Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-07 / 235. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLI. évfolyam, 235. szám Ára: 1,80 Ft 1985. október 7., hétfő A kutatás haszna A napokban fejeződött be a somogyi orvosok XXVII. elméleti tanácskozása. Száz­nál több előadás hangzott el a medicina különféle te­rületeiről: |a dolgozatok ké­szítőinek a száma ennél jó­val több volt. Hogyan lehet­séges ez? Az orvosoknál is elterjedt a team-munka, nemcsak a közvetlen gyó­gy ítómunkában, hanem a kí­sérletezéseknél is. A XIII. kongresszus egyik állásfoglalása az egészség­ügy fejlődésével kapcsolat­ban hatékonyabb ellátást ír elő a kistelepüléseken, a falvakban. A szakterületek sajátosságait figyelembe vé­ve az egész országban mű­ködnek ima már olyan kuta­tó központok, amelyek a gyakorló orvosok számára a tudományos életben való előrelépést biztosítják, ugyanakkor az eredmények gyakorlati felhasználásával az orvosi ellátás hatékony­ságát {segítik elő, A fejlődés felgyorsult az utóbbi években. Űj eljáráso­kat (vezettek be, mind kor­szerűbb berendezések szol­gálják a gyógyítást. Ezek bevezetésével új távlatok nyíltak meg. Az orvosnak a napi munkában hasznosí­tania kell a feltárt tudomá­nyos eredményeket. Űjabb és újabb „megrendelést” ad a hétköznapi munka, és az eredmény a gyakorlatban mutatkozik (meg. A somogyi orvosnapok is bizonyítják: a színvonalas betegellátás érdekében nél­külözhetetlen a folytonos kutató tevékenység, a ta­pasztalatok széles körű meg­ismertetése, az önképzés. Az orvosok tudományos tevékenységét is átfogja a Pécsen működő akadémiai bizottság. (Területi integráció érvényesül la bizottság mun­kájában. A dél-dunántúli megyék /kapcsolatát mind szorosabbra (kell fűzni la kü­lönféle kutatásokban — ál­lapították meg nemrégiben a Kaposváron tartott akadé­miai bizottsági ülésen. A somogyiak aktivitása nem­csak az orvostudományban, hanem (a gyógyszerészet- történeti vizsgálódásaikban is érvényesül. A kaposvári megyei kór­házban kétszázharminc or­vos dolgozik, a gyógyító munka mellett az orvostan­hallgatók gyakorlati képzé­sét lis ellátják. Többen foly­tatnak tudományos tevé­kenységet. Évente mintegy ötven, hatvan előadást tar­tanak, szép számban jelen­nek meg publikációik a száklapokban. A megyei kór­házban jelenleg /hét kandi­dátus dolgozik. A helyi le­hetőségekből és az igények­ből fakadóan elsősorban a betegellátás különféle kérdé­seivel foglalkoznak. Jelentős kutató bázis működik a me­zőgazdasági főiskolán, ahol különféle orvosi kísérleteket folytatnak a megyei kórház sebészei. A megyei kórház mediku­sai tudományos diákkörök­ben készülnek föl az elmé­lyültebb munkára. Ahhoz, hogy ía fiatal orvosok is be­kapcsolódhassanak az inté­zetekben folyó tudományos tevékenységbe, az eddiginél jobban kell őket ösztönözni rá. Az orvosi kutatás haszna a gyakorlatban kamatozik. Számos példa bizonyítja ezt a megyében is. Az egészség- ügyi ellátás fejlesztésének feladatai sorába tartozik e munka színvonalának továb­bi emelése és szélesítése. Horányi Barna Hazautazott az SZKP KB főtitkára Franciaországi hivatalos látogatáséit befejezve szolm- ba|ton visszaérkezett Moszk­váiba Mihail Gorbacsov, az SZiKP Központi Bizottságá­nak főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnök­ségének tagja és kísérete Mihail Gorbacsov e látoga­tásával Francois Mitterrand francia köztársasági elnök meghívásának tett elegét. Moszkvában, a vnukovói repülőtéren Mihail Gorba- csiovolt az SZKP és a szovjet állam vezetői fogadták. (Folytatás a 2. oldalon.) Az OBT tiltakozó távirata Az Országos Béketanács pénteken tiltakozó táviratot tett köizzé a Tuniszt ért iz­raeli terrortámadás kapcsán. Ebben hangoztatja: mély aggodalommal értesült arról, hogy a nemzetközi jog alap­vető normáit megsértve iz­raeli repülőgépek támadást intéztek a Palesiztin Felsza- badítási Szervezetnek egy szuverén ország, Tunisz te­rületén lévő központja ellen, s a támadás sok polgári ál­dozatot követelt. A nemzet­közi életben felháborodást és tiltakozást kiváltó izraeli légitámadás ismét megmu­tatta, hogy Izrael és az im­perialista körök szövetsége az arab országok alapvető érdekéi ellen irányul, köz­vetlen bátorítást jelent az izraeli vezetés számára ag­resszív, területrabló politiká­jának folytatásához, a pa­lesztin, arab népnek az ENSZ határozataival is meg­erősített elidegeníthetetlen jogai semmibevételéhez. A magyar békemozgalom támogatja azit a jogos köve­telést, hogy az agresszor té­rítse meg az emberi életben és anyagi javakban bekövet­kezett súlyos veszteségöket és károkat. A távirat együtt­érzésről és cselekvő támoga­tásról biztosítja a palesztin arab népet, a Palesztin Fel- szábadítádi Szervezet vezeté­sével folytatott küzdelmében, állást foglal a közel-keleti válság átfogó rendezése, a térség tartós békéjének meg­teremtése és a palesztin probléma igazságos megol­dása mellett. Hazaérkezett Gáspár Sándor Szombaton hazaérkezett Moszkvából a SZOT küldött­sége, amely Gáspár Sándor­nak, a Szakszervezeti, Világ,- szövetség elnökének, á SZOT elnökének vezetésével részt vett az SZVSZ Főtanácsá­nak XXXVII. ülésszakán. A küldöttséggel együtt ér­kezett Apró Antal, az MSZÍBT elnöke, aki a főta­nácsnak az SZVSZ megala­kításának 40. évfordulóján rendezett ünnepi ülésén vett részt. Bővíti a választékot Űj csehszlovák és NDK gyártmányú gépeket forgal­maz a kaposvári Agroker. Eddig néhány kísérleti pél­dány volt csak az országban, ám a sikeres próba után most sorozatban érkeznek. Ilyen a csehszlovák gyárt­mányú 5—PHX—40—1—H jelű eke őszi mélyszántáshoz és vetés előtti szántáshoz, és a 40—SEXPJ—150-es gabo­navetőgép. Az NDK gépek közül a B—210-as függesztett tárcsás eke érdemel említést: Az új gépek bővítik a vá­lasztékot és lényegesen ol­csóbbak az IH gépeknél. Finis a vásárvárosban Aradi koszorúzás Befejeződött az őszi Buda­pesti Nemzetközi Vásár. A pénteki közönségnapon már a reggeli órákban özönlöt­tek a látogatók a város fe­lőli, hogy időben érkezzenek a 10 órás nyitásra. Folytató- doitt a tájékoztatók, a s,zak- mjai programok sorozata és több üzleti tárgyalásra tett tek pontot szerződéskötéssel ezen a napon. összegezték tapasztalataj­kat a szovjet kiállítók. Vale- rij lgnotusenko, a kiállítás kereskedelmi igazgatója el­mondta, hogy a BNV-n részt vevő 'szovjet külkereskedel­mi egyesülésiek több ezer ter­mékének bemutatója a lár tagatok nagy számából és az érdeklődésből ítélve, tet­szést aratott mind a szak­emberek, mind a magyar fogyasztók körében. Külö­nösen a járműipar, és a háztartásiigép-ipar, valamint a;z elektronika újdonságai arátitak sikert. A BNV ider­jém a szovjet kiállítók több mint egymilliárd rubel érté­kű fogyasztási cikket adtak el, s 912 millió rubelnyit váséroltak. 'Ennek eredmé­nyéként jövőre újabb szov­jet televízió, rádió, képcső lés háztartásigép-szállittmá- nyók érkeznek Magyaror­szágra. A hazai külkereslke- didlmi vállalatok elsősorban paimultszöveteket, konfekció- árut és bőripari termékeket szállítanak a Szovjetunióba. A tájékoztatón szó volt ar­ról is, hogy a vásár jó al­kálimat teremt a kooperációs kapcsolatok bővítésiére. Vasárnap Aradon Hodics- ka Tibor, a bukaresti ma­gyar nagykövetség ideigle­nes ügyvivője, Vékás Do­mokos kolozsvári magyar főkonzul és Aradi Sándor al­ezredes, katonai attasé meg­koszorúzta a vértanúk em­lékoszlopát. Román részről jelen volt Vasile Ignat, az arad megyei Néptanács párt- bizottságának titkára és Gheorghe Burdán, a városi néptanáos első elnökhelyet­tese. Koszorút helyezett el az emlékműnél a békés me­gyeiek küldöttsége. Előzőleg az arad megyei pártbizottság és a néptanács is koszorú­zott. A szép, napos időben már a kora reggeli órákban több mint ezer aradi és környék­beli lakos gyűlt össze az em­lékműnél, és sok magyaror­szági turista is ellátogatott erre az eseményre. KISHORDŐ Az öreg kádár ■— Bor­sa Tibor 'i— mostaná­ban nem tudott alud­ni. Még alig szakította jel a hajnal az éjszaka sötét (ru­háját, ő már a konyhában, a kisszéken ülve a csizmáját húzta. Csípős levegő áradt be « félig nyitva hagyott aj­tón. A falu utcáin senki sem járt, amikor {a kádármester elindult a szőlőhegyre. Ko­pott aktatáskájába csomagol­ta a szerszámokat, mert megígérte a szőlősgazdának, hogy még a tél előtt megja­vítja a kishordót, legyen mi­be hazavinni az újbort. Az egykori katonabajtársnak, jó szomszédnak mindig volt a nagy ház pincéjében pár hektó bora, nehéz volt már minden literért a hegyre mennie. Lassan kaptatott fel a me­redélyen a kádár, néha meg is állt pihentetni a vén mo­tort. Az aktatáska megviselt zárja minduntalan kipattant, mérges mozdulattal csapta a hóna alá, s dohányfüsttől sárgára mart bajusza alatt diinnyögött magában. — Azt a jó csavarhúzót is így vesztettem el, nincs is már olyan se légen, se föl­dön. A botba mindenféle csillogó szerszámmal csalo­gatják a pépet, megkérik az árát is, de ugyan, mire jó az a sok vacak. A présház előtt fénytócsák hevertek, az öreg diófa alatt levélszőnyeg gyarapodott. Biztos mozdulattal nyúlt a kopott zöld zsalugáter mögé, ahol a ház kulcsa rejtőzkö­dött. Halkan csattant a zár, s nyikorgóit az /ajtó, amikor kitárta. Szőlőédes illat fo­gadta ia döngölt földű előtér­ben, az asztalon a vermelni való zöldség várakozott. Ho­mályos körvonalú tárgyak között is biztos kézzel nyúlt a tálalóba, ismerte a pálin­kásfiaskó helyét. János, a régi barát mindig a polc bal­oldalára tette a kis féllite­rest, mellé, szájjal lefelé for­dítva a domború fenekű po­harat. Azt mondta, az ilyen ivóalkalmatosság mértékle­tességre szorítja a férfiem­bert, mert ’mindig csak any- nyit tölt magának, ameny- nyit jószerivel meg is tud inni. Döccent a kishordó, ahogy a dongára fordította, köny- nyen mozdult a keze alatt'. Üres hasába nemsokára bor kerül, már meg is beszélték a fogatossal, mikor és ho­gyan szállítsa el a faluba. — Jó régi hordó ez — gondolta a kádár —, kitart amíg élünk. Valaha ezt húz­tuk fel a pincecsőbe, hogy a minden lében kanál finánc meg ne találja. Elmosolyodik az emlékre. Eszébe jut az eset, amikor a présházban toporgott-be- szélgetett a finánc, sehogyan sem bírt beletörődni, hogy nem volt mit vámolnia. Hir­telen hatalmas csattanás hal­latszott a pincéből. Beomlott a levegőztető akna, a kishor­dó lezuhant, mély dörrenés­sel, épp a szőlőtartó kádba. Jót sejtve futott a finánc vissza a csorba kőlépcsőn, ők pedig mozdulatlan rémület­tel várták, mikor csap be a ménkü. Hát be is csapott, alaposan: az utolsó grádics kőkockája kifordult a finánc igyekvő lába alól, s az ak­korát esett, hogy tán még a faluban is lehetett hallani. Nem keresett aztán már semmit, orvos tette helyre a lábát, igaz, azon a télen minden este betért hozzájuk egy-egy pohárka borra. Cset- tintett is a kortyokhoz, nem hagyva el a megjegyzést: jó bor ez, jó ízű, magasról esett, de jólesett! Nyolc óra is van — rezdült hirtelen az öreg kádár kibil­lenve az emlékből —, jó lesz munkához látni. A présház elé fordította a kishordót, kukoricacsutak­kal dörgölte szárazra a haj­nali hormattól vizes dongá­kat. Jóféle tölgyfából ké­szütlek a dongák, érett szí­nük közül harsányan hival­kodott az új gerezd. A ká­dármester kezébe engedel­mesen simult a krumpájszli, azaz a görbekés két nyele, lágyan perdült a földre éle nyomán a faforgács. — Tönkreteszi a földpince a fát, bármilyen jó is az — gondolta a kádár. — De ré­gen is volt, amikor még kaszaiban álltak az udva­romban a kifűrészelt dongák, s egy hónapban öt-hat hordó is ikészült a műhelyben. Ma már jó, ha javításra hoznak egyet-egyet. A régi gazdák még ragaszkodnak a megszo­kott alkalmatosságokhoz, az újak meg mindent összevá­sárolnak, ami a boltban kapható. Még a pántokat kell lefestenem — csapongóit to­vább a gondolat —, aztán is­ten a megmondhatója, mi­kor nyúlok megint hozzád. Az is könnyen meglehet, hogy már soha. Kiskutya szaladt végig az udvaron, szimatoló orrával körbejárva a hordót, jelezte, hogy pár lépéssel lemaradva jön a szőlősgazda. Kiegyene­sítette görnyedt hátát a ká­dár, elébe ment az érkező­nek, s mint sok éve mindig, most is szótlanul fogtak ke­zet. Megálltak a kishordó mellett, jól megnézték, ko­pogtatták fát. — Az idén még megtöltjük — mondta a gazda —, jövő­re meg, ki tudja, hogyan se­gít az isten? Klie Ágnes

Next

/
Oldalképek
Tartalom