Somogyi Néplap, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-27 / 278. szám

1985. november 27., szerda Somogyi Néplap 3 Pártmunka az iskolában A közoktatási intézmé­nyekben dolgozó pedagógu­sok 20 százaléka tagja a pártnak. Politikai tevékeny­ségükre mindenkor ösztön­zően hatottak azok a politi­kai ^öntések, amelyék átfo­góan érintették az óktatás- ügyet. A 80-as évekre ismét elkerülhetetlenné vált a ma­gyar oktatási rendszer fej­lesztése. A Központi Bizott­ság 1982-ben — a társadalmi szükségleteket és az iskola fejlesztési lehetőségeit figye­lembe véve — meghatározta az iskolarendszer fejlesztésé­nek fő irányait. A helyzet értékelése megnyugtatóan hatott a közvéleményre és a pedagógusokra egyaránt, hozzájárult az iskola mun­kájának reálisabb megítélé­séhez, föllendítette a területi pártszervek és az iskolai pártalapszervezetek politikai tevékenységét. A megújulást szolgálva Az elmúlt éveikben a párt­ós állami szervek irányításá­val, a pedagógusok közremű­ködésével, társadalmi vitá­ban elkészültek a közoktatás fejlesztését, feltételeit és le­hetőségeit tartalmazó fej­lesztési programok, megal­kották az új oktatási tör­vényt. A politikai munka feltéte­lei eltérő képet mutatnak. Ugyanis a pedagógus párt- alapszervezeteknek csak egy része szerveződik úgy, hogy egy iskola — egy alapszerve­zet. Ez elsősorban a nagy létszámú középfokú oktatási intézményekre jellemző. Gyakran előfordul, hogy több intézmény kommunista pedagógusai közös alapszer­vezetben tevékenykednek. A községekben általában a köz­ségi pártálapszervezet mun­kájában vesznek részt az óvoda és az általános iskola párttag pedagógusai. Az iskolában folyó politi­kai munka megítélésénél mindenkor tekintettel kell lennünk a szervezeti életben meglévő különbségekre. Ugyanis ezek a szervezeti el­térések a legtöbbször 'kihat­nak a politikai tevékenység színvonalára, az alapszerve­zeti munka minőségére is. Napjainkban, amikor erő­södik az a szemlélet, hogy gazdasági, társadalmi és kul­turális előrehaladásunk egyik legfontosabb tényező­je az oktatás, a pedagógusok érzik az iskolára nehezedő felelősséget. A gazdasági, társadalmi kihívásokkal szemben keresik a válaszo­kat. Az iskolának ez a párt­kongresszusokon, politikai dokumentumokban is hang­súlyozott szerepe pezsdítően hatott a pedagógus kollektí­vákra. Ez a megújulási kész­ség jellemző az alapszerve­zetek politikai tevékenységé­Pedagógus pártbizottságok Ennek jelei a megyeszék­helyeken a legszembeötlőb­bek, ahol mind várospoliti­kai, mind oktatáspolitikai szempontból jelentős kezde­ményezés volt a pedagógus pártbizottságok megalakítá­sa. A kedvező tapasztalatok a példa erejével hatottak, és ma már a közoktatási intéz­mények munkáját irányító, ágazati pártbizottságok szá­ma országosan eléri a negy­venet. Egy-egy pedagógus pártbizottság 30—40 alap­szervezet munkáját fogja össze. Az eltelt időszak egyik legfőbb jellemzője, hogy csökkentek az iskolai párt­alapszervezetek tevékenysé­gében mutatkozó színvonal­beli különbségek. Rendsze­resebbé és szervezettebbé vált az iskolai pártmunka, növekedett a párttagok ön­állósága. Mindez nagyobb követelményeket támaszt a pártszervezetek tisztségvise­lőivel, a pedagógus pártta­gokkal szemben. Többet kell törődniük a továbbképzés­sel, a tájékozódással és a tájékoztatással, a helyi okta­táspolitikai feladatokkal. A pedagógus-pártbizottsá­gok megalakulásával, testü­letéinek, munkabizottságai­nak kiépítésével és a na­gyobb követelményekkel fel­színre kerültek a káderután­pótlás gondjai. A mintegy 35 ezer párttag pedagógus zöme ma 40 év feletti, és terüle­tenként, iskolatípusonként, sőt egy-egy intézményben is komoly problémát okozhat a folyamatos munkavégzésben a párttagok életkori összeté­tele. A pedagógus pártalap­szervezetek ezért is tekintik folyamatos feladatnak a fia­tal pedagógusok politikai ne­velését. A pedagógus pártbizottsá­gok működési területe a nagyvárosok közoktatási in- téményeire korlátozódik. A hozzájuk tartozó alapszerve­zetek korábban is kedve­zőbb feltételek között dol­goztak, és az átlagosnál szín­vonalasabb munkát végez­tek. A pedagógus pártalap­szervezetek nagyobb része azonban kis létszámú, ked­vezőtlenebb körülmények között végzi munkáját. Az alapszervezetek tevé­kenységét ma még sok he­lyen joggal illeti bírálat azért, mert nem képesek kö­rültekintően megtervezni fel­adataikat. A pártvezetés fi­gyelmét sok apró kérdés kö­ti le, nem ritkán elvesznek a Bővül az együttműködés Magyarország és Bulgária párt- és kormányvezetőinek legfelsőbb szintű találkozói újabb ösztönzést adtak a gazdasági együttműködés fejlesztéséhez, s számottevő eredmények születtek, ezek azonban még mindig elma­radnak a két ország gazda­sági lehetőségeitől — hang­súlyozták a magyar—bolgár gazdasági és műszaki—tudo­mányos együttműködési bi­zottság Szófiában tartott 20. ülésszakán. A november 25—26-án tartott tanácsko­záson a két küldöttséget Maróthy László, illetve And­rej Lukanov miniszterelnök- helyettesek, a bizottság társ­elnökei vezették. Az ülésen kiemelték: a felsőszintű megállapodások elősegítették az 1986—1990. közötti időszakra a két or­szág közötti tervkoordiná­ciót. A legfontosabb feladat most már a tervkoordinációs megállapodások teljesítése, illetve azok kölcsönösen elő­nyös bővítése. Rámutattak, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a gazdasági kap­csolatok távlati fejlesztésére. Egyes területeken — főkép­pen az új szakosítási és kooperációs megállapodá­soknál — gyorsítani kell az előkészítést. Egyetértettek abban is, hogy a jövőben na­gyobb figyelmet fordítanak a kétoldalú együttműködés­ben résztvevő szervezetek munkáját — így a bizottság tevékenységét is — hatéko­nyabbá tevő megoldások ki­dolgozására. Kedvezően értékelték Ma­gyarország és Bulgária nép- gazdasági tervegyeztetésé­nek eredményeit. Ennek alapján bővül a termelési együttműködés a gépek és berendezések gyártásában, a közúti járművek, emelő- szállítóeszközök előállításá­ban, szélesedik az elektroni­kai és számítástechnikai termékek cseréje, és tovább nő a fogyasztási cikkek vá­lasztékcseréje. Elfogadták a két or­szág műszaki-tudományos együttműködésének helyze­téről és problémáiról készí­tett beszámolót, valamint a Bulgária és Magyarország közötti együttműködési me­chanizmusának javítására kidolgozott munkaprogra­mot. Az ülésszakon részt vet­tek a két ország tervhivata­lának és illetékes miniszté­riumainak képviselői, vala­mint az együttműködésben jelentős szerepet játszó nagy vállalatok vezetői. Maróthy László kedden Szófiából hazaérkezett Bu­dapestre. részleteikben, nem jut elég erejük az iskola feladatainak megfelelő áttekintésére. Az új oktatási törvény be­vezetése sok vonatkozásban új helyzetet teremt az isko­lában. Üj fórumok jönnek létre (például az iskolataná­csok), illetve egyesek meg­változott tartalommal mű­ködnek tovább (mint a szak­mai munkaközösségek), kor­szerűsödik a KlSZ-szerveze- tek munkája is. Mindezekből érzékelhető: a pártalapszer- vezetéknek úgy kell változ­niuk, hogy politikai kisugár­zásukkal „jelen” legyenek, az eddiginél jobban kapcsolód­janak az adott oktatási in­tézményhez szervezeti szem­pontból is. A tömegszerveze­tek a kis létszámú pártalap- szervezetéknek komoly 'tá­mogatást nyújthatnák az egymás mellett működő ne­velőtestületi közösségek, az iskola önállóságának fejlesz­tésében. A pártmunkát is minősíti Minden iskolai alapszerve­zet alapvető feladata, hogy erősítse a nevelőtestületek­ben az új iránti fogékonysá­got, a megújulási készséget, támogassa a hatékonyabb munkát, a nagyobb teljesít­mény megfelelő erkölcsi és anyagi elismerését. A párt­szervezet munkáját is minő­sítő központi kérdés, hogyan fejlődik az iskolai demokrá­cia, hogyan erősödik a neve­lőtestületi egység, kialakul-e mindenhol az alkotó munká­hoz nélkülözhetetlen ki­egyensúlyozott iskolai légkör. Mindehhez elengedhetetlen kritikusan végiggondolni az iskolai pártalapszervezetök teendőit, és az irányító párt- bizottságok segítségével ja­vítani a pártmunka stílusát és sajátos módszereit. Nagy József az MSZMP KB munkatársa ASCOTÁRÓL A TAP 34-RE M i kroszá m ítógép a kaposfői téeszben SIKERES BEMUTATÓ Több mint tíz évig szol­gálta haszonnal a kaposfői Kossuth Tsz-t az Aseota tí­pusú mechanikus könyvelő­gép. Miután az akkoriban korszerűnek számító gép el­avult, az idén tavasszal — több közbeeső fokozatot is átlépve — áttérték a hazai számítógépipar termékének, a TAP 34 mikroszámítógép­nek az alkalmazáséra. Azóta ezen a típuson dolgoznak, s igencsak jó tapasztalatokat szereztek a megye termelő- szövetkezetei közül egyedül itt munkába állított számító­gépen. — A gép pontos adatbázist szolgáltat az operatív és a hosszabb távra szóló irányító és szervező munkához a gaz­daság vezetőinek; megbízha­tó, objektív támpontokat ad a döntéseket megalapozó ja­vaslatokhoz — tájékoztatott Nagy József, a szövetkezet főkönyvelője. — Fél éves ta­pasztalat alapján úgy véljük, a számvitelben ez a számí­tógép jelenti a jövő útját. A TAP 34 alkalmazásával úttörő szerepet tölt be a me­gye mezőgazdasági nagyüze­meiben a Kossuth Tsz, s a betanulás a Pénzügyminisz­térium illetékes osztályveze­tőjének és a Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési és Szá­mítástechnikai Közös Válla­lat munkatársainak véle­ménye szerint is példás gyor­sasággal történt. Tegnap bemutatót tartot­tak a tsz-ben, s a résztvevők — a somogysárdi, a somogy­jádi, a hetesi és a kaposmé- rői téeszek számviteli mun­káját irányító szakemberek, a megyei Teszöv munkatársai' — gyakorlati tapasztalatokat szereztek a mikroszámítógép munkájáról. Elismerően szólt a TAP 34 kaposfői alkalma­zásáról dr. Tóth Tibor, a MÜSZI igazgatója is, aki egyebek között elmondta: jó az információáramlás a gaz­daságok között, az üzemek segítenek egymásnak a szá­mítógépes rendszerek, prog­ramok kidolgozásában. Az eddigi eredmények alapján tegnap referencai- szerződést írtak alá a közös vállalat és a Kossuth Tsz vezetői. Eszerint az új prog­ramók elsőként a kaposfőiek számítógépén futnak át, s a MÜSZI ide küldi szákmai tapasztalatokért az ország mezőgazdasági nagyüzemei­nek szakembereit h. F. Idénymunka helyett állandóság GONDOK ÉS TERVEK A CUKORGYÁRBAN Évszázados hagyomány, hogy a Kaposvári Cukorgyár a kampány idején .idénymun­kásokat foglalkoztat. Az al­kalmi munka és az állandó­ság nehezen összeférő foga­lom, ám a cukoriparban mindenütt kialakult az idény­munkások törzsgárdája. Még ma is sok éwőil évre Vissza­térő kampánymunkás dolgo­zik Kaposváron. De mint sok egyéb hagyomány, ez is fosz­ladozik, gyengül az újabb időkben. Kováts Imre, a gyár nem­rég megválasztott igazgatója mondta: — A gyárnak ima még szüksége van az idénymun­kásokra. A mostani kam­pányban ötszázan dolgoznak nálunk, a nyolcszáz állandó dolgozóval együtt tehát ezer­háromszázán. De néhány üzemrész így is munkaerő- hiánnyal küszködik. Csak­hogy a hiányzókat nem tud­juk alkalmi munkásokkal pó­tolni. Főképpen középveze­tőkből és jó szakmunkások­ból kellene több. S kioslit fáj bevallani: valószínűleg keve­sebb kampánymunkással is elboldogulnánk, mint ahá­nyat fölvettünk. Van is elég emberünk, meg nincs is... Tehát a következő években sok dolgot meg kell változ­tatnunk. — Hogyan keletkeztek ezek a gondok? — Ha felemásan is, de fejlődött a gyár. Nálunk is mind több képzett emberre van szükség és mind keve­sebb képzetlenre, azaz több lesz a szákmunka és keve­sebb a csupán fiÄaii erőt igénylő hórukk. Ez az egyik óik. A másik pedig az, hogy a hosszú ideig sokféle álla­mi kedvezménnyel „beinjek- oiózott” cukorgyáraknak — így nekünk is — számtalan támogatás megszűntével újra meg kell tanulniuk eredmé­nyesen gazdálkodni. — Miiként ériinti ez a mun­kaerőhelyzetet ? — Egy kicsit messziről kell kezdenem. Kevés a répa, anélkül pedig meghal a gyár. Veszteséges lesz, nem tud fi­zetni, s elmennek az embe­rek. Viszont annyi répa még most is van, hogy szüksé­günk van a munkásokra. . Téhát a répafelvásárlásnál kell elkezdeni mindent. Épp ezért, megelőzve az összes hazái cukorgyárat, új fölvá­sárlási rendszert dolgoztunk ki. A lényege: a nagyon pon­tos terv szeriint szállított, jó minőségű cukorrépáért sok­kal többet fizetünk, mint ré­gebben. A korábbi években a gyár igyekezett diktálni a teirmelő gazdaságoknak. A helyzet megváltozott. Mint mindent, a termeltetést is á •kölcsönösein kedvező és tiszta üzletekkel kell megoldani. A cukorgyár „parancsnokolni” akart, ezért csökkent a ter­melési kedv, méghozzá vé­szesen. Az új termeltetési és felvásárlási módszerrel több répához juthatunk, és ez lét­érdekünk. — Viszont sókkal többet is fognak fizetni. A gyár pedig amúgy sincs jó pénzügyi helyzetben. Bírják majd az iraimot? — Hosszú a kampány. A korábbi érdekeltségi rendszer akarva-akaratlanul is azt ösztönözte, hogy mind jöbban elnyújtsuk a feldolgozási idő­szakot. Ez a munkaerő meg­tartását is segítette. Nos, ez is megváltoztatandó. Rövi- debb kampánnyal, kevesebb költséggel több és jobb cuk­rot kell termelnünk. Tehát javítani kell a jövedelmező­séget, s akkor lehetünk biz­tonságban, ha képzett mun­kásgárdával termelünk. — De a kampányban min­dig több ember kell majd, mint a karbantartási időszak­ban. S ez valószínűleg száz év múlva is így lesz. — Ez talán igaz. De ne százévekben gondolkodjunk! Elég, ha annyit mondok: még hosszú éveikig több munkás kell a cukorgyártás­hoz, mint az üzem kar ban- tatásához. Tehát a nyáron „fölösleges” embereket vala­mivel foglalkoztatnunk keli. Űjra Indítjuk az urébetin- gyártást, és még egyéb, jól eladható tákarmányfélékkel is piacra akarunk lépni. A cukrot is földolgozhatjuk magasabb szinten; gyártha­tunk több mokkacukrot, esetleg szaloncükrot... Sok­féle terven vitázunk még. Mindegyik azt szolgálja, hogy nyereséget hozó tevékenység­gel bővítsük a gyártást, és úgy foglalkoztassuk az em­bereket. Ez lehet a megoldás, nem pedig az, hogy ősszel fölveszünk sokat, azután tél­utón elküldjük őket. — Nehéz lesz ezeket a ter­veket valóra váltani. Bízik benne, hogy sikerül? — Mi egyebet válaszolhat­nék: igen. Bízom benne. Azért pályáztam meg az iglaz- gatói posztot. De másképp is fogalmazhatok: bízunk benne itt csaknem mindannyian. Ugyanis kényszerhelyzetben vagyunk. Ha nem sikerül jobbítani a gazdálkodásun­kat, akikor két eset fordul­hat elő: vagy azt mondjuk néhány év múlva az embe­reknek, hogy sajnos, nincs répa, tehát nem tudunk munkát adni, vagy pedig nem mondunk semmit, mert nem lesz kinek mondani. Ugyanis ha nem tudunk biz- tcinságot és tisztes megélhe­tést adni, akkor itthagynak bennünket. Lehet, hogy meg­lepő, szokatlanul éles mind­ez így kimondva. De a mai gazdasági helyzetben hiába­való volna a „sztaniolba csomagolt” finomkodás. L. P. Új bolt Marcaliban Tegnap adták át a Somogyker üzletét Ünnepélyes keretek kö­zött adták át tegnap délelőtt Marcaliban a Somogy Ke­reskedelmi Vállalat új üzle­tét. A város központjában a költségvetési üzem dolgozói mindössze két hónap alatt alakítottak át egy régi üz­lethelyiséget. A villany és a fűtés korszerűsítése, a pa­dozat és a portál cseréje, valamint az egyedi készítésű berendezés ugyancsak az ő munkájukat dicséri. Az át­alakítás 1 millió 200 ezer fo­rintba került. A Marcali Városi Tanács év elején kereste meg a So­mogy Kereskedelmi Vállala­tot. Felajánlottak az üze­meltetőknek egy üzlethelyi­séget, és a munka szervezé­sében, a kivitelező biztosí­tásában is segítséget adtak. Az új üzlet megnyitásával a város vezetői elsősorban a gyermekruházati ellátást kí­vánják javítani, hiszen ez a bolt fő profilja, de ezen kí­vül lakástextíliát is árusíta­nak. A 3 millió forintos késhet túlnyomó részét két nagykereskedelmi vállalat­tól, a Tritextől és a Dél-du­nántúli Röviköttől szerezték be az üzlet gazdái. A Somogykernek eddig egy divatáruboltja volt Mar­caliban, ez egy éve szerződé­ses formában üzemel. A má­sodik megnyitásában fontos szerepe volt a helyi tanács­nak, ugyanis az elmúlt évek­ben fokozott erőfeszítéseket tettek és tesznek most is a város kereskedelmi hálóza­tának fejlesztése érdekében. Eddig már több — a válasz­tékot bővítő vagy hiánypót­ló — üzletet nyitottak a vá­rosban, a tegnap átadott csecsemőruházati és textil­bolt is hasonló feladatokat hivatott ellátni

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom