Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-05 / 234. szám
8 Somogyi Néplap 1985. október 5., szombat ff f tr r , sl.:: ... t IRODALOM, MŰVÉSZÉT, KOZMUVELODES Iparművészeti kiállítás a Vigadóban Az Idea Iparművészeti Vállalat kollekciójából nyílt kiállítás a Pesti Vigadóban. Képeink ia kiállításon készültek. Képeinken: Péter Vladimir plasztikája (balra alul), Pereli Zsuzsa: Hölgy állatkával (gobelin; jobbra), Antoni Rozália: Textil figurák (balra felül). (Fotó: Hauer Lajos — KS) — Jó napot kívánok, fezép napunk van ma, uram. Mit parancsol? Hajvágást? Borotválást? A gyerek először meghök- ken, de aztán felkapaszkodik a magasra csavart borbélyszékre, és elfész'kelődik a megfordított párnán. — Hajvágást — mondja, és néz, alulról fölfelé, a megtermett borbélyra, akinek a kezében már csattog az olló. — Igenis, egy hajvágás. Jön a nyár, és melegít ez a hátul kissé hosszúra nőtt frizura. Szíveskedjék az állát egy pillanatra fölemelni, így, köszönöm. — Ez az olló kínai? — Miből tetszik gondolni? — Mert nekünk is van egy ollónk. Kínai. — Természetesen ez is kínai — mondja a borbély, és nyírja hátul a gubancos, nyakba nőtt hajat. — Hajóval hozták — folytatja a gyerek. — Bizonyára, hiszen a hajó a legolcsóbb szállítóeszköz. A vjz mindent elbír. Nagy mennyiségű árukat nem is érdemes másként szállítani. * Mester Attila, a Kelet-Ma- gyarország munkatársa, kiváló költő' és tárcaíró 47 éves korában elhunyt. E tárcájával bú- csúzunk tőle. Mester Attila Kollégák* — A hajónak hol van a csavarja, ami hajtja? — Hátul, kérem. Hátul, a vízvonal • alatt. A gyereknek nem ér le a lába a székről, öt-hat éves lehet. Most elégedetten bólint. — Én is terveztem egy hajót — mondja, és nadrágr zsebéből többrét összehajtogatott kockás papírdarabot kotor elő, és kinyútja a borbélygallér alól. A borbély leteszi az ollót, nézi a maszatos kézzel rajzolt ákom-bákomokat. — Jó hajó — mondja —, és úgy látom igen gazdaságos. Nincs semmi fölöleges benne, ami a rakterél csökkentené. Ez a válaszfal itt, a gépház és a vezérlőterem közt miből van? Attól tartok gyenge lesz. — Nem lesz gyenge. Titánból van. — Ja, úgy már más. Arra gondoltam, hogy néhány keresztponttal meg lehetne akkor természetesen nem szükséges. A titán roppant erősíteni, de ha titánból van, erős fém. — Csak drága, de megéri. Súlyt takarítunk meg vele. A borbély már újra nyír, és időnként a papírra pillant. A kendő vállán, és a siék körül gyűlik a puha szőke kisgyerekhaj. — Be kellene rajzolni a csavart. Mert azt nem tudtam, hova kell. — Egy pillanat, csak ezt innen leseprem, így ni, készen is vagyunk. — Ide — mondja a "gyerek, és föltérdelve a székre, a fodrászpult fölé hajol. A borbély g'olyóstollat vesz elő, amivel a blokkot írja, és két hajócsavart rajzol a maszatos kis papírra. Olyanok. mint a margarétavirág. A gyerek bólint — zsebre teszi a papírt, és pénzt vesz elő. — Hagyja csak, uram, hiszen mi társak vagyunk, tervezőtársak. Mondhatnám: kollégák. Kint süt a nap. Valóban nyár lesz. A borbély nyitva hagyja az ajtót, és a gyerek után néz. Valahol messze nagy hajók úsznak, fehérek, kékek, karcsúak, és magas tornyúak. És mindegyiken két margaréta forog. A Vízvonal alatt. AZONOS NYELVEN, TÖBB SZÓLAMBAN Magyarország elhelyezkedése Európa közepén, az itt átfutó kereskedelmi (nem egyszer hadi) utak kereszteződésében, az utóbbi egymásfél évszázadban egy szempontból bizonyosan előnyös volt az ország számára. A jelentősebb európai zenei központok muzsikusai a 18. század második felében kezdődő és a 19. század végére megélénkült utazásaik, során gyakran ^jutottak hazánkba, sőt nem ritkán itt telepedtek le hosszabb időre, megtalálva nálunk megélhetésük lehetőségét, a művészetüket megbecsülő mecenatúrát és közönséget. A századforduló éveiben Bécs és Szentpétervár, Prága és Milánó, s a földrész számos országa, nagyvárosa között állandósult a legkiválóbb zeneművészek látogatása. Az állandóan utazó muzsikusok, alkotók és előadók szinte el sem kerülhették Magyarországot, amely a maga pezsgő zenei életével egyre inkább ebben a vonatkozásban Európa egyik centrumává váll. Hangversenyéletünknek, fejlődő operakultúránknak ilymódon egyik jellemző tényezőjévé lett a világ élvonalbeli zeneművészeinek vendégszereplése, főként Budapesten, amely Bécs közelségében mindig is műértő, bár az egykori császárváros közönségéhez hasonlatosan kissé konzervatív ízlésű közönséggel büszkélkedhetett. Századunk elején hazai zenekultúránk már annyira európai is volt egyszersmind, hogy a Londonban, Eécs'ben, Prágában, Berlinben fellépő művészek csaknem mindegyike megfordult hazánkban; és hasonlóképpen szívesen látott vendég volt a környező, de a távolabbi, sőt a tengeren túli or- szágoíkban a legtöbb magyar muzsikus is. A múlt század legjelentősebb komponistái, Haydn, Beethoven, Wagner, Brahms, s még sok más ze- szerző éppoly szívesen jött Magyarországra, mint az előadók többsége, akiknek sorában Weingartner, Toscani- ni, Furtwängler, Kleiber, Klemperer, Failoni, Busch neve éppúgy megtalálható, mint Paganinié, Horowitzé, Backhausé, Rubinsteiné. Ezek a művészek ugyanolyan otthonosak voltak h&ngver- világ többi dobogóján a magyar Hubay Jenő, Dohnányi Ernő, Szigeti József, Reményi Éde, Reiner Frigyes, Fe- renczy György. Zathureczky Ede. Magyarország tehát kezdettől fogva beletartozott Európa zenei vérkeringésébe, zenei élete egyfajta keresztmetszete volt mindig a Peter Gregor Régi mese mai módra 1. változat ... És akkor la jó vitéz ,elhatározta, Ihogy kiszabadítja a hercegkisasszonyt a szörnyű isárkány jkarmaiból. Rettenthetetlen (bátorsággal oda- állt a ,hétfejű ,szörnyeteg elé, amely (mindegyik fejéből lángot bkádott, és fölébük emelte-a kardját. Ekkor azonban a sárkány barlangjából kilépett a hercegkisasszony, hogy gyönyörködjék jövendő megsza- baditójában. A jó !vitézt halálos rémület fogta Iel és . . . hetedhét országon (túlra menekült... 2. változat . . 'És .akkor 'a 'jó vitéz elhatározta, hogy Ikiszabadítja a hercegkisasszonyt a szörnyű sárkány karmaiból. Rettenthetetlen bátorsággal oda- állt a hétfejű szörnyeteg elé, amely 'mindegyik fejéből lángot okádott, lés fölébük emelte la kardját. — Adj’ \isten, jó vitéz, adj’ isten — mondta a sárkány. — Már régóta 1várlak. Szabadíts meg minél hama- ráb!. . . 3. változat . .. ÍÉs lakkor tó jó vitéz elhatározta, hogy kiszabadítja a hercegkisasszónyt a szörnyű sárkány karmaiból. Rettenthetetlen bátorsággal oda- állt a hélfejű jszörnyeteg .elé, amely mindegyik fejéből lángot okádott, és fölébük emelte a \kardját. Ekkor fazonban a sárkány barlangjából /kilépett tó hercegkisasszony, )és így szólt: — Eredj a fenébe, ostoba tökfilkó! Mi az ördögnek kellesz te nekem? A sárkánynak hét feje van, és mind itüzet 'tokád! Hát neked? .. . 4. változat ... És akkor a \jó vitéz elhatározta, hogy kiszabadítja a hercegkisasszony a szörnyű sárkány karmaiból. Rettenthetetlen Ibátorsággal odaállt a hétfejű szörnyeteg elé, amely mindegyik fejéből lángot okádott, 'és így kezdett töprengeni: „De hát érdemes-e megverekednem 1ezzel a rondaság- gal? Am legyen, megölöm, de ki kezeskedik afelől, hogy idővel nem Ijelenik meg égy újabb sárkány? Vajon a sárkány a legnagyobb baj a királyságunkban? Meg aztán egyáltalán nem korai-e megházasodnom? Szükségem van-e a fél királyságra, amikor a imagam gazdaságában is csőstül akadt tennivaló... És a jó vitéz kardját visz- szadugta a hüvelyébe, és óvatosan, nehogy felébressze a sárkányt, hazaballagott... 5. változat ... És akkor a jó vitéz elhatározta, hogy kiszabadítja a hercegkisaszonyt a szörnyű sárkány karmaiból. Rettenthetetlen bátorsággal odaállt a hétfejű sárkány elé, amely mindegyik fejéből lángot okádott, és fölébük emelte a kardját. Kegyetlen harc tört ki kettőjük között. >A jó vitéz a sárkány szívének kellős közepébe döfött, \és dicsőségtől övezve tért vissza a királyi j:palotába. A fél királyságot és a hercegkisasszony kezét azonban határozottan visszautasította. — 'Nem akarod? — csodálkozott a király. >— Akkor hát mit kívánsz jutalmul hősi tettedért? S akkor ja jó vitéz felált, és imigyen szólt: — A sárkány barlangjában akarok lakni, és mindennap újabb Lányokkal akarok megismerkedni! Fordította: Gellert György világban folyó áramlatoknak. A hagyomány persze ma is kötelez, s valamiképp meghatározója zenekultúránknak. A lehetőségek, a közelben koncertező művészek meghívása, Magyarország útbaejtése, még a nem éppen könnyű gazdasági körülmények között is adottak. Hazánkban a második világháború után, az elmúlt negyven esztendő során a tradíciókat folytató, azokat bővítő aktív „vendégjárás” honosodott meg. A fővárosi hangversenyeknek például évente közel 15—20 százalékán lépnek fel külföldi művészek. Közöttük jónéhány vissza-visszatérő muzsikus található. Nem egyszer megfordult nálunk többek között David Ojsztrah és Arthur Rubinstein, Dmitrij Sosztakovics és Pablo Ca- sals, Yehudi Menuhin és Igor Markovics. Első nagy sikereinek egyikét nálunk aratta Emil Gilelsz, és gyakran viszatérő vendégünk Szvjatoszlav Richter. Egy-egy európai turné során jutott el hozzánk immár harmadszor Leonard Bernstein, s ugyanilyen turnék alkalmából utaztak át hazánkon, s adtak hangversenyt fővárosunkban az elmúlt években a New York-i Filharmonikusok, a Leningrádi Filharmonikusok, az Amsterdami Concertgebow zenekara, a Londoni Szimfonikusok, illetve Európa csaknem valamennyi, s a nagyvilág jónéhány jelentős nagyzenekara és kamaraegyüttese. Nem jelentéktelen azoknak a művészeknek a száma, akik budapesti zenei versenyek résztvevőiként, vagy a zsűri tagjaiként érkeznek Magyarországra. A fiatal muzsikusok, akik az idén huszonharmadszor megrendezett budapesti vetélkedő valamelyikén részt- vettek, gyakran innen indultak a világhír felé. Jó egy évtizeddel ezelőtt külön figyelmet érdemlő kezdeményezés született a hazai zenekultúra terén, amelynek révén Magyarország is bekapcsolódott a kortárs zenét propagáló-, támogató országok tevékenységébe. Az 1974-ben életre hívott Korunk zenéje mozgalom az ősszel induló évad elején néhány napra a legújabb zenei irányzatok alkotásait hivatott reflektor- fénybe álítani. Kortárs muzsikát természetesen korábban is játszottak, s évad köbben is műsorra tűztek előadóink. A magyar zenei életnek nélkülözhetetlen résztvevői a nagy világjáró művészek. Közreműködésük, valamint a magyar művészek külföldi vendégszereplései állandó mozgásban tartják zenei vérkeringésünket, biztosítják jelenlétünket a világ zenekultúrájának mozgalmas áramlatában. Szomory György Hegedűs Géza CIRCUMDEDERUNT Körülvevének engem az élet árnyai, az élet a halálnál többet tud ártani, hiszen nincs gondja többé, ki sírjára talált, hanem az élet egyre ígéri a halált. Ha túlléptük körünket, akkor elérkezett a másmilyen, amelyről a világnézetek mondhatják ezt is, azt is, de oda érkezünk, ahol a földi múlthoz többé már nincs közünk. De amíg itt a földön értők, érzők vagyunk, amíg ítélni képes a szívünk és agyunk, amíg lelkünk igénye szépség, jóság, igaz, kikényszerül belőlünk a jajszó és a panasz. Mert betöltheti létünk erény és szerelem, szorongások kísérnék végig az életen, örökös aggodalmak a szeretettekért, örökös felelősség az elesettekért. Magánélet, közélet mindennap tettre hív, jól érzi vérnyomásunk, az agyvelő, a szív, az újság napihíre gyomorvérzést ígér: az életünk szorongás, mert szorong, aki él. Szépségek mámorában kísért a félelem, szeretteim halálát előre élhetem, az emberi világnak veszélyei között reményünk is a féltés mezébe öltözött. Megváltó szent igékkel is tudunk ártani, halálnál szigorúbbak az élet árnyai, melyek körülvevének engem s mindenki mást, ki mer a bánatokról így tenni vallomást. Pákolitz István álmatlanul Éjszaka félkettő és három között menetrend-pontosán törnek rád vesszőfutásos gyötrelmeid föllobog félálmodban iszonyú külön-purgatóriumod személyedre szóló inkvizícióban legalább tudnál vinnyogni-nyüszíteni de csak rág borzongásos tehetetlenséged emészt a visszatérő majdnem-zuhanás toronyból bástyáról képtelen vagy elinalni a tizedelés-szintű feleltetés elől ismétlődőn részt veszel fura temetéseden saját magad halottjaként és barátságosan farba rugdosod a nyálas nekrológ elkövetőjét Éjszakád az ördögé de pirkadatkor mosolyra is futja: takarodót fúj átkozott éjszakád lidérc-raja
