Somogyi Néplap, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-15 / 268. szám

2 Somogyi Néplap 1985. november 15., ^péntek A Cl A foglya volt Vitalij Jurcsenko, a CIA által elrabolt és heteken át fogva tartott szovjet diplo­mata csütörtökön nemzetkö­zi sajtóértekezleten megis­mételte washingtoni elbe­szélését, s három hónapos elrablását „az állami terro­rizmus megnyilvánulásának” minősítette. Elmondta: fogvatartói mindenáron arra akarták rávenni, hogy működjék együtt velük. Magas beosz­tású, értékes ismeretek bir­tokában lévő szovjet diplo­mata szerepét akarták elját­szatni vele, s egy ízben még William. Caseyhez, a CIA igazgatójához is elvitték, „átállt” szovjet ■ ügynökként mutatva be őt. Jurcsenko el­mondta: tudatában volt an­nak, hogy csak akkor van esélye szabadulásra, ha együttműködési készséget színlel, s ezért tárgyalni kezdett Egyesült Államok­ban maradásának feltételei­ről. Ezért cserébe kapott va­lamivel nagyobb mozgássza­badságot, s így sikerült egy étteremben leráznia őrzőjét, s eljutnia a washingtoni szovjet nagykövetség lakó­tömbjébe. Az elhangzottak hitelét kétségbevonó újságírók kér­déseire válaszolva Jurcsenko megnevezte az amerikai köz­ponti hírszerző ügynökség több magas beosztású, vele tárgyaló munkatársát. A szemmel láthatólag sú­lyos megpróbáltatásokon át­esett negyvenes éveinek vé- gefelé járó férfi röviden szólt személyes körülmé­nyeiről is. Elmondta, hogy nős, két gyermeke és egy unokája van. Tanácsosi rangban a Szovjetunió kül­ügyminisztériumában dolgo­zik. Biztonsági tiszt, aki a követségi épületek őrzésének szakértője, s mint ilyen járt ez év nyarán Rámában is, ahol a szovjet nagykövet­ségről betörők értékes fest­ményeket loptak el. Pretoria magatartása elfogadhatatlan Az ENSZ Biztonsági Taná­csa megkezdte a namíbiai helyzet megvitatását. A tes­tület összehívását az el nem kötelezett és az afrikai or­szágok ENSZ-beli csoportjai kérték, követelve a Dél-Afri- ka elleni átfogó és kötelező érvényű szankciók meghoza­talát. A BT ugyanis leg­utóbbi, júniusi határozatában figyelmeztette Pretoriát: ha továbbra is elutasítja Namí­bia függetlenségének meg­adását, akkor a testület jó­váhagyja a kötelező érvényű szankciók foganatosítását. A BT Namíbia-vitáját megnyitó beszédében K. R. Narajan indiai külügyi ál­lamminiszter, az el nem kö­telezett országok ENSZ-beli csoportjának soros elnöke el­ítélte és elfogadhatatlannak nevezte Pretoria magatartá­sát. Toivo Ya Toivo, a namí­biai népet képviselő szerve­zet, a SWAPO főtitkára rá­mutatott, hogy Namíbiában a százezres dél-afrikai meg­szálló hadsereg és a hatal­mas rendőri apparátus ke­gyetlenül megtorolja az el­nyomás elleni tiltakozás minden megnyilvánulását. Kurt von Schirnding, Dél- Afrika ENSZ-nagykövete ugyanakkor megismételte Pretoria álláspontját, amely Namíbia függetlenségének megadását a szomszédos An­gola területén állomásozó kubai csapatok kivonásához köti. Angola elutasítja ezt az „árukapcsolást”. SZKP KB PB-ülés Az SZKP KB Politikai Bi­zottságának állásfoglalása szerint szovjet részről min­dent megtesznék annak érde­kében, hogy sikeres legyen Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan genfi találkozója. A sikerhez azonban . szükség van az amerikai fél erőfeszí­téseire is — tették hozzá. A vezető testület annak kapcsán, foglalt így állást, hogy ülésén megvitatta a szovjet vezetőfcnék George Shultz amerikai külügymi­niszterrel Moszkvában foly­tatott, a genfi csúcstalálko­zót előkészítő megbeszélései­nek eredményeit. A Politikai Bizottság hangsúlyozta azt is, hogy a genfi találkozón legnagyobb figyelmet az űr­fegyverkezés megakadályo­zásának, a földi fegyverkezé­si verseny megállításának kell szentelni. Az ülésen áttekintették ezen kívül a Szovjetunió jö­vő évi népgazdasági tervé­nek és állami költségvetésé­nek tervezetét. Ez e hónap­ban kerül jóváhagyásra a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa elé. Megvitatták továb­bá a szovjet agráripari komplexum irányításának tö­kéletesítésére -kidolgozott javaslatokat, amelyek célja, hogy az agráripari ágazato­kat a tervezés, a beruházá­sok és az irányítás valameny- nyi szintjén egységes egész­ként kezeljék. A Politikai Bizottság ülé. sén megvitattak több más külpolitikai és gazdasági kér­dést is — hangoztatja a köz­lemény. Elhunyt Pokriskin repiilőmarsall Libériában Samuel Doe ura a helyzetnek A Samuel Doe libériái ál­lamfő megdöntésére kedden indított libériái államcsíny kudarcát erősítették meg a legújabb hírügynökségi je­lentések. A monroviai brit nagykö­vetség szerint Samuel Doe úra a helyzetnek. Az ameri­kai nagykövetség az AP hírügynökség telefonkérdé­sére válaszolva közölte, hogy Monroviában nyuga­lom van. Henry Dubar, a hadsereg vezérkari főnöke szerdán Monroviában tartott sajtó- értekezletén bejelentette, hogy a lázadókat letartóz­tatták, az államcsínyt irá­nyító Thomas Quiwonkpa tábornok azonban az egyik monroviai nagykövetségre menekült. A vezérkari főnök nem közölte, melyik ország nagykövetségéről van szó. öt kormánykatona és tíz lá­zadó meghalt. Hosszú és súlyos betegség után, életének 73. esztende­jében elhunyt Alekszandr Pokriskin repülőmarsall, hí­res harci repülő, a Szovjet­unió háromszoros hőse — jelentette be csütörtökön, mély gyászát hangsúlyozva az SZKP Központi Bizott­sága, a legfelső tanács el­nöksége és a szovjet kor­mány. A nagy honvédő háború teljes időtartama alatt Pok­riskin a hadsereg harcoló légialakulataiban szolgált. Repülőszázad, majd vadász­repülő gárdaezred parancs­noka volt. A háború után felelős pa­rancsnoki beosztásokat töl­tött be a légierőknél. A fékezhetetlen tábornok A testes, zord képű tábor­nok autóstoppal rohant ki a frontra. 1973. októberének elején Ariel Sáron „okkal” volt dühös: két hónappal korábban otthagyta a hadse­reget, mert megsértődött, hogy nem őt nevezték ki ve­zérkari főnöknek, s lám, há­borúban áll az izraeli had­sereg, ő meg nincs ott a csatatéren. De odaért, sőt, még a háború hőse is lett az izraeli oldalon. Az október 6-i meglepetésszerű egyipto­mi támadás után ugyanis Sáron ötletéből és vezetésé­vel keltek át az izraeli harc­kocsik a Szuezi-csatorna egy délebbi pontján, hogy az egyiptomi hadsereg mögé ke­rülve voltaképpen eldöntsék a háborút. Neve természetesen harci sikerei után közismert lett, így nem volt csoda, hogy hamarosan a politikai pá­lyán is megjelent. Mezőgaz­dasági miniszter lett Begin jobboldali kormányában, majd végre meghódította ál­mai székét, a hadügymi- niszterit. E poszton sem ta­gadta meg önmagát, a fé­kezhetetlen, gátlásokat nem ismerő katona-politikust, aki testhezálló feladatként ki­dolgozta és végrehajtotta 1982-ben Libanon lerohaná- sát. Akkor kellett távoznia, amikor kiderült, hogy tevé­keny szerepe volt a bejrúti menekülttáborokban lemé­szárolt több száz palesztin tragédiájában. Ariel Sáron kénytelen-kelletlen kirak­ták a Likud-tömb kormá­nyából, de benn maradt az izraeli politikában. Olyany- nyira, hogy ma újra kor­mányválságot robbantott ki. A helyzet áttekintéséhez tudnunk kell, hogy a likud tavaly óta nem egyedül kor­mányoz, hanem furcsa nagy­koalícióban a jobboldali szo­ciáldemokratái irányzatú munkapárttal. A legutóbbi választásokon egyikük sem tudott annyi mandátumhoz jutni, hogy egyszínű kabine­tet állítson föl, megállapod­tak hát, hogy két évig mun­kapárti, két évig likudos lesz a kormányfő. Jövő ok­tóberig Simon Peresz irá­nyít, aztán Jicliak Samirnak kellene jönnie. Hacsak össze nem omlik a konstrukció. Nos, most Sáron magatar­tása ennek közelébe juttat­ta az izraeli kabinetet. Az erőszakos tábornok, jelenleg iparügyi és kereskedelmi mi­niszter az elmúlt napokban nyilvánosan és példátlanul durván támadta a miniszter­elnököt. Felháborodásának oka az volt, hogy kiderült. Peresz a közel-keleti külön- alkudozás jegyében már Husszein jordániai uralko­dóval is tárgyalgat. Sáron szerint ehelyett inkább meg kellene támadni a Jordániá­ban lévő palesztin mene­külttáborokat. Peresz ezután megelégelte Saran renitenskedését és fel­szólította a likud vezérét, hogy távolítsa el a táborno­kot a kormányból... A. K. Á szovjet—amerikai viszony Két csúcs között Reagan elnök szovjet fil­meket néz szabad idejében, más alkalmakkor pedig a Gorbacsov főtitkárról készí­tett videofelvételeket tanul­mányozza. A Newsweek sze­rint az elnök egészen lel­kesen fogott bele a tanács­adói által feltálalt kremlino- lógiai tananyag elsajátítá­sába, s a korábbiaktól el­térően az utóbbi időben több vastag politikai jelentés, dosszié napi áttanulmányo­zását lis vállalta. 1. Ügy tűnik, hogy a Fehér Ház 'komolyan készül a gen­fi találkozóra, s igyekszik el­kerülni annak a látszatát, hogy valamilyen történelmi esélyt elszalaszthat. Erre mutat, hogy az amerikai fél kezdeményezésére egy hét­tel megtoldottak az ugyan­csak Genfben folyó szakér­tői szintű leszerelési tárgya­lásokat, s a Reagan -kormány különböző vezető tagjai egy- re-másra adják a szovjet- amerikai viszonyra vonatko­zó nyilatkozatokat. Az ame­rikai sürgölődésben ugyan­akkor fontos szerepet játszik az a törekvés, hogy behoz­zák a propaganda-hátrányt. Az utóbbi időkben tett szov­jet békejavaslatdk, leszerelé­si tárgyalási ajánlatok za­varba hozzák Reagan elnök környezetét. Gorbacsov fő­titkár Párizsban ismer tetett (korábban az 'amerikaiak ál­tal kiszivárogtatott) radiká­lis leszerelési kezdeménye­zései, az atomfegyverlkísér- letek kimondott szovjet mo­ratórium, avagy a közép-ha­tótávolságú, továbbá az NDK-ha és Csehszlovákiába szánt harcászati raikáték to­vábbi telepítésének leállítá­sa — nos, ezek mind olyan tények, amelyekre felfigyelt a nyugati közvélemény is. Az új szovjet vezető ma­gabiztos fellépése, a tömeg­kommunikációval való köz­vetlen kapcsolata ráadásul olyan elem, amely komolyan megzavarta az amerikai po­litikai tervezőket. Gorbacso- vot „nagy kommunikátor­ként” emlegették, különösen a Time .magazinnak adott nevezetes interjúja után. Van ebiben persze nem kevés vé­dekező elem is. Egyrészt propagandának — az ameri­kai értelmezés szerint — üres hírverésnék akarják feltün­tetni a szovjet kapcsolatte­remtési és rendezési kezde­ményezéseket. Másrészt vi­szont azzal „vádolják” a szovjet vezetést, hogy „nyu­gati módszereket” használ, amikor közvetlen meggyő­zési stílust alkalmaz. Nyil­vánvaló kitérés ez a válasz­adás előli, mivel elkerüli a valódi problémát, ismételten a már ismert szovjetéllenes séma-vádakat bevetve. Ezért van az lis az utóbbi időben, Reagan elnök ENSZ-beli be­szédétől kezdve, hogy az amerikai vezetés igyekszik elterelni a közvélemény fi­gyelmét a világ sorsát leg­inkább befolyásoló leszerelé­si kérdésekről, s a helyi konfliktusok ügyét — saját értelmezésében — teszi köz­ponti problémává. A Szov­jetunióval szemben támasz­tott lehetetlen feltételekre jellemző például, hogy a rakéták csökkentését a ni- caraguai kormányzat lemon­dásától teszik függővé... 2. A világot — különösen Európát — a nukleáris fegy­verkezés, a feszültség csök­kentésének lehetőségei fog­lalkoztatják leginkább. A szovjet vezetés megnyilatko­zásai, nyilvánosságra hozott iavasilatai azt bizonyítják: Moszkva a fegyverzet mini­mális szintjén kívánja bizto­sítani az erőegyensúlyt, s intézkedéséket kezdeményez azért, hogy meggátolják az új fegyverzetdk kifejlesztését és rendszerbe állítását. Min­denekelőtt ilyen az űrfegy- verzet néven ismert rakéta- műhold-lézzer kombináció. A szovjet álláspont szerint egy ilyen fegy verkezési lépés nem növeli, hanem minimálisra csökkenti a biztonságot, mi­vel az az állam, amelyik ilyen a kozmoszba telepített, rakétavédelmi rendszerrel rendelkezik, abban a hitben mérhet első csapást ellenfe­lére, hogy a második, az el­len rakéta-csapást még az űr­ben kivédheti. Tehát az ilyen .rendszert birtokló kormány számára az atomháború olyan játéknak tűnhet, ami meg­nyerhető. A szovjet véle­mény az, hogy semmiképpen sem szól az űrfegyverkezés mellett az az amerikai ígé­ret, amely szerint a kutatáso­kat és próbákat hozzáférhe­tővé teszik, s a majd kiépí­tett űnfegyvert bármely je­lentkező állam rendelkezé­sére bocsátják. A szovjet hír­magyarázók arra emlékez­tetnek, ihogy a háború után Washington megpróbálkozott az atomfegyver olyan „nem- zetlköziesítésével”, amli a vi­lág országait az Egyesült Ál­lamok nyílt függőségébe he­lyezte volna, az atom-mono­póliumot is amerikai jogként konzerválva.. A szovjet javaslatok a rakéták és robbanófejek ra­dikális csökkenését úgy tart­ják elképzelhetőnek, ha egy­ben kimondják az űrfegyver­kezés teljes tilalmát. Nem tiltanák meg viszont a labo­ratóriumi munkákat. (Jel­lemző, hogy határozottan az űrfegyverlkezési tervek ellen foglalt állást Kína és Fran­ciaország. E két állam vi­szonylag kis méretű nukleá­ris hadereje — vélik a szak­értők — teljesen elvesztené elrettentő hitélet, ha a nagy­hatalmak űrernyőt építenek miaiguk fölé. 3. A szovjet—amerikai vi­szonynak nyilván más aspek­tusait is megvitatják Géni­ben. A két nap aligha lesz elegendő arra, hogy a nuk­leáris leszerelés, vagy fegy­verbe leseteken tés bonyolult kérdéskörében kész megálla­podásra jussanak. A szovjet sajtóban már korábban írtak arról, hogy elképzelhető megoldás lenne az úgyneve­zett „vlagyivosztoki formu­la”. 1974-lben Brezsnyev és Ford ugyanis keretmegálla- podást kötöttek a SALT—II- ről, «miit végül 1979-ben Car­ter írt alá az akkori szovjet vezietővel. A hat 'évvel ez­előtti bécsi találkozó óta nem volt szovjet—amerikai csúcs. Ilyen hosszú kiha­gyásra 1954. óta nem volt példa. Bizonyos, hogy egyik fél sem akarja a továbblé­pés léhetőségét elszalasz­tani. Reagan elnök az utób­bi napokban elmondott — külföldi hallgatóságnak szánt beszédében békevágyát han­goztatta, s kijelentette, hogy a .nukleáris háborút megen­gedhetetlennek tartja. Az idős államférfi nyilván meg akarja változtatni a róla ki­alakult túlságosan harcias képet. A szovjet vezetés szándé­kait közvetve és közvetlenül is kinyilvánította. A szov­jet leszerelési program a fegyverzetek lehető legszéle­sebb körét érinti. Moszkva kész tárgyalni számos más két oldalú problémáról. így az amerikaiak által megsza­kított tudományos és kultu­rális, valamint a légügyi együttműködés helyreállítá­sáról. (Legvalószínűbbnek egy e kérdéseket érintő gyors megállapodás látszik.) Gor­bacsov főtitkár tárgyalás1! programja javaslatai ismer­ték az Egyesült Államok vezetése előtt. Moszkvában nem várnak csodákat, gyors megállapodást a hat éves csúcsszünej és a szinte hi­degháborús fagyosság évei után. Előrelépésre van azon­ban szükség a két vilóg- hiatalom között mert a fegy­verkezési verseny újabb spi­rálja, a feszültség további növekedése beláthatatlan kö- vetlkezményékikel járhat. Miklós Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom