Somogyi Néplap, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-30 / 281. szám
6 Somogyi Néplap 1985. november 30., szombat GYERMEKEKNEK Kakukktojás Nem ornitológiái értekezés következik, bár a kakukktojás nevű szójáték nem kaphatta volna ezt a találó nevet, ha nem létezne kakukk. E könnyelmű madár nemcsak idegen fészekbe rakja tojását, de hasonló mintázatút csempész a többi közé, néha nagyobbat is, mint a pótszülőké. Látszólag semmi különös nincs a következő felsorolásban: Paks, Szekszárdi, Győr, Bonyhád, Fadd, hiszen mindegyik település hazánkban van és valamennyi a Dunántúlon. Mégis, ha figyelmesen újra elolvassuk, gyorsan rájöhetünk a turpisságra! Győr nem Tolna megyében van, így ez a kakukktojás. Nézzünk még egy példát: Réce, bíbic, gém, daru, rigó. Mielőtt könnyelműen azt állítaná valaki, hogy nincs itt semmi, ami kilógna a sorból, hadd jegyezzük meg, hogy a rigó énekesmadár, a többi vízi. De az előbbi példát leszűkítve a bíbic, réce, és gém között is .található egy „kakukktojás”. Ez már kicsit nehezebb, hiszen jól tudjuk, hogy mind vízimadár. Mégis a gémre tippélhetünk, mert ez a szó nemcsak a madarat jelöli, hanem a gémeskút és az építkezéseken használt gépek emelőkarját is. Lehet más területékről is meríteni. A következő számsorban is van egy oda nem illő: 2—4—17—8—6. Játszi könnyedséggel éldönthetjük, hogy a 17-es lóg ki a sorból, mivel ez páratlan szám, s ráadásul kétjegyű. A haj—fül—orr—száj—fej —szem sorból a fej a kakukktojás, mivel ez a felsoroltak egészét tartalmazza, míg a többi csak részlet a fejről. . Végezetül néhány feladvány, amit már az olvasónak kell megfejtenie: 1. ‘Macska — 'vásár I— gorilla — sah — szőnyeg, — bunda. 2. \Briós — kalács, <— stangli — \kuglóf — mókuskenyér. Ibolya 1— \j ácint — rózsa — szarkaláb — hajnalka. Remélhetőleg mindenkinek sikerült kiválasztania a kakukktojást, ha nem, itt közöljük a helyes' megoldásokat : 1. gorilla — mert. a többi mind lehet perzsa, de ez nem, 2. Stangli — mert ez sós tészta, a többi édes. 3. szarkaláb — mert ez a növénynév soha nem vélt személynévként használaté«, ellentétben a többivel, s ráadásul egy madár testrészéről kapta a nevét. A barna birkák Rendkívül enyhe, szinte nyárias idő volt november második vasárnapján. A két ünnep és a pihenőnap helyett ez a vasárnap munkanap volt, ezért fát szállító gépkocsikkal találkoztunk. Motorfűrész hangját is hallottuk. Nem is mertem remélni, hogy valamilyen vadat láthatunk. Ezer színnel pompázott az erdő. Az enyez- di rét déli végénél — a kanyarban — találkoztunk a daruval felszerelt hatalmas vontatóval. Az ismerős vezető kiszólt a fülkéből: — Siessetek, a márcadói réten már kint vannak a szarvasok. A legalsó magaslestől ötven méterre lehetnek. Megköszöntem a kedvező hírt; leállítottam a motort, üresen gurultunk 'le a lejtőn az égeres közé. A keresztúri mezőbe vezető úton hagytuk a kocsit és az erdő szélén szaladtunk a magasleshez. A réten valóban kint volt tizenöt szarvas. Egy részük nyugodtan legelt, néhány pedig kis csoportba tömörülve figyelt a márcadó felől közeledő motorberregésre. Készítettem néhány felvételt, lelintettem Andrist, aki a magaslesre akart fölmenni: — Nincs értelme, hogy fölmenjünk, mert ez a hangos motorberregés elriasztja a szarvasokat — mondtam halkan és ezalatt el is „re- pesztett” az úton egy motor- kerékpár. A szarvasok berohantak az erdőbe, mi meg visszamentünk a kocsihoz, és tovább robogtunk a vitorági vadföldhöz. Az erdészházi oldalban a nyírfák színes lombja szinte világított az ellenfényben. Itt csak egy sutát és két gidát láttunk. Sietni kellett a fényképezéssel, mert a széplaki házak fölött, a horizonthoz közel volt már nap. Az emelkedőtől a márcadói hídig legurult az autó. A szarvasok újra kint voltak a réten. Lassan haladtunk el mellettük; két borjú odébb szaladt, a töhenek felénk fordították fejüket és legeltek tovább. Az enyezdi rétnél megszólalt Andris: — Ezek a barna birkák meg honnét jöhették ide? — Nem birkák ezek, Andriskám, hanem muflonok — feleltem, s közben lefékeztem a kocsit, mert két jerke és három bárány szaladt át előttünk az újon. — A hetvenes évek elején telepítették a Zsebébe ezt a juhhoz hasonló vadat. Néhány évig bekerített területen tartották őket, mert attól féltünk, hogy papucsosodás következik be. (A papucsosodás a csülkök jelentős növekedését jelenti.) Mivel ez nem következett be, a (kapukat (kinyitották, az eredmény az lett, hogy ma már egyre több helyen láthatunk muflonokat a ZseUcben. Rendkívül óvatos, edzett állat. Ma már tudjuk, hogy az eredeti életterétől, a középhegységi erdőktől eltérő — ahol tudvalévőén sziklás, köves a talaj —, sík vidéki erdőkben is megtelepszik és jól érzi magát. Táplálkozása igénytelen, minden növényt szívesen elfogyaszt. A szakirodalom szerint a mezőgazdaságban nem okoz kárt, ezért a zselici telepítés indokolt és elfogadható. A vadászati lehetőség ezzel is bővült. A csárdahelyi elágazás előtt egy nagy koca és négy süldő váltott át előttünk. Fékezni kellett. A szenttamási legelőnél őzek szemei csillogtak a reflektorfényben, mert sötét lett, amikor kiértünk az erdőből és világítani kellett ... Tóth Ferenc Ki az író? J A V A S s A J T ó K A N N A R A j T A 1 z s á K SZIRMAY ENDRE A csoda Panka már büszkén feláll kiságyában körbejár kapaszkodik a karfába pedig anélkül is járna egy-egy biztató mosolyra rögtön hozzánk botladozna de még kell a támaszték nélküle nem bízik még csak a szeme száll szabadon messze (ismeretlen vadon ... de majd egyszer éljut oda viszi két lába: a csoda. KOCKÁK Számoljátok meg, hány kockából áll ez a kocka halom? (A pontos választ megtaláljátok a 13. oldalon.) Alkony a berekben Az est vörös csókot nyomott a tájra. A tó vizében még egyszer, utoljára megnézte magát a nap, és lassan a fejére húzta óriási paplanét. Nem melegít ő már tüzes kedvvel, mert elfáradt szegény a nagy égi vándor- úton. Átadja fényét a csillagoknak, s rájuk bízza a világ őrzését. Mint ezer lám- pácska, vigyáznák is híven a világ népére. Itt lent a szárcsák és víziA bal oldali tábla ötbetűs szavaiból egy betű elhagyásával új, négybetűs, értelmes szavakat nyertek. Ezeket írjátok a középső tábla megfelelő sorába. Az “““I elhagyott egy be— tűt pedig írjátok be a jobb oldali ■' oszlop megfelelő “ kodkájába. Ha helyesen oldottátok ‘ meg a feladatot, a — különálló oszlop (betűi fölülről le— ■ felé olvasva egy — (magyar író veze—' téknevét adják-------eredményül. Ki az — író? (A helyes vá™ laszt megtaláljá■ - tok a 13. oldalon.) madarak jajveszékelő, kétségbeesett kiáltása halük néha. Ám a tücsökzenekar igencsak felébredt, s nem törődik az alvókkal, rázendít egy vidám nótára. Halak úszkálnak a vízben, éjszakai búvóhelyet keresve. Róka lopakodik a nádasba, és a bő zsákmány reményében a madarak fészke felé igyekszik. A fák búsan haj’longa- nak az alkonyi szélben, támasztékot keresve mozgatják karcsú derekukat. Vörös színben tündököl minden, a lehullott leveleken földereng a homályos múlt fénye, s a harmatcseppen pislog az elmúlás szikrája. A szomorúfűzek búsan lógatják ágfonataikat a víz fölé. Mintha csak azt mondanák: ez a világ rendje, élni és elmúlani. A sudár jegenyefák is hallgatnak. Néha meg-maghajlonafc a szél előtt, de azért mindig büszkén állnak az út szélén. A Zala folyó halk csacsogással „ballag”, mintha csak ásí- tozna. Ez a lomha idő, egy örökkévalóságnak tűnik — és mégis milyen hamar jön a hajnal! Mindig más, új reggel közeleg. Szarka Zoltán 7/a osztályos tanuló — É lt egyszer egy aprócska lyuk. Alig-alig volt nagyobb iegy bolha lábaszáránál. A kíváncsisága azonban addig Ifúrta az oldalát, mígnem \tovább lyukadt, és egyre ,nagyobb lett. Kerekedett, megnyúlt, összelapult, de igazán sehol sem |és sehogyan sem találta a /helyét. \Hol égy nadrág szárán, hol egy kötény ölében, Jhol pedig egy cipő talpán próbált szerencsét. Még a izoknik hegyét is megjárta, 'de /hiába. Folt üldözte ifolt hátán. Nem volt hová kilyukadnia. Egyszer, amikor lyukas életén tűnődött, eszébe jutott a háromkereki Okosi Bíró. iTalán ő ]següthet rajta, hiszen /annyi esze van, hogy még az 'udvarán is bálákban All. Lyukadt a mi lyukunk egyet jobbra, aztán balra. Lyukadt ide és lyukadt oda. IKerítés oldalán, kapu alján, fa odván, almacsutkán, lyukadt mindaddig, mígnem az Okosi Bíró házához étem ért. — IJó napot kívánok — kopogtatott a kapun vidáman a lyuk. Lyukas mese Kibattyogott az Okosi Bíró. iNézett le és fel. Nézett idébb és odább, de nem látott senkit a kapuban. — Jó ,napot kívánok, én vagyok (a -lyuk! — Ahhá! — vvakarta meg feje búbját az Okosi Bíró. — Egészen kicsiny vagy, nem is vettelek észre. — Hát bizony nem nőttem tátongva ■— sóhajtotta a lyuk, aztán elmesélte a gondját-baját. Elsorolta, /hogy eddig ő már kerekedett, megnyúlt, összelapult, volt ö már nadrág -szárán, kötény ölében, cipő talpán, zoknik hegyén, mert a kíváncsisága mindenhová űzi. De sehol sem tud megmaradni, mert folyton folyvást jönnek a foltok. Valami rendes foglalkozást kéne űznie! Hát ezért jött az Okosi Bíróhoz. Ezért kéri a segítségét, mert hallotta, hogy milyen nagyeszű bíró ő. Az Okosi Bíró jnegvakar- ta a feje búbját, aztán elkezdett morfondírozni. Kötény szárán? Nadrág talpán? [Cipő hegyén? Zokni ölében? Egy kíváncsi lyuknak nincs ott keresnivalója. .A lyukas garas tetején, talán! Az Okosi Bíró hirtelen a homlokára csapott. — Megvan! — rikkantotta el magát, de akkorát, hogy az udvaron összevisz- sza gubancolódtak nagy eszének bálái. C rre aztán a lyuk ol- ^ dalán a kíváncsiságtól újabb lyuk kerekedett.. — |Mit talált ki, Okosi Bíró uram? — Kulcslyuk leszel — mondta ünnepélyesen az Okosi Bíró. Így is történt. Azóta minden kíváncsi lyukból kapu-, ajtó-, pince-, padlás-, \veranda-, kert- és konyhaajtó kulcslyuk lett. Ha nem hiszed, járj utána és nézz bele! Szűcs Mariann 4. - s '• \ Á: \\ \ . ] m flf "Arii I f. j V L.Í SPÁRGABÜVÖLŐ Szabadban és szobában is lehet egy darab spárgával (kötéllel) játszani. Hogyan? Máris bebizonyítom. KI A GYORSABB? Két gyerek versenyezhet egyszerre. Két széket támlájával egymás felé kb. 1—2 méterre felállítotok. A két szék alatt kifeszítettek egy spárgát. A két versenyző háttal egymásnak leül a székre és hátradől. Kezüket a combjukra helyezik, és várják a játékvezető számolását háromig. Háromra mindegyikük előredől, és a szék alól kilógó zsinegvéget megpróbálja maga félé elrántani (lásd a rajzot). Akinek ez sikerül, az egy pontot szerez. (Ha véletlenül éppen egyszerre kapják el a zsineg végét, akkor újra mérkőznék.) A mérkőzés 3 pont megszerzéséig tart. LASSZÓ VETÉLKEDŐ Közepesen vastag zsineg jó a -lasszó készítéséhez. (Legyen egy kis tartása is!) Bármilyen felálított tárgyra (bot, karó) rá lehet dobni a lasszót. Még érdekesebb a játék, ha a karó végére rajzlapból egy 'kivágott ló-, szarvasmarha- vagy szarvasfejet erősítettek, és arra dobtok. Tölbb versenyző esetén sorverseny is lebonyolítható. TARZAN-HINTA Vastag faágra jól erősítsetek föl egy vastag kötelet. Előbb lábbal is kapaszkodva, majd csak függeszkedve kell hintázni időre. Az a győztes, aki tovább bírja.
