Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-09 / 237. szám

4 Somogyi Néplap 1985. október 9., szerda Együtt, egymásért VAKOK MEGYEI KÜLDÖTTGYŰLÉSE A csaknem 1500 somogyi vak és gyengénlátó megyei szervezete 'kétségkívül sokat tett és tesz tagjaiért. Eddig 120 sorstársuknak teremtet­tek munkalehetőséget. Az évek óta juttatott kedvezmé­nyes magnókra alapozva megszervezték a hangos könyvtárat. Családlátogatá­saikon egyénileg is igyekez­nek segíteni. Országjáró ki­rándulásokat szerveznek, üdülési lehetőséget biztosíta­nak. Az új vívmányok egyi­ke, hogy a városi helyi jára­tú autóbuszon a vakok tag­sági könyvük felmutatásával utazhatnak. E korántsem teljes felsoro­lás bizonyítja, a szervezet megteszi azt. amire lehetősé­ge van. És mit tesznek egy­másért és önmagukért a vak emberek? A szövetség egy közösséghez való tartozást je­lent-e szántukra, vagy csupán lehetőséget a" különféle ked­vezmények megszerzésére? Ez az önkritikus kérdésföl­tevés volt a vakok és gyen- génlátók tegnap Kaposváron tartott éves megyei küldött- gyűlésének legrokonszenve­sebb eredménye. Kétségtele­nül kényelmesebb a rászo­rultságot hangsúlyozni, tá­mogatást várni, leküzdeni a gátlásokat, a korlátozottság érzését. Egyszerűbb követelménye­ket támasztani, mint részt vállalni a közösség életéből. A hozzászólók közül többen elmondták, hogy a szövetség ma abban tehet a legtöbbet, ha a külső segítség szervezé­se és az érdekképviseleti munka mellett felébreszti az igényt a korántsem anyagi természetű „önsegélyezésre”, a közösségi élet erősítésére. Dr. Bódi István, az országos szövetség főtitkára elfogadha­tatlannak tartotta, hogy az életfeltételek javulásával for­dított arányban áll az egy­másért való munkálkodás készsége. Forró József megyei titkár beszámolójából az csendült ki, hogy a szervezet somogyi elnöksége nem elégszik meg azzal, országosan is a leg­eredményesebbek közé sorol­ják őket. A körzeti csopor­tok megszervezése, a tag­nyilvántartás korszerűsítése, vagy a rövidesen birtokukba kerülő helyiség csak feltétele a tartalmas szervezeti élet­nek. A közösség pezsdítését szol­gáló kezdeményezés, hogy még az idén létre szeretnénk hozni a látássérült és vak gyerekek szüleinek munka- közösségét. Ugyancsak a jó elképzelések közé tartozik a klubdélutánok és az egyes szakmai csoportok összejöve­teleinek megrendezése. B F. Nincs vidámabb munka- ünnep a szüretnél. Ősi szo­kás ugyan az aratás végez­tét is ünnepelni, de a szüret nemcsak a bállal, nemcsak a lovas-ibandériumos, pán ti i- kás-'hintóí. felvonulással vá­lik vígsággá, hanem már munkavégzés köziben is az. Gyermekkoromban szőlő- vidókákén három nap szü­reti szünetet kaptak a diá­kok, következésképpen min­denhol ott tüsténkedett egy sereg különféle korú gyer­mek. A magánkézben lévő sző­lő- és bortermelés maga is mindlinkább az idősébb kor­osztály „aktív pihenésévé” kezd válni. Fáradságos — mondják, nem éri meg a fiataloknak. Mivel azonban öregek minidig lesznek, akik legyő­zik a nehézségeket, a szőlő­ért sem kel'l aggódni. Vég­tére Noé apáink is élemedett korában tkapta az első tőkét, mintegy vigaszul az elszen­vedett özönvízért, s el is ül­tette nyomban a kliengeszte­mm SZÜRET lődés szivárványhídja alatt. (Hogy igen hamar megártott néki, érthető, még nem tu­dott szegény a szükséges mértékletességről.) A szőlő Palesztinából terjedt el Asszíria, Perzsia, örmény- ország és Görögország felé, onn'an vitték tovább a ró­maiak birödallmuk minden ilyen célra használható ré­szében, egyebek közt a mi Pannóniánkban is. A szüret előtti hetekben különösen kedvessé teszi a tájat a seregélyék riogatása. Féle sem tréfa, mégis akad benne naiv báj. Madárcső­szök pattogtatják ostoraikat; seprűnyeleket öltöztetnek uraságolk'tól levetett tarlka tunikákba: helyenként mag­netofon harsogja Pithago- rasz tételét, Gavairadossi nagyáriáját, vagy csupán a maciska dalt: „nem várok holnapig”. A seregély is ép­pen ezt gondolja. Ő sem vár holnapig. És mivel a seregély közösségben élő madár — el­sötétül az ég, ha megjele­nik a seregélyek felhője —, jaj annak a szőiőskertnék, ahová ez a csapat lecsap. Aki végigjárta már a Raj­na völgyét, tudja, olyian a táj, mint valami hatványo­zott Dunya-■kanyar, nem túl magas, de roppant meredek hegyekkel, mélyeket végeste­ien végig szőlő borít. Artista mutatvány lehet megvűvélni. De megéri-e? Hiszen aimeny- nyit a bor-árakból ítélve a szőlő behozhat, annyit ezer­szer könnyebb munkával megkeresnek, máshol — cso­dálkoztam, amikor ott jár­tam. Mi úgy középtájon va­gyunk a nyugdíjas hobby és a mesterségbeli tudás meg­becsülése között. Szerencsé­re még sokan akadnak, akik­nek akkor is megéri a fá­radozás, ha csupán ráfizetés nincs és csak azért, mert a „saját termés” mégiscsak jobb minden másnál. Bozóky Éva Érmes remények Dól-Somogy kincse az er­dő és a benne élő vad. amely így, vagy úgy, de meghatározója az itteni em­berek életének. A fakiterme­lés, -feldolgozás, a vadgaz­dálkodás megannyi munka- lehetőséget kínál, s ugyan­akkor tisztes hasznot hoz az érintett gazdaságoknak is. A Dél-somogyi Mezőgazdasági Kombinát együk fontos be­vételi forrása a vadgazdál­kodás, mert ahogy azt dr. Galamb Gábor, a vadgazdál­kodási kerület igazgatója mondja: kedvezőek a termé­szeti feltételek, így a muf­lon kivételével minden, ha­zánkban hon'os nagyvad megtalálható a területükön, s ezért szívesen jönnek a ha­zai, de főképpen a nyugati vadászok. A Lábod környéki szarvasok trófeái messze föl­dön ismertek. A mostani szairvasbőgés is nem várt si­kert hozott. Mikor aludt Allan Pinkerton? Tüntetőből fődetektív Címbeli kérdésünkre rög­tön a blikkfangos válasz: so­hasem. Legalábbis ezt kell feltételeznünk a cég reklám­jelmondatából, mely szerint: „Mi soha nem alszunk!” A mondat a Pinkerton’s Na­tional Detective Agency hir­detéseiben volt olvasható. Emblémájuk is beszédesen fejezte ki hirdetésük lénye­gét. Az ügynökség nevének betűi egy emberi szem kör­nyékét rajzolták körül; kö­zéppontban egy gyanakvást kifejező szem, alatta a már idézett mondattal. Nem azonos Puccini szereplőjével Allan Pinkerton nem az a hűtlen hadnagyocska, aki a Pillangókisasszonyt csákó,s éjszakáik reményében álnok módon becsapta. Ez a Pin­kerton százakat húzott cső­be, hogy stílusosak legyünk abban a világban, melyre leginkább a tolvajnyelv a jellemző. Történetünk fő­szereplője ugyanis — ha szabad ezt a kifejezést hasz­nálnunk — „.klasszikus de­tektív” volt. A mai bűnüldö­zés alapjainak egyik betono­zó ja. Mesterdetektív. Pedig nem úgy indult az élete, hogy a „népek kohója” kor­szakát élő Amerika egyik hírhedt-híres alakja lesz ... Kádárinasként dolgozott a múlt század elejének Skó­ciájában. Ha igaz: tanulni szeretett volna, de börtönlá­zadás során megrokkant ap­ja — őr volt a glasgowi fegyházban —, és szövőnő anyja nem tudta eltartani. Korán bekapcsolódott a chartista mozgalomba, a proletariátus első szervezett politikai és társadalmi célo­kat kitűző akciójába. Pin­kerton küldött volt a bir­minghami kongresszuson, ott volt a newporti tünteté­sen, amikor a város börtö­nét megrohamozták, hogy kiszabadítsák a mozgalom szélsőséges szárnyának egyik vezetőjét. Vér folyt azon a tüntetésen, sokan meghal­tak. A skót kádárnak mene­külnie kellett. 1842 áprilisá­ban titokban hajóra szállt fiatal feleségével, aki nem­rég még a Joan Carfrae név­re hallgatott. Chicagóban csapos szere­pet vállalt kocsmában, majd a Fox River parti település­re, Dundde-ba költözött. Műhelyt nyitott, kádárként ismerték az emberek. Hogy hány hordót készített el, azt nem jegyezték fel róla a krónikák. Azt viszont igen, hogy egyszer, amikor fa­anyagért csónakázott át a fo­lyó közepén húzódó szigetre, gyanús nyomokat talált. Éj­szakai tábortűz még ki sem hamvadt zsarátnokaira buk­kant. Valószínűleg szerette volna a szigetet afféle ma­gánparadicsomnak tudni, ezért zavarta a mások éj­szakai jelenléte. Az is biz­tos, hogy kemény fejű skót lehetett, aki szeret a végére járni a dolgoknak. Éjszaká­kat őrködött a szigeten. & a Fox River, a Róka-folyó beavatta titkába. Csónakok simultak a sziget öblének partjához. Allan mester meg­lapult a bokrok mögött, on­nan leste ki, mint csereberé­lik ki a pénzhamisító banda tagjai az üres papírt és a bankjegyeket egymással, hogy értékesítsék a hamisít­ványokat. A leleplezésük ez­után már „gyerekjáték” volt. Egyes forrásmunkák szerint a kádármesterben talán az apai örökség támadt életre: idősb Pinkerton a fegyházi szolgálat előtt a glasgowi Gorbals nyomornegyedben teljesített rendőri szolgála­tot. A környékszerte elhíresz­telt eset után egyre többször kérték fel az éles eszű ká- dármestert arra, hogy segít­sen léleplezni Dundde csir­kefogóit. Egyszer Cook County sheriffje is igényelte a segítségét. Allan Pinker­ton a chicagói irodájában nemcsak ezért kereste fel a törvény csillagos őrét. Visz- sza akart költözni az időköz­ben nagyvárossá lett telepü­lésre. Alapítva, 1850-ben Allan mester hamar rá­jött. arra. hogy a 16 00 lako­sú — akkori körülmények között — nagyvárosban nem­csak kádárként keresheti meg a kenyeret családjának. Irodát nyitott, felszögelte a cégtábláját, melyen ez a hangzatos név állt: Pinker­ton Nemzeti Detektív Ügy­nökség. A néhány ügynök­kel dolgozó nyomozó iroda századunkra húszezer de­tektívet foglalkoztató bűn­üldözési nagyüzemmé nőtte ki magát. A markáns arcú, kora szakálldivatját viselő eszes skótot néha a szülő­anyja sem ismerte volna fel. Mestere volt a maszkírozás- nak, a cég jelmeztára pedig bármely hivatásos színtársu­latnak dicsőségére vált vol­na. A fekete krónikák számos eredményes nyomozását jegyzik. Módszerévé vált, hogy álnéven, álöltözetben beállt dolgozni oda, ahol so­rozatos bűntények történtek, így sikerült lelepleznie a chicagói posta dézsmálóját, Allan Pinkeriton Theodore Dennisont. Az eset nagy port vert fel, hiszen a tettes — aki a pénzküldemé­nyeket fosztogatta — a pos­taigazgató unokaöccse volt. A ravasz skót kis irodáját — mely öt nyomozóval és nyolc tisztviselővel műkö­dött — hamarosan bővítette, sőt Indianában, Michigan- ben, Wiscomsinban is meg­nyitotta ügynökségének fiók­jait. Egyik legeredményesebb embere, első munkatársa lett később a cég vezérigazgató­ja: George Bangs. Ő, akár­csak Allan Pinkerton, más életterületről vált detektívvé. Munkájuk volt bőven. Pénz- hamisítók, hamiskártyások, coltművészek, gyilkológép­pé züllött fejvadászok, csa­lók buzgólkodása tette rette- getté az amerikai éjszakákat északon és délen. Puskapo­ros volt a levegő; küszöbön állt a polgárháború. (Folytatjuk.) Leskó László — Július 28-án jelezték az első bőgést, s rövidesen meg­kezdhettük a vadásztatást, ám az igazán jó időszak a szeptember 10. és 25. közötti volt — mondja az igazgató, akinek szavait a két helyet­tes, Heffter Tibor és Szabó János számokkal erősítik. Be­szélgetésünk idejéig 82 szarvas került pusklavégre, lényegesen több, mint tavaly, amikor egész szeptemberben csak ötvenkét trófeát számol­ták össze. Az idei zsákmány — csaknem hetven százalé­ka esélyes éremre. Legkeve­sebb húsz aranyérmes trófe­át remélnek, ami azért is jó hír, mert több bevételhez juthatnak. — Tavaly gond volt, hogy nem jött annyi külföldi va­dász. mint ahány fogadásá­ra lehetőségük volt. Válto­zott-e idén valami? — Százhúsz vendégünk volt szeptemberben. Megol­dódtak a gondjaink, köszön­hetően a Mavadnak és a ve­le kapcsolatban lévő bécsi •Jagdstiedl irodának, s ki­sebb részben a Vadex-nek. — A kombinát vadászhá­zai rendkívüli szép környe­zetben vannak, jól felszerel­tek, ám a vadász félesége únhatja magát, amíg a férj a vadcsapást járja. — Különböző lehetőségek­kel kísérletezünk — mondja dr. Galamb Gábor —, hogy a vadálszók kísérőinek is el­fogadható programokat biz­tosíthassunk, szerveztünk erdei kirándulásokat, gulyás- pattit, agancs bemutatót, s ha valaki hintával akarja be­járni a vidéket annak sem mondunk nemet. Ugyanakkor remek horgászvizeink van­nak, akár pecázni is tehet. Az idén, november harmadi­kén, Lábodon megtartjuk a Hulbertusz-napot. Ha beválik, akkor jövőre fallka lovaglás­sal, búcsúval kötjük össze, s esetleg szüreti bálit is ren­dezünk. A vendégcsalogatás- hoz ma már efféle látvá­nyosságok is kellenek. Bízva abban, hogy számuk tovább növekszik. Helyreállítottuk a hencsei kastélyt, reméljük, jövőre már ide is jönnek vendégek. A szanvasibőgés éppen csak hogy véget ért, de már je­lezték a dámszarvasok bar- coigását. Ha ezek vadászata is sikerrel jár, jó évet mond­hatnák magúikénak a kombi­nát vadásztatái. N. J. Parkerdők Somogybán Megyénkben 13 bármikor látogatható — korlátlan köz­forgalmú — parkerdő és 15 olyan park szolgálja a kirán­duló, pihenni vágyó lakossá­got, melyek egyéb célokat szolgálnak: autóspihenők, lovaspályák, úttörőparkök. Amint azt Kódai Istvántól, a Somogy Megyei Tanács me­zőgazdasági osztályának fő­előadójától hallottuk. Fonyód környékén a 60 hektáros me­gyei jelentőségű természetvé­delmi terület — intő jelként — beépítések, parcellázások miatt 18 hektárra szűkült. Szépen kiépített parkerdők várják az üdülőket a Bala- ton-parton Boglárlelle, Bala- toníöldvár és Balatonszent- györgy környékén. A balatoni regionális ren­dezési terv alapján Zamár- diban és Balatonszemesen is megkezdődnek a pankerdei beruházások, melyek csak­nem 50 millió forintba ke­rülnek majd. Egyenlőre a központi, részüket alakítják ki, majd a fejlesztési tervek alapján a pénzügyi lehetősé­gekhez igazodva bővítik a te­rületeket. A regionális terv a déli partvidéken 1 100 hektár üdülőerdő kijelölését írta elő, s ebből a felülvizsgála­tokat követően csaknem ezer hektárnyi már megvalósult. Az üdüiöerdő annyiban kü­lönbözik a parkerdőtől, hogy területén nincs kiépített be­rendezés. csak gondosan ápolt sétalóutak hálózzák be. Sokan látogatják a somogy- vári parkerdőt, melynek a fo rga Ima a ku pavá rhegyi ása - tásokkal méginkább megnö­vekszik. Nagyon népszerű Kaposvár környékén a gom­bás—desedai, a gyertyánosi és a tokaji parkerdő, de szí­vesen felkeresik a Tolna me­gye határán levő hetényit és a barcsi borókást is. Parkerdeink — természet­védelmi területeink — döntő többségének az állapotát a Sefag ellenőrzi és gonosko- dik felszerelésük felújításá­ról. Évente 20—25 millió fo­rintot költenek az időjárás és a rongálok okozta károk hely­rehozatalára, kerítések, pa­dok, vízelnyelők, utak felújí­tására, valamint arra, hogy a kirándulók kellemes, ápolt környezetiben tölthessenek néhány ólát. Ä TRIT EX % VALLAIATH V? NAP OK Egyes ebédlőszőr íyegek 20 SZÁZALÉK ENGEDMÉNNYEL Október 10-től — amíg a készlet tart a barcsi ruházati kisáruházban, a siófoki méteráru boltban, a Kaposvár, Május 1. utcai méteráru boltban és a DOMUS Áru­házban. (88954)

Next

/
Oldalképek
Tartalom