Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-04 / 233. szám

1985. október 4., péntek Somogyi Néplap 5 KÍSÉRLETI OSZTÁLYOK Az időgép ügyes navigátorai Az újfajta, alkotó egyéni­séget fejlesztő iskola hatá­sáról sokat hallottam már. A múzeumi foglalkozások ve­zetői, a könyvtárosok azt mesélték: a. toldisok talpra- esettebbek, szívesebben el­mondják a véleményüket, jó a kifejezőkészségük. Hogyan válhat ilyenné egy gyerek? Közelebb visz a válaszhoz, ha b^kukucskáiunk egy osz­tályba. Ötödikes művészetis­meret, az órát Garami Atti- láné vezeti. Zümmög, surrog az idő­gép, utasokra vár. A terem­ben nagy a nyüzsgés. Ho­gyan juthatnánk el az ős­korba a magdalénai kultú­rához? Az1 ifjú navigátorok találgatják az időt, a leszál­lás helyét. Végül sikerül minden adatot összeszedni és megérkezünk az ősemberek közé. Nem támadnak meg minket? — aggodalmaskodik az egyik kisfiú. Este az altamirai barlang­ban körülülik a tüzet és mindenki élményeiről mesél: mit látott, kivel beszélge­tett. „Amint nagyban sétál­gatok, gyűjtögetek” ... kezdi kalandját az egyik. Sokan vadászélményeikről számol­nak be. Hogyan pofozták fel a nagy medvét, hogyan „zú­dítottak kőzáport” a rettentő fenevadra. Versengenek a szóhozjutásért, mutogatva, egymás szavába vágva idé­zik az elképzelt pillanato­kat. S fantáziaszüleményeik­ből lépésről lépésre kibonta­kozik az ősember élete. El­beszéléseikben a legtermé­szetesebben bukkannak fel a korra jellemző szavak: hor­da, marokkő, szakóca, zsák­mányoló ember. Szó esik a barlangrajzokról, s innen már csak egy lépés kell a varázslatig. Körbeállnak, táncolnak, tapsolnak, dobol­nak, miközben a megválasz­tott sámán égre szegezett tekintettel kiáltja: „Nagy szellem, segítsd meg a bá­tor harcosokat.”. Sajnos vége az órának, vé­ge a csodának. Van, aki sér­tődötten távozik, mert az ő ötletének megvalósítására, vagy a meséjére már nem maradt idő. Zsibongva to­lulnak ki a barlanggá vará­zsolt tanteremből, s talán észre sem vették, hogy köz­ben mennyit tanultak, s hogy a füzetükbe bekerül­tek a legfontosabb adatok. Már várják a következő ta­lálkozást, amikor közös bar- langrajzot alkotnak majd. Garaminé, aki a gyerekek­kel együtt izgulta, kuporog­ta, tűz mellett melegedte vé­gig az órát, kipirulva újsá­golja: — Pedig ezzel az osztály- lyal még csak három hete vagyok együtt! Ök idén lép­tek be a kísérletbe. Egy-két óráig gátlásosak voltak, alig akartak megszólalni. Nem is szabad erőltetni, idővel ki­nyílnak, előbb-utóbb min­denkit elragad a közös játék öröme. — Honnan tudják ezt a rengeteg dolgot, amit itt a meséikbe beleszőttek? — Otthon el kell olvasni­uk az ötödikes történelem- könyvből, az olvasókönyvből, esetenként más szakmunkák­ból a megfelelő fejezetet, s aki ezt elmulasztja, az per­sze. nem tud érdemben be­kapcsolódni a mesélésbe. Itt az órán tulajdonképpen az otthon elsajátított anyag ak­tivizálása történik, itt él- ményszerűen találkoznak a művészetekkel. A témakör lezárása után feladatlapot írnak, addigra tudniuk kell például egyszerűbb ritmusok lejegyzését, vagy ismertetni­ük kell az ősikori festék­anyagok eredetét. Magam is megirigylem az itt tanulókat. Nyoma sincs a padokban szorongásnak, a felszólítástól való rettegés­nek. Attól sem kell félniük, hogy elgémberedik a lábuk, kiugrándozhatják magukat Művészetismeret órán az osztály az elképzelt tűz köré ku­porodva eleveníti fel az őskor emberének életmódját, kul­túráját. Középpontban a vizuális nevelés tanulás közben. Lemezt is hallgattak, erről azonban megtudom, ez nem toldis specialitás. A mongol és in­dián sámánénekek a köz­pontilag kiadott, hivatalos ötödik osztályos zeneváloga­tásból hangzottak fel. Vajon a, mindenki számára hozzá­férhető lemezt miért nem használják segédanyagként minden iskolában? A termelő műhelyekben is ötödikeseket találok. Az osztály egyik fele most ép­pen a VBKM részére szerel össze BK—4-es sorkapcsoló­kat. Az elnevezés nékem nem sokat mond, így az egyik fiútól kérek tájékoz­tatást. — Bakelit házba tesszük bele a fémtesteket — ma­gyarázza szakértelemmel. — Ebben fog menni a vezeték, hogy ne rázza meg á vil­lanyszerelőt. — Mindenki mást csinál? — Szalagmunkában dolgo­zunk, mindenki más mun­kafolyamatot végez — mond­ja egy lófarkos kislány, s fel se emeli a fejét a kezé­ben tartott apró csavarok­ról — Közben lehet cserélni a szerepeket, ilyenkor a bri­gádvezetőnek kell szólni. — Illetve a helyettesének, mert ő most épp hiányzik — mondja a munkavezető. — A gyerekek maguk szavazták meg, hogy melyik társukat javasolják erre a posztra. Idővel mindenki megtanul­ja az összes munkafolyama­tot. A sor végén ül a két meós, akik ellenőrzés után dobo­zokba csomagolják a kész munkadarabokat. A fedélre rákerül, hogy melyik osz­tály készítette, hogy ha az üzemi meózás során baj adódna, tudják, melyik cso­port a felelős. A könyvkötő műhelyben a foglalkozást vezető szak­munkás elárulja: nem min­denki dolgozik egyforma lel­kesedéssel. A személyiség­formálás céljából mindenki­nek minden munkafolyama­tot el kell sajátítani, holott más iránt érdeklődnének a fiúk és más iránt a lányok. Kevésbé egyhangú, látvá­nyosabb munka talán job­ban meghozná a diákok ked­vét. Persze, nemigen lehet válogatni a lehetőségek kö­zött. Mezőgazdasági munká­ra a körülmények miatt nincs mód, és meg kell be­csülni minden kínálkozó megrendelést. (Folytatjuk.) Tersztyánszky Krisztina Somogyudvarhelyen a mű­velődési házban szombaton este nyolc órakor kezdődik a szüreti bál. Ezen a napon, Barcson a Móricz Zsigmond Művelődési és Ifjúsági Köz­pontban a szekszárdi Médi­um együttes ad zenét az es­te nyolc órakor kezdődő if­júsági táncesthez. Ugyanitt hétfőn délután hat órai kez­dettel Sziklai Gáborné, az UNITEGH Ipari Szövetkezet alelnöke, az országos Béke­tanács tagja tart előadást szolidaritási gyűlés kereté­ben. Kórushangversenyben gyö­nyörködhet a közönség szom­baton délután hat órai kez­dettel a boglárlellei Vikár Béla Művelődési Házban. Fellépnek az MGV, Alsdorf, Broicher, Siedlung NSZK férfikar és a bogiári vegyes­kar. Vaszilij Szinajszkij kar­mester, a fiatal szovjet nem­zedék egyik jelentős zenei egyénisége az 1983-ban meg­rendezésre kerülő nemzetkö­zi Karaján-karmesterverseny első helyezettje, a Lett rádió és Televízió Szimfonikus Ze­nekarának művészeti veze­tője dirigál azon a szerda esti hangversenyen, melyet a Latinca Sándor Művelődé­si Központban fél nyolc órai kezdettel hallgathat a kö­zönség. A koncerten fellép Liana Iszakadze szovjet he­gedűművésznő, aki David OjsztraJh mesteriskolájában tanult és Párizsban — 1965- ben megnyerte a Marguerite Lang—Jacques Thibaud-yer- senyt, majd harmadik helye­zést ért el a IV. Moszkvai Csajkovszkij versenyen. Mindkét zeneművész jelentős külföldi vendégszereplések után lép fel Magyarországon. A régészet és a néprajz iránt érdeklődőket várja szombaton és hétfőn a mú­zeum. Holnap délelőtt fél tíz­kor gyerekeket, felnőtteket csalogat a múzeumi matiné. Egri Ildikó és Honti Szilvia előadás, játék és beszélgetés formájában ismerteti meg a jelenlévőikkel az őskor mű­vészetét. Két filmet is láthat a közönség: A barlangraj­zoktól az ABC-ig és a Bronz­kori művészet címmel. Ezen a délelőttön 10 órakor Dr. Költő László A természettu­domány és a régészet kap­csolatáról tart előadást. Andrásfalvi Bertalan a dél-dunántúli magyar pa­rasztság életformájának vál­tozásával ismerteti meg a hallgatóságot hétfőn délután öt órai kezdettel. Ugyancsak hétfőn este hét órakor Csorba Győző irodal­mi estjére várják a hallgató­ságot a megyei könyvtár elő­adótermében. A tanító- és óvónőképző főiskolák művésztanárai kép­zőművészeti kiállítása látha­tó csütörtöktől a Somogyi Képtárban. Szakmai tanácskozás kezdődött Kaposváron Rómeótól Big papáig Kállai Ferenc 60 éves Kétnapos országos tanács­kozás kezdődött tegnap a Kaposvári Tanítóképző Fő­iskolán. A találkozón azok a szakemberek vesznek részt, akik hazánk tanító- és óvó­nőképző intézeteiben vizuá­lis neveléssel foglalkoznak. A tanácskozást Szövényi Zsolt, a Művelődési Minisz­térium Egyetemi és Főiskolai Főosztályának osztályveze­tője nyitotta meg a MTESZ székházban. Mindenekelőtt köszönetét fejezte ki a ka­posvári tanítóképzőnek, mert vállalták, hogy az országban első ízben helyet adnak az évek óta tervezett tanácsko­zásnak. Előadásában jónéhány to­vábbgondolásra, megvitatás­ra szánt témát vetett fel a hallgatóságnak. Elsőként a kisdiákok oldaláról közelítet­te meg a vizuális nevelés problematikáját. Felhívta a figyelmet arra, hogy az isko­láknak nem szabad kiölni a gyermekekből a velük szüle­tett sókoldalúságot, a világ­hoz való alkotó viszonyt. Hangsúlyozta az óvodai és iskolai nevelés folyamatos­ságának, a napközis tevé­kenységnek, az anyagformá­lás sokszínűségének jelentő­ségét. A felsőoktatásról szól­va kiemelt jelentőséget tu­lajdonított az anyag- és esz­közismeret, a bábozás, a be­tűírás és a műértés oktatásá­nak, valamint annak, hogy a két intézménytípus egységes szellemiségre, közös törzsre építse a vizuális képzést. Vé­gül reményét fejezte ki, hogy a mostani tanácskozás és ki­állítás jó alkalom lesz az ön­képzésre, s további tapaszta­latcserék, közös alkotótábo­rok kiindulási pontja lesz. A vitaindítót követően Le­ttner Sándor főiskolai docens, főigazgató helyettes beszélt a képzőművészetek szerepé­ről a hallgatók vizuális ne­velésében, Elmondta, hogy a nevelés még mindig erősen festészetre és grafikára ori­entált, s az egyéb műfajok, mint például a plasztika, a tárgykultúra vagy az építé­szet háttéribe szorulnak. Meg­említette, hogy a jövőre be­vezetésre kerülő új tantervet előkészítő munkacsoport nagy figyelmet fordít arra, hogy az alapismeretek mellett több műfajjal, s a rajzon belül is többféle stílussal ismerked­hessenek meg a hallgatók. A továbbiakban Giczy Já­nos, a Soproni Óvónőképző Intézet tanára szólt a gyer­mekábrázolásról és az óvodai vizuális nevelés kérdéseiről. Majd a résztvevők filmet lát­hattak a legkisebbek tevé­kenységéről. Ezután a szak­emberek megtekintették a főiskolán rendezett kiállítá­sokat: a gyakorló iskola kí­sérleti rajztagozatos osztá­lyainak első évi termését, az idei nagyatádi gyermek és és ifjúsági képzőművészeti tábor résztvevőinek, vala­mint a főiskola hallgatóinak a munkáit. A tanácskozás ma folyta­tódik. T. K. Kállai Ferenc A nők iskolá­jában Az 1981-ben megjelent Ki kicsoda? című yaskos kötet három sorban írja le Kállai Ferenc pályafutását: ,,1945 — Szabad Színház. 1946 — Belvárosi Színház. 1948 — Nemzeti Színház.” Utána 18 soros lista következik szere­peinek felsorolásával. Mit mutat ez a két szám: Egyrészt azt, hogy Kállai Ferenc hűséges alkat: 40 éves színészi pályafutása so­rán mindössze három szín­ház tagja volt. Másrészt, hogy rendkívül sok szerepet játszott ezalatt Rómeótól Coriólanusig, Csongortól Falstaffig. Most hatvanéves születés­napján — melyet október negyedikén tölt be — pró­báljuk kissé kibővíteni a fenti három sort, amely egy nagy színész jelentős pálya­futását rejti magában. 1945: Both Béla, a félsza­badulás napjait követően színészeket toborzott a liget­ben megnyíló Szabad Szín­házhoz. Sok fiatal, a pálya küszöbére érkező színészt szerződtetett: Horváth Tiva­dart, Soós Lajost, s egy is­meretlen pályakezdőt, aki mindössze két hónapig járt a színiakadémiára: Kállai Ferenc. A felvételin Babits Mihály Imádság háború után című versét szavalta, s Both Béla azonnal meglátta ben­ne a színészt. 1946: A Belvárosi Színház tagja lett. Bárdos Arthur a kiváló igazgató, rendező, színházi író felfigyelt Kál­laira. Bárdoshoz került, aki először Gáspár Margit Új Is­ten Thóbában című nagysi­kerű darabjában bízott rá feladatot, majd a mélyvízbe dobta, és Rómeó szerepét adta Kállai Ferencnek. Ba­lázs Béla a premier után többek közt ezt írta: „Kál­lai Rómeójáról még sokszor fognak írni, mert még sok­szor fogja játszani... A bimbóban még benne alsza­nak a festett szirmok, érez­zük a jövendő virág illa­tát .. 1948: Kállai Ferencet a Nemzeti Színház szerződtet­te. Ekkor már egy ismert és érett színész játszotta el azo­kat a sokat emlegetett sike­res, szép szerepeket, mint Noszty Feri, Csongor, Borisz (Osztrovszkij Viharában) vagy Frank a Warrenné mesterségében. De sorolhat­nám tovább alakításait, eze­ket azonban bárki megtalál­hatja a lexikonban, vagy ha látta, felidézheti emlékeze­tében. Ahogy ő mondja: „Nekem voltaképp nincs szerepkö­röm. Jósorsomnak köszönhe­tem, hogy mindenkor más­másféle szerepeket osztottak rám... ily módon nyílt al­kalmam arra, hogy többféle arculatomat mutassam meg a színen”. Régi és mostani önmagá­ról így vall: „Harminc éves karomig Mikszáth hályogko- vácsához hasonlóan dolgoz­tam, játszottam, olykor én is bicskával operáltam. Ma már másként látom a pályát, tu­dom,, hogy a színészet nem­csak önfeledt lobogás, ha­nem mértani pontosságú munka, s ez — ha jó a lég­kör — már folyamatában boldogító ... A színészet — hosszútávfutás. Kezdetben van az exhibicionizmus, s valami nagy, buzgó akarás. Aztán minél több évet tölt el az ember a pályán, annál nagyobb felelősségtudattal, félelemmel lép a színpadra.” Az évek során a hőssze­relmesből karakterszínész vált. Alakításait Kossuth-díj, érdemes és kiváló művész cím jutalmazta, s szinte min­den évad tartogatott számá­ra egy-egy nagy feladatot Volponétól Sir John Fals­taffig. Az elmúlt évadban két nagy alakítás fűződött nevéhez. Az egyik Gorkij Jegor Bulicsovja, mely mint a kritika írta „Kállai juta­lomjátékává vált”, monu­mentális, egy tömbből fara­gott Bulicsovja sokáig em­lékezetes marad. A másik nagy siker: a Tartuffe Or- gon szerepe, amelyben meg­ejtő gyermekségbe oltotta iaz elképesztő hiszékenységet és az atyai despotizmust, s művészetének szinte min­den színét felvillantotta Mo- liére darabjának kiugró si­kerű. előadásában. Most, hatvanadik szüle­tésnapján szép ajándékot ka­pott színházától: Tennesse Williams Macska a forró bá­dogtetőn című híres drámá­jában Big papát, a halálos beteg családfőt alakítja. De ez az ajándék nemcsak az övé. A próbákat látva úgy látszik: Kállai Ferenc szü­letésnapján mi, nézők is gazdagabbak leszünk:, egy nagy színész ajándékoz meg bennünket pályája csúcsán újabb nagy alakításával. Kárpáti György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom