Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-05 / 234. szám
Somogyi Néplap 1985. október 5., szombat Vadak az utakon Őszies színek • Az a nap is úgy kezdődött, mint sok másik. A tizenkilenc éves karádi Dobos István április 1-én délután négy óra körül érkezett haza az édesanyjával közös lakásra Karádon. Megetette az állatokat, .majd átment a szomszédba a nagybátyjához, aki korábban egy százast adott neki kölcsön. Annak rendje és módja szerint megköszönte a kölcsönt és visszaadta a száz forintot, majd a helybeli „maszek” büfébe tért be. Ismerősök persze mindig akadnak, mint ezúttal is. Sö- rözgettek, majd átmentek a kisvendéglőibe, ahol a sör mellé már egy pezsgőt is felbontottak. Dobos pénze fogyni látszott, így ismerősétől szeretett volna kölcsönkérni egy százast, ő azonban nem tudott adni. Ütjük kilenc óra tájban elvált. Dobos egyedül indult hazafelé, de újra útbaesett néki a „maszek” büfé. Maradék pénze még futotta egy üveg sörre, majd szépen elindult hazafelé. Az ősz elkényeztet bennünket. Ha azonban nem hiszünk a naptárnak, a tegnapi kaposvári heti piac fölfelé kúszó árai meggyőzhettek arról, hogy mégiscsak vége a nyári zöldségszezonnak. Az egy hete 16—18 forintot kóstáló jobb minőségű paprikáért 22—24-et is elkértek. Szemrevalóbb paradicsomot is már csak 8—9-ért vehettünk. Az árával kecsegtető cikkek közé tartozik még az 5 forintos fejeskáposzta és a burgonya. Lilakáposztát 15- ért adtak. 18—20-ért is kelenalá az álarcnak használt ruhát. Hazament, a pénzt zsebre tette, a tárcát a vécéibe dobta. A későbbi vallomások során elmondta, hogy tudta, milyen hatása lehet annak a nagy kalapácsnak, amellyel — saját szavai szerint — „egy marhát is agyon lehet ütni”. Szép József fejére legalább négyszer csapódott le a kalapács. A csonttöréssel járó sérülések nyolc hét, az agysérülés hat hónap alatt gyógyult a műtéti beavatkozásnak és a kórházi Ikeze- lésnék köszönhetően. A megyei bíróságon dr. Mózes Gábor tanácsa bűnösnek mondta ki Dobos Istvánt előre kitervelten, nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettének kísérletében. Ezért tizenkét év fegyházra ítélte és nyolc évre eltiltotta a közügyök' gyakorlásától. A vádlott és védője enyhítésért fellebbezett. Gyarmati László dő volt a hamvas kel és a karfiol. A csípős hajnalok megadták a zamatét a sütőtöknek: gerezdje 6 forint. Sóskát és spenótot még mindig kaptun k csomónként 3-ért. 15-ért adtak egy bögre fejtettbabot. Nagyítóval kellett keresni az uborkát. 25 forintos ára nem szorult nagyításra. Nem volt kapós a 6—8 forintos fejessaláta. Egy nagyobb csomó vegyeszöldség 8 forint. Nagy volt a választék, fűszer, pritamin és csípős cseresznyepaprikából, egyaránt 20 forint körüli áron. Lilahagymát 18-ért árultak. A gombaárusok önbizalmát megtörte a vásárlók közönye, így 30-ért is tukmáltak egy mérlegserpenyőre való ga- lambicát és tuskógombát. A vargánya tartotta 150 forintos árát. Madárlátta fekete szőlőt 25-ért mértek, a kívánatosabb csemegefajtáikat 5—10- zel drágábban. Egyre ígéretesebb a 10—12 forintos alma. Körtét 20-ért' adták, a „vackor” 12-ért sem kellett. A szilvaérusók megmakacsolták magukat 14—18 forintnál, mondván, ha riasztó állagú portékájuk nem kel el ennyiért, majd eladják aszal- tan 50-ért. Nőnek a gesztenyéhegyék, így helyenként már 25-ért is hozzájuthattunk. Alig akartunk hinni a szemünknek: ismét 2,50-ért adták a tojást. Egy formás kakas és egy két és fél kiló körüli tyúk egyaránt 140-ért kelt el. Most is 60 a pecse- nyecsihke kilója. A virágpiacon a szálanként 10-ért árult szegfű és a csokronként 15 forintos dalia volt a legkelendőbb. B. F. A vadállattal való országúti találkozást a járművezető csak megfelelő lélekjelenléttel úszhatja meg komolyabb baleset nélkül. Még a kisebb vádak — nyúl, fár cán, róka stb. — is veszély- helyzetet idézhetnek elő, ha féktávolságon belül át akarnak futni a jármű előtt, nagyobb társaikról — őzről, szarvasról, vaddisznóról — nem is beszélve. Észafc- Európa országaiban különösen sok gondot okoznak a vaddal való találkozásból eredő- balesetek (minden harmadik autóbalesetnek ez az előidézője), de Közép- Európában — így hazánkban is — szép számmal szerepel a statisztikában országúti összeütközés valamilyen vaddal. Az útszéli árokból pillanatok alatt előtűnő nagytestű állatot csak a kis sebességgel haladó autó tudja kikerülni. A kísérletek tanúsága szerint az elgázolt szarvas első lába beleütközik a lökhárítóba, és az állat teljes erejével nekiesik a szélvédőnek. Az autó teteje ilyenkor összenyomódik, és a vezető, az utasok alaposan megsérülhetnek. Az autók karosszréiáit nem ilyen speciális igénybevételre méretezték. A megerősített autótetejű kocsik ütközési próbáinál viszont az óránként 50 kilométeres sebességű frontális találkozásnál is sértetlen maradt a karosszéria. Arra persze vigyázniuk kell a konstruktőröknek, hogy a tetőmegerősítés lényegesen ne növelje a kocsik súlyát. Elképzelhető azonban több olyan változtatás, ami javíthatja az utazási biztonságot, így például a szélvédő üveget valamivel hátrább lehetne hajlítami a kocsikon, hogy a nagytestű állatok átcsúszhassanak a kocsi felett Az elöl lévő tetőtámasz- tót meg lehetne erősíteni, és a szélvédő üveget is vastagabbra készíteni. Mindenképpen komolyan kell venni azokat az országúti táblákat, amelyek vadveszélyre hívják fel a figyelmet. E táblákat a vadgazdasági szakemberek útmutatásai alapján helyezik ki. Ök jól ismerik az állatok mozgási irányát, ivóhelyeiket, amelyeket naponta többször is felkeresnek, a téli etetőhelyeket. A kisebb vadak — például a nyulak — sokszor mintegy megba- bonázódnak az országúti fényszóró fényétől, így elüthető vagy netán meg is fogható az állat. Ez persze szigorúan tilos, a veszélyeiről nem is beszélve. Nem árt tudni, hogy mit kell tennie a gépjárművezetőnek, ha autója, motorkerékpárja vaddal ütközik, ami már csak az esetleges kárral kapcsolatos kártérítési igény szempontjából is fontos. A legelső feladat, hogy a balesetet a legközelebbi községi tanács szak- igazgatási szervénél bejelentsük. Az autósnak gondoskodnia kell arról, hogy a vad húsát, bőrét, trófeáját a lehetőség szerint megmentse. A biztosító a továbbiakban a már megszokott módon rendezi az ügyet, a kárt és a szükséges bizonyítékokat megfelelően mérlegelvén. Az NSZK-ban a vadak okozta közúti balesetek számát jelentősen csökkentő tükörrendszert dolgoztak ki. Az országút mellett elhelyezett reflektorok merőlege- seen a terepre vetítik a gépkocsik fényszórójának fényét, és ezzel elriasztják a vadállatokat. A 'vadűző tükörrel ellátott kísérleti útszakaszokon szerzett tapasztalatok kedvezőek. Az országutak menti kerítés nagyon költséges formája a vadbalesetek elkerülésének, s legfeljebb autópályák mentén indokolt, de még így is fennáll annak a lehetősége, hogy a nagyobb állatok átugranak rajta. B. I. Építkezni tudni kell! FALAZUNK - ÖNFELEDTEN Őrjáratra nincs szükség. Palánkok és kerítések árasztják el- a megyeszékhely központját. Ahol építenek, ott megszűnik az út fele vagy a járda. Örülhetünk, mert a palánkok mögött valami új születik. De felhőtlen-e az öröm? Csakugyan évekig barikádok között keli közlekednünk? Építkezni tudni kell ... Láttunk a fővárosban és külföldön toronyszállókat építeni az út elzárása nélkül. Néztük: a beton elemeket szállító teherautó meg sem állhatott az építkezés helyén, öt kilométeres sebességgel haladt, közben akasztották darura a beton elemet, s a kocsi „kiment” alóla. Varsó, Moszkva, Budapest, Hamburg, Rotterdam a példa, és minden valamirevaló város. Nálunk — a Kossuth utcában — már a téglát sem tudják behordani az udvarra, inkább eltorlaszolják vele a járdát. A posta mellől régen elvitték a toronydarut. Most néhány anyaghalmaz mellett leginkább maszek rendszámú gépkocsik parkolnak a palánk mögött. S a csuklós autóbuszok centiznek a szűk úton! A Beloiannisz utcában legalább van közlekedési jelzőlámpa (csúcsforgalomban nem férnek be az autók eléje; útkereszteződés akadályozza megállásukat. A „Sétáló” utcáról nem is beszélünk: évek óta megszokta a nép a rohangálva kerülgetést. A Lenin és a Bajcsy- Zsilinszky utca sarkán még csak az alapásáshoz próbálnak hozzákezdeni, máris megszűnt a járda a két utca sarkán. Nyilvánvalóan engedéllyel. Vagy anélkül? Rettenetes képet mutat a belváros. Csak azért, mert rosszul építkezünk, és mert nem tudunk szervezni — munkát rövid idő alatt és folyamatos áruszállítást. Nem minden város engedheti meg magának ezt a — legtöbbször indokolatlan — felfordulást. Mintha legalábbis világszínvonalú közlekedési kultúráról, jól szervezett és áttekinthető közlekedésről beszélhetnénk Kaposváron. Nem hisszük, hogy megártana valamiféle tapasztalatcsere a megye- vagy az országhatáron túl ... PIACI KÖRKÉP TIZENKÉT ÉV FEGYHÁZ Á nagybátyja vojt az áldozat Kölcsönkenyér visszajár (?) Részlet a vádlott vallomásából : — Éreztem már az ital-hatását, és csak ennek tulajdonítom, hogy olyan furcsa gondolataim támadtak hazafelé menet. Arra gondoltam, hogy egy évvel korábban a nagybátyám egyszer pofoncsapott. Gondoltam, bemegyek hozzá, megleckéztetem, s ha egyszer bemegyek hozzá, akkor veszek el a' pénzéből. Bár az általános iskolát a kisegítőben végezte el, any- nyira logikus volt a gondolkodása, hogy önmagában tervet készítsen. Elhatározta, hogy otthon kerít majd valamilyen ütleget, azzal megy át Szép Józsefhez „visszaadni a kölcsönlkenyeret”, valamint kirabolni, mivel másnapra már nem maradt költőpénze. Hazaérve anyjának még beköszönt, majd a mellék- épületbe osonva magához vett egy vasvágó kalapácsot. Kesztyűt húzott és átment nagyibátyja portájára. Eredetileg az udvari bejárati ajtón alkart bekopogni, hogy kicsalja a férfit a lakásból, s amint kilép, fejbe vágja. Kopogására azonban nem kapott feleletet. A szoba ablakához érve látta, hogy bent ég az ágy fölötti villany, nagybátyja hanyatt fökve alszik. Ekkor úgy döntött, hogy változtat a tervén. Az előszoba utcai ablakának két ablakszemét betörte, s bemászott. A másik szobában kezdett keresgélni. A szekrényben talált egy női ruhát, azzal beterítette a fejét, arcát, hogy ha a sértett . fölébredne, ne ismerje föl. így nyitott be a másik szobába. Odalépett az ágyához és többször egymás után fejbevágta nagybátyját a kalapáccsal. Amikor látta, hogy sikerült ártalmatlanná tennie, fölkapta a közeli székről a pantallót, kivette a pénztárcát és távozott. Az utcán az egyik híd alá rejtette a kalapácsot, a másik
