Somogyi Néplap, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-22 / 274. szám

1985. november 22., péntek Somogyi Néplap 5 A tó szerelmese Beszélgetés Barna Árpád festő tanárral A Táncsics gimnázium ga­lériájában három hétig Barna Árpád két helyi pedagógus festő képéi láthatók. Témá­ja mindnek a Balaton, mégis' valamennyi pasztell másról mesél. Hangulatok, színek, tükröződések, épp csak fel- sejilő, élmosódó részletek . . Az egész tárlat végtelen nyu­galmat, csendet áraszt. Így csak olyan ember vállhat a Balatoniról, akinek nagyon a szívéhez nőtt a tó. — Alföldi létére hogyan került a magyar tenger part­jára? — kérdeztük a festőt a kiállítás megnyitója után, amikor az ünnepség végez­tével az elcsendesülő terem­ben a képék vették át a fő­szerepet. — Hétéves karomban nya­raltam először a Balaton partján, s már akkor úgy beleszerettem, hogy azóta sem tudtam szabadulni tőle. Bajjián, majd Pécsen végez­tem tanulmányaimat, de amint tehettem, ide költöz­tem a tó partijára. 1970 óta éliék Kétlbélyen, s úgy érzem, véglegesen megtelepedtem itt. Ha egész életémlbem Itt élnék, akkor 'is találnék té­mát. — Tizenöt éve festi a Ba­latont, mégis ez az első ön­álló kiállítása. Miért? — Amikor .ide kerültem, az volt a céllom, hogy Kéthe- ly.en eszményi körülménye­ket teremtsek a rajztanítás- hoz. Erre úgy hat-hét évem ráment, de megérte, mert így nyugodt lelkiismerettel dolgozhatom. Nekem ez az Színjátszás helyett tánc Bonnyai lehetőségek teán 'az éles kontrasztokat, a fény és az árnyék, a világos és a sötét ellentétét. — Sokat járt külföldön. So­hasem Ihlette meg más táj? — Valóban elég sókat uta­zom, de ilyen eszményien szép, nyugodt helyet, mint a Balaton hatalmas víztükre, másutt sehol nem találtam, ötször jártaim Olaszország­ban, az ott szerzett benyo­másokról rengeteg vázlatot készítettem. Bennem él a tintakék dél-olasz tenger, érik bennem ez a téma, de még nincs erőm megfesteni. Lelhet, hogy a legközelebbi tárlatomra már. elkészül egy sorozat. Továbbra is várja az érdeklődőket a Barátság hídja kiál­lítás Kaposváron darait. Nem szűkölködnek programiban Barcson azok sem, akik vidáman és tánc­cal szeretnék eltölteni a hét­végét. Szombaton este nyolc órakor a művelődési központ tánctermében Erzsébet—Ka­talin bált rendeznek. Ugyancsak a szórakozni vágyók igényeit elégíti ki a Csurgói Csokonai Vitéz Mi­hály Művelődési Központ rendezvénye; pénteken este mindenkit szeretettel -várnak a pik-niik bálon, ahol a Kris­tály együttes működik közre, és revüműsorral is szórakoz­tatják a résztvevőket. Va­Kiállítást is szerveztek ugyanitt, a novemberi egész­ségnevelési hónap keretében plakát- és karikatúra kiállí­tás várja a látogatókat. . A Móricz Zsigmond műve­lődési házban, Szentjakabon szombaton délelőtt 9 órától játszóház várja a gyerekeket, délután négytől pedig a ci­gány ifjúsági klub az érdek­lődőket. Szombaton délután Vörsön a művelődési házban a Ba- latonmáriafürdő és Vidéke Áfész fenntartásában műkö­dő művészeti együttesek tar­tanak bemutató előadást. Maradtak az ünnepre készülések — Vaijon a közművelődés minden formája „meghalt” Donnyán? —- Ntncs egészen így. A falu lakosságának nagy ré­sze koráidban, a háború utá­ni .kitelepítés előtt nemzeti­ségi volt. Erre építhettünk az utóbbi években, összetobo­roztunk nyolc—tíz párt,, és az idősebbek segítségével fel­újítottuk a német néptánco­kat. Tippélék, Reichel Éva némi, özvegy Szarmenauer F.ü- löipmé és Ebi Komráid, aki az­óta elhunyt, ebben nagy se­gítségünkre volt. .Kerülitek ruhák is ... Huszonöt—har­minc perces műsor kereke­dett ebből a hagyományőrző tevékenységből, s kirobbanó sikert hozott egy klislbárapát’i fellépésen is. Néhány magyar néptáncot is megtanultak a fiatalok. Felléptek nálunk a piiilisvöirösvári hagyomány­őrzők; a házaiknál szállásol­tuk el őket. Nagy sikerük volt. Az ecsenyi nemzetisé­giekkel szintén kialakult a kapcsolat; ez faluünnapeken egymás látogatásával, közös sporttal, bálokkal van jelen életünkben. L. L. igazi siker; a tanítványaim közül már öten bekerültek a pesti, kilencen a pécsi mű­vészeti gimnáziumba. Közben magamnak is műtermet „tá- koltam össze”, hulladékokból. Most már eljutottam odáig, hogy münden szabadidőmet a festésnek szentelhetem. — Egry József milyen ha­tással van a munkájára? — Bizony, Egry után na­gyon nehéz a Balatont feste­ni. Nem akarom őt másolná. Baján Éber Sándor festőmű­vész tanítványa voltam, tő­le tanultam a pasztell szere- tetét, a dunai tájak megörö­kítését. Nyomdokain járva azonban valami egyénit sze­retnék kialakítani a festé­szetiben. Mindig a víztükör izgatott. A tájat nézve szin­te belém ég a látvány, egy- egy tűnő hangulat. Néhány vonással vázlatot készítek, Barna Árpád: Tavasz közeleg aztán a műteremben az él­ményre alapozva festem meg a képet. Van úgy, hogy rög­tön sikerül kifejeznem, amit érzek, de van, hogy hetekig kínlódom vele. Néha azon gondolkodom, a részletekből mit hagyjak el, hogy az össz­hatást, a hangulatot ne za­varja. — Képein uralkodik a kék szín különböző árnyalata, az em|ber imiégsem érdi hideg­nek. ön milyennék látja a Balatont ?-1- Hogy milyen színű? Azt nem lehet megmondani. Min­dig más, mündig változó. A kék színtől képtelen vagyok elszakadni; valahogy így jön ki belőlem. De meleg szín­foltokat teszek mellé. Szere­Telet ígérő napon lámpa- fény-körlban a falusi öntevé­keny formákról beszélgetünk egy somogyi kisközség, Bonnya nyugdíjas tanítójá­val, Csák Ernővel, fil-e egy­általán az amatőr művészeti ' tevékenységinek valamely ága itt? Az idő kereke na­gyot fordult azóta, hogy újabb és újabb csoportok je­lentkeztek a hasonló telepü­lésekről, hogy megmutassák magplkat, tehetségükét a színpad deszkáiról vagy a kiálhtóteirmiekjben. — Amikor ide kerültünk pedagógusnak a feleségem­mel — eleveníti fel a múl­tat a fiatalos mester, aki a hetedik X-iet tudhatja maga mögött —, a göllei modellt követtük a népművelésben: együttműködési 1 megállapo­dás volt ott a kultúbház, a KISZ, a labdarúgó-csapat kö­zött. A bevétel egy kasszába folyt, s ebből mindenki ré­szesülhetett. Rendezvényköz­pontú népművelés folyt; mű­sorainkkal jártuk a Kapos völgyét is. Színjátszás, ének­kar, tánccsopont, zenekar. Ez az a korszak volt, amikor a vígjátékok, bohózatok, zenés művek éltek a színpadon itt is. Mégjis a legnagyobb er­kölcsi sikert Nagy Lajos Űj vendég érkezett című szín­művével arattuk a szemlé­ken. Emlékszem, hogy a te­levízióban a nagy sikerű Forsyte Saga ment, mégis a mi előadásunkra jöttek el az emberek. Ezerkilencszázötvennyolc- töl tanítottak feleségével Bonnyán; kezdetben három- ■tanerős iskola volt ez, osztat­lan felső tagozattal és rész­ben osztott álsóval. — Tehát a göllei modellt követtük' itt is. Igaz, volt olyan időszak, hogy a köz- művelődésnek terme sem volt nálunk. Pedig a kultúr­terem sokféleképpen haszno­sítható a tűzoltóbáltól a nő- tanácsi és KlSZ-szervezeti rendezvényeken át az önte­vékeny formákig. A körzete­sítést mi, s ezen nincs mit szépíteni, fájdalmasan éltük mag. Előre lehetett látni, hogy az iparba kerültek el- szállüngóznak a nagyobb te­lepülésekre: Tafora, a Bala- ton-partna. Azt kevésbé, hogy a honnmaradtaik befeléfordu- lóbbak lesznek;a baráti tár­saságok az elvándorlással megszűnnek, az embereket leginkább az anyagi javak megszerzése, s evvel együtt — amíi nem rossz — a vá­rosi minta követése foglal­koztatja. Igenáim, csakhogy az történt: az a réteg ment el az apró faluból; amelyre a színjátszásban építeni lehe­tett. S ezzel együtt meg­szűnt az a fajta közösségi élet, amelyet egy ályen cso­port működése teremtett, s amely az emberi személyiség gazdagodásálban, a látókör szélesedésében jelentkezett. Maradtak tehát az ünnépre készülések, amikor irodalmi színpadi formában verses műsorokkal léptek fel nálunk a fiatalok, főként az iskolás korúak. A beteg tanácstalanul to- porgott a rendelőben. Az orvos az asztalnál ült, hát­tal á betegnek. — Hol törte el a kezét? — kérdezte hivatalos han­gon. A betegnek nagy erőfe­szítésébe került, hogy meg­értse a kérdést, és vála­szolni tudjon. — A Tömő utcában ... Az orvos idegesen kö­rözni kezdett a ceruzájá­val az iktatókönyv felett. — Pontosabban? A beteg feljajdult, mire az orvos ráripakodott. — Nem szégyelli magát? Férfi létére így viselkedik? A beteg arca torz gri­maszba szaladt, és nagy nehezen kibökte: — Ügy rémlik, hogy a Szigony utca sarkán ... Az orvos fölpattant, oda­lépett a falon függő ha­talmas térképhez, végig­húzta rajta az ujját, és a fejét csóválta. — Hol? Pontosan hol? Hányas számú ház előtt? A beteg szájából bugy­borékolva törtek elő a szavak. — Azt hiszem, hogy a 43. sz. előtt... Orvosnál — Biztos ön ebben? — kérdezte az orvos szigo­rúan. A beteg nem válaszolt azonnal. Sűrű ráncok je­lentek meg gyöngyöző homlokán, végül kinyögte: — Igen, a Szigony utcá­nál történt... Az orvos ismét a tér­képre nézett. — Ember! Nem lehet, hogy inkább a Rusznyák utcánál? A beteg elgondolkodott, Hogy is volt? Igen, az a borostás képű fiatalember már régóta követett. A\Sár- kány utcánál figyeltem föl rá, bár az' is/ lehet, hogy már korábban a nyomom­ban volt. Ezután átmentem az úttesten, befordultam a Dugonics utcába, s még mindig mögöttem volt. Meggyorsítottam a léptei­met, és arra is világosan emlékszem, hogy Tömő ut­ca volt kiírva, amikor utol­ért, elvette a pénztárcámat, s dulakodás közben eltör­te a kezem. Lehet, hogy ez még az Illés utcánál volt, de az is megeshet, hogy már a következő saroknál. És arra sem emlékszem pontosan, hogy a 43. sz. ház előtt történt volna ... Az orvos, látva a beteg tétovázását, diadalmasan felkacagott: — Aha, szóval nem, va­gyunk őszinték? Félreve­zetjük a kezelőorvost! Nos, hol történt? A beteg teljesen megza­varodott. Lehet, hogy csak álmodom az egészet, és ha­marosan fölébredek a Prá­ter u. 43. sz. ház JI. eme­letének 24. sz. lakásában? — Doktor úr! — mond­ta töredelmes hangon. — Nekem már nem is fáj a kezem. Talán csak képze­lődöm ... Az orvos most először fordult a beteg felé, és lesújtóan nézett rá. — Fiam, maga valóban súlyos beteg. Nincsenek rendben iaz idegei... — az­zal visszaült az asztalhoz, elővett egy darab papírt, ráfirkantott valamit, és résztvevő szavak közepette átnyújtotta: — Tessék! Menjen át ezzel a 13. sz. szobába, de figyelmeztetem, hogy a kolléga nem lesz ilyen el­néző! Adamecz Kálmán r • HÉTVÉGI tájoló A történelmi játszóház el­ső foglalkozását tartják ma délután a kaposvári Kilián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Házban, ahol sokféle tenni- és látnivaló várja az érdeklődőket. Pénz­verő-műhely alakul néhány órára, ahol gipszmintákba önthetik a múlt iránt fogé­kony látogatók a középkor fizetőeszközeit, és a korra jellemző tárgyak elkészítésé­re is vállalkozhatunk. Va­sárnap délután öt órától a színházbarátok klubja Ref- lecta mozgásstúdiójának fog­lalkozásán Gőz István, a Csi- ky Gergely Színház művésze táncot, és pantomimet mutat és tanít be a fiataloknak. Nagy az érdeklődés mos­tanában a különböző kisálla­tok iránt. Sók gyerek mada­rat, aranyhörcsögöt szeretne, egy kis darabot a természet­ből. Ha birtokolni ilyet nincs is alkalom, megismerkedni velük annál inkább. Szom­baton és vasárnap a barcsi városi sportcsarnokban a galamb, és díszbaromfi te­nyésztő egyesület rendez ki­állítást, ahol a Dunántúl szá­mos galamlbtenyésztője vo­nultatja föl különleges ma­sárnap délután négy órakor sztereo-video diszkót ren­deznek. Kaposváron . számos klub működik az ifjúsági házban. Vasárnap délelőtt 10 órától például az éremgyűjtők ta­lálkozhatnak egymással, s cserélhetik ki tapasztalatai­kat, ritka pénzeiket egymás között. Szombaton reggel nyolctól tizenkettőig kezdők számára mutatják be a sza­bás-varrás rejtelmeit, vasár­nap pedig a kismamák ta­nulhatják meg, hogyan varr­hatnak divatos kisruhát gyer­mekeiknek. A számítógépek bűvöleté­ben élő fiatalok számára ad jó alkalmat a kompjuter- tanfolyam szombaton dél­előtt 9—12 óráig, délután pe­dig 15—>18 óráig. A Latinca Sándor Művelő­dési Központban pénteken este fél nyolckor lesz az Or­szágos Filharmónia -hangver­senye. Műsorán Mozart és Schubert műveit tolmácsolja a Pécsi Szimfonikus Zenekar. Hétfőn este hét órakor Tordi Géza önálló estjét ren­dezik meg a Latinca műve­lődési központban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom