Somogyi Néplap, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-16 / 294. szám

Somogyi Néplap 3 1985. december 16., hétfő Befejeződött a népfrontkongresszus (Folytatás az 1. oldalról.) Nemzetiközi kérdésekről szólt ezután a kormány el­nöke. Napjaink világpoliti­kájának legfontosabb esemé­nyeire utalva kiemelte: a békeszerető emberiség, né­pünk üdvözölte az emberi­ség sorsáért legnagyobb fe­lelősséget viselő két nagyha­talom vezetőjének szemé­lyes találkozóját, az újrakez­dett párbeszédet. Fontos lé­pés volt ez azon az úton, amely a szovjet—amerikai kapcsolatok javulásán át az egész nemzetközi helyzet enyhüléséhez vezethet. Pár­tunk és kormányunk tovább­ra is anr,a törekszik, hogy szövetségeseinkkel együtt hozzájáruljunk egy enyhül- tebb világ megteremtéséhez, elősegítsük a népek és álla­mok egyenjogú, gyümölcsö­ző kapcsolatainak fejleszté­sét. Ennek jegyében voltunk házigazdái a közelmúltban «befejeződött európai kulturá­lis fórumnak is. — A fórum sikere bizonyí­totta, hogy az elmúlt évek zordabb nemzetközi légkö­rében sem szenvedtek jóvá­tehetetlen kánt az enyhülés vívmányai. E tanácskozás egyben hozzájárult hazánk nemzetközi tekintélyének növeléséhez is, amelynek mindemkor belső építőmun- ikánlk eredményei adhatnak valódi fedezetet. Ez eggyel több ok arra, hogy minden tőlünk telhetőt megte­gyünk szeretett hazánk, a szocialista Magyarország fel­virágoztatásáért — mondotta Lázár György, az MSZMP Központi Bizottsága és a kormány nevében kérve eh­hez a jelenlévők, a Hazafias Népfront, egész népünk tá­mogatását. Végül a kong­resszusnak további sikeres munkát, a résztvevőknek jó egészséget, boldog új eszten­dőt kívánt. Ezt követően Bíró Imre kanonok, az Országos Béke- tanács Katolikus Bizottságá­nak főtitkára ismertette a betegsége miatt , távollévő Lékai László bíboros, eszter­gomi érseknek, a Magyar Római Katolikus Püspöki Kar elnökének a kongresz- szushoz intézett üzenetét. A levél a Hazafias Népfront VIII. kongresszusa állásfog­lalási tervezetével kapcsolat­ban megjegyzi: ezekből a lapokból is az a felfogás csendül ki, hogy az ország­építésben olyan nemzeti ösz. szefogásra van szükség, amely a közakarat mellé kö­zös cselekvést is teremt. Fekete Gyula, a Magyar írók Szövetségének alelnöke az Olvasó Népért mozgalom eredményeiről számolt be, amelynek eddigi mérlege: ezer olvasótábor fé’százezer­nyi táborozóval, ezért ma már a munka minőségi javí­tása a fő tennivaló. Sevaracz Máté, a bácsal­mási Petőfi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnöke a több nemzetiségű Bács-Kis- kun megyében élő németek, bunyevácok, sokácok, szlo­vákok életéről beszélt. Mint mondta, a jelenlegi jó poli­tikai közhangulatban a nem magyar anyanyelvűek meg­becsülése biztos alapul szol­gál a magyar és a nemzeti­ségi lakosság kapcsolatainak erősödéséhez. Drótos László, a diósgyőri Lenin Kohászati Művek ve­zérigazgatója hangsúlyozta, hogy az utóbbi években gazdaságunk fejlődésének gondjai nemzeti méretekben foglalkoztatják a társadal­mat. Kifejtette: a népfront­mozgalom abban segítheti elsősorban a gazdaságot, hogy időről időre napirend­re tűzi a gazdaság időszerű kérdéseit, támogatva ezzel a kormányzati szervek dön­téshozatali munkáját. Dr. Szirtesi Zoltán szege­di körzeti orvos, a HNF Or­szágos Cigány Tanácsának alelnöke kiemelte: lényeges változás figyelhető meg a felszabadulás óta a munka­képes cigánylakosság fog­lalkoztatásában. Növekedett a szakmunkás képesítést szerzett cigányok száma. Fé­lő ugyanakkor, hogy a mun­kaerő-átcsoportosítások ép­pen ezt a réteget érintik a legsúlyosabban, mert tagjai közül kevesen rendelkeznek konvertálható szaktudással. Dr. Alberth Béláné, a HNF Hajdú-Bihar Megyei Bizottságának titkára fel­hívta a figyelmet arra, hogy az egyes osztályoknak, , ré­tegeknek, korosztályoknak más-más szemléleti móddal, de közös cselekvéssel kell összefogni a népi, nemzeti egység formálása, erősítése érdekében. Asbót Jánosné, a Magyar Hűtőipari Vállalat budapes­ti gyárának igazgatója a HNF nőbizottságainak véle­ményét is tolmácsolva hang­súlyozta, hogy a mai magyar társadalomban nem a nők emancipációjáról kell szót ejteni, nem általában a nő­politikát kell számon kérni. Arra kell ügyelni, hogy egy-egy adott esetben a gya­korlatot igazítsuk hozzá a nők sajátos helyzetéhez. Nagy Ferenc fafaragó mű­vész Tabról meghatóan és eredeti módon nyilvánított véleményt a családról: sza­vak helyett a kongresszus tiszteletére készített fafara­gását nyújtotta át a mozga­lomnak, és csak annyit fű­zött hozzá: „Vigyázzanak a családra, a békére, no meg a fafaragásra is ... ” A kül­döttek meleg tapssal kö­szönték meg az ajándékot. Nagy Ferenc műve Ráday Mihály, a Magyar Televízió operatőre épített hagyományaink megőrzésé­nek fontosságáról szólt. Az­zal a kéréssel fordult a kongresszushoz, hogy az ed­diginél is jobban segítsék a városvédő mozgalmakat, amelyek működését itt-ott még gyanakvással fogadják. A délelőtti szünetet köve­tően a soros elnök köszön­tötte a kongresszusra érke­ző, s az elnökségben helyet foglaló Kádár Jánost, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt főtitkárát, akit a jelenlévők nagy tapssal fogadtak. Ezt követően Keresztúry Dezső akadémikus szólalt fel. A Magyar Irodalomtör­téneti Társaság elnöke ki­fejtette, hogy minden nép­közösségnek, így a magyar­nak is a legnagyobb élő al­kotása az anyanyelv. Az el­múlt évtizedekben nemze­tünk alapvető változásokon ment át, s ezeket a társa­dalmi változásokat a nyelv is tükrözi. Ahhoz, hogy né­pünk értelmesen tudjon gondolkodni, a nyelv tisztán tartására van szükség. Dr. Tóth Károly, a Duna- melléki Református Egyház- kerület püspöke hangsúlyoz­ta, hogy a kongresszus egyik központi kérdése, miként erősíthető és fejleszthető to­vább a sokféle formában megjelenő nemzeti közmeg­egyezés. A magyarországi református egyház hajlandó ennek erősítéséből még fo­kozottabban kivenni a ré­szét. Kanyar József, a Somogy Megyei Levéltár igazgatója a honismereti mozgalom ne­gyedszázados múltjáról be­szélt. Értékelése szerint ez a mozgalom adta a leggazda­gabb muníciót a hazaszere­tet egyre növekvő áramához az elmúlt esztendőkben. Ér­deme, hogy felhívta a figyel­met az identitástudat zava­raira, megteremtette és fo­lyamatosan építi a széles társadalmi alapokon nyug­vó, és világos eszmeiségű nemzeti tudatunk védelmét. Gyúró Ferenc, a budapes­ti Kertészeti Egyetem rek­torhelyettese a mezőgazda- sági kistermelés és a nép­front kapcsolatáról szólva elmondta, hogy az elmúlt években igen sok kezdemé­nyezést karolt fel a mozga­lom, s a kertbarátok, a kis­állattenyésztők ma egyre több helyen vesznek részt a körök és klubok munkájá­ban. Vadász Anna, a HNF Győr-Sopron Megyei Bizott­ságának titkára felszólalásá­ban az időskorúak helyzeté­vel foglalkozott. Dr. V. Nagy Imre, a bu­dapesti Műszaki Egyetem vízgazdálkodási tanszékének vezetője a hazai környezet- védelem, környezetállapot időszerű kérdéseiről beszélt. Deme László nyelvész pro­fesszor az anyanyelvi kultú­ráról, s az ezzel szorosan összefüggő érintkezés- és magatartás-kultúráról mond­ta el véleményét. Filotás Kálmán, a HNF Mór Városi Bizottságának titkára szűkebb környezeté­nek példáin mutatta be a népfrontmozgalom és a KISZ együttműködésének társa­dalmi gyakorlatát. Kováts Flórián Zala me­gyei művelődési ház igazga­tó felhívta a figyelmet arra a fontos felismerésre, hogy a népművelők csakis a tár­sadalmi háttér ismeretében, a közösségbe illeszkedve tudnak hasznosan dolgozni, a műveltségi szint emelésé­ért munkálkodni. Dr. Gácsér József főisko­lai tanár kifejtette, hogy az iskola és a család együtt­működésének erősítésében nagy segítséget nyújthat és ad is a Hazafias Népfront. Bandzsók Sándorné, a fő­város IV. kerületi népfront- bizottságának titkára a kör­zeti népfrontbizottságok te­vékenységéről szólt. Papp Lajos államtitkár, a Minisztertanács Tanácsi Hi­vatalának elnöke rámutatott: a tanácsok feladataik végre­hajtása során nap mint nap számítanak, építenek a nép­front támogatására. Bizo­nyítja ezt a tanácsi munka demokratizmusának egyre szélesedő, eredményes folya­mata vagy a településfej­lesztési társadalmi munka kiemelkedő szervezési sike­re egyaránt. Soltészáé Pádár Ilona, a HNF Szabolcs-Szatmár Me­gyei Bizottságának titkára gondjaikat sorolva szólt az iparfejlesztés sajátosságaiból fakadó nehézségekről — így példaként az ingázásról —, a háztáji gazdaságok terme­lési kedvét visszavető érté­kesítési problémákról, az el­vándorlás fokozódó mérté­kéről. Pálos Tamás, a Magyar Távirati Iroda főszerkesztője hangsúlyozta: a népfront­mozgalom a meggyőzést te­kinti legfőbb módszerének, s erre az egyik, és minden­képpen leghatásosabb eszkö­ze a tömegtájékoztatás. Ugyanez az újságírás olda­láról közelítve; a sajtó, a rá­dió, a televízió azt akarja, hogy a leírt mondatnak, a kimondott szónak súlya és hatása legyen, s ennek érde­kében csak egyet tehet: szol­gálni a nemzet érdekeit, tá­mogatni a társadalmi össze­fogást közös céljaink eléré­sére, vagyis részt vállalni a népfront programjának meg­valósításából. Kósáné dr. Kovács Magda, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára minde­nekelőtt a SZOT és a csak­nem félmillió szakszervezeti tisztségviselő üdvözletét tol­mácsolta a kongresszusnak. Ezt követően kiemelte: a két mozgalom szervezetei és tisztségviselői a munka so­rán egyre több napi közös cselekvést igénylő feladatban is találkoznak. Szilvasán Pál, a Fogyasz­tási Szövetkezetek Országos Tanácsának elnökhelyettese a szövetkezeti mozgalom és a népfront kapcsolatáról szólva kiemelte: főleg a kis­települések, a falvak életé­nek jobbításában végeznek közös munkát. A kongresszus második munkanapjának szünetében Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak elnöke és Pozsgay Imre, a HNF OT főtitkára találko­zott, s kötetlen baráti beszél­getést folytatott a magyar- országi egyházaknak a kong­resszuson résztvevő képvise­lőivel. A találkozón részt vett Miklós Imre államtit­kár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke is. Vasárnap az elsőként fel­szólaló dr. István Lajos fő­orvos, a HNF Vas Megyei Bizottságának eLnöke a me­gyében élő nemzetiségek helyzetéről szólt. Pál Józsefné, a Gamz-Mó- v.ag máitraterenyei hídgyár- egysé gének daruvezetője szűkébb környezetének éle­téről .beszámolva elmondta, hogy a mind . öntudatosa b.bá váló munkás gárda egyre ke­vésbé tűri a tessék-lássák dolgozókat. Dr. Schöner Alfréd főrab­bi, a Budapesti Rabbiság el­nöke kijelentette: a mép- fromtmozgaloimnalk az elmúlt évtizedekben és .napjainkban is a legjellemzőbb vonása, meghatározó eleme a „vox humana”, azaz az emberi hang, amely mindennapos valósággá, életünkben ta­pasztatható realitássá vált. Hambuch Géza, a Magyar­országi Németek Demokra­tikus Szövetségének főtitkára kiemelte: a népfront a meg­újulást, a demokratizmus to­vábbi szélesítését, a társadal­mi összefogást tűzte zászla­jára. Ez a program a nemze­tiségiek érdekeit is hűen fe­jezi ki és ezért örömmel csatlakoznak hozzá, Pásztor Béla, a veresegy­házi tanács elnöke felhívta a figyelmet: növelni kell a 'közösségért végzett társadal­mi munka szervezettségét. Dr. László Alfréd, a Veszp­rémi Vegyipari Egyetem rek­torhelyettese részletesen fog­lalkozott a műszaki pályán dolgozók társadalmi megbe­csülésének, az értelmiség meghatározó szerepének kér­déskörével. Jakab Sándor, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnö­ke rámutatott, hogy a Ma­gyar Szolidaritási Bizottság munkája szonasian kötődik a Magyar Népköztársaság kül­politikájához. A szolidaritá­si munka része a neoikolo- miai'izmus és a faji megkü­lönböztetés elleni küzdelem is. Ratkó József költő, dráma­író, Szabolcs-Szatmár megyei könyvtáros szűkebb pátriája felemelkedéséről szólva egy megyei irodalmi, művészeti folyóirat létrehozását szor­galmazta. A továbbiakban az állami gondozás, a nevelő- otthonok helyzetéről szólt. Wilk László, a Mecseki Szénbányák vájára a város­körzeti népífranJtíbizottságok megélénkült munkájáról szólt, hangsúlyozva, hogy te­vékenységük része a szocia­lista demokrácia kibontakoz­tatásának. Márkus József Zala megyei termelőszövetkezeti dolgozó veszélyesnek ítélte, hogy az aprófalvak elnéptelenedésé­nek folyamata még mindig nem állt meg. Kurucz Jánosné, a HNF Karcag Városi Bizottságá­nak titkára hangoztatta: szervezett, tudatos felvilágo­sító munkával meg kell ér­tetni mindenkivel, hogy mit jelent számunkra a béke. Kárpáti Rudolf ezredes, a Magyar Néphadsereg Műve­lődési Házának igazgatója az ifjúság testnevelésével, sza­badidősportjával foglalkozó felszólalásában hangsúlyoz­ta: vissza kell állítani a test- nevelési óra tekintélyét. — Kiterjedt és nagy ér­deklődés mellett lezajlott vita volt ez, amelynek során 54-en szóltak hozzá és raj­tuk kívül még 62-en kértek szót — mondotta elöljáró­ban. — Azoknak a vélemé­nye, akik e három nap so­rán nem jutottak szóhoz, ugyanúgy bekerül a kong­resszus dokumentumaiba, s a kongresszus útmutatásai, állásfoglalásai között e hoz­zászólásokat is figyelőmbe vesszük majd. — Ügy hiszem, a kongresz- szus elérte célját, s mégln- kább eléri azt, ha .megerősí­ti az Állásfoglalást, amely a jövő feladatainak megoldá­sát szolgálja, s megerősíti azt a testületet, amely képes lesz e feladatokat az ország színe előtt képviselni. A ta­nácskozás kiegyensúlyozott, jó légkörű munkaértekezlet volt — állapította meg. — Mértéktartóan, aránytévesz­tés nélkül, egy nagy nemzeti összefogás jegyében erősítet­te a szocializmus pozícióit országunkban. A vita tehát nem torzította el a nép hangját, s nem tartalimozott egyetlen olyan elemet sem, amelyik ne e színtérre való .lett volna. — Ez nem jelenti azt, hogy minden hozzászólással egyetértenék — folytatta a főtitkár —, hiszen homlok- egyenest ellentétes álláspon­tok is elhangzottak. De volt néhány alapkérdés, amelyet se a kongresszus, se „kör­nyezete” nem vitatott. Ezek pedig éppen a szocialista nemzeti egység alapé Ijvei. — Mindvégig érvényesült egy másik lényeges, a köz- megegyezéshez hozzátartozó alapelv: biztonságunkat, a társadalmi fejlődéshez fűző­dő érdekeinket leghívebben a Szovjetunióval, a szocia­lista országokkal alkotott kö­zösségünk, együttes védelmi és gazdasági szervezeteink, intézményeink fejezik ki. Nyitva állunk a világban mindenfajta jó szándék előtt, amely nemzeti érdekeinket nem sérti, és a békét szol­gálja. — Nagy jelentőségű volt az MSZMP Központi Bizott­ságának, :a kormánynak a kongresszus iránt tanúsított figyelme. Külön jólesett itt üdvözölni a párt főtitkárát, Kádár János elvtársaf és hallani Lázár György mi­niszterelnöknek a Központi Bizottság és a kormány ne­vében elmondott szavait. Pozsgay Imre kitért arra is, hogy nemcsak a tanácsko­zóteremben, hanem azon kí­vül, a kongresszuson jelen lévő munkás ókkal és parasz­tokkal, az egyházi személyi­ségekkel, a népfrontmozga,. lom egykori küzdőtársaiva.1 és a kultúra, a tudomány Hantos János, a Magyar Vöröskereszt főtitkára a tár­sadalom erkölcsi értékeit gazdagító önzetlen, önkéntes, másokért végzett munka fontosságáról beszélt. Ezt követően a kongresz- szusi vita lezárult, s ismét Pozsgay Imre emelkedett szólásra, hogy összefoglalja az elhangzottakat. művelőivel folytatott beszél­getések során is értékes, to­vábbgondolásra érdemes gondolatokkal gazdagodha­tott a mozgalom. Meleg sza­vaikkal szólt a népfrointmoz- gatomban együttműködő ■társadalmi és politikai szer­vezetek tevékenységéről, a kongresszus munkájához nyújtott hozzájárulás,ükről is. Pozsgay Imre ezután né­hány, a vitáiban elhangzó kérdéscsoportra reagált.. Pozsgay Imre vitaössze­foglalója után határozatho­zatal következett. A kong­resszus egyhangúlag elfo­gadta az országos tanács je­lentését a legutóbbi kong­resszus óta végzett munká­ról, az országos tanács ne­vében elmondott főtitkári beszámolót, a hozzászólások­ra adott vitaösszefoglaló vá­laszt. az országos pénzügyi ellenőrző bizottság jelenté­sét, valamint a Hazafias Népfront állásfoglalásának és a mozgalom alapszabá­lyának a tervezetét, s egy­úttal megbízta az országos tanácsot, valamint a meg­választandó országos titkár­ságot: a vitában elhangzot­takat mérlegelve végezzék el a dokumentumokon a szük­séges módosításokat és gon­doskodjanak azok közzététe­léről. Miután az Országos Tanács tagjait a kongresszust meg­előző budapesti és megyei küldöttértekezleteken, vala­mint a résztvevő szervek tes­tületi ülésein megválasztot­ták, a kongresszusra a meg­erősítés feladata hárult. Az országos pénzügyi ellenőrző bizottság tagjaira a jelölő bizottság tett javaslatot. A kongresszus megerősí­tette az Országos tanács tag­jait, majd elfogadta a jelölő bizottság javaslatát és meg­választotta az országos pénz­ügyi ellenőrző bizottság tag­jait. Ezután a két új testü­let megtartotta alakuló ülé­sét, amelynek során megvá­lasztotta a tisztségviselőket, az elnökség és a titkárság tagjait, kijelölte az országos testületek társadalmi bizott­ságainak vezetőit, kinevezte az országos titkárság osz­tályvezetőit, és megerősítette tisztségükben a népfront saj­tó vezetőit. A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának elnöke: Kállai Gyula, alelnökök: Bencsik István, Bihari Ist­ván, Czibere Tibor, Horváth Lászlóné, Márton J ános, Papp Gyula, Szemők József és Varga Imre. A HNF OT főtitkára: Pozsgay Imre, titkárok: Garamvölgyi József, Molnár Béla és Ribánszki Róbert. A Hazafias Népfront VIII. kongresszusa Kállai Gyula zárszavát követően a Szózat eléneklésével ért véget. Pozsgay Imre összefoglalója

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom