Somogyi Néplap, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-25 / 276. szám
1985. november 25., hétfő Somogyi Néplap 5 „Ilyen még nem volt Szabadkán..." A Csiky Gergely Színház vendégszereplése A kaposvári Csiky Gergely Színház múlt heti szabadkai vendégszerepléséről „Ilyen még nem volt Szabadkán” címmel az újvidéki Magyar Szó a következő kritikát közölte: „Régen ünnepelt Szabadka közönsége olyan hévvel társulatot, mint a múlt héten a kaposváriakat, s régen játszottak ezeken, a deszkákon olyan kitűnő színészek, mint Jordán Tamás, Lukáts Andor, Pogány Judit, Máté Gábor, Hunyad- külriti György, Bezerédj Zoltán. Hosszú percekig zúgott, s szűnni nem akart a taps a kikiáltó katartikus sírása után. A kaposvári csoda: a Marat/Sade épp olyan friss és épp olyan magával ragadó még mindig, mint amikor, három évvel ezelőtt Belgrad közönségét kerítette hatalmába. Akkor, 1982- ben minden díjat elnyert a belgrádi nemzetközi színházi fesztiválon ez az Ács János rendezte előadás. Joggal, hiszen ligazi jó színház csak kivételes pillanatban születik. A kaposvári Csiky Gergely Színház működésének módját és hatását, szellemiségét tekintve jelenség a magyarországi színházi életben. A sajátos arculat s a nagy szellemi vonzáskör, amellyel bírnak, kitartó kollektív munka eredménye. A csúcsot, amelyet meghódítottak, a Marat/Sade jelzi. Tökéletes előadás, olyany- nyira, hogy megbaladhatat- laninak látszik: kitűnő rendezés, kiváló alakítások, ritkán tapasztalható szellemi összhang” — fejeződött be a vajdasági napilap kritikája. Orvosi ügyelet A Kaposváron, az Ezredév utcában működő orvosi, gyermek- és fogorvosi ügyelet a megyeszékhely és a városkörnyék, azaz csaknem 100 ezer ember sürgős betegellátását szolgálja. Dr. Sárost Éva gyermekorvos tegnap már 24. órája volt ügyeletben. — Ez viszonylag csendes hét vége, hiszen eddig csak mintegy 40 beteg gyereket hoztak be. Influenzás időszakokban egy-egy hét végén száznál is többen jönnek. Az ügyelet hétfő reggelig tart, s ez több mint egy dolgozó heti munkaideje. Alvásra nem sok idő jut, mert ha egy-két óráig nem érkezik beteg és mód volna a pihenésre, rendszerint a másik orvost riasztják nagy ajtócsapkodással. Szabadnap kiadására nincs mód, mert a körzeti rendelés hétfőn sem szünetelhet. Mindez idegileg és fizikailag is megterhelő. A körzetemből hozzám forduló betegéket jól ismerem, tudom milyen gyógyszerre érzékenyek, mi az oka egyes melléktüneteknek... Az ügyéleti rendelés legnagyobb nehézsége, hogy ilyen ismeretek nélkül kell percek alatt dönteni. A felnőttrendelőben dr. Egervári Csaba volt az ügyeletes. — Itt meg kell tanulni aprózva aludni. Átlagosan 30 beteg keres föl bennünket és ugyanennyi sürgős hívásunk van. A hívásokat rangsorolnunk kell, mert például egy szívbeteghez sürgősebb eljutnunk, mint egy influenzáshoz. Ezt nehezíti, hogy oűykor a tünetekről nem kapunk pontos jelzést, de még a pontos lakcímet sem közük. A cseri városrészben ma délelőtt is percek vesztek el egy oím keresgélésével. Ugyancsak gond, hogy csupán egy autó áll rendelkezésünkre. Így előfordul például, hogy a gyermekorvos Töröcskén van, miközben engem sürgősen Toponárra hívnak. A betegek gyakran —s ez érthető — türelmetlenek, pedig a mi dolgunk sem könnyű... Leghosszabb — 48 órás — ügyeleti szolgálatot á fogorvosok látnak el. Szován Jó- zsefné asszisztens — természetesen pihenőnapokkal — nyolc év óta dolgozik folyamatosan az ügyeletén. — Mindenkinek el keli hinnünk, hogy a foga csak aznap este fájdult meg. Pedig van eset, hogy a váróban már akkor ülnek az ügyeletes fogorvosra várakozók, amikor még az SZTK- foan is tart a rendelés. Vannak, akik nem is tagadják: hetek óta halogatják, hogy orvoshoz forduljanak, ám egyszer késő este mégiscsak elszánják magukat... Már szállóige a bácsika esete, aki egy karácsony éjjel jött fogait kezeltetni, mert a rendelő épp útba esett a templomiba menet. A mostani nem tartozik a forgalmas hét végék közé. Eddig 38 beteget láttunk el. Be kellett fejezni a beszélgetést, mert újabb elkínzott arcú páciens érkezett. Vasárnap délben az előtérben ti- zenketten vártak orvosra. B. F. Nem könnyű kétszer egymás után színvonalas produkciót nyújtania egy zenekarnak, kiváltképp, ha előadása ugyanazon a helyen hangzik el. így volt ez a Pécsi Szimfonikus Zenekar esetében is, amely ebben a hónapban másodszor lépett föl a Lá- tihea művelődési ház színpadán. A váratlan műsor- változás enyhe csalódást okozott: a közönség jó része ugyanis szerette volna hallani Földes Andor Svájcban élő zongoraművész játékát, az orvosi tanács miatt azonban erre nem volt lehetőség. Így aztán az előadás első részében Mozart G-dúr zongoraversenyé helyett a g-moll szimfónia hangzott el Földes Andor vezényletével. Sajnos a zenekar kevés kárpótlást nyújtott ezzel a művel. Mozart három utolsó nagy szimfóniája közül a g-moll (K. 550) a legszemélyesebb hangú vallomása. A zenekar fásultan játszott,_ nem sikerült visszaadnia a szimfónia hangulatát. A túl lassúra fogott első tételben a vonósok nyers hangzása, helyenként hamis játéka volt jellemző. Furcsa, hogy bár a karmester minden szólamnak pontosan beintett, a hegedűsök mégsem tudtak egységesen belépni, és játékuk ritmikái- lag is pontatlan volt. A második tétel csak a fafúvók szép párbeszédének, színvonalas játékának révén volt jablb. Az utolsó két tétel viszont — főként a vonósok kócos jáitéká, nyers tónusa — az egész szimfóniára rányomta bélyegét. Ez a maga nemében páratlan Mozart- mű unalmasra és vontatott- ra sikerült. Az együttes adós maradt egy valódi g-moll szimfóniával. v A hangverseny második felében a zenekar valamit leküzdött nehézkességéből. Schubert VII. szimfóniája élettelibben, stílushűen szólalt meg. Az úgynevezett „hagy” C-dúr szimfónia voltaképpen a zeneszerző utolsó szimfóniája; kevéssel halála előtt, 1828 tavaszán írta. A mű négy tétele terjedelmében hatalmas méretű, és nem kis feladatot ró a muzsikusokra. Kiemelkedő szerephez jutnak a rézfű- vók. Az első tétel hosszú bevezetésében a téma kürtökre bízott indítása kissé bizonytalanul hangzott, de a zenekar ezután már szépen építette föl a témákat mindvégig. Szép teljesítményt nyújtott az oboista a második tétel bevezetésében. Talán a fáfúvók nyújtották a legszínvonalasabb játékot ebben a szimfóniában is. A negyedik tétel elsöprő lendülete sokat javított az egész előadáson, feledtette a vonósok pontatlanságait. A Schubert-mű előadása többszörösen felülmúlta az előző szimfóniáét. Kőhalmi Erika Az ifjúsági ház minden szombaton gazdag programot kínál az óvodásoktól a felnőttekig szinte minden korosztálynak. Szombat délelőtt is a közművelődés és a szórakozás igen változatos formáival találkoztunk. — Guten Tag! — köszöntek a „bölcsőde végzett” kicsik Rónai Mária német nyelvtanfolyamán, s rögtönzött kis Télapó-előadást tartottak. Az okos és szép kiejtésű Ricsi Goethe nyelvén szavalt, s az óvodás korú társaság vidám dallal válaszolt. — Ich bin der Teufel! — hangzott mesterkélten mélyen egy vékony kislány szájából. Ö volt az ördög, s a „színdarab” bájos kis kérdez—felelek játékká változott. A gyerekek között Visnyei Kati kitűnt nyelvtudásával, könnyedén válaszolt a kérdésekre. A későbbiekben kiderült bővebb szókincsének a titka: az anyukája Rónai Mária, aki a foglalkozásokat vezeti. — Nem vagyok pedagógus — mondta Rónai Mária —, főkönyvelőként dolgozom, de amióta megszületett a lányom, foglalkozom vele, cso- pKxrtot azonban most először vezetek. Gyorsan és folyamatosan haladhatunk, a gyerekek nagyon fogékonyak. Egy ajtóval arrább a szabó-varró tanfolyam éppen rövid szünetet tart. Pirityi Zoltánná nőiszabómester 35 éve oktatja a résztvevőket a szoknyák és blúzok, fércek és díszöltések titkaira. Szűcs Jánosné, Nemes Sándorné és Petrovics Károlyné a teremben ültek, jegyzeteiket böngészték. — Három gyermekem van, most gyesen vagyok — kezdte Petrovics Károlyné —, szabad időmben egyelőre még csak magamnak varrók, de nyáron már a lurkóimat is saját kezűleg varrt holmikba öltöztetem. — Én szintén gyermekgondozásin vagyok — folytatta Szűcs Jánosné így jövedelmünk csökkent, öltözködni viszont szeretek. Ügy gondoltam, megtanulok varrni, hiszen az anyagok szépek és nem drágák, „csak” varrni kell tudni. — Két huszonéves lányom van, ők nem érnek rá, ezért úgy döntöttünk, hogy én jövök a tanfolyamra, és otthon majd átadom a hallottakat nekik — vette át a szót Nemes Sándomé. A folyosó eldugott zugában „bütyköltek” a programozók, Gál József vezeti a számítástechnikai tanfolyamot. — Nagy érdeklődés előzte meg a tanfolyam indítását, a gyerekek rajonganak ezekért a gépekért. Természetesen elsősorban a játékprogramokért. Néhány perccel ezelőtt is ki kellett húznom a konnektort, hogy rám, illetve a táblára vázolt programra figyeljenek — mondta. — Ha ebben a korban ^megszeretik a számítógépeket, megismerik a módszer lényegét, felnőttkorukban sokkal előbb megérzik az ezekben a gépekben rejlő lehetőségeket. Hegedűs Zsuzsa és Fehér Kornélia összebújva „bűvöltek” egy gépet. Mint utóbb kiderült, barátnők és osztálytársak is. — Mindketten szeretjük a matematikát, és édesapám is foglalkozik számítástechnikával — hallottuk Kornéliától. — Most grafikai programon dolgozunk — magyarázta Zsuzsa, és megpróbált beavatni a szám- és betű- oszlop>ok titkaiba. A színházteremben dr. Klujber László irányításával a Táncsics diákszínpad próbált. Rövid, zenés műsorral készülnek Kaposvár felszabadulásának évfordulójára. A gyerekek közül többen a színészi pályát választják. Utolsó állomásunk Böhm József angol közép-haladó nyelvtanfolyama. A fiatalok körbeülnék egy nagy asztalit, előttük könyvek, füzetek. Többnyire másfél-két éve tanulják a nyelvet. — Azért választottam az angolt, mert a világ sok országában beszélik, és szinte valamennyiben megértik — fordult felénk Tóth Márta. — Előbb az angolt tanulom