Somogyi Néplap, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-01 / 257. szám
2 Somogyi Néplap 1985. november 1., péntek Kádár János Londonban Gandhitól (Folytatás az 1. oldalról) Mi, angolok, büszkék vagyunk az országunkban érvényesülő szabadságra, igazságosságra és demokráciára — mondortta a továbbiakban a miniszterelnök. — Ez az egyik oka annak, hogy mi, ugyanúgy, mint Önök — valamennyien európaiak — teljes mértékben elköteleztük magunkat az 1975- ös helsinki záróokmány mellett. Ez az okmány tartalmazza a nemzetközi érintkezés és a civilizált kormányzás alapelveit. Az alapokmány azt is célul tűzte, hogy javítson az egyszerű emberek életén, és megnyissa előttük az új érintkezések útját. Éppen ezért nagyra értékeljük, hogy Magyarország a budapesti kulturális fórum megrendezésével járul hozzá a helsinki folyamathoz. Margaret Thatcher ezután kifejtette: — Élénk figyelemmel kísérjük a magyar gazdasági élet fejleményeit és kalapot emelünk az előtt az eredetiség és rugalmasság előtt, amellyel a magyar kormány problémáinak megoldására törekszik. E problémák közül sók valamennyiünk problémája. Szombaton ön Skóciába utazik, hogy lásson valamit országunkból, Londonon kívül is. Egy esetleges walesi utat külügyminiszterem, Sir Geoffrey Howe —, aki onnan származik — minden bizonnyal szívesebben vett volna. Hallottam azonban, hogy Wales még mindig nyalogatja a két héttel ezelőtti 3:0-ás futballvereség okozta sebeiket. Skócia így biztonságosabb hely, mint Wales. Az angol—magyar együttműködés történetének kimagasló jelképe az a híd Budapesten, amelyet egy skót épített a múlt században. A hídépítés sokszor használt kifejezés nemzetközi viszonylatban is. Kötelességünk, hogy e kifejezést valódi tartalommal töltsük meg. Az Ön londoni útja, a magyar nép vezetőjének látogatása pontosan e célt szolgálja — mondotta befejezőINDUL AZ EURÉKA Az előzetes tervek szerint november elején kétnapos tanácskozásra ül össze az EURÉKA programiban résztvevő 17 ország szakminisztere a nyugatnémetor.- szágl Hannoveriban, hogy első alkalommal közvetlen eszmecserék keretében vitassák meg a legújabb nyugateurópai tudományos-technikai együttműködés részleteit. Minden bizonnyal ünnepélyes hangulat, szívélyes kézfogások jellemzik majd a megbeszélés első öt-tíz percét. Az emel'kedettebb hangulat feltehetően nemcsak az újságíróknak, — a rádió és televízió riportereinek köszönhető, hanem annak is, hogy a résztvevők tudják: olyan kérdésekben kell egyezségre jutniuk, amelyek kihatnak a jövő századra is. A szívélyes perceket sokan átmentenék a tárgyalásokra is, hiszen az érdemi vitákon komoly nézeteltérésekre, késhegyig menő ösz- szecsapásokra lehet számítani majd. De miről is lesz szó az NSZK-beli városban? Az előzetesen kiszivárgott hírek szerint két kérdésiben térnék el a vélemények, s eddig nemigen sikerült közös nevezőre jutniok. Az első probléma meglehetősen lényegbevágó: mit is tartalmazzon az EURÉKA terv. Abban mindenki egyetért, hogy szükség van egy ilyen önálló programra, s hogy a -terv békés, polgári célú csúcstechnológiák 'ki- fejlesztését állítsa elsőrendű követelményként a résztvevők élé. És mint ilyen, valódi alternatívát jelentsen majd a nyugat-európai vállalatoknak az amerikai űr„Buddha” sül , Margaret Thatcher és poharát a magyar nép jólétére, személy szerint Kádár János egészségére emelte. Kádár János válaszbeszédében köszönetét mondott a meghívásért, amelynek — mint hozzáfűzte — készséggel tett eleget. Megköszönte a figyelmet fogadtatást, azokat a- megtisztelő szavakat, amelyekkel a brit miniszter- elnök hazánkat és a magyar népet illette. — Élve az alkalommal, örömmel teszek eleget annak a megbízatásomnak, hogy átadjam a Magyar Népköztársaság kormánya személy szerint Lázár György miniszter- elnök szívélyes üdvözletét és jókívánságait — mondotta, majd így folytatta: — Az Ön 1984-es februári magyarországi látogatását olyan kiemelkedő eseményként tartjuk számon, amely ösztönzően hatott a magyar— brit kapcsolatok fejlődésére. Ügy gondolom, hogy a mai érdemi, nyílt és jó légkörű tárgyalásaink a budapesti megbeszélések megfelelő folytatását jelenti. — Ismert tény, — hangsúlyozta Kádár János —•. h'Ogy a Magyar Népköztársaság és az Egyesült Királyság népei a társadalmi fejlődés különböző útját járják, országaink más szövetségi rendszerhez tartoznak. Ennek következtében fontos nemzetközi kérdések megítélésében nézeteink eltérőek'. De lényegesnek tartom, hogy vannak találkozási pontok is Közös az elhatározásunk a kölcsönös előnyökkel járó , kétoldalú kapcsolatok féjdesz- tésére. Egyetértés volt közöttünk abban is, hogy népeink érdekében minden lehetségest meg keli tennünk a feszültségek enyhítéséért, a béke ügyének előmozdításáért A magyar államvezetés részéről az emberiséget fenyegető legfőbb és mind nagyobb veszélynek, a fegyverkezést 'tekintjük, amely minden nép számára súlyos tfer- heket jelent. A párt főtitkára ezután kifejtette: — Törekvésünk arra irányul, hogy az erőegyensúly, a kölcsönös biztonság a fegyverzet lehető legalacsonyabb szintjén valósuljon meg. Üdvözöljük a világ sorsáért különleges felelősséget viselő két vezető hatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetőinek közelgő csúcstalálkozóját. Reméljük, hogy a találkozó valóban az érdemi tárgyalások kezdete lesz, és hosszabb távon megalapozza a nemzetközi helyzet javulását. Kádár János ezután emlékeztetett arra, hogy az angol ipari forradalom nagy vívmányai erről a földről hozzánk is eljutották és Magyarország fejlesztésében is szerepet játszottak. — Ön is utalt rá, hogy a magyar főváros egyik büszkeségét, a Lánchidat brit mérnök, Clark Adóm tervezte. Másrészről megemlíthetem, hogy a magyar Körösi Csorna Sándor alkotta meg az első angol—tibeti szótárt, 1848-as szabadságharcunk vezetője, Kossuth Lajos évekig élt londoni emigrációban. Napjainkban, ahogy azt a mai tárgyalásainkon is elégedetten állapíthattuk meg, közös erőfeszítéseink eredményeként szinte minden területen mozgásba jött, fejlődik a kölcsönösen előnyös együttműködésünk. — Végezetül szeretnék köszönetét mondán! Önnek és mindazoknak a brit állami, társadalmi, gazdasági, kulturális területen működő sze- mélylisiégeknek, akik szóval és tettekkel iis elősegítették kapcsolataink fejlődését. Biztosíthatom Önöket, hogy magyar részről eddig is cselekedtünk, és a jövőben is minden tólünik telhetőt megteszünk kapcsolataink fejlesztésére, együttműködésünk' bővülésének elősegítésére — mondotta Kádár János és őfelsége, II. Erzsébet királynő, Márgiaret Thatdher mi- nisEterelnökasszony, a vendéglátók, minden jelenlevő egészségére, az Egyesült Királyság és Magyarország népeinek boldogulására, barátságára és a békére emelte poharát. Júliusban Párizsban tanácskoztak a résztvevő államok fegyverkezési programmal szemben. Az sem közömbös, hölgy a 17 ország — legalábbis az eddigi nyilatkozatok szerint — kész részt venni a megvalósításban is. De azon már majdnem mindenki mást ért — s nem is alaptalanul —, hogy mi is tulajdoniképpen a „csúcstechnológia”. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a francia, a nyugatnémet és a brit vállalatoknak más elképzelésük van, mint például az EGK- hoz most társult spanyol és portugál cégeknek. Vita tárgyát képezi az is, hogy a csúcstechnológiák között mely területek kapjanak prioritást. Az eddig nyilvánosságra hozott elképzelések szerint Párizs mindenekelőtt a különböző célú robotok, integrált áramkörök, nagy-sebességű áramkörök fejlesztését, gyártáséit szeretné a lista élére állítani. London ugyanakkor a fejlett feldolgozási eljárásokat, a közlekedést, a háztartások gépesítését szeretné az átlagosnál gyorsabban fejleszteni. Nyilvánvaló, hogy a lista tovább bővül majd, hiszen a kormányok, az érdekelt vállalatok most mérik fel azokat a területeket, ahol lehetőséget látnak a nyugat-európai felzárkózásra. De azzal is tisztáiban vannak a résztvevők, hogy mindent nem lehet egyforma mértékben, kiemelten fejleszteni, mert az anyagi források szétforgácsolását, mi több elfecsérlését jelentheti. A szükséges szelektálás pedig nem ígérkezik egyszerű feladatnak. A tárgyalások másik hangsúlyos kérdése, az anyagi források biztosítása. Az mindenki számára világos, hogy a legszerényebb elképzelések valóiraválltásához is mil- liárdoik kellenek. Egyelőre azonban a többség inkább „életünket és vérünket” állásponton van, s pénzt nemigen akár biztosítani a közös munkához. Csak Mitterrand elnök tett látványos gesztust, amikoris a program bejelentésekor közölte, hogy Franciaország egymidliárd frankot ajánl fel jövőre a terv beindításához. Mások még vonakodnak követni a nagyvonalú gesztust. Az NSZK-tban a kormány hajlik arra — persze még viták közepette —, hogy mintegy 1,3 milliárd márkával 1986- ban beszállna az üzletbe. (Megjegyzendő: az ellenzékben lévő szociáldemokraták szerint ennek legalább kétszeresére lenne szükség.) A többiek pedig főleg azon az állásponton vannak: tisztázzuk előbb a kutatási feladatokat, s majd utána a pénzt megteremtjük hozzá. Nincsenek könnyű helyzetben a szakminiszterek, amikor a 'tárgyalóasztalhoz ülnek. A közös érdek és a kényszer — mármint, hogy Nyugat-Burópa megkezdje a műszaki-technológiai felzárkózást az USÁ-hoz és Japánhoz, — azonban minden bizonnyal ösztönzi majd a gyors döntéshozatalokat. K. A. A történet úgy hat, mint a mese, habár valóságos. Negyedszázada egy addig ismeretlen indiai filozófia professzor, bizonyos R ajneesh Mohan vigaszt ígérő tanokkal kezdett el házalni a szubkontinens városaiban. Lelki- terápiát 'kínált boldognak és boldogtalannak, indusnak és külföldinek egyaránt. Később már Bhagwan nafc hívtak és egy Poona nevű indiai városkában a világ minden tájáról idesereg'lett fiatalok, kommunában éltek körülötte. Előbb terápia, majd kommuna. Mire az ügyes és rafinált lelkipásztor átköltözött az amerikai Oregon állam egyik eldugott településére, három földrészen élő hívei szektát alkottak már. Bhagwan azonban nemcsak a lelkek megnyerésében bizonyult elsőrangú szakembernek, hanem az üzleti életben is jelesen kiismerte magát. Az élő Buddha, aki időközben kiszélesítette látókörét némi Hitler-imádattal, az elmúlt éveikben egy honfitársnőjére, bizonyos Ma Anand Sheealára bízta vezérképviseletét. A ma 30-as Chilében a változatlan A Pinochet-rendszer politikai és gazdasági csődbe juttatta Chilét. A kialakult strukturális válság elengedhetetlenné teszi, hogy alapvető változásokat hajtsanak végre az ország életének minden területén, s elsősorban magának az államnak a jellegét változtassák meg — állapítja meg a Pravda csütörtöki számában megjelent, az ország belső helyzetével, a kibontakozás lehetőségeivel foglalkozó cikkében L uis Corvalán, a Chilei Kommunista Párt főtitkára. Nagyon valószínű, hogy az ország most még az eddigieknél is feszültebb időszaknak néz elébe — állapítja meg a kommunista párt főtitkára. Ezért rendkívül nagy szükség lenne arra, hogy az ellenzéki erők összehangolják tevékenységüket. s együttesen mozgósítsák a Chilei népet — mutat ró cikkében Luis Corva- lan. Halálos ítéletek — gazdasági bűnökért Az államot különösen nagy mértékben megkárosító gazdasági bűncselekmény elkövetése miatt a Kirgiz Köztársaság legfelső bírósága a közelmúltban halálos ítéletet szabott ki két személyre. — Erről csütörtökön a Szelszkaja Zsizny című moszkvai lap számolt be. A bíróság mintegy másfél éven át tárgyalta a tokmaki húskombinátban elkövetett nagy összegű sikkasztás ügyét. A per két fő vádlottja, Bosztanov, a kombinát átvevőtelepének vezetője és Nogojbajev áüaltát- vevő, a bizonylatok meghamisításával, saját hasznukra történő tiltott felvásárlással és értékesítéssel mintegy egymillió rubel kárt okoztak a szovjet népgazdaságnak. Bűncselekményükbe megvesztegetéssel bevonták a köztársaság több mezőgazdasági üzemének, ál- latfeivásárló vállalatának vezetőjét is. A hosszú időn át folytatott sikkasztás a cikk szerint azért vált lehetővé, mert a húskombinát fölött felügyeletet gyakorló köz- társasági minisztériumok teljesen elhanyagolták a vállalat ellenőrzését. Gandhiig A tavalyi október 31-e szörnyű \nap volt az indiai fővárosban. Reggel három pisztolylövés dörrent a miniszterelnöki rezidencia kertjében, majd a kis csattaná- sokat felváltó géppisztolysorozatok már mintegy szignált adtak egy tragikus-véres naphoz. 1984. októberének utolsó napján lőtte le két szikh testőre Indira Gandhit, s a kormányfő halála után pár órával már tombolt a bosszú Üj-Delhi utcáin. Feldühödött, fanatizált hinduk gyilkolták a békés szikheket: több százan haltak meg a merényletet követő napokban, miközben egy újabb Gandhi, Indira alig negyven esztendős \fia vette át a kormányfői tárcát. Egy év telt el. Indiában azóta nem kevés pozitív esemény történt. Bár a szikh szélsőségesek kereszteshadjáratot indítottak a hatalom ellen, s véres terrorhadjáratuk tújabb és újabb hullámokban árasztotta el tartományukat, Randzsábot, és a szövetségi fővárost, Delhit, Radzsiv Gandhi egyéves kormányzása váratlanul nagy eredményeket hozott a szikh válság rendezésében. A nyáron sikerült megállapodnia a kormánynak ,a mérsékelt szikhekkel, s a megegyezés nyomán szeptemberben korrekt választásokat tudtak rendezni Pandzsábban. A megállapodás olyan politikai siker, amilyet eddig egyetlen kormánynak sem sikerült elérnie a független India létrejötte óta. Radzsiv Gandhi egy évének fisak egyik fontos sikere a szikh-ügy előremozdulása. A politikusnak ifjú kormányfő a vártnál lényegesen gyorsabban szilárdította meg helyzetét országában.és pártjában egyaránt. Rugalmasnak, ötletesnek és határozottnak mutatkozott mind a gazdaság, mind a belpolitika, de talán leginkább a '.külpolitika dolgaiban. Az idén eredményes tárgyalásokat folytatott mindkét nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetőivel, személyes fellépéseivel megerősítette országa kiemelkedő, mértékadó szerepét az el nem kötelezettek mozgalmában. Fontos szerepet tudott vállalni a legégetőbb nemzetközi gond, ,a fegyverkezésleszerelés ügyében is. Egy {év nem nagy idő, s igen nehéz ezalatt kedvező bizonyítványt kiérdemelni egy ilyen összetett, bonyolult országban, mint India. Radzsiv Gandhi első éve azonban mindenképpen igen jó osztályzatot érdemel a politikai bizonyítványosztáskor. A. K. és az FBI éveinek közepén járó tüzesszemű hölgy ugyancsak kiváló organizátornak, alkalmi lelkipásztornak, s Bhagwan engedelmes szeretőjénék bizonyult. Kisvártatva azonban összekülönfoöztek, úgy ahogy a mesékben is történni szokott. Bhagwan lába alatt felforrósodott a talaj, mert az FBI a gyógyászati célú okkultizmust még csak elviselte, de ugyanezt az üzleti életben mór nem kedveli. Amikor egy ködös éjszakán magán repülőgépé vei távozni készült volna, az „istent” letartóztatták. Sheela közben az NSZK- ba érkezett, a Bhagwan szekta legnagyobb európai bázisára. (Kölnben hetilapot adnak ki.) Rendőroszlop, televíziós stáb, virágfüzér — a fogadtatás illett egy földi helytartóhoz. De a tömegben már ott lapultak az FBI emberei is. E hét közepén egy bajor falucskában aztán őt is letartóztatták, s a nyugatnémet hatóságok minden bizonnyal kiadják majd az Egyesült Államoknak. Gy. S.