Somogyi Néplap, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-28 / 279. szám

1985. november 28., csütörtök Somogyi Néplap 3 EGY HÓNAP MÚLVA „ZÁRÓRA” A napokban Peruban Már minden kétséget ki­záróan megállapíthatjuk, hogy az 1985-ös évet is eredményesen zárja a Du­nántúli Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Társulat. 1,6 milliárd forint termelési értéket terveztek, melynek 85 százaléka az úgynevezett szolgáltatási alaptevékeny­ség révén várható. — Egyelőre még csak az elmúlt 11 hónapban végzett munkáról számolhatunk be, de az adatok ismeretében el­mondhatjuk: tervünket tel­jesítettük, annak, ellenére, hogy a vízellátásból, csator­názásiból származó jövedel­münk némileg csökkent — mondta Topscháll József, a DRW igazgatója. — Ennek oka, hogy a víztakarékossá­gi kormányprogram megva­lósítása során kevesebb vi­zet fogyasztanak főként az ipari üzemekben, az intéz­ményekben, de a lakosság is hatékonyabban takarékos­kodik. A mintegy 40 millió árbevételkiesést sikerült másféle hasznos tevékeny­séggel pótolnunk; főként építőipari vállalkozósakkal, valamint úgynevezett bér- tisztítással. Ilyen például a Fűzfői Nitrokémiai Iparte­lepek szennyvizének tisztí­tása, ami egyébként a Séd—Nádor vízgyűjtő rend­szer vízminőségének javítá­sát is szolgálja. A szabad­egyházi szeszgyár szenny­víztárolóihoz szükséges be­rendezést is a vállalat ké­szítette. örvendetes, hogy az idén mintegy 5 százalék­kal több szennyvizet tisztí­tanak és vezetnek el ta­valy óta, ami a balatoni kormányhatározat serkentő hatására megvalósított be­rendezéseknek köszönhető. Jelentős eredménynek tart­juk, hogy tovább nőtt a Ba­latontól elvezetett tisztított szennyvíz mennyisége az idén az új létesítmények — a többi között az akarattyai berendezés — megvalósultá­val. Beruházási tervünket ugyancsak teljesítettük: ez 450 millió forint értéket je­lent, s szintén a szennyvíz- tisztítás minőségének javí­tását szolgálja. A gazdasági szabályozás, a szerényebb vízigények okán elmaradt árbevétel kedvezőtlen hatá­sát a vállalat eredményére a költségek csökkentésévé] is enyhítettük: a tervezett költségekhez képest az el­múlt II hónapban 6 száza-, lékos megtakarítást értünk el. Ennek 50 százaléka az energiagazdálkodás eredmé­nye. A vállalat az idén is foly­tatta a külföldi piackutatást exporttevékenysége fejlesz­tése végett. Termékeit be­mutatta a többi között In­diában, s a napokban Peru fővárosában, Limában állí­tották ki egy nemzetközi vásáron a DRVV víztisztító berendezéseit. A legsikeresebb évét zárja a Kemikál A barcsi Kemikál gyár idéi adatai impozánsak. Leg­sikeresebb évét zártja az üzem, amelynek dolgozói az év 41. hetében teljesítették idei tervüket. Szabolcs Pál igazgatót kértük: segítsen tallózni a gyár idei számai között. — Termelésiértiék-tervünk 493 millió forint volt, 545— 548 millió körül fogunk zár­ni. A „bűvös” ötszázmilliót is a negyvenegyedik héten ér­tük el. Ennyit még sohasem termeltünk. Nyereségünk Is .nagyobb lesz a tervezettnél: 130 millió forint helyett 138 —140 millióra becsülhető most. A pontos adat tenmé- setesen csak 1986 elején lesz •tudható. Hozzá kell tennem: a gyárat annák idején 330 milliós termelésre tervezték. Még egy síiker az évből: tő­kés exportunk értéke a tava­lyi 16,8 millió forint után az idén 42,5 millió. — Hogyan sikerült ilyen kiugró eredményt elérniük épp az idén, arrfíkor a ma­gyar ipar egészéről koránt­sem ilyen kedvezőek a hí­mek? — Nem volt ördöngösség. A piac keresd a termékein­ket, mivel úgy igyekszünk dolgozni, hogy ne raktárra, hanem eladásra termeljünk, tehát azt gyártjuk, amit a veivő keres. 1980-ban 346 mil­lió forint értékű .termelé­sünkhöz az alapanyagok 46 százalékát tőkés importból szereztük be, az idén már csupán 28 százallék az össes feldolgozott anyagnak a tőkés országokból szármázó része. Tehát az öt év alatt két­százmillió forinttal megnövelt termeléshez valamivel keve­sebb dollárimport kellett, mlint a fél évtizeddel ezelőt­tihez. Az idén az első há­romnegyed évben egymillió forint értékű energiát takarí­tottunk meg. Jelentős költ­ségcsökkentő tényező, hogy 1985-ben már egész évben működött az iparvágányunk, és így hozzávetőleg tízmil­lió forinttal csökkentek a szállítási költségek. És az idén hét emberrel kevesebb dolgozott, m|i.nt tavaly, tehát csökkenő létszámmal tudtuk növelői a termelést. — Ezek mind a takarékos­ság tényei. De a spórolás mit sem érne, ha a terméke­ket senki sem venné meg. Mi hozta a piaci sikert? — Műanyag .termékeinkre, a tetőablakokra és egyebekre a vártnál ékesebb volt a piac. Féltünk, hogy ezekre nem lesz igény, mert kevés a nagy építkezés, de borúlá­tásunk alaptalan volt. Ám ez csak termelésünk kisebb há­nyada. Padlókiegyenlítő .anyiagajink, vízzáró 'habar­csaink, pafláfesitékéink is mind keresettebbek. Érdekes változás, hogy egyre több árut adunk el kis tétéiben tehát néhány kilós csomago­lásban. Ez arra utal, hogy •többet vásárol belőlük a la­kosság és kevesebbet visz­nek a nagyüzemek.' Ezt az igényt ki akarjuk szolgálni jövőre te, kevesebb terméket adunk el a készletező válla- latokniak és többet a kiske­reskedelemnek. A nagyobb vállalatoknál a Bíitulax tető- szigetelő anyaggal arattunk sikert. Hatezer-négyszáz ton­nát adtunk el, soha még ennyit nem sikerült értékesí­tenünk. Ez nem új termék, de úgy tetszik, hogy most kezdik a vevők igazán meg­kedvelni. — A tőkés export növelé­sének mii a titka? — A precíz gyártás és en­nek eredményeiképpen az egyenletes jó minőség. A ko­rábbinál jóval több készter­méket tudtunk eladni. Több nyugati alapanyag-szállítónk a tartós kapcsolatok és a ná­lunk szerzett tapasztalatok alapján készterméket vásá­rolt tőlünk. Hangsúlyozom: ezek nem csereüzleteik vol­tak, tehát nem az alapanyag léjében Vitték vissza termé­ket, hanem ettől függetlenül jelentkeztek partnereink vá­sárlási szándékkal. 1986-ot is bizakodva vár­ják a Komikéiban. Nemso­kára megáll a termelés, mert ez a gyár hidegben „meg­bénul”. A téli karbantartás következik. Épp, amikor ott jártunk, beérkezett a gyárba egy tekintélyes méretű tar­tály, ezt a következő hetek­ben szerellik föl, s szolgálja majd tavasztól a termelést. Bár az évből még főbb mint 20 munkanap hát­ravan, a megye üzemeiben már megkezdődött a mérlegkészítés. A hátralevő időszak termelése és szállításai még befolyásolhatják a pontos ered­ményeket, az egyenleg azonban már megvon­ható. A mostani hetyzetföimérésnek különös jelentő­séget ad, hogy az idei egyben a tervciklus utol­só éve is. A most körvonalazódó eredmények döntik el, hogy az egyes vállalatok milyen hely­zetben és milyen esélyekkel kezdhetik a VII. öt­éves terv feladatainak végrehajtását. Munkatár­saink is erről érdeklődtek a megye néhány nagy­üzemében járva. Lépésváltás után Nehéz, ám eredményes, új esélyeket termő volt ez az év az Egyesült Izzó Kapos­vári Elektronikai Gyárában. Minit Simkó Antal igazgató elmondta, az idén került sor termékszerkezet-váltásuk el­ső jelentős lépésére. Meg­kezdték a kevert fényű és higanygőz lámpák gyártását, ugyanakkor december 31-ig befejiezik a hagyományos elektroncsövek előállítását. Az idei gondok és sike­rek egyaránt ebből a lépés­váltásból fakadtak. Az átállás ugyanis az új berendezések beüzemelése melleltt mintegy 400 dolgozó átképzését is követelte. A csőgyártás elsősorban élő­munkáit igényéit, az új ter­mékeknél a gépeik precíz működtetésén van a hang­súly. Ez a váltás a dolgozóik egy részénél nehezen ment, s olyanok is voltak, akik a néhány hónapi átlagbér.es „türelmi időszak” után sem tudtak megfelelni az új kö­vetelményeknek. Nem, ment zökkenők és fe­szültségek nélkül a kétmű- szakos gyártás általánossá tétele sem. A berzenikedőket azonban már az első hóna­pok meggyőzhették, hogy a gyár javuló eredményei, s ezen belül a tőkés export növekedése nyomán az idén mintegy 10 százalékkal emel­kedett a dolgozók átlagke­resete. Az új termékek nyeresé­gességéről és piacképességé­ről sokat elárul, hogy a ve- vőcsőigyárrtás kiesése ellené­re 40 százalékkal nő a gyár ÚJ PIACOT TALÁLT A TABI KEMPINGCIKK A BudafLax Lenfonó- és Szövőipari Vállalat tabi kempingcikk gyárának kö­zössége kedvezőbb körülmé­nyek között várja az év vé­gi zárást, mint egy évvel korábban. A tabiak terme­lési értéke a múlt évi 182 millió forinttal szemben az idén várhatóan eléri majd a 215 milliót, exporttervük teljesítése pedig 69 százalék­kal növekszik 1984-hez ké­pest. A munkahelyi közösség nyeresége a tervezett 15 mil­lió körül lesz. Mindezeket a mutatóikat csökkent létszám­mal valósítják meg. Varga István gyárigazgató nem kis büszkeséggel mondta: — Eredményeink elérésé­hez nagymértékben hozzá­járult az itthoni ponyva­kereslet fellendülése, vala­mint a tőkés piac megélén­külése. Korábban hosszú időn ált csak olasiz és egy NSZK-beli partnerrel áll­tunk kapcsolatban, az idén pedig már három holland, három nyugatnémet, két ausztrál és egy görög, illet­ve osztrák nagykereskedő­vel, illetve céggel kerültünk szerződéses viszonyba. Ex­porttermékeink 90 százaléka újdonság, így nagy a keres­let irántuk. Az év hátralévő napjai még feszített munkával tel­nek. Egy hónappal a „zár­óra” előtt, Tabon el kell ké­szíteni a tőkés exportra szánt 500 db speciális tábori, illetve tömlővázas sátrat. Szocialista exporttervünk teljesítése érdekében ki keli szállítani 600 nagyméretű takaró ponyvát. A belföldi feladatok között szerepel 1000 kempingsátor, több száz takaró, valamint gépkocsi­ponyva elkészítése. A ság- vári üzem még 15 ezer trap­per farmerrel, az új kányái üzem pedig 4 ezer árboc- zsákkal járul hozzá a tervek teljesítéséhez. — A hátralévő feladatok eredményes megvalósításá­hoz alapanyag van, a kapa­citás elegendő, csak a pony­va hegesztésénél van torló­dás. Itt szombaton és vasár­nap is folyamatosan dolgo­zunk. A tőkés piacra kerülő termékeink szállítását de­cember közepéig kell befe­jeznünk. árbevétele. A tőkés export 20, a belföldi értékesítés 80 százalékkal növekedett. Rá­adásul ez korántsem jelenti a lehetőségek teljes kihasz­nálását. A termelés növelé­sének ugyanis az új termé­kek esetében nem szab ha­tárt a kereslet. A lámpák Ausztráliától az Egyesült Ál­lamokig vagy az NSZK-ig a világ minden részén iól el­adhatók. Ez a nyitja, hogy jövőre újabb 15 százalékos termelésnöveléssel számol­hatnak. Nem csupán ezek voltak azonban a termékváltás eredményei. Ennék köszön­hető az is, hogy az említett 400 dolgozó foglalkoztatá­sát meg tudlták oldani. Az egyre kevésbé piacképes, ve- vőtöső ugyanis rövidesen fö­löslegessé tette volna ezt a létszámot. Az átállás jó előkészítését és a munkaszervezést is di­cséri, hogy például keveri fényű lámpából a célul tű­zött napi 3800 darabos gyár­tással szemben már 5000 fö­lött járnak. Végül is a gyár megszi­lárdította helyzetét, nyere­séges évet zár, s ez jó ala­pokat ad a VII. ötéves terv céljainlak eléréséhez, újabb fejlesztésekhez. Már a kö­vetkező hónapokban meg­kezdődik az elektronikai gyártmányok előállítására való felkészülés. Néhány éve az Izzó ka­posvári gyárét nemegyszer érte az a vád, hogy fél az újtól, hqgy késve nyit abla­kot Ma ugyanez a gárda a korszerű követelmények­hez és a piachoz való rugal­mas alkalmazkodás egyik so­mogyi példája. Jobb minőségű munka Az év végi hajrák eddig sem voltak ismeretlenek az építőiparban, az idei azon­ban túlságosan is hosszú — mint azt Vízkeleti Bélától, a Sáév gazdasági igazgatóhe­lyettesétől megtudtuk —: már az első negyedév után megkezdődött. — A szigorú tél nagyon megnehezítette a munkán­kat, sóik emberünket fagy- szabadságra kellett külde­nünk, és akik dolgoztak, azok sem tudtak olyan ütemben haladni, ahogy ter­veztük. Több intézkedést tettünk, hogy behozzuk az akkori lemaradást, sajnos ezeknek csak egy részét tud­tuk megvalósítani. — Mit jelent ez az év vé­gi mérlegnél? — A tervezett helyett mintegy 15 millióval keve­sebb, körülbelül 45 millió forint lesz a nyereségünk, az árbevételünkből pedig hozzávetőlegesen 100 millió forint esett ki. Helyzetün­ket tovább nehezítette, hogy év közben a létszámunk is csökkent majdnem 200 em­berrel, így kevesebb dolgo­zóval kellett megoldanunk ugyanazokat a feladatokat. — Mi volt az oka, hogy ilyen sokan eltávoztak a vál­lalattól? — Ma már nem jelent gondot a lakóhelyhez közel elhelyezkedni. A volt dolgo­zóink is inkább a kényel­mesebb megoldást választ­ják, és ezt meg kell érteni. Azt is tudomásul kell ven­nünk, hogy az építőipar n,em tartozik a legvonzóbb szak­területek közé, kevés fiatal jön hozzánk. — Ennek ellenére teljesí­teni tudják terveiket ? — Ami az elsődleges: la­kásépítési tevékenységünk a tervezett szerint alakul. Eb­ben az évben 660 lakás épí­tését vállaltuk és ezt telje­sítjük is. A lakások túlnyo­mó többsége Kaposváron, il­letve Siófokon épült. Van­nak persze elmaradásaink is. ilyen például Kaposváron, az Április 4. utcában folyó munkánk. — Egyéb tevékenységeik hoigyan járulnak hozzá a tetvek teljesítéséhez? — Jól működő leányválla­lataink vannak. Ezek közül ,a Soimogygép és a Zselic nemcsak vállalati feladato­kat lát el. Közvetlenül a la­kossággal, illetve más gaz­dálkodó szervekkel is kap­csolatot tartanak fenn. A Soimogygép gondoskodik sa­ját gépparkunk üzemelte­téséről is,. Az év utolsó ne­gyedévében beindult üze­münk esetében nem beszél­hetünk még konkrét ered­ményekről, bár azóta már az itt készült, korszerű, hő­szigetelt ablakokat szereljük be az épülő lakásokba. Ha nem is nagymértékben, a közvetlen lakossági szolgál­tatásaink — az állványbér­let, betoneladós — is hozzá­járulnak a tervek megvaló­sításához. Ez tevékenysé­günknek mintegy 10—15 szá­zaléka. Éppúgy része annak a törekvésnek, hogy javít­suk a munka hatékonyságát, mint ‘ az, amit az érdekelt­ségi rendszer továb'bfejlész- téséért tettünk. Ez utóbbi­nak köszönhető, hogy az idén felére csökkent a ga­ranciális költségünk. És ez már önmagában is jó ered­mény.

Next

/
Oldalképek
Tartalom