meg, utána majd a spanyolt vagy a németet —számolt be terveiről Nemes Levente. — Minden vágyam, hogy megismerkedhessek Angliával, az Egyesült Államokkal. Természetesen személyesen és nem könyvekből. Ezért tanulok angolul — szólt közbe Csorba András. Délben, mikor a foglalkozások véget értek, vidám, szaladgáló gyerekek uralták a házat, hogy rövid csönd után átadják helyüket és lelkesedésüket a délutáni csoportoknak. Tamási Rita Hatan a kollégiumban Vasárnapok csöndje Üres folyosók némasága, diákokért: kiáltó magányos fotelok a társalgóban, elárvult szobák fogadtak a kaposvári Damjanich utcai középiskolái kollégiumban. A portásfülkében egy olvasólámpa áraszt barátságos fényt. Nejm sok dolga akad Szőke József portásnak, szívesen beszélget — Minden hétvége hasonlóan csöndes, a diáikok hazautaznak. Most talán hatan választatták a. kollégiumot otthonuk helyett — mondja, és papírjai után kutatva máris sorolja a neveket. Köziben megérkezik Ba- loghné Papp Zsuzsanna ügyeletes tanárnő, aki férjével, Balogh Józseffel közösen vigyázza a rendet. — 10—15 diák szokott itt- maradrii, most azonban csak három lány és három fiú lakónk van. A ragyogó tisztaságú folyosókon messze visszhangzik sarkunk kopogása, amint elérkezünk a lányok szobájáig. Károlyi Éva, Fogéi Zita negyedikesek, Tóth Tünde padiig elsős a Táncsics Mihály gimnáziumban. Kényelmes szabadidőruhában, törökülésben kuporognak az ágyon, előttük nyitott tankönyvek. — Utazás közben nem tudunk tanulni — magyarázza a ságvári Zita. — Szombatonként autóvezetői tanfolyamra járunk Zitával — teszi hozzá Éva —, kihasználtuk a kínálkozó lehetőséget. A bedegkéri Tündét szombaton meglátogatta az édesapja, nagy csomaggal érkezett, megoldva lányának étkezési gondjait. Mert azok bizony. — főleg a hét végeken — vannak — Ilyenkor hideg élelmet kapunk, ami kevés, gyakran már pénteken elfogy — mondta Tünde. Szabadlidej ükről érdeklődve megtudjuk: Zita legszívesebben a gyermeklélektannal foglalkozó könyveket tanulmányozza. Tünde rajzol, Éva pedig rajong a diszkózenéért. A fiúkat a legfelső szinten találjuk meg. Huszár Zoltán és Fiurkó Csaba az Ipari Szakközépiskola negyedikesei, Ágoston János a Táncsics Mihály gimnázium végzőse. Szobájukból a köny- nyűzane dallamai törnek maguknak utat a folyosók süket csendjébe. Zoltán és Csaba szombaton a PMSC—Ferencváros mieccsre Pécsre utaztak, élményeikről órákig tudtak volna mesélni. Zoltán előtt nyitott tankönyv. — Csak azért, mert tudott az érkezéséről — árulkodik Cinkosan Csaba. — így hét végén időmilliomosok. Nem szoktak kimenni a városba — kérdeztem. — Az időnk megengedné, csak a pénzünk nem — felelik szinte egyszerre. Csaba csillogó szemmel még hozzáfűzi: — Legszívesebben elmennék a (Park étterembe ebédelni, egy hatalmas Park-tálat rendelnék. Ha a lányoknak kevés a hét végi hideg élelem, természetesen a fiúknak még kevesebb. — Már várijuk a többieket, mindig telt szatyrokkal, finom hazai kajákkal érkeznek — fejezi be a témát János, aki szereti a matematikát, műszaki pályára 'készül, s két társát is a továbbtanulásra agitálja. Beszélgetésünket befejezve a Vidám társalgás éles kontrasztjaként a némán tátongó lépcsőházon keresztül hagyom el a kollégiumot. T. R. Szombat délelőtt az ifjúsági házban Fél siker egy hangversenyen
