Somogyi Néplap, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-14 / 293. szám
1985. december 14., szombat 5 SteiÖGYi Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP1A Hungarológiai intézet Párizsban Párizsban az Űj Sorbonne Egyetemen Jean-Pierre Che- venement francia közoktatási miniszter és Köpeczi Béla művelődési miniszter felavatta az Egyetemközi Hungarológiai Központot. Az ünnepélyes aktuson jelen volt Henri Behar, az Üj Sorbonne Egyetem elnöke, valamint számos francia és magyar egyetemi tanár és akadémikus. Az Egyetemközi Hungarológiai Központ létrehozását a francia—magyar vegyes bizottság kezdeményezte. Célja a francia egyetemeken folyó hungarológiai kutatások összehangolása és fejlesztése, a francia és a magyar egyetemek közötti kapcsolatok előmozdítása. A 'központ elsősorban dokumentációs és információs bázis lesz a francia egyetemek Magyarországgal foglalkozó kutatói számára. A könyvtár pedig nemcsak a filológusok, hanem számos más tudomány képviselőinek igényeit fogja kielégíteni. Megnyitó beszédében Che- venemenit felelevenítette a francia—magyar kapcsolatok történetét Rákóczi korától napjainkig. Válaszában Köpeczi Béla köszönetét mondott mindenkinek, aki a központ létrehozásában közreműködött. Rámutatott, hogy az új párizsi intézmény hozzájárulhat a magyar irodalom és kultúra jobb megismeréséhez Franciaországban. Az MTA, a magyar egyetemek és a Párizsi Magyar Intézet mindig kész együttműködni az új központtal. Az új francia Egyetemközi Hungarológiai Központ első rendezvénye már megnyitása előtt háromnapos Kosztolányi kollokvium volt az író és költő születésének 100. évfordulója alkalmából. Üzemegészségügyi tanácskozás .Megyénkben már hagyománnyá vált, hogy az üzemek vezetői, valamint üzemegészségügyi és munkavédelmi szakemberei tanácskozásra gyűlnek össze, hogy véleményt cseréljenek, összegezzék az elért eredményeket, és meghatározzák a jövő feladatait. A tegnapi tanácskozás rendezésében a Vöröskereszt Kaposvár városi vezetősége és a megyei Köjál munkaegészségügyi és foglalkozási ártalmak osztálya mellett társrendezőként a Kaposvári Tejipari Vállalat és vöröskeresztes alapszervezete is részt vett. A tanácskozás középpontjában az élelmiszeripar gondjai álltak. A tanácskozást dr. Varjú Irén városi főorvos, a Vöröskereszt városi vezetőségének elnöke nyitotta meg. Ezután Nagy László, a tejipari vállalat főmérnöke .ismertette a vállalat tevékenységét. Dr. Tettinger Antal, a megyei Köjál igazgatóhelyettese az 1076. évi élelmiszerekről szóló törvényből adódó higiénés feladatokról szólt Átfogóan ismertette az élelmiszeripari üzemekre vonatkozó követelményeket, a szükséges tárgyi és személyi feltételeket. Hangsúlyozta, hogy a legtöbb szabálytalanság a helytelen higiénés magatartás következtében fordul elő, ezért elsődleges feladat az üzemekben az emberek megfelelő szemléletének, hozzáállásának kialakítása. A munkaegészségügyi tevékenységet folyamatosan, a munkavédelmi felügyelőség, a Köjál és az üzemorvosi szolgálat munkájának , ösz- szehangolásával keli végezni. Hozzászólásában dr. Révfal- vy Szabolcs, a húskombinát üzemorvosa a húsipar, dr. Torondy Mária siófoki Köjál-vezető pedig a tejipar konkrét feladatairól szólt. Suhajda János, a Somogy Megyei Munkavédelmi Felügyelet vezetője és Győr László csoportvezető, valamint Koncz Attila, a tejipari vállalat munkavédelmi vezetője a hetedik ötéves terv feladatait vázolta. KÉZIRATOK, KÖNYVEK, LEVELEK Péterffy Ida hagyatéka Néhai Péterffy Ida élettársa M. Kiss Pál művészet- történész (több művészeti könyv szerzője) a napokban adta át Budapesten az elhunyt irodalomtörténész hagyatékát Rdcz Bélának, a siófoki városi könyvtár vezetőjének. A mintegy 300 kötetből, .kéziratból, kutatási anyagból stb. álló gyűjteményt az ajándékozó azért küldte a Balaton-parti városba, mert mint 'ismeretes, Péterffy Ida a Szántódi Tudományos Bizottságban dolgozott — két Szántódi füzete is megjelent —, s Pálóczi Horváth Ádám életművének lelkes kutatójaként érzelmileg is erőteljesen kötődött Szán- tódpusztához. Siófokhoz, az itteni emberekhez, munkatársakhoz. A külön gyűjteményként kezelendő anyagot Matyikó Sebestyén József helytörténész-könyvtáros gondjaira bízták, aki nyomban megkezdte feldolgozását. Elmondta, hogy számos, a későbbi kutatást segítő érdekes dokumentum található a gyűjteményben, mely Péterffy Ida személyiségéről, pályájáról is meggyőző képet ad. Megkapó a többi között ifjúkori naplója, melyben szülőföldjéről, családjáról, tanárairól vall a későbbi tudós. A többi között egy soproni tanáráról, Dukai Takáts Máriáról (a Berzsenyiek rokonáról) szól 'hálás szívvel, szeretettel. Ének- és zenetanárként kezdte pályáját. Bartók és Kodály műveinek tolmácsolója volt karvezetőként, és zenei tárgyú cikkeket, könyveket írt. Már nyugdíjas korában kezdte kutatni Pálóczi Horváth Ádám munkásságát, életét, hagyatékát. A szántódi poéta, mint ismeretes, maga is muzsikus volt (akárcsak barátja, Csokonai Vitéz Mihály), és életművének igen jelentős része az ötödfélszáz énekek című dalgyűjteménye. Az irodalomtörténész Péterffy Ida muzsikus szívvel közelí- tete a méltatlanul elfelejtett életműhöz, s kutatása közben megtalálta, megszerette Horváth Ádámot, a hús-vér embert, az érzékeny, szeszélyes férfit, a vendégszerető odaadó barátot, s mindenekelőtt a magyar hazafit, akinek emlékezetes mondása a XX. századi embert is fölmelegíti: „Mily édes gyönyörűség a Hazát igazán és munkásán szeretni.” Első Szántódi füzete (és a második is) természetesen Horváth Adómról szól. Írásai mindenekelőtt arról győzik meg az olvasót, hogy a szinte csak szakmai körökben számon tartott literátor-tu- dóst érdemes megismerni, hogy sokoldalú, nyílt és rokonszenves egyénisége csaknem 200 esztendő távlatából is üdítően hat a vele barát- kozökra. Akárcsak egykor társaira, a magyar nyelvért, a nemzeti értékek érvényre juttatásáért, a haladásért való küzdelemben, vagy a Vidám asztaloknál Szántódon, Füreden, Lengyeltótiban, Fokon (Siófokon), Tabon, Őszödön, Lullán stb. Műveiben számiba vette az eddig megjelent értékeléseket is. Tanulmányaiból megtudhatja az olvasó, hogy miképp vélekedett Horváth Ádám költészetéről Ferenczy Zsigmond 1854-iben, bölcselői kvalitásairól — értékelésében a Szántódon írt „Pszichológiát” véve alapul — a külföldi egyetemeken tanult Hetényi János 1841-ben, s ugyancsak költészetéről akadémiai székfoglalójában Arany László. Felihívta a figyelmet Horváth János „A magyar irodalmi népiesség Faludytól Petőfiig” című tanulmányára is, amelyben igen fontos megállapítások találhatók Pálóczi- ról. Többek között a következő: „Az énekes versírásnak e korban (a XVIII— XIX. század fordulóján) a legeltökéltebb, legzeneibb és magyarosabb szándékú képviselője ... Igazi énekes verselő volt, dallamkultusza és természetes zenei érzéke (amiről verstani értékelése is tanúskodik) kora legbuzgóbb népdalkedvelőjévé tette.” Korunk megbecsülése elsősorban a 140 évig kéziratban maradt hatalmas dallam- gyűjteményének (Ötödfélszáz énekek) kiadásában és sok elismerő értékelésiben nyilvánult meg. Köztük Péterffy Ida „ébresztő” tanulmányaiban. Utolsó műve az Akadémiai Kiadónál látott napvilágot Horváth Ádám munkássága „Hunniás” előtt címmel; műve megjelenését a szerző sajnos nem érhette meg. A múlt év karácsonyán hunyt el. Sz. A. Dr. Szöllősy József, az Országos Mentőszolgálat városi főorvosa arról számolt be, hogyan hajtották végre megyénkben az 1974-es elsősegélynyújtó tanácskozáson létrehozott oktatási rendszer követelményeit. Elmondta, hogy a Vöröskereszt vezetésével öt év alatt több mint húszezer személyt képeztek ki az elsősegélynyújtás alapjaira. Ma már lényegesen több ember segítségére léhet számítani egy-egy balesetnél mielőtt a mentő megérkezik, a jövőben mégis több gondot kell fordítani a gyakorlati oktatásra és a kiképzettek ellenőrzésére. Befejezésül dr. Prokesch Kornélia, a SÁÉV üzemorvosa az alkoholellenes küzdelem három fő területéről, a megelőzésről, a gyógyításról és az utógondozásról szólt: arról, hogy az üzemekben az orvos tevékenysége mellett a társadalmi szervek, a vállalati vezetőség és a Vöröskereszt közreműködésére is szükség van. A találkozón a tejipari vállalat tartott termékbemutatót, majd a kétszáz szakember üzemlátogatáson vett részt. T. K. Szegény lányok hozománya Ahogy a konfekcióipar a divat változásait, valahogy olyan fáziskéséssel követi a műsorpolitika a közérdeklődés! hullámait, Jó tíz éve, amikor a Röpülj pávás fiatal népdalénekesék nemzedéke és a muzsikusok megjelentek a pódiumokon és az ifjúsági klubokban, viszonylag nehezen (kaptak helyet az éter hullámain és a televízió képernyőjén. A nyolcvanas évek elejétől, amikor a fiatalok táncházmozgalma már jócskán vesztett lendületéből, kezdeti népszerűségéből, kapott helyet a műsorokban. A tiszta forrásból eredő népdal megjelenésére a a hangszalagokon igazán ráillik: jobb későn, mint soha. Az új életre kelő muzsika nem divatcikk, nem veszti el aktualitását akkor sem, ha rajongó táborának lelkesedése némileg alábbhagy. Ma már nem szenzáció, meg-< szokta a fülünk. Ügy is mondhatnánk, konszolidálódott, beolvadt a rádió állandó műsorába. Szinte mindennap adásba kerül néhány fiatal énekes, a Muzsikás, a Kamarás együttes, nem is beszélve Sebőékről. Mellettük egyre több vidéki zenészcsoport is hallatja hangját. A Daloló, muzsikáló tájak, a Népzenei hangos újság, a Talpalávaló, a Népi muzsika és még annyi műsor, amelyben rendszeresen találkozunk velük. Amikor a rádióban megszaporodnak a népzenei műsorok: az a magyar népdal hete. Hétfőtől megint jó néhány „csemegét” válogattak össze. Érdekességük, hogy ezúttal neon a zenés műsorok, hanem sokkal inkább a hátteret, az összefüggéseket megvilágító programok kerültek a válogatásba. Négy napig tartó sorozatban foglalkozott például Tari Lujza Weiner Leó munkásságénak népies ihletésű darabjaival, magyaros hangvételű részleteivel. Megszólalt egy gyiime- si muzsikás: Zerkula János, és dr. Andrástfalvy Bertalan vallott a népzenéhez fűződő kapcsolatáról. A bőséges kínálatból hadd emeljék ki két emlékezetes találkozást, Az egyik név talán kevésbé ismert: Dö- mötörífy János Lukács, a ne- mespátrói nótafa. Falvay Károly kétrészes műsorában remek tanúságát adta: a népdal nem választható el a művészetek többi ágától, a hagyomány egységes egészétől. A sokat megélt falusi ember mesél, kalandokat, betyártörténeteket idéz, föleleveníti „ígenöreganyját”, aki valaha „tekerő asszony” (tudós javasasszony) volt a falúban varázserejétől rettegett a falu apraja-nagyja. Ahogy beszólt, szavaiban egybeolvadt őseivel, szinte maga sem tudta már, mi az, amit tényleg megélt, s mi az, amiről nagyszüleitől vagy azok nagyszüleitől nemzedékek meséiből értesült. És szavai között időről időre nótára váltott, egy-egy ízes, pikáns szövegű daliammal, 'betyárnótával folytatta a megkezdett történetet. Aki ízes elbeszéléseit hallgatta, néhány percre maga is a falu egykori életébe csöppent. A másik találkozás szereplője nem névtelen: Kallós Zoltán folklorista. Népdaléne- keakónt eddig csak azok hallhatták, akik személyesen találkoztak vele. Most Burányi Ferenc szeretetteljes kalauzolása révén megismerhettük kedves dalait, melyeiket a közelmúltban jelentetett meg a Hanglemezgyártó Vállalat. Kíséret nélkül még képzett énekesnek Is kiadós feladat egy hajilításofckal gazdagon tarkított csángó népdal eléneklése. Kallósnak a néprajzi gyűjtőnek mégis sikerült. ‘Nem azért, mert tanulta, hanem mert beleszületett, mert maga is a „(tiszta forrás” közelében nőtt fel. Azok között a lányok között akiknek a dal a hozománya. Tersztyánszki Krisztina Az áfész élete gyermekszemmel A mi szövetkezetünk címmel gyermekrajz- és festménykiállítást rendezett a Balatonmária-fürdő és Vidéke Áfész a központi iroda tanácstermében, A pályázat a jövő évi nemzetközi ifjúsági év rendezvényeihez és a Szövosz kongresszusához kapcsai ódik. A 150 kisdiák csaknem 200 alkotását a pályázó iskolák rajztanárai bírálták el. A résztvevők valamennyien ajándékot kaptak, a kor szerinti három kategória győztesei pedig 15 ezer forint pénzjutalmon osztoztak. A paravánokon az áfész életének helyszínei, tevékenységének pillanatképei elevenednék meg. Láthatjuk az áfész divatáruboltot, az élelmiszerboltókat, a gázpalack cseretelepet, s az ólén- kebfo fantáziájú gyerekek a betonáruüzem egy mozgalmas helyzetképét is megörökítették. A kis piktorok nem feledkeztek meg az áfész által fenntartott művészeti együttesekről sem: színpom- pás ruháiba öltözött énekkarok, temperamentumos néptáncjelenetek és hangszeres együttesék képei bizonyítják ezt. Gyermeki képzelőerejük szerencsésen találkozott a valósággal, apró részleteket is megfigyelve örökítették meg — ceruzával, filctollal és vízfestékkel — a szövetkezet szerteágazó tevékenységét. RÁDIÓSZEMLE