Somogyi Néplap, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-11 / 264. szám

1985. november 11., hétfő Somogyi Néplap 3 A BESZÁMOLÓ TAGGYŰLÉSRE KÉSZÜLVE Az éves beszámoló taggyű­lések mindig jelentős esemé­nyei a pártéletnek. Az alap­szervezetek vezetőségei egy év munkájának legfőbb jel­lemzőiről adnak számot. A tagság érvényesítheti a szer­vezeti szabályzatban biztosí­tott jogát, megvitatja és vé­leményezi választott vezető­ségének munkáját, meghatá­rozza további bizalmának feltételeit. A beszámoló tag­gyűlésék sohasem csak a vég­zett munka számvetése, leg- álálbb annyira fontos szere­pük van a feladat megjelölé­sében, az előretekintésiben is. A konkrét körülményektől, az alapszervezet helyzetétől függően az irányító párt- szervek külön iís felhívhatják a figyelmet a taggyűlés egyik-másik [tartalmi kérdé­sére. Jogaikkal élve tanácsot adhatnak: milyen fontosabb politikai gondolatok jegyében készítsék elő és szervezzék meg a taggyűlést. Ez azonban nem menti föl az alapszerve­zeti vezetőséget azon kötele­zettsége alól, hogy saját vi­szonyaikat alaposan felmérve önállóan próbálják meghatá­rozni és kialakítani azokat a főbb kérdéseket, amelyekkel foglalkozniuk kell. A pártkongresszus szellemében Függetlenül az egyes alap­szervezetek konkrét viszo­nyaitól vannak bizonyos ál­talános feltételek, amelyek­nek lényegi hatásuk alól semmiképpen sem vonhatják ki magukat, tanulságaikkal mindenképpen számot kell vetniük. Ilyenek voltak azok az országos társadalompoli­tikai jellegű események, amelyek a múlt év folyamán fontos szerepet játszottak minden alapszervezet életé­ben. A tapasztalatok alapján nagyjából kirajzolódik, hogy milyen főbb politikai gondo­latok jegyében készülnek az alapszervezetek az idei be­számoló taggyűlésre. Első helyen említendő ' a XIII. pártkongresszus, aimely- lyel bizonyos összefüggésben mint az év legfontosabb po­litikai eseményével minden beszámoló taggyűlésen fog­lalkozni kell. Például úgy, hogy az alapszervezet tagsá­ga milyen módon kísérte fi­gyelemmel a kongresszus ta­nácskozásait, hogyan fogadta határozatát, helyileg mennyi­re jellemző az elvi egyetér­tés és egység a párt politi­kai lirányivonalávál. Üjbóli állásfoglalást érdemel az is, hogy az alapszervezet meny­nyire volt képes a helyes po­litikai következtetések levo­nására a kongresszus határo­zatából adódó konkret gya­korlati feladatokra. Az eltelt nyolc hónap elegendő volt arra, hogy lássák: az alap- szervezet vezetősége mennyi­re végzi ennek szellemében munkáját, hol és milyen irányban kellene erősítenie vagy változtatnia a dolgok menetén. Általános következtetések Ez az esztendő nem szűköl­ködött egyéb jelentős politi­kai eseményekben sem: or­szággyűlési képviselő- és ta­nácstagi választások (az új választójogi törvény alapján első ízben), az új vállalati irányítási rendszerre való át­térés kezdete, szakszervezeti választások, a népfrontkong­resszus előkészítése, a telepü- lésf e j Lesztéssel kapcsolatos politikai feladatok... Mi tartozik ezekből a beszámoló taggyűlésekre? Az mindemképpen, hogy a jelentős politikai események­ből adódó pölitikai feladatok­kal hogyan tudott megbir­kózni a vezetőség, milyen színvonalon szervezte a munkát. Nem kisebb jelentő­ségű az sem, hogy e kampá­nyokból milyen általános kö­vetkeztetések vonhatók le a politikai munkára, milyen főbb tanulsággal szolgálnak a következő időre. Válaszol: a pártszervezet Az idei taggyűlésnek is visszatérő témája a vállalati, illetve intézményi álaptevé- kenységgel összefüggésben végzett politikai munka ér­tékelése. Az alapszervezetek többsége a termelésben mű­ködő üzemi pártszervezet, Természetes, hogy itt nagy figyelmet szentelnek a terme­léssel, a gazdálkodással kap­csolatos politikai kérdések­nek. Anélkül, hogy a taggyű­lés a termelési tanácskozás szerepét vállalná magára, bizonyos alapvető összefüg­géseket érintenie kell. Pél­dául a iterv- és a tényszá- mok összevetéséből adódó po­litikai 'következtetéséket, ki­ket milyen mértékben illet elismerés az eredmények ér­dekében tett erőfeszítéseiért, illetve hogyan vetődik fel á mulasztásokkal kapcsolatos politikai felelősség. Mi múlik egy-egy kollektíván a tarta­lékok ki nem aknázásában, Illetve milyen feltételekkel realizálható az előrelépés? A pártszervezetnek mely terü­leteken kellene kezdeménye­zőbben fellépnie az eredmé­nyes gazdálkodás érdekében? Egyáltalában: a pártszervezet számára mikor, milyen pon­tokon öltenek a gazdasági kérdések politikai jelleget? Ennek felismerésében meny­nyire áll az alapszervezet hi­vatása magaslatán? E kérdé­sekre a beszámoló taggyűlés­nek kell válaszolnia, nem elvont formában, hanem an­nak a konkrét gyakorlatnak a tükrében, amely a múlt év­ben jellemezte az alapszer­vezet tevékenységét. Eszmei és politikai tisztánlátás Társadalmi-gazdasági éle- tün'kne az utóbbi időkben nem kevés új mozzanata van. Ezék jó része sok te­kintetben újszerű megközelí­tést, szemléletet kíván a párttagoktól is. Ez nem ala­kul ki máról holnapra. A kérdések elvi tisztázásának elhanyagolása vagy mérték­telen elhúzódása sok zavar­nák, eszmei tévelygésnek le­het a forrósa. A taggyűlésen célszerű szólni arról is, hogy az alapszervezet vezetősége mennyire szentelt figyelmet erre a feladatra, elég kezde­ményező volt-e és kellő ak­tivitást tanúsított-e a pártta­gok eszmdi-politikai tisztán­látása érdekében. A tapasz­talatok alapján hol és milyen módon kellene javítani a pártalapszervezet politikai- ideológiai munkáját? Mi az, amit önerőből tehet és mely területeken szorul az irányí­tó pártszervek nagyobb se­gítségére?-E kérdéskör a legközvetle­nebbül kapcsolódik a párt- szervezet politikái befolyásá­nak alakulásához. Kiegészül azzal, hogy az alapszervezet kommunistái milyen meggyő­ződéssel állnak ki a párt politikája mellett, milyen színivonalon .közvetítik a pár- tonkívüliek körében. A be­számoló taggyűlés legfonto­sabb politikai gondolatköré­hez tartozik a pártszervezet politikai befolyásának vizsgá­lata, reális megítélése — ez szolgálhat alapúi, útmutatóul a további teendőkhöz. Rákos Imre Áz ipar és a mezőgazdaság új tartalmú kapcsolata Útkeresés közben Unesco­ülésszak után A haladó közvélemény szá­mára összességében pozitív eredményekkel zárult az Unesco közgyűlésének Szó­fiában megrendezett üléssza­ka — mondotta Nagy Péter, Magyarország állandó Unescotoeli képviselője. Ez volt az első ülésszak, amelyet az amerikai kilépés óta tartottak. A Szófiában megrendezett tanácskozást olyan sajtókampány előzte meg, amelyet nagy nyugati tömegtájékoztató eszközök­ben [bontakoztattak >ki az Unesco ellen. Azt remélték, hogy az ülésszakon más or­szágok is követik az ameri­kai példát. Ez nem követke­zett be, bár Nagy-Britannia és Szingapúr jelezte, hogy 1986-tól nem kíván részt venni a szervezet munkájá­ban — mondotta a magyar Unesco-képviselő. Az ülésszak minden hatá­rozatát közmegegyezéssel fo­gadták el, ami nem jelentet­te az elvek feladását, hiszen mint a határozatokban is tükröződik csaknem 160 kor­mányküldöttség megerősí­tette mindazokat a humani­tárius és progresszív elveket, amelyek alapján az Unesco eddig dolgozott. A Szófiában megrendezett 23. ülésszak megerősítette a szocialista és a fejlődő or­szágok szervezetén belüli ak­cióegységet, érdekazonossá­gát, amelyhez néhány sem­leges állam is csatlakozott. A mintegy öthetes tanács­kozáson nemcsak a csökken­tett összegű költségvetés fel­osztásáról döntöttek a részt­vevők. Reformjavaslatokat dolgoztak ki és fogadtak el, elhatározták a létszám foko­zatos csökkentését, a kilé­pett vagy kilépő államok jogállásáról is határoztak. Ez utóbbi lényege, hogy az Unesco-ból kilépett állam sa­ját kérésére megfigyelőként képviseltetheti magát a szer­vezetben. Kétség nem férhet hozzá, hogy a szervezet — szűkített költségvetése ellenére is — életképes, valamennyi nagy programja életben tartható és folytatható. Nem kaptak általános jóváhagyást azok a nyugati kezdeményezések, amelyek az Unesco politi­ka-mentessé tételét, puszta segély-szervezetté változta­tását célozták — emelte ki a magyar Unesco-képviselő. Alacsony vízállás Az őszi csapadékszegény időszakban, szeptember óta, kisebb ingadozástól eltekint­ve folyamatosan apadt a Du­na. Az alacsony vízállás miatt a MAHART október vége helyett már szeptember 27- én kénytelen volt leállítani a Budapest és Bécs között köz­lekedő szárnyashajókat. A gázlók különösen sok gondot okoztak a MAHART teher- hajóinak. Általában csak 50 százalékos terheléssel hajóz­nak. Nemigen van Somogybán olyan mezőgazdasági nagy­üzem, amelyre elmondható: műszaki helyzete, technikai színvonala megfelel a kor követelményeinek. Nem vé­letlen, hogy a személyes be­szélgetésektől a legkülönbö­zőbb hivatalos fórumokig gyakori és visszatérő téma a gépesítés. Legutóbb a tsz-szövetség megyei küldöttközgyűlésén — amikor a XIII. kongresszus határozataiból adódó felada­tokról volt szó — elhang­zott: az erőfeszítések ellenére nincs javulás a gépekkel, eszközökkel, berendezések­kel való ellátásban, a terme­lés folyamatossága érdekében rendkívül drágán kell üzem­ben tartahi elhasználódott eszközöket. A termelés növe­léséhez, a gazdaságossághoz napjainkban elengedhetetlen a technikai színvonal emelé­se. E megállapítás igazát messizemenően alátámasztja egy elemzés. A VII. ötéves terv készítéséhez segítség­képpen, a tsz-szövetség köz­reműködésével, számítógépes vizsgálatokat végeztek me­gyénkben, s ennék alapján tervváltozatokat dolgoztak ki. Az elemzés szöveges részé­ben ilyen mondatok olvasha­tók: „a következő ötéves terv meghatározó, sarkalatos pontja a műszaki fejlesz­tés ... egyáltalán annak a mérlegelése, hogy hogyan to­vább? A jövő mezőgazdasága szempontjából ez azt egyik legégetőbb feladat.” A szinte drámai hangvéte­lű következtetésre azért ju­tottak a szakemberek, mert a számítógépes vizsgálatokból kitűnt, hogy a gépellátottság a szükséges szint alatt van. A kívánatos gépparknak csak 75—80 százaléka van meg az üzemékben. Tovább rontja a helyzetet, hogy ennek a gép­parknak mintegy 45 száza­léka teljesen elhasználódott. Egyenesen következik a két tényezőből, hogy a gazdasá­gok a szükséges munkáikat csak nagy nehézségek árán és költségesen, korántsem optimális időben és idő alatt tudják elvégezni. Ezek a technológiai hiányosságok rontják a hozamokat, csök­kentik a jövedelmet. Most, a tervezés időszaká­ban, érthető módon minden üzemben az egyik legfonto­sabb téma: miként, milyen módszerekkel lehet javítani ezen a helyzeten. A feladat valójában kettős. Egyrészt mennyiségileg kell pótolni amiben lemaradtak másrészt minőségileg is: emelni kell a műszaki színvonalat. Vagyis olyan eszközökre van szük­ség, amelyek minden tekin­tetben megfelelnek a techno­lógiai követelményeknek. Ez utóbbi feltétel biztosítósa ér­dekében ez ideig egyedülálló és figyelemre méltó munka folyik az öreglaki Állami Gazdaságban. Olyan szakmai együttműködés van itt kiala­kulóban, amelynek fő célja: az ipar a mezőgazdaság igé­nyeinek megfelelő eszközt gyártson. Az NDK-beli Tortschritt kombinát — amelynek nevét és gépeit jól ismerik hazánk­ban — egy évvel ezelőtt lé­tesített együttműködési kap­csolatot az öreglaki gazda­sággal. Ennek a kapcsolat­nak az a lényege, hogy már a gép kifejlesztésének szaka­szában a magyarországi vi­szonyok között folytassanak kísérleteket. Itteni termelési, éghajlati körülmények között szerezzenek tapasztalatokat, és hasznosítva a szakmai ész­revételeket, ölyan gépet ala­kítsanak ki, amely megfelel a magyar mezőgazdasági nagyüzem követelményéinek. A törekvés, a szándék önma­gában ,is dicséretes, végső hatását tekintve pedig mind a gyártó, mind a felhasználó számára ígéretes. A közelmúltban két új, még a kísérlet szakaszában levő gépről folytattak öreg­lakon eszmecserét — az együttműködés során első íz­ben — a legilletékesebbek, a Tortschritt cég, az NDK nagykövetsége, a MÉM, az Agrotek, a magyar termelé­si rendszerek képviselői. Két új, várhatóan E—524-as és E—530-as típusszámmal jelölt kombájn munkáját tanulmá­nyozták a kukoricalbetakarí- tásban. Kötetlen, őszinte esz­mecserén szót váltottak a tapasztalatókról, véleményt mondtak, kérdeztek és java­soltak. Természetesen nem csupán a holnapot szolgáló két új gépkonstrukeiőról volt itt szó, hanem a kapcso­latokat; az együttműködés ja­vítását szolgáló módszerekről is. Az NDK-beli cég és az öreglaki Állami Gaz­daság együttműködése, ez a rendezvény elsősor­ban azért érdemel fi­gyelmet, mert új tartalmat ad a mezőgépgyártó ipar és a mezőgazdaság kapcsolatá­nak. Olyan tartalmat, amely a korábbinál jobban szolgál­ja mindkét fél érdekét. S fi­gyelemre méltó azért is, mert olyan időszakban ala­kul ki, amikor a mezőgazda­ságban — s kivált itt, So­mogy megyében, — kiemelt feladat a technikai színvonal fejlesztése. Az útkeresésben, a holnap feladataihoz szük­séges feltételek megteremté­sében fontos mozzanat az ipar és a mezőgazdaság tar­talmi kapcsolatának szélesí­tése. V. M. Villany­tűzhely Pápáról Érdekes megoldás Újpesti vásárcsarnok Piacokon szokatlan lát­vány az ilyen épület. Az új­pesti István téri piac vásár- csarnoka most készült. A helyszínen öntött betonlába­zat kör alakú betonkoszorú­jára az agárdi Agrökomp- íex ragasztott fatartóiból készítették a tetőtartó szer­kezetet. Erre szegeitek a je­lenlegi legfelső réteget, a deszkahéjat; arra majd pa­la vagy cserép kerül. Az építmény alatt virág­piac, az eresz közelében ti­zenegy kisebb pavilon lesz. A pápai Elekthermax gyárból a második félévben 3 ezerrel több villanytűzhe­lyet szállítanak a hazai üz­leteknek, mint az első fél­évben, és hasonló arány­ban növelik az exportot is. Minderre azért volt szük­ség, mert a belföldi piacon hiánycikk a villanytűzhely és a gyár még az exportle­hetőségeit sem merítette ki. A termelés növelésének^ fel­tételeit a többi között a Du­nai Vasmű és a pápai Elekthermax között kialakult hatékony együttműködés te­remtette meg. Az ennek keretében kifejlesztett jó minőségű, megfelelően zo­máncozható lemezből készí­tik az év második felétől a tűzhelyeket. Egyidejűleg a konstrukció-váltás is befeje­ződött: a hazai piacra már kizárólag azonos nagyságú, energiatakarékos tűzhelyek 'készülnek. A vállalat a jö­vőben biztonságosan ki tud­ja elégíteni a hazai vásárlók igényeit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom