amely évtizedekig, vagy talán századokig ott volt minden falusi házban, s az egyszerű embereknek szinte egyetlen olvasmányául szolgált sok hasznos ismerettel, szórakoztató, rövid irodalmi szemelvényekkel. A kötet szerkesztője az is- mert^író házaspár, Levendel Júlia és Horgas Béla. Ez a kötet sem arra készült persze, hogy az ember elejétől végig elolvassa. Időről időre kézbe vehető, böngészgethető, gyerek és felnőtt, líraibb beállított.': ágú és tudományos érdeklődésű olvasó egyaránt talál benne kedvére való szemelvényt. Aki előtt még ismeretlen lenne a fogalom, minden hónapnál visszatérő kis tanulmányokból tekintheti végiga kalendáriumkészítés történetét, a vele kapcsolatos egykori szokásokat. Ugyancsak havonta visszatérő téma az időszakhoz kötődő népszokások ismertetése, a legfontosabb nevek származástörténete, az egyes évszakok csillagképeinek és a hozzájuk f űződő legendáknak a bemutatása. Különösen sok az egészségügyi témájú írás, azonban korántsem foglalkozik mindegyikük betegségekkel. Életviteli, viselkedésbeli jótanácsokkal találkozhatunk itt. Az ismeretterjesztő írások között szép számmal találhatunk irodalmi szemelvényeket, verseket, novellákat, Móricztól Adyn és Karin- thyn át napjaink legjelentősebbjeiig. Az illusztrációk nagy része régi kalendáriumokból vett metszet, de találunk a kötet lapjain gyermekrajzokat, valamint Picasso, Ferenczy Béni, Egry ^József. alkotásait,^,. sPí i Sokszínű a kötet, klasszikus irodalmi remekektől az orvosi tanácsokig széles skálán mozognak az írások. Egy valami azonban összeköti őket. A családi élet, az otthon, a gyermeknevelés áll a középpontjában szinte valamennyi írásnak. A családi kalendárium egy sorozat elindítója, s januárban már nyomdába kerül a következő. A benne olvasható írások színvonalánál fontosabb magának a jelenségnek az értékelése; azé a törekvésé, hogy a család egyre inkább háttérbe szoruló kis közösségét újra a neki megfelelő rangra emelje. Vajon betöltheti-e hivatását a kalendárium? Teljesen aligha. Horgas Béla optimista ember. A kötet Egymás nélkül sötétben vagyunk című írásában épp maga vallja be: a lámpaoltással kapcsolatos kedves régi szokást hiába próbálta visszahozni a mai, villanyfényes estéken. Erőltetni pedig nem szabad, mert a szokás varázsa annak idején épp a természetességében rejlett. Ügy érzem, ez valahogy a kalendáriumra is vonatkozik. Igaz, hogy régen, hosszú téli estéken a család együtt hajolt az egyetlen könyv fölé, de hogy ma sok helyen nem ül össze ilyen meghitten két vagy több nemzedék, annak nem a kalendárium hiánya az oka. Egy fecske még nem csinál nyarat, egy könyv még nem kovácsol közösséget ott, ahol az magától nem jött létre. Valamit azonban mégis jelent, valami folyamat elindulását jelzi. T. K. Űj divat lett az örök divat: a jótékonysági rendezvények világszerte majd két évszázados hagyománya. Mind a művészetben, mind az attóil minőségileg lényegesen eltérő szórakoztatóiparban ugyanis immár két évszázada. divat a jótékonysági hangverseny, vagy szólóest. Az afrikai éhezők javára szervezett nyár eleji világkoncert, a Live Aids óta Magyarországon is újra hódít ez a szokás. Csakúgy, mint világszerte nálunk sem elsősorban a komoly művészet, hanem a szórakoztató műfaj, a ritmikus könnyűzene világában jelentkezett. Mióta — három évtizede — Bill Haley megteremtette a zenetörténet első rockzenei hanglemezét, a Rock around the Clock címűt, ennék a gondolkodást nem mindig igénylő muzsikának általában kemény ritmikája találkozik a félgyorsult, modern világ emberének életritmusával. Százmilliók kedvelik tehát, a tizenéveséktől egészen a mai negyven, sőt, néha már ötvenévesekig. AZ ÓRA Magyarországon a rock-zeneszerető népesség a becslések szerint eléri a kétmilliót. Elemezzük mindenekelőtt azokat a tényezőket, amelyek kissé eHenpontozzák a jótékonyságot. Hivatkoznak is rá sokan, s elég epésen: néhány zenekar ezzel is szereplési lehetőséget keres. Különösen a kezdő együtteseket éri a gyanú: így akarnak befutni! Amennyire igaz ez a megállapítás, annyira igazságtalan is. Vegyünk kölcsön egy példát a képzőművészetből: nevezetesen a középszerű szobrászművész ismert esetét. Elég gyakori ugyanis, hogy a sem zseni, sem tehetségtelen szobrászok közül néhányan szobrot ajánlanak fel, valamilyen középület — iskola, művelődési ház, politikai intézmény — elé. Ebben a pillanatban a középszerű művész alkotása fényt kap. A Bazilika főhajója pola, a görögkereszt rövid szárait dongák fedik. A homlokzati timpanon szoborcsoportját, a toronyfülkék szobrait, a szentély és a kupola külső szobordíszeit Fessler Leó, Brestyánszky Béla és Mayer Ede készítette. Ybl 1891-ben bekövetkezett halála után Kauser Józsefre bízták az építés folytatását. A templombelsőre Ybl-től nem maradt semmilyen részletes terv, így a belső kiképzés teljesen Kauser műve. A kor legjelesebb művészei működtek közre a templom kialakításában. Than Mór, Székely Bertalan, Lotz Károly, Benczúr Gyula, Deák Ébner Lajos mozaikjaival, id. Vastagh György, Feszty Árpád, Ros- kovics Ignác, Stetka Gyula, Nádler Róbert és Benczúr Gyula oltárképeivel, Stróbl Alajos, Fadrus János, Mayer Ede, ifj. Vastagh György, Senyei Károly szoborműveivel valóságos gyűjteménye a századvég magyar képzőművészetének. E sorozatot a 20. század első felében Dam- kó József, Boldogfai Farkas Sándor, Ferenczy Béni, Já- lics Ernő, Ohmann Béla és Pátzay Pál szobraival folytatták. A parádés templomot 1905. npvember 19-én adták át rendeltetésének. A zárókő letételének ünnepélyes napja pedig december 8-a. „Zászlók, drapériák, harangzúgás mindenfelé, hi - szén nagy ünnep van ma, végre szentelik a Bazilikát és jön a király” — adja hírül a korabeli krónikás ... Kádár Márta Magasba emelkedő kupolájával, könnyed, áttört tornyaival, impozáns főbejáratával, művészi értékekben bővelkedő bensőjével Budapest egyik legszebb temploma a mai belvárosban (a hajdani Lipótvárosban, a Váci körúton) a Szent István bazilika. Helyén kétszáz évvel ezelőtt még pusztaság, mocsaras terület árválkodott. Akkor mindaz, ami a mai Kálvin téren (Kecskeméti kapu) és a Kossuth Lajos utcán (Hatvani kapu) kívül esett, igen gyéren lakottépített volt. Az 1770-es években kezdik a fent említett két kapun kívül a parcellázást, s 1786-ban árverezik a mai Bazilika helyének -és környékének telkeit (ez volt a Lipót város, az új város, a Neue Öffnung). Már 1821-ben gyűjtést indított a városi tanács az e helyre építendő fényes templom céljaira. Több terv is készült, 1846-ban Hild Józsefet is megbízzák. A lipótvárosi plébánia-templom építéséhez mégis csak a szabadságharc után, 1851- ben kezdenek hozzá, miután lebontották a harcokban megsérült kápolnát. Hild elképzelése szerint az épület homlokzatát attikával lezárt korintoszi oszlopos porti kusz, oldalait 4—4 óriás pillér tagolta volna. Tizenhat évig épült a nemes és plasztikus empire székesegyház, már felsejlettek a kupola sziluettjei, amikor a tervező 1867-ben meghalt. Ybl Miklós vette át az építés irányítását. S noha kétségei voltak a hatalmas dóm statikáját illetően, tovább folytatta a némileg ízléséhez igazított terv megvalósítását. 1868-ban az egyenlőtlenül süllyedt pillérek miatt a tartófalazatok összetörtek, a kupola bedőlt. Nemcsak a kupola, hanem a templom egyéb megoldásaiban is szabadon járhatott A Bazilika Hild tervei szerint el ezután Ybl. Hild stílusát, egyoldalú vonalvezetését, az olasz reneszánsz architektúrájával váltja fel. Csupán az északi és déli toronyfalakon maradt meg a régi jelleg (ezek Hild idejéből valók). A neoreneszánsz stílusa jelenik meg a félkörívű, hatalmas oszlopokkal övezett kápolnaíven (apsis), a k,is t or- nyok alkalmazásán a homlokzaton, a kupolabejáraton és a széles előcsarnokon. A homlokzat merev, lecsapott tornyait fantáziadús harangtornyokká építi át. Lassan haladt az építkezés, több módosítás vált szükségessé a költségek csökkentése céljából. 1889- ben felkerült a főkereszt a kupola csúcsára, egy évvel később az épület külső díszítése is teljesen elkészült. Ez azonban módosítással épült meg. A görögkereszt alaprajzú, 9 osztású térben a középteret tamburos kuKÖRBEJÁR Mármost kétségtelen, hogy a pályakezdő roökzenekarok népszerűségére is kedvezően hat egy jótékonysági koncert. Csakhogy a pályakezdés nem mindig azonos a középszerűséggél! Sok igen tehetséges muzsikus, zenekar indul el, hogy meghódítsa a közönségét, de a kezdét nehézségei — az Országos Rendezőiroda elsősorban a befutottakat támogató szervezési módszere, néha a drága eléktromos berendezés ára jelent béklyót. A szélsőséges példa, amit a nem kiemelkedő tehetségű szobrászokról véltünk^ a rockzenében általában nem érvényes. Hiszen a szobornak niimcs közönségtömege, de a muzsikának van. A közönség valóban egy jótékony- sági hangversenyen is megismerhet egy kezdő zenekart, de a jótékonysággal nem lehet elfedni a tehetség hiányát, mert a publikum, az „ezerfejű cézár” gyorsan ítél: vastapssal, vagy a koncert közepén félig üresen hagyott nézőtérrel. A kezdő zenekarok és a jótékonysági hangversenyek találkozása tehát életszerű találkozás, a tehetség kemény, nyilvános próbája, amiért ráadásul felléptidíjat sem fogadnak el. Pozitív momentumok is húzódnak egy-egy ilyen koncert hátterében, hiszen a mostani karácsonyi hangversenyen résztvevő legtöbb zenekar ezúttal is élvonalbeli, de legalábbis jónevű együttes. Nékik nincs szükségük hírverésre. Részvételük valóban önzetlen^ a fellépti díj, amit felajánlanak, valóban figyelemre méltó. Ezek a rangos zenékarok már nem az elektromos orgonára, s az erősítőre felvett hatalmas OTP-.köllcsön visszafizetése végett muzsikálnak, mint tette az egykori remeik Illés zenekar, két éven át. Zenéjük jó színvonalú, szórakoztató muzsika, s némely pillanatban elmélyült zenei élvezetet is nyújt. De a művészet és a szórakoztatóipar egyaránt lényeges eleme: a közönség, a jótékonysági koncertek előtt ugyancsak sajátossá válik. Hiszen a javarészt ma még fiatalabb, neon kereső százezrekhez tartozik, s ők nehezebben fizetik ki az egyre drágább jegyet. Ezért közöttük nem megvetendő a belógás a 'kerítésen át, jegyszedő háta mögött, avagy színházi díszletmunfcáisnak álcázva. De ha jótékonysági koncertről van szó — több megfigyelés, felmérés igazolja — összeadják kevés pénzüket, s fizetnek a jegyért. Hiszen a húsiz-harmiinc forintjuk visz- szatérül a jótékonyság érzésében, s egy jó pályakezdő zenekartól később kapott szép muzsikában. Szóval miként BUH Háley lemezcíme hirdette egykoron: „Rock around the Clock”. Laza fordításban: az óra körbejár. A rockzene órája is. Földessy Dénes
