Somogyi Néplap, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-16 / 294. szám

:6t V 2 So mogyi Néplap 1985. december 16., hétfő Hazánkba érkezett az Egyesült Államok külügyminisztere Várkonyi Péter 'külügymi­niszter meghívására vasár­nap a kora esti órákban hi­vatalos látogatásra hazánkba érkezett George Shultz, az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztere. Az ameri­kai diplomácia irányítóját — aki európai kőrútjának újabb áilll'omáisálként látoga­tott Magyarországra — a Fe­rihegyi repülőtéren vendég­látója, Várkonyi Péter fo­gadta. Jélen volt Házi Ven­cel, hazánk washingtoni és Nicolas Salgo, az Egyesült Államok budapesti nagykö­vete. A hivatalos magyar—ame­rikai külügyminiszteri tár­gyalások hétfőn délelőtt kez­dődnék meg a külügymi­nisztériumban. George Shultz életrajza George Pratt Shultz, az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztere 1920. de­cember 13-án született New Yorkban. Egyetemi tanulmá­nyait 1942-ben a Princeton egyetemen fejezte be, 1946- tól tizenegy éven dt a Mas­sachusetts institute of Tech­nology (MIT) tanára, egy­idejűleg az iparszervezés professzora volt, s ugyaneb­ben a minőségében műkő. dött 1957 és 1968 között a chicagói egyetemen. 1955— 56-ban megszakította tanári pályáját és vezető közgaz­dászként tevékenykedett az elnöki gazdasági tanácsadók tanácsában. George Shultz 1969-től a Nixon-kormány munkaügyi minisztereként, majd a szö­vetségi igazgatási és költség- vetési hivatal igazgatójaként dogozott. 1972-ben pénzügy- miniszter, s ezt a funkció­ját is megtartva, Nixon el­nök gazdasági főtanácsadója lett. 1974-től 1982-ig a Stanford egyetemén a gazdaságszerve­zés professzoraként oktatott. 1974-től 1981-ig alelnökként, majd 1981—82-ben mint a cég elnöke vezette az Egye­sült Államok legnagyobb építőipari vállalatát, a ca- lifofniai Bechtel Corpora­tion!. Az elnökválasztási kam­pány során, 1980-ban Ronald Reagan gazdasági tanács­adója, majd — Reagan meg­választását követően — az elnök gazdaságpolitikai ta­nácsadó testületének vezető­je volt. Az Egyesült Államok dip­lomáciájának vezetője 1982 júliusában vette át a külügyi tárca irányítását. George Shultz számos gaz­dasági témájú könyv és cikk szerzőjeként is hírnevet szer­zett. Szakszervezeti vezetők tanácskozása Európai szocialista orszá­gok szakszervezeti központ­jainak elnökei tanácskoztak szombaton Berlinben. Ma­gyar részről Gáspár Sándor, a SZOT elnöke vett részt a megbeszélésen, amelyen je­len volt Ibrahim Zakaria, a Szakszervezeti Világszövet­ség főtitkára is. Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyaror­szág, az NDK, Románia és a Szovjetunió szakszervezeti vezetői a szakszervezeteik közötti együttműködés elmé­lyítéséről tárgyaltak, az 1986 szeptemberében, Berlinben megrendezésre kerülő 11. Szakszervezeti Világkong­resszus előkészítésével ösz- szefüggésben. Kiemelten fog­lalkoztak azzal, hogy a szak- szervezetek fokozottabban kapcsolódjanak be a béke megőrzéséért vívott küzde­lembe. A tanácskozás résztvevői közös nyilatkozatot fogadtak el, amelyben egyebek közt megállapították: „Elégedet­ten vettük tudomásul a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok vezetőinek genfi talál­kozóján született eredmé­nyeket, amelyek reményeket keltettek a nemzetközi hely­zetben bekövetkezendő po­zitív változások iránt.” Vasárnap esti kommentár TÁRGYALÁSOK KÉT TEREMBEN Személyi változások a Szovjetunióban Marjai József Moszkvába utazott Marjai József, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, ha­zánk állandó KGST-képvi- selője és Tétényi Pál, az Or­szágos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke vasárnap a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsa küszöbönálló 4L (rendkívüli) ülésszakával kapcsolatban Moszkvába utazott. Elutazásuknál a re­pülőtéren jelen volt Borisz Sztukalin, a Szovjetunió ma­gyarországi nagykövete, Hazaérkezett Köpeczi Béla Szombaton hazaérkezett Párizsból Köpeczi Béla mű­velődési miniszter, aki részt Vett a Paris III. (Új Sor­bonne) Egyetemen létesített Egyetemközi Hungarológiai Központ megnyitásán. Kint tartózkodása során kormány­közi egyezményt Irt alá a Francia Köztársaság közok­tatási miniszterével, Jean- Pierre Chevenement-nai. Chilében meghosszabbították a rendkívüli állapotot A chilei kormány szomba­ton további három hónappal meghosszabbította az egész országban érvényben lévő rendkívüli állapotot. A kor­mány hivatalos közlönye egyben katonai kinevezések­ről is tájékoztatott. A diplomáciatijrténet egyik különleges fejezete folytató­dik hétfőn Genf ben. A sváj­ci konferenciavárosban Sah Muhammad Doszt afgán és Jakub Han pakisztáni kül­ügyminiszter folytat majd tanácskozást — anélkül, hogy találkoznának egymás­sal. A két szomszédos te­remben helyet foglaló kül­döttségek között Diego Cor_ dovez ENSZ-főtitkárhelyet- tes Iközvetít majd, éppúgy, mint az eddigi öt tárgyalási forduló során. A kétoldalú megbeszélések célja az Afganisztán körül kialakult bonyolult helyzet politikai rendezése, hiszen az elhúzódó feszültség a térség egyik államának sem érde­ke. A két ország szinte ellen­őrizhetetlen határa mentén olyan pastu törzsek élnek, amelyek hagyományosan sza­badon jártak-keltek a közép- ázsai hegyek között. A hatá­rokat egyáltalán nem vették figyelembe, oda költöztek, ahol bővebb volt a csapadék, zöldebb a legelő. Amióta a törvényes afgán kormány el­leni ellenforradalmi lázadók Pakisztánban leltek biztos hátországra, a határvidéken a helyzet egyre feszültebbé vált. A szokásos vándorlásu­kat végző pásztor-nemzetsé­gekből ,.politikai menekül­tek", vagy éppen fegyver- csempész banditák lettek — attól függően, hogyan kíván­ta ezt ia háttérben maradt politikai vezetők érdeke. Nem véletlen, hogy éppen az újabb tárgyalások előtt látott napvilágot a Kraszna- ja Zvezda, ,a szovjet hadse­reg lapja hasábjain az a cikk, amely mintegy meg­vonta az Egyesült Államok afganisztáni beavatkozásá­nak eddigi mérlegét. A lap szerint csak a hivatalos csa­tornákon keresztül legalább negyedmilliárd dollárt kap­tak az ellenforradalmárok 1985-ben. Míg 1981-ben mintegy százmillió dollárt, addig jövőre már ennek hatszorosát kapják majd fegyverben, hadianyagban, kiképzésben és készpénzben az ellenforradalmi szerveze­tek, amelyeknek több száz tábora húzódik a határöve­zet teljes hosszában. Az amerikai kormány nem is titkolja, hogy minden esz­közzel támogatja a kabuli kormány ellenfeleit, (önkén­telenül is fölvetődik a kér­dés, hogy vajon mit szólna hozzá ia Fehér Ház, ha vala­ki a Marcos ellenes fülöp- szigeteki gerillákat segélyez­né hasonló mértékben!) Ép­pen ezért nem kis meglepe­tést keltett az a nyilatkozat, amely szintén a genfi tár­gyalásokhoz időzítve John Whitehead amerikai külügyi államtitkár szájából hangzott el. E szerint az Egyesült Ál­lamok hajlandó lenne ga­ranciákat adni arra vonatko­zóan, hogy egy esetleges ál­talános választások döntését tiszteletben tartaná, még ha az a forradalmi kormányt támogatná is. A szavazást persze meg kell hogy előzze a szovjet csapatok kivonása és a „menekültek” visszaté­rése. A Szovjetunió a maga ré­széről már többször leszö­gezte, hogy csapatai csak addig maradnak Afganisz­tánban, amíg folyik a had­üzenet nélküli háború a tör­vényes kormány ellen és a külföldi hatalmak aktívan hozzájárulnak az ellenforra­dalmi bandák kiképzéséhez, felfegyverzéséhez. Ma még két külön terem­ben folynak a tárgyalások, s Diego Cordoveznek gyakran fel feli állnia székéből, hogy a szomszéd helyiségben is­mertesse a hallottakat. Mind­két érdekelt félnek az lenne az alapvető érdeke, hogy mi­előbb közös asztal mellett, eredményes megbeszélések­re kerüljön sor, s végre ren­deződjön ez a feszültséget okozó probléma. H. G. A Tadzsik Kommunista Párt Központi Bizottságának szombati ülésén felmentették tisztségéből Rahman Nabije- vet, a Központi Bizottság el­ső titkárát, mert megromlott egészségi állapotára való te­kintettel nyugállományba vonul. Helyére Kahar Mah- kamovot, a Tadzsik SZSZK Minisztertanácsának elnökét választották meg. Személyi változások voltak a Kazah Kommunista Párt élén is. Felmentették meg­bízatása alól K. K. Kaziba- jevet, a Kazah KP KB tit­kárát, a KB Irodájának (po­litikai bizottságának) tagját, aki más munkahelyre kerül át. A KB titkárává válasz­tották Z. K. Kamaligyenovot, a Kazah SZSZK állambiz­tonsági bizottságának elnö­két. A KB Iroda tagjává ne­Kongresszust tartottak az NSZK-beli Offenburgban a nyugatnémet zöldek. Képün­kön: Petra Kelly a mikrofon előtt. Vasárnap délután véget ért a nyugatnémet környezet- védő mozgatom, a Zöldek pántjának kongresszusa. A tanácskozást pénteken hív­ták össze, de a 800 küldött a napirendi pontokról csak két napon át tárgyait. Szom­baton ugyanis úgy döntöttek, hogy a 400 km-re lévő Wa- ckersdorfba utaznak, és csatlakoznak a lakosság ot­vezték ki Sz. M. Mukasevet, a köztársaság legfelsőbb ta­nácsa elnökségének elnökét. A tanácskozáson a KB Iroda további két tagját is felmentették eddig viselt tisztségéből: B. A. Asimov nyugállományba vonul, K. M. Auhagyijev pedig más megbízatást kap. Kizárták az SZKP tagjai közül A. D. Kojcsumanovot, az alma-atai városi pártbi­zottság volt első titkárát, önéletrajzi adatainak meg­hamisítása, szerénytelen ma­gatartás és hivatali hatalom­mal való visszaélés miatt. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége szom­baton pénzügyminiszterré nevezte ki Borisz Gosztyevet, akinek elődje, Vaszilij Gar­buzov ez év novemberében hunyt el. tani tüntetéséhez. Wackers- dorfban egy hete folynak a tüntetések az ellen, hogy a hatóságok rendeletére a vá­roska mellett nukleáris hul­ladéktárolót építenek és e célból már meg is kezdték a környező fenyőerdők kiírták sát. A tanácskozáson a leghe­vesebb vita az SPD-hez fű­ződő viszonyról folyt. Sok küldött hevesén sérelmezte, hogy a párt hesseni csoport­ja hosszas tétovázás után vé­gül is az SPD-vel való koalí­ció mellett döntött és e tar­tományban vele együtt ala­kított kormányt. Megfigyelők szerint a Zöl­dek pántját megosztó ellen­téteket a kongresszuson nem sikerült tisztázni. Erre mu­tat, hogy a jövő év májusára és őszére a párt választási stra tég tájéinak és SPD-hez való viszonyának megvitatá- sára újabb kongresszust hív­ták össze. A kongresszus befejezését egy bombariadó siettette. Ismeretlen telefonáló a párt elnökségével közölte, hogy a kongresszusi teremben a délutáni óráikban bomba robban. A jelék szerint a riadó vakl ár mának bizo­nyult. Zöldek kongresszusa Nem sikerült tisztázni az ellentéteket OLÁH ISTVÁN 1926—1985 Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy Oláh István elvtárs, hadseregtábornok, honvédélmi miniszter, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, a magyar munkásmozgalom kiemelkedő személyisége 1965. de­cember 15-én elhunyt. Temetésének megszervezésére bizottság alakult. Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa Magyar Népköztársaság Honvédelmi Minisztériuma Oláh István 1926. decem­ber 16-án, sokgyermekes pa- rasztcsalád'ban született Nád­udvaron. A szülői 'ház for­radalmi szellemű nevelésé­nek hatására közvetlenül a felszabadulást követően ak­tív tagja lett a Magyar Kom­munista Pártnak. A debre­ceni ideiglenes nemzeti kor­mány 1944. december 23-i felhívására az elsők között önként jelentkezett, az ak­kor-szerveződő új demokrati­kus hadseregbe. Az a szán­dék vezette őt is, mint azt a sok ezer haladó gondolko­dású magyar embert, akik a fegyveres harc vállalásával is kifejezték: a magyar nép legjobbjai szembefordulnak a hitleri Németországgal, a rájuk kényszerített idegen elnyomás kiszolgálóival, a hazaáruló és népellenes po­litikával. Ifjú kori döhtése életre szóló Volt, végleg el­kötelezte magát a demokra­tikus átalakulás, a szocializ­mus ügye, a haza fegyveres szolgálata mellett. 1945 ta­vaszán a szovjet hadsereg oldalán alakulatával auszt­riai hadműveleti területre vonult. Hazatérve folytatta a katonai szolgálat miatt megszakított tanulmányait. 197-ben a debreceni tanító­képzőben tanítói képesítést szerzett. Felismerve és meg­értve a néphatalom védel­mének fontosságát, a párt megbízásából 1947-ben útja ismét a néphadseregbe veze­tett. 1947—49. között a Kos­suth Akadémia hallgatója lett, ahol kitűnt kimagasló képességeivel. 1949-ben had­nagyként avatták tisztté. Ka­tonai pályája során az or­szág számos helyőrségében szolgált és szakaszparancs­noktól szinte minden pa­rancsnoki beosztást betöltve jutott el a honvédelmi mi­niszteri tisztségig. Egész életét végigkísérte a társadalom és a hadtudomá­nyok iránti nagyfokú érdek­lődés. 1952-ben elvégezte a honvéd akadémia magasabb parancsnoki tanfolyamát. 1964-ben a Szovjetunióban a fegyveres erők vezérkari akadémiáján magas szintű katonai ismeretekre tett szert. Kimagasló vezetői adottságai képessé tették ar­ra, hogy a Magyar Néphad­sereg fejlesztésének és kor­szerűsítésének nagy felada­tait, a Honvédelmi Minisz­térium számos vezető poszt­ján, közöttük több mint 12 évig a vezérkar főnökeként, az utóbbi egy évben pedig mint honvédelmi miniszter, eredményesen oldja meg. Szívelégtelenség miatt be­következett hirtelen halálá­val nagy veszteség érte a magyar forradalmi munkás- mozgalmat és néphadsere­günket. Oláh István részese volt a párt honvédelmi po­litikája formálásának, gya­korlati megvalósításának. Munkáját nagy hozzáértés­sel, töretlen akarattal, szor­galommal és előrelátással végezte. A Magyar Néphad­sereg fejlesztésében az or­szág lehetőségeire épülő, a szövetségesek körében is el­ismerést kiváltó megoldások kezdeményezője volt. Mint kommunista katonai vezető minden beosztásában nagy figyelmet fordított arra, hogy sokoldalúan ismerje a had­sereg életét, beosztottjainak szolgálati körülményeit. A szocializmus építésének és védelmének kérdéseit min­dig egységben szemlélte és javaslatait is ennek szelle­mében fogalmazta meg. A béke megóvásának igaz híve volt. Katonai feladatait minden beosztásában áldo­zatkészen, a szocialista ha­záért, a nemzetért érzett fe­lelősséggel, példamutató kommunista elkötelezettség­gel látta el. Hivatásának teljesítése mellett nagy akti­vitással vette ki részét a közéletből is. Több mint egy évtizede tagja az MSZMP Központi Bizottságának, al- elnöke a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének. Fáradhatatlan munkálkodá­sa, humánus gondolkodása, igazságérzete tiszteletet és megbecsülést váltott ki tár­sadalmunkban, a fegyveres erők és testületek körében. Oláh István igaz hazafi­ként és internacionalista­ként elévülhetetlen érdeme­ket szerzett a magyar—szov­jet barátság erősítésében, a Varsói Szerződés hadseregei közötti fegyverbarátság el­mélyítésében, a Magyar Nép­hadsereg nemzetközi kapcso­latainak ápolásában. Eredményes munkájának elismeréseként magas hazai és külföldi kitüntetésekben részesült. Megkapta többek között a Munkásparaszt ha­talomért emlékérmet és a Szocialista Magyarországért Érdemrendet. Ganderi légi katasztrófa A FEKETE DOBOZ „NEM BESZÉLT" Nem adott magyarázatot a csütörtöki repülőszerencsét­lenség okára a kanadai Gander repülőtere mellett lezuhant amerikai repülőgép fekete doboza. A repülési adatokat, illetve a beszélge­téseket rögzítő berendezések ugyanis súlyosan megsérül­tek a hatalmas robbanás kö­vetkeztében. A robbanás ere­jére jellemző, hogy az óriás­gép törzse apró darabokra szakadt szét a becsapódás­nál, s szinte egyetlen része sem maradt egyben. A rob­banás ereje a szakértők sze­rint azért volt ilyen nagy, mert a gépet frissen töltöt­ték fel mintegy ötven tonna üzemanyaggal. A vizsgálat most azt ku­tatja, nem volt-e túlterhel­ve az Arrow légitársaság át­alakított DC—8 típusú gépe, illetve nem volt-e a gép rossz műszaki állapotban. A légitársaság egyik volt sze­relője szerint a lezuhant re­pülőn korábban nem végez­tek el minden szükséges ja­vítást, s annak műszaki ál­lapota nem volt megfelelő. Egy volt pilóta is a műsza­ki karbantartás elmulasztá­sával vádolta a társaságot, az Arrow vezetői azonban határozottan elutasították a vádakat. <s

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom