Somogyi Néplap, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-15 / 268. szám
2 Somogyi Néplap 1985. november 15., ^péntek A Cl A foglya volt Vitalij Jurcsenko, a CIA által elrabolt és heteken át fogva tartott szovjet diplomata csütörtökön nemzetközi sajtóértekezleten megismételte washingtoni elbeszélését, s három hónapos elrablását „az állami terrorizmus megnyilvánulásának” minősítette. Elmondta: fogvatartói mindenáron arra akarták rávenni, hogy működjék együtt velük. Magas beosztású, értékes ismeretek birtokában lévő szovjet diplomata szerepét akarták eljátszatni vele, s egy ízben még William. Caseyhez, a CIA igazgatójához is elvitték, „átállt” szovjet ■ ügynökként mutatva be őt. Jurcsenko elmondta: tudatában volt annak, hogy csak akkor van esélye szabadulásra, ha együttműködési készséget színlel, s ezért tárgyalni kezdett Egyesült Államokban maradásának feltételeiről. Ezért cserébe kapott valamivel nagyobb mozgásszabadságot, s így sikerült egy étteremben leráznia őrzőjét, s eljutnia a washingtoni szovjet nagykövetség lakótömbjébe. Az elhangzottak hitelét kétségbevonó újságírók kérdéseire válaszolva Jurcsenko megnevezte az amerikai központi hírszerző ügynökség több magas beosztású, vele tárgyaló munkatársát. A szemmel láthatólag súlyos megpróbáltatásokon átesett negyvenes éveinek vé- gefelé járó férfi röviden szólt személyes körülményeiről is. Elmondta, hogy nős, két gyermeke és egy unokája van. Tanácsosi rangban a Szovjetunió külügyminisztériumában dolgozik. Biztonsági tiszt, aki a követségi épületek őrzésének szakértője, s mint ilyen járt ez év nyarán Rámában is, ahol a szovjet nagykövetségről betörők értékes festményeket loptak el. Pretoria magatartása elfogadhatatlan Az ENSZ Biztonsági Tanácsa megkezdte a namíbiai helyzet megvitatását. A testület összehívását az el nem kötelezett és az afrikai országok ENSZ-beli csoportjai kérték, követelve a Dél-Afri- ka elleni átfogó és kötelező érvényű szankciók meghozatalát. A BT ugyanis legutóbbi, júniusi határozatában figyelmeztette Pretoriát: ha továbbra is elutasítja Namíbia függetlenségének megadását, akkor a testület jóváhagyja a kötelező érvényű szankciók foganatosítását. A BT Namíbia-vitáját megnyitó beszédében K. R. Narajan indiai külügyi államminiszter, az el nem kötelezett országok ENSZ-beli csoportjának soros elnöke elítélte és elfogadhatatlannak nevezte Pretoria magatartását. Toivo Ya Toivo, a namíbiai népet képviselő szervezet, a SWAPO főtitkára rámutatott, hogy Namíbiában a százezres dél-afrikai megszálló hadsereg és a hatalmas rendőri apparátus kegyetlenül megtorolja az elnyomás elleni tiltakozás minden megnyilvánulását. Kurt von Schirnding, Dél- Afrika ENSZ-nagykövete ugyanakkor megismételte Pretoria álláspontját, amely Namíbia függetlenségének megadását a szomszédos Angola területén állomásozó kubai csapatok kivonásához köti. Angola elutasítja ezt az „árukapcsolást”. SZKP KB PB-ülés Az SZKP KB Politikai Bizottságának állásfoglalása szerint szovjet részről mindent megtesznék annak érdekében, hogy sikeres legyen Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan genfi találkozója. A sikerhez azonban . szükség van az amerikai fél erőfeszítéseire is — tették hozzá. A vezető testület annak kapcsán, foglalt így állást, hogy ülésén megvitatta a szovjet vezetőfcnék George Shultz amerikai külügyminiszterrel Moszkvában folytatott, a genfi csúcstalálkozót előkészítő megbeszéléseinek eredményeit. A Politikai Bizottság hangsúlyozta azt is, hogy a genfi találkozón legnagyobb figyelmet az űrfegyverkezés megakadályozásának, a földi fegyverkezési verseny megállításának kell szentelni. Az ülésen áttekintették ezen kívül a Szovjetunió jövő évi népgazdasági tervének és állami költségvetésének tervezetét. Ez e hónapban kerül jóváhagyásra a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elé. Megvitatták továbbá a szovjet agráripari komplexum irányításának tökéletesítésére -kidolgozott javaslatokat, amelyek célja, hogy az agráripari ágazatokat a tervezés, a beruházások és az irányítás valameny- nyi szintjén egységes egészként kezeljék. A Politikai Bizottság ülé. sén megvitattak több más külpolitikai és gazdasági kérdést is — hangoztatja a közlemény. Elhunyt Pokriskin repiilőmarsall Libériában Samuel Doe ura a helyzetnek A Samuel Doe libériái államfő megdöntésére kedden indított libériái államcsíny kudarcát erősítették meg a legújabb hírügynökségi jelentések. A monroviai brit nagykövetség szerint Samuel Doe úra a helyzetnek. Az amerikai nagykövetség az AP hírügynökség telefonkérdésére válaszolva közölte, hogy Monroviában nyugalom van. Henry Dubar, a hadsereg vezérkari főnöke szerdán Monroviában tartott sajtó- értekezletén bejelentette, hogy a lázadókat letartóztatták, az államcsínyt irányító Thomas Quiwonkpa tábornok azonban az egyik monroviai nagykövetségre menekült. A vezérkari főnök nem közölte, melyik ország nagykövetségéről van szó. öt kormánykatona és tíz lázadó meghalt. Hosszú és súlyos betegség után, életének 73. esztendejében elhunyt Alekszandr Pokriskin repülőmarsall, híres harci repülő, a Szovjetunió háromszoros hőse — jelentette be csütörtökön, mély gyászát hangsúlyozva az SZKP Központi Bizottsága, a legfelső tanács elnöksége és a szovjet kormány. A nagy honvédő háború teljes időtartama alatt Pokriskin a hadsereg harcoló légialakulataiban szolgált. Repülőszázad, majd vadászrepülő gárdaezred parancsnoka volt. A háború után felelős parancsnoki beosztásokat töltött be a légierőknél. A fékezhetetlen tábornok A testes, zord képű tábornok autóstoppal rohant ki a frontra. 1973. októberének elején Ariel Sáron „okkal” volt dühös: két hónappal korábban otthagyta a hadsereget, mert megsértődött, hogy nem őt nevezték ki vezérkari főnöknek, s lám, háborúban áll az izraeli hadsereg, ő meg nincs ott a csatatéren. De odaért, sőt, még a háború hőse is lett az izraeli oldalon. Az október 6-i meglepetésszerű egyiptomi támadás után ugyanis Sáron ötletéből és vezetésével keltek át az izraeli harckocsik a Szuezi-csatorna egy délebbi pontján, hogy az egyiptomi hadsereg mögé kerülve voltaképpen eldöntsék a háborút. Neve természetesen harci sikerei után közismert lett, így nem volt csoda, hogy hamarosan a politikai pályán is megjelent. Mezőgazdasági miniszter lett Begin jobboldali kormányában, majd végre meghódította álmai székét, a hadügymi- niszterit. E poszton sem tagadta meg önmagát, a fékezhetetlen, gátlásokat nem ismerő katona-politikust, aki testhezálló feladatként kidolgozta és végrehajtotta 1982-ben Libanon lerohaná- sát. Akkor kellett távoznia, amikor kiderült, hogy tevékeny szerepe volt a bejrúti menekülttáborokban lemészárolt több száz palesztin tragédiájában. Ariel Sáron kénytelen-kelletlen kirakták a Likud-tömb kormányából, de benn maradt az izraeli politikában. Olyany- nyira, hogy ma újra kormányválságot robbantott ki. A helyzet áttekintéséhez tudnunk kell, hogy a likud tavaly óta nem egyedül kormányoz, hanem furcsa nagykoalícióban a jobboldali szociáldemokratái irányzatú munkapárttal. A legutóbbi választásokon egyikük sem tudott annyi mandátumhoz jutni, hogy egyszínű kabinetet állítson föl, megállapodtak hát, hogy két évig munkapárti, két évig likudos lesz a kormányfő. Jövő októberig Simon Peresz irányít, aztán Jicliak Samirnak kellene jönnie. Hacsak össze nem omlik a konstrukció. Nos, most Sáron magatartása ennek közelébe juttatta az izraeli kabinetet. Az erőszakos tábornok, jelenleg iparügyi és kereskedelmi miniszter az elmúlt napokban nyilvánosan és példátlanul durván támadta a miniszterelnököt. Felháborodásának oka az volt, hogy kiderült. Peresz a közel-keleti külön- alkudozás jegyében már Husszein jordániai uralkodóval is tárgyalgat. Sáron szerint ehelyett inkább meg kellene támadni a Jordániában lévő palesztin menekülttáborokat. Peresz ezután megelégelte Saran renitenskedését és felszólította a likud vezérét, hogy távolítsa el a tábornokot a kormányból... A. K. Á szovjet—amerikai viszony Két csúcs között Reagan elnök szovjet filmeket néz szabad idejében, más alkalmakkor pedig a Gorbacsov főtitkárról készített videofelvételeket tanulmányozza. A Newsweek szerint az elnök egészen lelkesen fogott bele a tanácsadói által feltálalt kremlino- lógiai tananyag elsajátításába, s a korábbiaktól eltérően az utóbbi időben több vastag politikai jelentés, dosszié napi áttanulmányozását lis vállalta. 1. Ügy tűnik, hogy a Fehér Ház 'komolyan készül a genfi találkozóra, s igyekszik elkerülni annak a látszatát, hogy valamilyen történelmi esélyt elszalaszthat. Erre mutat, hogy az amerikai fél kezdeményezésére egy héttel megtoldottak az ugyancsak Genfben folyó szakértői szintű leszerelési tárgyalásokat, s a Reagan -kormány különböző vezető tagjai egy- re-másra adják a szovjet- amerikai viszonyra vonatkozó nyilatkozatokat. Az amerikai sürgölődésben ugyanakkor fontos szerepet játszik az a törekvés, hogy behozzák a propaganda-hátrányt. Az utóbbi időkben tett szovjet békejavaslatdk, leszerelési tárgyalási ajánlatok zavarba hozzák Reagan elnök környezetét. Gorbacsov főtitkár Párizsban ismer tetett (korábban az 'amerikaiak által kiszivárogtatott) radikális leszerelési kezdeményezései, az atomfegyverlkísér- letek kimondott szovjet moratórium, avagy a közép-hatótávolságú, továbbá az NDK-ha és Csehszlovákiába szánt harcászati raikáték további telepítésének leállítása — nos, ezek mind olyan tények, amelyekre felfigyelt a nyugati közvélemény is. Az új szovjet vezető magabiztos fellépése, a tömegkommunikációval való közvetlen kapcsolata ráadásul olyan elem, amely komolyan megzavarta az amerikai politikai tervezőket. Gorbacso- vot „nagy kommunikátorként” emlegették, különösen a Time .magazinnak adott nevezetes interjúja után. Van ebiben persze nem kevés védekező elem is. Egyrészt propagandának — az amerikai értelmezés szerint — üres hírverésnék akarják feltüntetni a szovjet kapcsolatteremtési és rendezési kezdeményezéseket. Másrészt viszont azzal „vádolják” a szovjet vezetést, hogy „nyugati módszereket” használ, amikor közvetlen meggyőzési stílust alkalmaz. Nyilvánvaló kitérés ez a válaszadás előli, mivel elkerüli a valódi problémát, ismételten a már ismert szovjetéllenes séma-vádakat bevetve. Ezért van az lis az utóbbi időben, Reagan elnök ENSZ-beli beszédétől kezdve, hogy az amerikai vezetés igyekszik elterelni a közvélemény figyelmét a világ sorsát leginkább befolyásoló leszerelési kérdésekről, s a helyi konfliktusok ügyét — saját értelmezésében — teszi központi problémává. A Szovjetunióval szemben támasztott lehetetlen feltételekre jellemző például, hogy a rakéták csökkentését a ni- caraguai kormányzat lemondásától teszik függővé... 2. A világot — különösen Európát — a nukleáris fegyverkezés, a feszültség csökkentésének lehetőségei foglalkoztatják leginkább. A szovjet vezetés megnyilatkozásai, nyilvánosságra hozott iavasilatai azt bizonyítják: Moszkva a fegyverzet minimális szintjén kívánja biztosítani az erőegyensúlyt, s intézkedéséket kezdeményez azért, hogy meggátolják az új fegyverzetdk kifejlesztését és rendszerbe állítását. Mindenekelőtt ilyen az űrfegy- verzet néven ismert rakéta- műhold-lézzer kombináció. A szovjet álláspont szerint egy ilyen fegy verkezési lépés nem növeli, hanem minimálisra csökkenti a biztonságot, mivel az az állam, amelyik ilyen a kozmoszba telepített, rakétavédelmi rendszerrel rendelkezik, abban a hitben mérhet első csapást ellenfelére, hogy a második, az ellen rakéta-csapást még az űrben kivédheti. Tehát az ilyen .rendszert birtokló kormány számára az atomháború olyan játéknak tűnhet, ami megnyerhető. A szovjet vélemény az, hogy semmiképpen sem szól az űrfegyverkezés mellett az az amerikai ígéret, amely szerint a kutatásokat és próbákat hozzáférhetővé teszik, s a majd kiépített űnfegyvert bármely jelentkező állam rendelkezésére bocsátják. A szovjet hírmagyarázók arra emlékeztetnek, ihogy a háború után Washington megpróbálkozott az atomfegyver olyan „nem- zetlköziesítésével”, amli a világ országait az Egyesült Államok nyílt függőségébe helyezte volna, az atom-monopóliumot is amerikai jogként konzerválva.. A szovjet javaslatok a rakéták és robbanófejek radikális csökkenését úgy tartják elképzelhetőnek, ha egyben kimondják az űrfegyverkezés teljes tilalmát. Nem tiltanák meg viszont a laboratóriumi munkákat. (Jellemző, hogy határozottan az űrfegyverlkezési tervek ellen foglalt állást Kína és Franciaország. E két állam viszonylag kis méretű nukleáris hadereje — vélik a szakértők — teljesen elvesztené elrettentő hitélet, ha a nagyhatalmak űrernyőt építenek miaiguk fölé. 3. A szovjet—amerikai viszonynak nyilván más aspektusait is megvitatják Géniben. A két nap aligha lesz elegendő arra, hogy a nukleáris leszerelés, vagy fegyverbe leseteken tés bonyolult kérdéskörében kész megállapodásra jussanak. A szovjet sajtóban már korábban írtak arról, hogy elképzelhető megoldás lenne az úgynevezett „vlagyivosztoki formula”. 1974-lben Brezsnyev és Ford ugyanis keretmegálla- podást kötöttek a SALT—II- ről, «miit végül 1979-ben Carter írt alá az akkori szovjet vezietővel. A hat 'évvel ezelőtti bécsi találkozó óta nem volt szovjet—amerikai csúcs. Ilyen hosszú kihagyásra 1954. óta nem volt példa. Bizonyos, hogy egyik fél sem akarja a továbblépés léhetőségét elszalasztani. Reagan elnök az utóbbi napokban elmondott — külföldi hallgatóságnak szánt beszédében békevágyát hangoztatta, s kijelentette, hogy a .nukleáris háborút megengedhetetlennek tartja. Az idős államférfi nyilván meg akarja változtatni a róla kialakult túlságosan harcias képet. A szovjet vezetés szándékait közvetve és közvetlenül is kinyilvánította. A szovjet leszerelési program a fegyverzetek lehető legszélesebb körét érinti. Moszkva kész tárgyalni számos más két oldalú problémáról. így az amerikaiak által megszakított tudományos és kulturális, valamint a légügyi együttműködés helyreállításáról. (Legvalószínűbbnek egy e kérdéseket érintő gyors megállapodás látszik.) Gorbacsov főtitkár tárgyalás1! programja javaslatai ismerték az Egyesült Államok vezetése előtt. Moszkvában nem várnak csodákat, gyors megállapodást a hat éves csúcsszünej és a szinte hidegháborús fagyosság évei után. Előrelépésre van azonban szükség a két vilóg- hiatalom között mert a fegyverkezési verseny újabb spirálja, a feszültség további növekedése beláthatatlan kö- vetlkezményékikel járhat. Miklós Gábor
