Somogyi Néplap, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-04 / 284. szám

4 Somogyi Néplap 1985. december 4., szerda Van telkem, de Elveszített mezsgyehatárok Családi házban lakm'i jó. Fölépíteni mái- nem annyi­ra, ám mégis sokan vállal­koznak erre. Kaposvár to- ponári városrészében most van kialakulóban egy csa­ládiházas terület. Az első ütemben már jónéhény ház fölépült. A második ütemben nyolcvan telket kívánt tar­tós használatbavételre adni a városi tanács, a tervek sze­rint a szerződéskötésekre még a nyáron sor került volna. Hogy mégsem így tör­tént, annák több oka van. A területelőkészítési mun­kát a Somber vállalta. A telekosztást a Somogyterv végezte, tavaly februárban a kész tervet átadta a lebonyo­lítónak további intézkedésre. — Ennék alapján kezdő­dött a mi tevékenységünk — mondta Hantos István, a Samlber magánépítési iroda­vezetője. — Megszereztük az építésű engedélyt, jóváha­gyattuk a kisajátításokat, be­jegyeztettük az új telkeiket a földihivatalnál, a városi ta­náccsal közösen pedig meg­rendeltük a kivitelezést. A generálkivitelező a Köz­úti Építő Vállalat volt, de dolgozott előtte még a terüle­ten a DRW és a Dédász is, vízvezétéklhálózatat illetve villanyoszlopokat helyeztek él. A tanács műszaki osztá­lya, bízva abban, hogy meg­felelő kezekben van a város­rész sorsa, nyáron előkészí­tette a szerződéskötésekhez szükséges adminisztrációt, és előzetesen to irtokba ad ta a leendő tulajdonosoknak a telkeket, mondván, felvonu­lási épületeket készíthetnek, beszerezhetik az építőanya­got. — Tavaly augusztusban vo- nulltunik fel a munkaterület­re— kezdte Veress Tibor, a KÉV főmérnöke. — A Som- iberreü kötött szerződésünk némileg módosult, pénz hí­ján a telkekhez vezető ka­pubejárók építésére akkor nem kaptunk megbízást. Ez természetesen a telkek tu­lajdoniba adását nem befo­lyásolta volna. U.tat építet­tünk először, és már a fel­vonuláskor új kitűzést kér- tünki mert a tömbtelkek sa­rokpontjai jó pár helyről hiányoztak. — El is készítettük, soron kívül, s ez a Közúti Építő Válllalatnák hetvenezer fo­rintjába került — magyaráz­ta a Somogyterv képviselő­je, Lelovics Ferenc. — Igaz, az eltelt félév alatt három­szor tűztük ki a telekhatá­rokat, hói éltűnték a jelző- karók, hói a Kapostáj Ter­melőszövetkezet szánltotta ki azokat. Ez azért különös, merit a telkeik a földhivatal hatályos bejegyzése szerint 1984. szeptember 7-e óta ál­lami tulajdoniban vannak. A telkék nagyságát jelző mezsgyéhatárokkai tehát már a kezdet óta baj vdlt. Nem csoda, hiszen a fakarókat csak az nem teszi arrébb, aki nem akarja, és a 15X15 cen­timéteres betonjelzők sem maradnak örökkié a helyü­kön. A [kivitelezők ugyan ar­ra kötelezték magukat a szer­ződésiben, hogy megőrzik a kijelölt sarokpontokat, de azért mégsem ültethetnek münden kőre egy embert, hogy ez valóiban úgy is le­gyen. — Az előzetes birtokba­adás után a leendő tulajdo­nosok a magánfélimérők jegy­zékében szereplő geodéták­kal mérették fel a telkeiket. Ehhez joguk ugyan nem volt, de a buzgollkodásuk érthető, szerették voltna tudni, milyen házat terveztessenek — mondta dr. Sárecz Györgyné, a Kaposvári Városi Tanács műszaki osztályának főelő­adója. — Itt is történhettek hibák, de más tényezők is nehezítették a helyzetet. — A mii munkánk ismeg- kérdőjelezihétő — mondta Veress Tibor. — A Rodostó utca, rossz kitűzés miatt négy méterrel, csúszott el eredeti helyéről^ s ezzel az egyik saroktelek nagysága csök­kent. Kértük is az újrafel- mérést a Somogy tervtől. És a Somogyterv újrafel­mért. Először csak egy tel­ket, aztán pedig egyre töb­bet. Kiderült, hogy a vizve- zetékhálózat a telkek terü­letén hálád, ezért egy mé­terrel beljebb kell mérni az új határokat, másuitt a jár­dát építették bele a telkek­be. Huszonkét ilyen házhely újrafélitnérése vádit szükséges­sé, és ezeket az ingatHtano- kat nem lehet addig tulaj­donba adni. Közben — épí­tési engedély nélküli ugyan, • irr ** m ** ; »* Kulonos esemény nem történt 2. Az esemény éjszakáján Lőrincz István fejti le ma­gáról a szerelőruhát. A szfi- relőruha alatt kimenőöltözet. Tányérsapkát tesz a fejére. — Ezt majd vigyétek be, oké? Na, szevasztok. — Hová? — éri utol a kérdés. — Apánkhoz. — Még nem engedett el? Lőrtncz visszafordul egy pillanatra. — Elengedett. Csak éppen rossz néven venné, ha búcsú nélkül hagynám itt. — Ura­im, a legjobbakat... Levélrészlet ... A századparancsnokom Tudniüknak nevez. így: egy ível, egy ellel. Tudnilik honvéd. Vagy két hete kap­tuk meg az első harci fel­adatot: kukoricatörés! Per­sze csák mi, kopaszok ka­paszkodtunk fel a nyitott te­herautókra, és ebben az iszonyú hidegben jó húsz ki­lométert kéjutaztunk. Visz- szafelé még rohadtabb volt: csuromvíz egyenruhánk megfagyott, fáztunk, bizo­nyos voltam benne, hogy te­le lesz velünk a gyengélke­dő, de még csak náthát sem kapott senki. Szóval: kuko­ricatörés. Derékig érő hó­ban. Egy törzsőrmester volt velünk, amikor nekiestünk a táblának, ő nem sokáig bír­ta a hideget. Mielőtt ma­gunkra hagyott bennünket, engem tett meg parancsnok­nak. Azt mondta, hogy ha megjön a forró tea, vezessem oda a szakaszunkat. Deltái­ban valóban odaért a tea, a tábla másik oldalán parkol­tak le vele. Az úton, zárt rendben haladva meg kellett volna elkerülni a táblát, cél- szerűbbnek látszott keresz­tülvágni rajta. Így vonulás­ról szó sem lehetett, szétszó­ródva csörtettünk a teásko­csi felé. A tábla közepén egy másik szakasz törte a kuko­ricát, egy százados velük együtt dolgozott. Éppen el­húztuk volna mellettük a csíkot, amikor a százados felüvöltött: honnan jön ez a csürhe?! Ki a parancsnok?! Annyira katonásan, ameny- nylre csak tellett tőlem, oda­masíroztam eléje, tiszteleg­tem, és szerettem volna meg­indokolni, hogy miért vá­gunk keresztül a táblán, amit időveszteség is lenne megke­rülni, Tudnilik, kezdtem a magyarázatot. Tudnilik?! A százados olyan haraggal vá­gott közbe, hogy azt hittem, megüti a guta a méregtől. Tudom én, szabályosan azt kellett volna mondanom, hagy százados elvtárs, Lő­rincz honvéd jelentem, és így tovább. Az esetből nem lett semmi bajom, de a százados ezt a tudnilik szócskát soha nem felejti el nekem. És Jól felszerelt laboratóriumban ismerkednek a Kaposvári Kinizsi Pál Élelmiszeripari Szakközépiskola diákjai az iparág nyersanyagaival. Félkész és kész termékek vizsgála­tát is elvégzik, s a magyar szabványnak megfelelő hitelesítési mérésekkel is megismer­kednek az oktatás keretében AZ ALKOHOL ELLEN A mindennapi harc alapja az akarat 1976. Ez az év jelzi az alkoholizmus elleni harc első állomását Kaposváron. A városi tanács egészség- ügyi osztálya ekkor adott tájékoztatást a végrehaj­tó bizottságnak az alkoholisták kötelező intézeti kezelésé­vel kapcsolatos tanácsi feladatokról. Ezt követően született meg a 130/1976. (VII. 6.) sz. végrehajtó bizottsági határo­zat, amely már nyilvánosan is beszél az antialkoholista harcról és annak feladatairól. Majd tíz év telt el azóta, mondaná most az az olvasó, s talán mint több részeget lát­ni az utcákon, egyre több család bomlik fel az alkoholiz­mus miatt, sokasodnak a kocsmák a megyeszékhelyen és le­sújtóan lassan születnek eredmények az alkoholizmus elle­ni harcban. Hogyan állunk ezzel? nincs de szerencsére a változatla­nul maradit ingatlanokon — felépült két ház. A vízügy nem vállalja a vízóra-bekö­téseket, mert nincs tefletóha- tár, a leendő tulajdonosok pedig vigyázállásra vannak kénysizerítve — hasonló okok miatt. Ha a tanács által ere- ’ detiileg tervezett tulajídonba- adás megtörténik, jó páran már tető alá is hozták vol­na a házukat, és az építő­anyagot zárt helyen, na­gyobb biztonságban tárolhat­nák. Az új kitűzéseket termé­szetesen nem ingyen készí­tette el a Somogyterv. Het­venezer forintot „lenyelt” a KÉV, merit mást miit tehe­tett volna, most újabb öt­venezer forint lóg a levegő­ben. A tanács nem fizet, a Sombeír sem fizet, talán pe­reskedni fognak. A városrész teljes terű letel őkés zí tés'i munkái harminc millió forint­ba kerülnék, a Samlber a le­bonyolításért százalékot kap. Talán futná belőle erre is, hiszen részben ő is felelős a történtekért. — Egyedül a KÉV hívott meg bennünket a műszáki átadásira — mondja dr. Sá­recz Györgyné —, akkor de­rült ki, hogy rossz helyen van a vízvezeték, eltolódott az útépítés. Ugyancsak felü­letes lehetett az időszakos műszaki ellenőrzés, sőt, a DRW és a Dédász kivite­lezői munkájának az átvétele is, ha ezt előbb nem vették észre. Sok fölösleges munká­tól megkímélhették volna mágukat a vállalkozásban résztvevő cégek, és mi is túl­lennénk már a telkek tulaj- danlbaadásán. A Somagylterv november 30-lig átadja az új terveket, és a műszaki ellenőrzésire — tanulva a történtektoőll — nemcsak az érdekelt vállala­tok, hanem a leendő telek- gazdákat is meghívják. Lebo Gábor, a városi tanács mű­szaki osztályának megbízott vezetője egyetlen mondatban summáz: Pontosan Ikell dol­gozni. Tavaszig téhát minden tu­lajdonossal megkötik a szer­ződést, és ha megkésve is, elindulhat az építkezés. most éppen ő lett a század- parancsnokom. Ez az én for­mám ... Az Iesemény éjszakáján A reflektorral megvilágí­tott dombháton asztal, mel­lette Sebők százados, tele­fonkagylóval a kezében. A közelben felzúg egy harcko­csi. Lőrincz István, áki ed­dig a parancsnokát figyelte, most a távolodó harckocsi után néz. A három piros stoplámpa fölött a távolban apró fénypont vibrál. A cél. Világít, kialszik, világít, ki­alszik. — Miért nem lő ez a mar­ha! — A százados dühös. Lőrincz ökölbeszorítja a kezét. A dübörgésbe hirtelen beledördül a harckocsiágyú. A nyomj elzős lövedék meg­lehetősen lapos ívben repül, szabályos pályája megsza­kad, s nyílegyenesen vágódik fel az ég felé. — Rövid! — kiabál Sebők a telefonkagylóba. — Rövid! Helyesbítsen! Helyesbítsen! — A következő lövést össze­húzott szemmel figyeli, és megkönnyebbülten fújja ki a levegőt. A lövedék ezúttal nyilván eltalálta a célt. — Lövegcsövet fel! Hátra arc! A megindulási terepszakasz­ra indulj! Lőrincz István, aki eddig csak erre a parancsra várt, most szembefordul a pa­rancsnokával, tiszteleg. — Na Tudnilik? Akar va­lamit mondani? — Százados elvtárs, Lő­rincz honvéd jelentkezem. Kerék engedélyt távozni! — Távozni, Tudnilik? Ugyan hová? — A százados ■remökül szórakozik. — Százados elvtárs jelen ­A városi alkoholizmus el­leni bizottság és az egész­ségügyi osztály kiemelt fel­adata a káros szenvedély ki­alakulásának megelőzése. Az előadásokon kívül az egész­ségügyi dolgozók aktív szer- vező-ne|velő tevékenységet végeznék. Üzemekkel, mun­kahelyi párt-, alapszer­vezeti és KlSZ-toizottsá- gökkal tartják a kap­csolatéit, és a helyi üzemi orvosok vezetésével szervezik a tevékenységet. Az alkoho­listák többségének nincs be­tegségellátása, igy tapasztal­ható, hogy az önkéntes gyógy­kezelést csak kevesen vállal­ják. Az egészségügyi osztály a családok veszélyeztetése, a munkahelyeken a munka za­varása és más egyéb okok tem, szabadságra ... Tudja, százados elvtárs ... Hogy a vonatot elérjem ... — Hát menjen — adja meg az engedélyt a parancsnok. — Ki tartja vissza? — Értettem. Köszönöm. Sok sikert a századnak. Levélrészlet ... Ha hiszed, ha nem, többnyire vágyakozás fog el, ha rád gondolok. De ezt bi­zonyára elhiszed. És sokszor gondolok rád. Az esemény éjszakáján Az őrszágúiba torkolló _ sá­ros, pocsolyás bekötőúttal szemben parasztház ablaka világít. Lőrincz a fény felé fut. Az országúira érve las­sít, majd megáll. Kapkodja a levegőt. Az ablak fényében, mint valami kincset, hámoz­za elő igazolványából a sza- badságos levelet. Megnézi, visszateszi. Az igazolványból fénykép hull a vizes betonúi­ra. Lőriocz utánanyúl, zseb­kendőjével letörli róla a ned­vességet. A képen fia‘al nő ágaskodik egy előszobafogas előtt. Valami köpenyért nyúl. Áttetsző tunikát visel, az egyik lábán papucs. Lő­rincz a képet az igazolvány­nyal együtt a zubbonyzsebé­be rejti, kilép az ablak fény­köréből, majd ahogy ügetni kezd, arcát elnyeli a ho­mály. Egy közeledő motorke­rékpár zúgására lesz figyel­mes. Kissé későn fordul meg, szemét . összerántja a fény, de a kezét még időben felemeli. A motoros fékez, majd távolabb megáll. Lő­rincz odafut, néhány szót vált a viharfcabátos férfival, s felül a hátsó ülésre. (Folytatjuk.) miaitjt rendelheti el a köte­lező kezelést. A legutóbbi felmérések szerint a hozzátartozók 60 százalékban, a rendőrség 30 százalékban kezdeményezte a megyeszékhelyen a kötele­ző kezelésre utalást. A leg­nehezebb éppen a rendőrség által kezdeményezett eljárás megindítása volt. Ugyanis a társadalom perifériájára sod­ródott emberek többsége al­kalmi munkából él, csava­rog, elővezetésük is nehéz­ségekbe ütközik. Ha az eljá­rás eredményes is, gyógyulá­sük szánté reménytelen a rendezetlen szociális körül­ményeik miiaitt. A városi alkoholellenes bi­zottság tagjainak már az összetétele is azt célozta, le­gyen miinél szélesebb társa­dalmi összefogásé a bizott­ság. Mindenki a maga poszt­ján hatékonyan működjön közre az alkoholizmus ellen. A bizottság az egészségügyi osztállyal közösen végzi a munkáját. Évente a kezde­ményezések száma Kaposvá­ron 57, a városkörnyéken 47 volt. Az eljárások pedig évente átlag 44 személyit kö­teleztek gyógykezelésre. Ha­tározata ikiat a Somogy Me­gyéi Tanács Kórház-rendelő­intézete ideg-elmeoszrtály és idegsebészet pszih'iátrliai rész­legén hajtják végre. A vá­róéi alkoholizmus ellenes bi­zottság a végrehajtással kap­csolatban vizsgálatot végzett. Ennek során kiderült, hogy meglehetősen kevés számú ágy (12) áll az osztály ren­delkezésére a gyógyításban, de természetesen ennél né- hánnylaíl több pótágyon is ke­zelnek alkoholistákat. Átla­gosan 24 napos a gyógyítás, noha a rendelet hat hónapot is lehetővé tenne. Az elvo- nókezelésekre csupán egy kétórás orvosi állás és egy fő foglalkozású asszisztens áll .rendelkezésre. A kezelé­sek hatékonyságának javí­tására törekedve újfajta in­jekciós módszert is bevezet­tek. A helyzet tehát nem túl fényes. Sajnos, idő­szerű lenne ennek az osztályrésznek mind mű­szaki, mind orvosi egész­ségügyi felújítása. Ugyancsak nagyszámban várnak kötele­ző kezelésre megyeszerte, az alkoholista betegek, a hely azonban csak csekély Nagy­atádon és Siófokon is. Közismerten nem ez a vá­rosi alkoholizmus ellenes bi­zottság programja sem. Bort, búzát, békességet, tartja a közmondás. Néhány pohárral egy saját „képességét” isme­rő embernek nem árthat a jóféle borból, vagy a hidegen 'gyöngyöző sörből. Sokszor szóba került ez a városi al­koholellenes Horizont klub­ban is, ahol az utógondozást végzik. Almíg az ember vi­gyázni tud magára, ura ké­pességeinek s vágyainak, fe­lelősen viselkedik embertár­saivá!, addig nem árt egy- egy pohár szelsz. A városi bizottság prog­ramjában továbbra is a meg­előzés a fő cél. Ezért került az ötletillisitára az általános is­kolái', a szakközépiskolai an­tialkoholista tevékenység fo­kozása. A józanság példája akkor lehelt ragadós, még társadalmi összefogásban is — ha ez nemcsák propagan­da, hanem mindennap tet­ten érhető. Békés József Holnap bevásárló csütörtök a Női Divatáru boltban! Egyes bakfis és női kötöttáruk 40 százalékos engedménnyel — amíg a készlet tart! Kaposvár, Május 1. u. 15. K. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom