Somogyi Néplap, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-19 / 297. szám
Somogyi Néplap Í985. december 19., csütörtök A SZORGALOMRA ÉPÍTENEK KÁNYÁN 490 millió forintos beruházás Kézszorítás az elnökkel Épül a Petőfi adó Marcali közelében A szekér még kátyúban van, de most egy egész falu fogja a rúdját, hogy kirántsa onnan. így lehetne jellemezni a kányaiak hangulatát most, az 1985-ös év végén. Az egy hete zajlott közgyűlésen — saját sorsukon fordítva — választottak új, nekik tetsző elnököt. Bar- kóczi Józsefet emelték egységes szavazattal az elnöki székbe. Saját fiúkat — mondhatnánk — hiszen a 38 éves tengődi agrármérnök, földijük: Kánya So- mogyegres mellett Tengőddel alkot közös tsz-t. A kányái Március 15. tsz esete országosan is ismert, s most a kilábalás első lépcsőfokán átgondolásra érdemes. EGY TSZ TÖNKREMEGY Dióhéjban a történet: Borbély István volt tsz-elnök és beosztottjai ellen benyújtott vádirat szerint: pénzügyi mérleghamisítás, jogtalan jutalom és prémium kifizetése, fiktív munkáért munkabér kifizetése, adócsalás és további felsorolhatatlan hosszúságú lajstrom. A vádirat elsősorban az elnököt marasztalja el, mint elsőszámú vezetőt: a többiek „végrehajtották a visszaélések elkövetésére irányuló vezetői utasításokat... Nem érdemes időzni a részleteknél, hiszen ahogy a mostani közgyűlésen is elhangzott — a tsz-munkának szinte nem volt olyan területe, amelyet ne kezeltek volna hanyagul és amelynek tényeit ne hamisították volna meg. A közgyűlés előtt az emberek önkritikusan azt is elmondták: a vezetői hanyagság, a bűnösség átterjedt a tsz-dolgozókra is: az állattenyésztők immel-ám- mal dolgoztak, a ponyvagyártók kényszeredetten készítették az óriási sátrakat, s az építőbrigád is jóízűen sörözött, amikor az elnök úszómedencéje készült Ta- bon. Érdemes itt megállnunk egy pillanatra. Az 1984. évi pénzügyi mérleg 35 millió forintos deficitjéért elsősorban Borbély István az egykori elnök a felelős, de az akkori vezetés morálja, vitatható emberi-erkölcsi minősége a tagsághoz is utat talált. „Aki szólt, az útilaput köthetett a talpára” — mondták védekezve a kányáink. A tagság is hibás, ha vezetőit nem tudja megfékezni, maga körül kirostálni. A MEGEGYEZÉS NEHÉZ ÉVE A közgyűlésen a megbízott elnök számot adott a rendezés óta eltelt időszakról. Nem volt dicsekedniva- lója, de egy becsületes munkával eltöltött évről számolt be.. A növénytermesztés valamiivei sikeresebb volt, mint azt várták, az állattenyésztés két ágazata felszámolás után, illetve alatt van. A sertéshizlalás darab- számra sem érte el a tervet és veszteséges is. A melléküzemágak közül a ponyvaüzem bérmunkát végez, a konténerüzemnek rosszabbul megy a vártnál és sokszor van munka nélkül. A varroda sem gazdaságos. Keserű szájízzel említette a megbízott elnök: a szegény embert még az ág is húzza. Mégis a mérleg valószínű nem billen rossz irányba, s néhány százezer forint nyereségről is be tudnak talán majd számolni februárban. Ami az optimista hangulatot támasztja alá: az őszi munkákkal jól haladt a tsz s a jó idő tovább segíti azok befejezését. EGY HOZZÁSZÓLÓ SZÍVHEZ SZÓL A választás után néhány mondattal bemutatkozott az új elnök. Azt megelőzően, négy résztaggyűlésen már ismerkedett a tsz munkájával. Most megköszönte a bizalmat, s munkásnapokat ígért. „Lesz dolgunk, hiszen újra össze kell ráznunk a szétesett közösséget.” A taps után mindenki menne a dolgára, amikor — úgy tűnik a jó hangulat rontójaként — valaki szót kér: egy fiatal gépszerelő. Lassan, akadozva, nem míves, pallérozott szavakkal, hanem úgy igazából a maga nyelvén beszélni kezd. Elmondja, hogy ő is teljes bizalmat szavazott az új elnöknek, akit azért ismernek itt a faluban is, hiszen a szomszédban nőtt fel, sőt a tengődi tsz-ben töltötte gyakorlatát. Várták, akár a megváltást, hogy végre egy friss erő kerüljön ide, aki meghallgatja a tagságot is majd, s nemcsak saját feje után megy, mint az előző vezetők. Nem véletlenül volt húzózkodás a néhány hónappal ezelőtti választáson. Majd ölre mentek az emberek, de igazából egyik jelölt sem felelt meg, hiszen a régi vezetésből való volt mindkettő. Tudjuk azt is — mondta a fiatal tsz-tag — a vezetésnek vissza kell nyernie régi tekintélyét, de a tagsági demokráciát is szélesíteni kell. — Mi azért építkeztünk itt Kányán, mert a tsz-ben akarunk boldogulni, közösen. VALAMENNYIUKON MÚLIK A tagság nevében megígérte a segítséget az elnöknek. Végezetül azzal fejezte be mondandóját, hogy ne- ház lesz a jövő év, de most már valamennyiükön múlik, hogy az sikeres is legyen. Még a taps alatt egy kérdést tettem fel az elnöknek. Milyen garanciát látott a nehéz helyzetből való kilábalásra, amikor igent mondott a jelölésre? „Ismertem az itteni emberek szorgalmát, paraszti munka szere- tétét..." — felelte röviden. Többet mór hiábavaló is lett volna kérdeznem, hiszen a közelébe sem lehetett jutni. A kányái kultúrház előtt mindenki meg akarta szorítani a kezét, s egy szót akart mondani az új vezetőnek. Békés József 1986 végén elkezdi sugározni a Petőfi rádió műsorát a Marcali közelében épülő új adó. A 490 millió forintos beruházás „műhelytitkairól” Honfi Józsefet, a Magyar Posta műsorszóró osztályának főelőadóját kérdeztük. Először is arról tudakozódtunk: miért van szükség erre az adóra? — A középhullám 120 csatornáján sok ezer adó szeretne osztozni. Már régen megkezdődött a harc az éterben. Az 1975-ben Géniben ez ügyben összehívott nemzetközi konferencián nagy viták voltak. Addigra Európában és Észak-Afriká- ban hatalmas teljesítményű adók jelentek meg és több kisebb ország is panaszkodott: saját adóit sem hallja már... Genfben megszületett az új megállapodás, amelyben rögzítették, hogy melyik ország honnan, mekkora teljesítménnyel sugározhat rádióműsort. Ez az okmány több ezer oldalas és ez ma a rádiózás szentírása, eltérni tőle nem lehet. Azon a konferencián Magyarország is lehetőséget kapott az adók teljesítményének növelésére. Fokozatosan, ahogy pénzzel bírjuk, fejlesztjük az adóhálózatot. Azért, hogy az országban mindenütt hallható legyen középhullámon is a Kossuth és a Petőfi műsora. — Fejlesztés nélkül hol tartanánk? — A közelünkben levő külföldi adók olyan erősek, hogy az évekkel ezelőtt megkezdett rekonstrukció nélkül ma csupán az ország területének 42 százalékán hallgathatnák az emberek a Petőfi rádiót középhullámon. A Dunántúl déli és nyugati határ menti területein most sem fogható jól a Petőfi. Ezért a Siófokon levő 135 kilowatt teljesítményű adó helyett dolgozik majd a jövő év végétől a Marcaliba települő 500 kilowattod!. — Miért éppen Marcaliban épül az új adó? — A válaszhoz egy kis visszatekintés szükséges. A Petőfi adó rekonstrukciójának gondolata 1976-ban merült föd. 1979-ben az Állami Tervbizottság elfogadta a fejlesztési célt. Kezdetben több elképzelés volt, végül Marcalira esett a választás, mert onnan lehet a Genfben engedélyezett 500 kilowattal Délnyugat-Magyarország ma még ellátatlan területét „beborítani”. 1981-ben született meg a végső döntés, a tervbizottság akkor hagyta jóvá a beruházási programot, amelyben Lakihegy az ötödik, Marcali a hatodik, Szolnok pedig a hetedik ötéves tervre volt besorolva. Marcaliban a munka 1983 márciusában kezdődött, 1983 júliusában pedig aláírtuk a szerződést a szovjet partnerrel az adóberendezés szállításáról. — Hol tartanak jelenleg az építők? — A Zala Megyei Állami Építőipari Vállalat kapta meg a munkát. Azért a zalai céget választottuk, mert a taliándörögdi űrtávközlési állomás építésekor már együtt dolgoztunk velük, és jelentős gyakorlatot szereztek az ilyen jellegű létesítményekhez. Rendkívül ütemes most is a munka. A határidőkhöz képest néhány hetes előnyben vannak az építők. A szovjet szerelők is megérkeztek, s megkezdődött az adóberendezés beépítése. A technológiai szerelést a BHG Híradástechnikai Vállalat és a szovjet partner végzi. Az egyszerű és szép adóépület mellett egy 126 méter magas antenna áll majd. A háromszög alaprajzú vasszerkezet harminc tonnát nyom. Az egész állomás mindössze egy négyszázszor háromszáz méteres földterületet foglal el. Huszonnyolcharminc ember dolgozik majd ott. — Mi lesz a siófoki adóval? — Egy évig tartalékként áll rendelkezésre. Azután... Több terv létezik. Felvetődött például egy balatoni regionális műsor sugárzásának az ötlete is. De a végső döntés később várható. — Meddig biztosítja a marcali 500 kilowatt azt, hogy a dunántúliak jól hallják középhullámon a Petőfit? — Az 1990-es évek végéig biztosan. De a józan ész ma már mindenkinek azt súgja: nem szabad tovább szennyezni az étert, mert ott, ahol mindenki nagyon hangosan kiabál, a végén már senkit sem lehet érteni. Luthár Péter Az idén utolsó szállítmányukon dolgoznak a Lady Ruházati Szövetkezetnél. Tízezer-Ötszáz férfi széldzsekit gyártanak NDK-exportra impegrált anyagból. A másik tétel a Szovjetunióba készül, ötezer darab mindkét oldalon hordható steppelt női kabáf. tt >■• Tartalékok az állattenyésztésben Javaslatok a továbblépésre FÜREDEN A MAXIMUMOT KÉRIK Siófok, Földvár még nem emeli a díjakat Hagyományaink és adottságaink lehetővé teszik az eredményes állattartást, az utóbbi években azonban nem, hogy előrehaladásnak nem lehettünk tanúi, hanem még a szint entartest sem tapasztalhattuk, inkább figyelmeztető volt a visszaesés. A mezőgazdasági bizottság tegnapi ülésén elhangzott az okmányozáson, a visszaesésben közreható tényezők számbavételén már túljutottak az ágazat fejlesztésében érdekelt szervezetek és intézmények. A bizottság elé került jelentés és a vitában résztvevők a továbblépésre tettek javaslatokat. A kiútkeresésben fontos szerepe lesz a gazdaságoknak: az üzemi tartalékok feltárása és hasznosítása sokat segíthet abban, hogy a somogyi állat- tenyésztés kimozduljon a holtpontról. Ma még az ágazat személyi feltételeinek biztosítása és sokhelyütt az anyagi érdekeltség módja, formája is kifogásolható. Helyenként az állattenyésztésben dolgozók anyagi megbecsülése és erkölcsi elismerése sem kielégítő. Javításra szorulnak a munkahelyi körülmények. A tegnapi ülésen elmondták: megfelelő technológiával javítani lehet a kifejt tej minőségét: felére, harmadára csökkenthető a harmadosztályú tej aránya és növelni lehetne a magasabb osztályú és többet érő tej arányát. Üzemi tennivaló a takarmány mennyiségének növelése, a minőség javítása. Méltatlanul bánnak például a silókukoricával. Csalódás érheti azt az üzemet, amely az éleséget csak tonnában méri, s figyelmen kívül hagyja a tápértékét. Érdekes okfejtés hangzott el arról, hogy mennyire torzítja az ágazat megítélését az igénytelenül összegyűjtött és „kivetített” adatbázis. A valóságnak megfelelő költségterhelés nélkül az éUattenyész- íbés és azon belül egy-egy ágazat sohasem mutathatja „igazi aroát”, következésképpen a róla kialakított vélemény is hamis, megalapozatlan. Az ágazati gondok megoldásának útját, módját tegnap együtt keresték tenyésztési rendszerek képviselői és termelőszövetkezeti, állami gazdasági, húsipari ép tejipari szakemberek. Tóth Károly, a megyei tanács elnökhelyettese összefoglalójában hangsúlyozta: a témáról készült jelentés és a vitában elhangzott számos észrevétel, javaslat operatív intézkedésekre is alapot ad. H. F. Az üdülőhelyi díjakra vonatkozó tavaly hozott új rendelkezések meghatározták az üdülőhellyé nyilvánítás feltételeit, s megváltoztatták a fizetendő összeg mértékét. Mint ismeretes, a díjak beszedése azért jogos, mert a többi között ebből a pénzből fedezik a tanácsok a közterületek karbantartásával kapcsolatos kiadásokat. A szabályozásra egyrészt azért volt szükség, mert az országban az elmúlt évek során új üdülőhelyeket létesítettek (érthető módon nem mindenütt azonosak az üdülés feltételei), másrészt, mert a díjakat évekkel, sőt évtizedekkel ezelőtt állapították meg. Az új rendelkezések a díjak kiszabásánál különbséget tettek kiemelt, illetve nem kiemelt gyógy- és üdülőhelyek, valamint hazai és külföldi vendégek között. A pénzügyminiszter a legmagasabb tételt állapította meg, mely szerint a kiemelt helyeken a külföldiek 40, a magyarok 20 forintot fizethetnek — a helyi tanácsok belátása, határozata szerint. A többi településen alacsonyabb a maximum: a felső határ a • külföldiek számára 30, a hazaiaké 15 forint. A rendelkezések lehetővé tették, hogy egy-egy településen belül is változzék a díj mértéke, továbbá, hogy a villatulajdonosok, a haszon- élvezők minden szezonban díjátalányt fizessenek. A déli parton 3 'település tartozik a kiemeltek közé: Siófok, Balatoni öldv ár és Boglárlelle. Ezekben a helységekben tehát a maximum is kiszabható, bár a tanácsoknak érthető módon differenciálniuk kellett, hiszen a Balaton-parton egyébként is magasak az árak. 1985- ben az említettek figyelem- bevételével állapították meg az üdülőhelyi díjakat a déli parton. Siófokon például a külföldieknek napi 21, a belföldieknek pedig 14 forintot kellett (kell) fizetniük. A nem kiemeltnek tekintett városrészekben a külföldiek 15, a belföldiek 10 forintot fizetnek. A városkörnyéki községek közül Balatoni öld - vár kiemelt üdülőhelyként ugyanezt a díjtételt alkalmazza, Balatonszárszón és Zamárdin pedig azt az ösz- szeget kérik, amelyet Siófokon a nem kiemelt városrészekben fizetnek. Az északi parton néhány tanács már tavaly is magasabb díjat állapított meg. például a kiemelt Keszthelyen a külföldieknek 3Ő-at, Szigligeten 25-öt, Csopakon 26 forintot kellett fizetniük. Körülbelül 2 hónappal ezelőtt pedig Balatonfüreden úgy döntött a tanács, hogy 1986-ban a külföldiektől 40, a hazai nyaralóktól 20 forintot kérnek naponta. (Ez a maximum!) Talán a példa hatására más északi parti településeken is — például Almádiban — növelték a díjakat. Mit szólnak ehhez a déli parti tanácsok? Dr. Gáti István Siófok tanácselnöke a hír hallatára levelet írt Rosta Sándornak, a BIB főtitkárának, amelyben kifejtette véleményét a díjemeléssel kapcsolatban, a déli part szemszögéből, „önmagában az — írta —, hogy egy, vagy esetleg néhány Balaton parti település a díjfizetési kötelezettséget a maximumban állapítja meg, a vendégek elterelésére nem alkalmas eszköz. Következménye ennek az lehet, hogy más területeken (ez esetben az egyébként is látogatot- tabb déli parton) a zsúfoltság a szokásosnál is nagyobb lesz." Mi tehát a teendő? A napokban a siófoki városi tanácson erről értekeztek a BIB, a városkörnyéki tanácsok, az utazási irodák vezetői, képviselői. Mindenek előtt a nyári tapasztalatokról hallgattak tájékoztatót a díjból származó bevételekkel kapcsolatban. A hatósági osztály vezetője elmondta például, hogy mintegy 5 ezer fizetővendéglátó engedélyt adtak ki Siófokon, s ez körülbelül 25 ezer ágyat jelent. (Nem elhanyagolható az a bevétel tehát, amelyhez a fizetővendéglátás révén jut a tanács.) Az értekezleten arról is szóltak, hogy 1986-tól új ellenőrzési rendszert vezetnek be. Lényegesen több díjbeszedőt alkalmaznak, akik ellenőri feladatokat is ellátnak majd. Az északi parti ,példát” vitatva pedig arra a megállapodásra jutottak, hogy 1986-ban Siófokon és környékén nem emelik az üdülőhelyi díjakat; ez nem lenne méltányos, hiszen az utazási irodák már régen megkötötték külföldi partnereikkel a szerződéseket, s ezekben a régi üdülőhelyi díjak szerepelnek. 1987-ben viszont a városkörnyéki községekkel közösen a legfelsőbb értéket fogják megállapítani (40, illetve 20 forintot), de csak júliusban és augusztusban. A többi hónapban az említett összegeket mintegy 30 százalékkal csökkentik. Ezzel az elhatározással a BIB és az idegenforgalmi vállalatok képviselői is egyetértettek. Várható azonban, hogy 1986 nyarán a szokásosnál is nagyobb lesz a vendégforgalom a déli parton, s erre, ha szükségkempingek létesítésével is, fel kell készülni. A jövő évtől egyébként a városi tanács és a községi tanácsok az eddiginél nagyobb figyelmet fordítanak arra is, hogy a vállalati, a SZOT (amely már nemcsak beutaltakat fogad), üdültetek is pontosan eleget tegyenek díjfizetési kötelezettségüknek. Sz. A.
