Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-29 / 254. szám

2 Somogyi Néplap 1985. október 29., kedd Választási tv-vita Németh Károly és Lázár György fogadta Gratz külügyminisztert Leopold Gratzot, az Oszt­rák Köztársaság szövetségi külügyiminiszterét, aiki Var- konyi Péter külügyminiszter meghívására hivatalos láto­gatáson tartózkodik hazánk­ban hétfőin az MSZMP KB székházában fogadta Németh Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtikárhelyette- se. A szívélyes légkörű talál­kozón véleménycserét foly­tattak a nemzetközi élet idő­szerű kérdéseiről, különös tekintettel az enyhülési po­litika folytatásának lehető­ségeire. Áttekintették a ha­gyományosan jó magyar— osztrák kapcsolatok helyzetét és továbbfejlesztésének le­hetőségeit. A találkozón jelen volt Várkonyi Péter és Nagy Já­nos hazánk bécsi nagykövete, valamint Friedrich Bauer külügyminisztériumi főtit­kár-helyettes és Arthur Agstner budapesti osztrák nagykövet. Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke a Parlament­ben fogadta Leopold Grat- zot. A megbeszélésen megvi­tatták a kölcsönös érdeklő­désre számottartó nemzet­közi kérdéseket, valamint a két ország kapcsolatainak alakulását. A találkozón ott volt Várkonyi Péter, vala­mint Nagy János és Arthur Agstner. A délelőtt folyamán Leo­pold Gratz a Hősölk terén megkoszorúzta a Magyar Hő­sök Emlékművét. Leopold Gratz a Ferihegyi repülőtér új forgalmi épüle­tének ünnepélyes megnyitása után találkozott a magyar sajtó képviselőivel. Várkonyi Péter este dísz­vacsorát adott Leopold Gratz tiszteletére a külügyminisz­térium vendégházában. Vasárnap este lezajlott a francia parlamenti választá­si hadjárat első látványos erőpróbája: Laurent Fabius miniszterelnök és Jacques Chirac jobboldali ellenzéki vezér televíziós vitája. A másfélórás tv-párhajban a felmérések szerint egyik fél sem aratott győzelmet. A két politikus két újság­író játékvezetésével fejtette ki álláspontját a bel- és kül­politika, valamint a gazda­ságpolitika kérdéseiről. Mindketten csupán ismert pozícióikat fejtették ki, a még tisztázatlan pontokon pedig most sem kötelezték el magukat. A gazdasági kérdéseknél Chirac arra célzott, hogy az RPR és az UDF leendő kor­mánya magánkézbe adhatja a néhai de Gaulle tábornok által államosított vállalato­kat, pl. a Reanult-t is. Fa­bius ezért „rombolónak” a nemzeti vagyon elherdálójá- nak nevezte Ohiracot. A munkanélküliség csökken­téséről egyiküknek Sem volt sok elképzelése, a vita ab­ban merült ki, kinek a poli­tikája súlyosbítaná a helyze­tet. A külpolitikában lényegé­ben látszatellentétek körül viaskodtak, mégis itt hang­zott el a legkeményebb ki- fakadás: Fabius hazugságnak nevezte Chirac azon állítá­sát, hogy a szocialisták ha­talomra kerülése előtt Uj- Kaledónián béke és nyuga­lom honolt. Sevardnadze Kubában Kubába érkezett Eduard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja, szovjet külügymi­niszter. A politikus a Kubai KP és kormány meghívására tesz baráti látogatást a szi­getországban. Kubában igen nagy jelen­tőséget tulajdonítanak a szovjet külügyminiszter láto­gatásának. Megfigyelők kü­lönösen fontosnak tartják azt, hogy a szovjet és a ku­bai fél alaposan elemzi majd a közép-amerikai helyzetet. A szovjet vendéget érkezé­sekor, a havannai repülőté­ren Fidel Castro, a Kubai KP KB első titkára, állam- és kormányfő fogadta őt, s elkísérte a vendéget városné­ző kőrútjára is. Mongol kormánynyilatkozat A Mongol Népköztársaság kormánya teljes mértékben támogatja a Varsói Szerző­dés Politikai Tanácskozó Testületének szófiai ülésén elfogadott nyilatkozatot — hangsúlyozza a mongol fővá­rosban közzétett kormány- nyilatkozat. A dokumentum kiemeli: a mongol kormány egyetért az ülésnek azzal a következte­tésével, hogy az Egyesült Ál­lamoknak és legközelebbi szövetségeseinek a katonai erőfölényre, a világuralomra törekvő irányvonala a nem­zetközi helyzet kiéleződésé­hez, a háborús veszély növe­kedéséhez vezetett és az em­beriséget egy olyan határvo­nalhoz juttatta, amelyen túl­lépve az események kicsúsz­hatnak az ellenőrzés alól. A mongoL kormány teljes egészében támogatja a Var­sói Szerződés tagállamainak nyilatkozatát, amely az egye­düli ésszerű alternatívát nyújtja a nukleáris kataszt­rófával, a fegyverkezési haj­szával, a konfrontációval szemben. A széf iái tanácsko­zás eredményei nagy mér­tékben hozzájárulnak ahhoz, hogy a közelgő szovjet— amerikai csúcstalálkozóra tárgyszerű és kedvező politi­kai légkör alakuljon ki. Az adósok gondjai A KGST tagállamai teljes mértékben támogatják a fej­lődő országoknak azt a kö­vetelését, hogy hozzanak lét­re új, igazságos, demokrati­kus alapokon álló gazdasági világrendet — jelentette ki Vjacseszlav Szicsov, a KGST •titkára az ENSZ-ben hétfőn tartott sajtókonferenciáján. Szicsov felszólalt a világszer­vezet 2. számú bizottságának ülésén is, A KGST huzamo­sabb idő óta megfigyelői stá­tussal vesz részt az ENSZ, illetve szakosított szerveinek munkájában. Szicsov hangsúlyozta: a KGST támogatja azt a kö­vetelést is, hogy megfelelő megoldást találjanak a fejlő­dő országok adósságterhei­nek rendezésére. Rámuta­tott: az egyenlőtlen gazdasá­gi helyzet, a cserearányok állandó romlása, a valutáris kérdések és a kamatok szint­jének rendezetlensége tovább rontja az amúgyis nehéz helyzetben lévő fejlődő or­szágok helyzetét. A KGST és a fejlődő or­Nagyszabású békedemonst­rációt tartottak az osztrák fővárosban. A „Művészek á békéért” gondolat jegyében, a bécsi Stadtha Iáéban az osztrák Ibékomozgalom külön­böző irányzataihoz tartozó szervezetek találkoztak. A rendezvényen — amelyen részt vett az Országos Béke­szágok együttműködéséről megállapította: az a teljes egyenlőség és a kölcsönös előnyök alapján alakul. A KGST elsősorban saját gaz­daságuk fejlesztéséhez nyújt támogatást, ipari üzemek, mezőgazdasági létesítmé­nyek építésével, szakembe­rek képzésével és hitelek nyújtásával. A hitelek álta­lában igen kedvezőek: 12—15 évre szólnak, évi 2,5—3 szá­zalékos kamattal, s visszafi­zetésük rendszerint az érde­kelt országok hagyományos termékeivel vagy az új beru­házások termékeivel törté­nik. A KGST segítsége arra irányul, hogy erősítse a fej­lődő országok gazdaságát, elősegítse exportjuk növelé­sét, illetve importjuk csök­kentését. A KGST titkára kijelentet­te: a szocialista országok gazdasági együttműködési szervezete messzemenően együttműködik az Egyesült Nemzetek Szervezetével is, annak gazdasági terveinek megvalósításában. tanács küldöttsége is — ha­zai és külföldi előadóművé­szek több órás műsort adtak. A fesztiválon — ahol beszé­det mondott Bruno Kreisky volt kancellár is — a részt­vevő több ezer fiatal a vi­lágűr militarizálása és az amerikai rakéták nyugat- európai telepítése ellen til­takozott. SZÁMŰZÖTT DEMOKRÁCIA Az egyenruhások tűréshatára és a szavazók óhaja Guatemala, a Mexikóval délen határos, nyolcmillió lelket számláló közép-ameri­kai ország az ellentmondások földije. Egyrészt felejthetetlen látványt nyújtanak a tropi­kus óriásfiák, a misztikus hangulatú vulkanikus erede­tű tavak, és a csúcsaikkal a felhőkbe burkolódzó tűzhá­nyók. Másrészt nem feledhet­jük, hogy a térségben az or­szágot irányító junta „büsz­kélkedhet” az emberi jogok legkirívóbb sárbatiprásával: Jacobo Arbenz haladó kor­mányának 1954-es megdönté­se óta mintegy százezer ha­lálos áldozata, és negyven­ezer eltűntje van az állami politika szintjére emelt bru­tális terrornak. Ez a politi­ka nagy nemzetközi elszige­teltséghez vezetett, — még az Egyesült Államok is visz- szafogta támogatását az egy­re szalonképtelenebbé váló rezsimtől — s ebből a hely­zetből a tábornokok most általános „választások” ren­dezésével igyekeznek kitörni. Különösen sötét fejezetét éli a guatemalai nép 1982 óta, amikor államcsíny ered­ményeképpen Efrain Rios Montt nyugalmazott tábornok került hatalomra, aki betil­totta a politikai pártok mű­ködését, és rendkívüli állapo­tot rendelt el. Mivel az Ige Egyháza nevű fanatikus val­lási szekta főpapja is volt. egyáltalán nem keltett meg­lepetést az a kijelentése, hogy Guatemalában a belát­ható jövőben nem lesznek választások, s „a hatalmat is­ten adta, s csak ő veheti el”. Erről másképpen véleked­hetett hadügyminisztere, Os­car Humberto Mejia Victo- res, aki 1983 őszén a maga kezébe vette az ügyek irá­nyítását. A terror azóta sem csökkent: az elnyomás és nyomor szülte elégedetlensé­get a kormányhadsereg fa­siszta félkatonai szervezetek­kel együttműködve, az erő­szak változatos módszereivel próbálja letörni. Elégedet­lenséget kiváltó ok akad bő­ven: elég megemlíteni, hogy a termőföld 90 százaléka a lakosság öt százalékának ke­zén van, a gyermekhalandó­ság 10, az írástudatlanság 67 százalékos. A lakosság több­ségét kitevő indiánok sze­génysége csak Banglades, Haiti vagy Szomália szegény­ségéhez hasonlítható. S ek­kor még nem beszéltünk az egyre növekvő munkanélkü­liségről (a fővárosban eléri a negyven százalékot), s ar­ról, hogy a hagyományos ex­portcikkek: kávé, cukor, gya­pot — világpiaci árának drasztikus csökkenése már- már vészes helyzetbe sodor­ta a nemzetgazdaságot. E té­nyek mellett szinte észre sem vehető az egyetlen po­zitív változás: bizonyos pár­tok működésének engedélye­zése ... A november 3-i elnök-, törvényhozó és helyhatósági választások deklarált célja, hogy civileket engedjenek a kormányrúdhoz, valódi szán­déka azonban, hogy a válasz­tások utáni polgári kormány­zással az oligarchia és a hadsereg felső vezetése lega­lizálni akarja hatalmát. így vélekedik erről a partizánhá­borút folytató négy baloldali szervezetet tömörítő Guate­malái Nemzeti Forradalmi Egység is, megállapítva, hogy az úgynevezett demokratikus nyitás nem más, mint a ha­talom újrafelosztása amerikai forgatókönyv szerint. A ha­zafiak úgy értékelik: népi forradalmi háború vezethet el az ország nemzeti felsza­badításához. (Ezzel kapcso­latban emlékezzünk Haig, volt amerikai külügyminisz­ter szavaira, aki már 1981- ben felhívta a figyelmet ar­ra, 'hogy Guatemalában mindaz embrióállapotban megvan, ami Salvadorban történik.) De kik is próbálják beven­ni a túlságosan biztonságos­nak nem mondható elnöki palotát? A szakértők három személyre hívják fel a figyel­met. akik közül a legnagyobb esélyt Jósé Carpiónak, az El Gráfico című lap tulajdono­sának, a már csaknem két éve alakított Nemzeti Népi Egység nevű párt vezetőjé­nek adják. A lap tulajdonos- pártvezér legfőbb gondja, ho­gyan nyerje el a befolyásos magánszektor támogatását, amely láthatólag ingadozik a változástól való félelem, és a katonák üzleti szerepe visz- szaszorításának lehetősége között. Szintén nem kevés sansszal rendelkezik a ke­reszténydemokrata Vinicio Serezo. A kitűnő szónok hí­rében álló hivatásos politikus bíráló nyilatkozatai miatt a legnépszerűbb — talán en­nek is ^köszönhető” az elle­ne elkövetett két sikertelen merénylet A voksolások „sö­tét lovának” tartják az evan­gélikus vallási színezetű Nem­zeti Demokratikus Együttmű­ködési Párt színeiben induló Jorge Serranot, aki a protes­táns szavazóknál számíthat kiemelkedő sikerre. Bár a jelöltek választási platformja eltérő, egy dolog­ban feltétlenül megegyeznek: egyikük sem ígér demokrá­ciát, mivel tudják, hogy az egyenruhások tűréshatára jó­val meghatározóbb, mint a szavazók óhaja. A guatema- laiaik számára tehát a vá­lasztási színjáték után is any- nyira távoli lesz a demokrá­cia fogalma, mint nemzeti madaruk, az ékes farktollá­ról híres szuruku, amelyet a vadászok már hosszú ideje a távoli és lakatlan dzsunge­lokba száműzött... D. L. Béke fesz)-ivói Bécsben A rendőrség brutálisan elbánik az ellenzékkel Mejia Victores

Next

/
Oldalképek
Tartalom