Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-28 / 253. szám
1985. október 28., hétfő Somogyi Néplap 5 r „Tisztelettel Árpádnak” gyűjtötte; ahban a zenetör- ténleti szempontból korszakalkotó kiadványban, amelyben Bartók és Kodály is tíz népdalfeldolgozást adott közre a század elején, Kodály révén a többi között az Isten hozzád szülöttem föld, kezdetű is szerepelt. A dal Kalevala-riibmusára egyébként maga a mester hívta fel egykori tanítványa figyelmét. Dömötör István, a siófoki áfész Sió Áruházá- na|k igazgatója Együd Árpád a Balaton Táncegyüttes élén címmel tartott előadást. Matyiké Sebestyén József, a siófoki könyvtár munkatársa a többi között arra hívta fel a hallgatóság figyelmét, hogy az egykori Balaton népfőiskola — élén Molnár Istvánnal — milyen nagy hatást tett Együd Árpád személyiségére. Az esti emlékműsorban tizenegy együttes szerepelt, s a kétórás előadásról minden bizonnyal elégedetten távozott volna maga Együd Árpád is. Az áltála alakított siófoki Balaton Táncegyüttes isimét öregbítette jó hírét, s a többi ismert együttes a — BM Kaposvár, a Klisbaílaton, a fonyódi Karikás Frigyes, valamint a két hagyományőrző csoport a karádi és a buzsáki is — emlékezetes élményben részesítette a közönséget. A műsor felét az „utánpótlás” adta. A Balaton Táncegyüttes két gyermekcsoportja, az ugyancsak helybeli Sió nevű, s a vendégegyüttesek: a marcali, a boglár leltei gyermekcsoportok produkciói, valamint a Somogyi Aprók (az úgynevezett juniordíjasok) bemutatója méltán aratott nagy tetszést Szapudi András tudásért és tapasztalatért menet közben megszenvedve, szolgált egy igaz ügyet, amellyel a neve összeforrt. Mégis csak életének utolsó másfél évtizedében kapott lehetőséget arra, hogy teljesen hivatásának, élete nagy céljának szentelhesse erejét. Túl későn. Mert pótolhatatlan értékű és hallatlanul gazdag gyűjtésének feldolgozását könyörtelenül megszakította a halál. E munka befejezése évekre feladatot Á somogyi népköltészet napja Siófokon „Isten hozzád szülöttem föld ...” ez a szép somogy- szobi népdal — amelyet a délutáni tudományos tanácskozáson Olsvai Imre elemzett — fejezi ki talán leghívebben az október 26-án Siófokon rendezett népköltészeti nap „lelkületét”, amely Együd Árpád életművére emlékeztetett bennünket. A rendező szervek — a Somogy Megyei Művelődési és a Dél-balatoni Kulturális Központ, a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága, a Kilián György Ifjúsági és Üttörő- művelődési, illetve a Marcali Kulturális Központ, a Siófok és Vidéke Áfész — méltó körülményeket teremtettek, s Együd Árpád munkatársai, barátai, tanítványai, tisztelői a rendezvény magas színvonalával tisztelegtek a néprajztudomány személyiségének emléke előtt. Délelőtt 10 órakor az egykori tanítvány, Tóth János, a 'mfegyei pártbizottság tit- káfla nyitotta meg az Együd Árpád hagyatékából rendezett kiállításit, amelyet ugyancsak egy tanítvány (maga is elismert folklorista), Csíkvár József rendezett. Sokan bizonyára) csak most, e kiállításon kaptok képet Együd Árpád sokoldalú egyéniségéről, látva a többi között markáns rajzait, faragyá- nyart, kisplasztikáit. A tárlaton, miként Tóth János megnyitó beszédében mondta : „A művészi igényű fényképek testi, szellemi valóságában idézik meg a kutató, a népművelő, a tevékeny ember egyéniségét, Tisztelettel Árpádnak címmel.” S hozzátehetjük: „a szülöttem föld” varázsát, hangulatát, amely Együd Árpádot egy életen át inspirálta. A tárlat helyén nemegyszer hallgattuk Együd Árpád izgalmas előadásait, ezért a szónok következő mondatai itt különösen érvényesek: „Apró alakja, gyűrötten markáns arca, derűt csillantó szeme itt van előttünk; hogy milyen nagy volt ez a kicsi ember, ezt tudtuk és ma sem felejtjük el. Együd Árpád nemcsak néprajzi gyűjtő volt, az ország egyik legjelesebb szakembere, de népszerű *előadó is, aki ha kellett TIT-előadásokon agitált, tárlatot vezetett és fölkereste a somogyi iskolák honismereti szakköreit, a falvak néptánccsoportjait, pávaköreit, hogy segítsen. Egyetlen nagy közösségnek tekintette az egész megyét. Olyan nyelvet beszélt, amelyet az értelmiségi és a pásztor egyaránt értett. Mindenkit ismert, mindenki ismerte és szerette." Tóth János ezután visszatekintett a „tanár úr” csurgói éveire, majd ismertette pályáját, méltatta tudományos eredményeit. „Hozzánk 1946-ban került — mondta adó kötelesség; de a befejezetlen életmű arra is int bennünket, hogy az Együd Árpád nyomába lépők segítségével, támogatásával és elismeréssel ne várjunk addig, amíg ismét késő lesz... ” Délultán a tudományos tanácskozáson érdekes előadások hangzottak el a somogyi népköltészetről, illetve Együd Árpád munkásságáról. Szapu Magda néprajz- kutató „száraz tényeket” sorakoztatott — ütköztetett? — Együd Árpád úgynevezett személyi anyagából, s a különböző besorolások, illetmények szürke adataival, a tudós „hétköznapi” életét idézte — drámaian. Winkler Ferenc néprajzkutató a Dél-Dunántúl néprajzi művelődéstörténetéről beszélt s a többi között Együd Árpád elődeiről, a somogyi gyűjtőmunkáról. Annak ellenére, hogy a Magyarországi Néprajzi Társaság ötödik alapító tagjfe volt Somogy megye a múlt század végén, múzeum híján sokáig kallódott a lelkes gyűjtők — például Gönczi Ferenc — által megszerzett anyag. And- rásfalvy Bertalan néprajz- tudós tanulmányát a déldunántúli népszokásokról Szabados Péter, a Somogy Megyei Kulturális Központ igazgatója olvasta fel. Majd Olsvai Imre zenetudós, zeneszerző tartott előadást a már említett somogyszabi népdal különös jelentőségéről. E dalt még Vikár Béla — testnevelőtanárnak és kollégiumi nevelőnek. Az atlétika, a szertorna, a labdajátékok tanítása mellett a néptáncelemeket is felhasználta edzőprogramjában. Az országban másodikként megalakította középiskolásokból a Csokonai néptánc- csoportot. A kollégiumi esteken az akkori divatos indulók mellett népdalokat is tanított, balladaesteket rendezett velünk, diákjaival. 1975-től a múzeumi ügy megyei irányításában tevékenykedett sikerrel. Ezekben az években a hangya- szorgalommal összegyűjtött temérdek adatot kiadványokban közölte, értelmezte. Somogy néprajzának első köteteként megjelent a »Somogyi népköltészet« című tekintélyes munkája, majd a »Kjaposváron megverték a rézdobot« című kiadványa, amely száz somogyi népdalt ölel fel. A búcsúi hagyományok szerkesztését és megjelentetését ránk hagyta ... Tanárként sportkitüntetést, népművelőként a Szocialista Kultúráért jelvényt, majd a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozták neki. Hagyományápoló tevékenységéért Pálóczi Horváth Adám közművelődési díjat kapott. Tanítványai, munkatársai emléktárgyakkal halmozták el. A szakértők, kritikusok szeretettel elemezték munkásságát. Sírjánál emlékművet — egy szép kopjafát — avattak, amelyet Csíkvár József terve alapján Gombai Győ- zőné készített. A muzeológus pályatársak nevében dr. Mészáros Balázs, a Somogy megyei múzeumok igazgatója mondott beszédet. Az ő szay(ai egy sajátosan vidéki (vagy csak egyszerűen magyar) tudós-életűt tragikumát is sejtették. „Életében sokkal kevesebbet kapott, mint amennyit adott” — mondta. „Közel 40 esztendőn át lelkesedéssel, kitartással, a szükséges szakmai * Kevés a pályakezdő pedagógus Az egyre növekvő tanuló- létszámmal nem képes lépést tartani az iskolák pedagógusellátottsága. A mind zsúfoltabb tantermekben gondot okoz Somogy megyében is a katedra elfoglalása. Röviddel a tanévkezdés után elkészült a megyei művelődési osztály összegezése a_ tanítói és tanári álláshelyek* betöltéséről. Az előző tanévhez viszonyítva ugyan kétszázötvennéggyel nőtt az óvónők, a tanítók és a tanárok, valamint a szakoktatók száma megyénkben, mégsem sikerült fölszámolni a pedagógusihiányt. A nyugdíjba vonulók helyét mind nehezebb betölteni. Sok ötvenöt-hatvan éven felüli tanító és tanár vállalja a munka folytatását. Tavaly kitencvenhárom idős pedagógust foglalkoztattak a megye oktatási intézményeiben, az idén a számuk százhétre emelkedett. Ezzel szemben csökken a fiatalok elhelyezkedési igénye. Tavaly százhuszonnégy pályakezdő lépett katedrára Somogybán, az idén már csak százhat. Az általános iskolák alsó tagozata kevesebb gonddal küszködik, mint a felső tagozat, illetve a középiskola. A tanítóképző főiskolák későn ismerték föl, hogy a létszámot növelni kell, a tanárképzők még nem jutottak el idáig, ezért nagy gondot okoz a tanári állások betöltése az általános és középiskolákban. A pályakezdő tanítók száma csökkent. A fiatalok vidéki elhelyezkedését nehezíti, hogy a községek keveset fordítanak a lakáskörülmények javítására. A pedagóguslakások állapota sok helyen nem kielégítő. A bentlakásos intézmények iránt az idei tanévben egyáltalán nem volt érdeklődés; gyógypedagógiai 'Intézményeikben pedig mindössze ketten helyezkedtek el. Ezeken a helyéken nem nőtt a képesítés nélküli pedagógusok száma, de több a betöltetlen állás, mint tavaly. Tehát a pálya iránti érdektelenség mutatkozik meg a fiatalokban. A katedra nem maradhat pedagógus nélkül. Ha nincs tanító vagy tanár, képesítés nélküliekkel igyekeznek pótolni a hiányt. Tavaly őszszel négyszázihatvanhat képesítés nélküli pedagógus állt munkába Somogybán, most ötszáznegyvenmyolcan vannak. A betegék, a kisgyereküket nevelők helyettesítését is meg kell oldani. A képesítés nélküliek közül kétszáz- negyvenhatan ideiglenes állást kaptak, helyettesítenek. Az óvodákban dolgozók nagyobb része középfokú képesítéssel rendelkezik. A csoportonkénti két óvónő biztosítása előrelépés megyénkben. A megyei óvónőképző szakközépiskola nem tudja kielégíteni a gyerkintézmé- nyek minden igényét, aszak- , képzettséggel nem rendelkezők száma száztizenkettőről százharmincegyre emelkedett. Közülük kilencvenegy helyettesítőként állt munkába. A pálya presztízse, a pályakezdők letelepítésének ki nem használt lehetősége, a tanárképzés fogyatékossága is, de a pályázati rendszer is hozzájárul ahhoz, hogy a fcorábhi kedvezőtlen kép tartósnak látsszék. A helyi tehetőségek jobb kihasználásával gondjaik csökkenthetők. Horányi Barna
