Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-01 / 230. szám

1985. október 1., kedd Somogyi Néplap 3 HOVÁ LESZ A MUNKAERŐ? Vagy fél évtizede is még hangos panaszáradat öntötte el az állami nagyipart: nincs, elég munkaerő, s nem is cso­da, ha egyszer a mezőgazda- sági nagyüzemek úgyneve­zett üzemecskéi mindenféle illetlen módszerrel csábítják tömegesen — és sikeresen — a nagyipari munkásságot. A józanabbak már akkor is fi­gyelmeztettek: vigyázat, nem ez a lényeg, nem olyan ve­szedelmes ez a mezőgazdasá­gi csábítás! Sokkal inkább arról van szó, hogy jóval kevesebb az új munkaválla­ló, mint ahányan nyugállo­mányba vonulnák, illetve mint ahányan meghalnak. Amúgy pedig a mezőgazda- sági melléküzemek jórészt ipari munkát végeznek — a nagyipari üzemek megrende­lésére. Űjabban fordult a helyzet: a tsz-elnökök panaszkodnak, hogy helyzetük már-már tarthatatlan, hisz évek óta nem tapasztalt visszaáramlás indult meg az iparba. Hihet­nénk, hogy erre elcsendesült a nagyipari panaszkórus, ám nem: talán soha ilyen riada­lom még nem volt az ipari üzemekben a munkaerőhiány miatt. S e jelenség ismereté­ben még a szakemberek kö­zül is sokan kérdezik: ha egyszer megállt a mezőgaz­dasági foglalkoztatottak szá­mának átmeneti emelkedése, s ha egyszer megindult a visszaáramlás, akkor miért aggodalmaskodnak az ipari vezetők? S egyáltalán: hova tűnik el a munkaerő? és továbbá: mit kezdjünk ezzel az egész munkaerőmobilitás- sa'l, ha hol itt, hol ott, de valahol rendre kínzó gondo­kat okoz, miközben annyira óhajtjuk, hogy bárcsak élén- kebb lenne a munkavállalók mozgása? S persze nemcsak élénkebb, de irányítottabb is. Nos, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal a maga részéről — miközben áttekin­tette a mobilitás befolyáso­lásának lehetséges eszköz- rendszerét — válaszolni pró­bált az alapkérdésre, tudni­illik arra, hogy hova tűnik el a munkaerő? Az ezzel kapcsolatos leggyakoribb vád egyébként a kisvállalkozáso­kat éri, mondván, hogy a mozgásoknak ezek a fő irá­nyai. Nézzük a tényeket. A magánszektorban dolgo­zók száma 35 ezerrel emel­kedett a jelenlegi tervidő­szakban. Nem kevés, de nem is annyi, hogy ez végveszély­be sodorta volna a nagyipart. Egyébként sem bizonyított tény, hogy ők, harmincötez­ren mindahányan a nagy­ipart hagyták volna ott a kis- műhely kedvéért. Való igaz, hogy a különböző kisszerve­zetékben sokan és egyre töb­ben dolgoznak, csakhogy ők óvatosan vállalkoznak. Nagy többségük a főfoglalkozásá­nak megtartása mellett dol­gozik a kisvállalkozásokban. Magyarán: a különböző gaz­dasági társulások, gazdasági munkaközösségek, polgárjo­gi társaságok és kisszövetke­zetek aligha élénkíthették a károsnak ítélhető munkaerő- mozgást. (Amúgy miért is neveznénk ezt a fajta moz­gást károsnak? Ezek a kis­szervezetek vagy szolgáltatói munkát végeznék, vagy szin­tén csak a nagyipar megren­delésére dolgoznak.) Vegyük ehhez még hozzá a sokat vi­tatott vállalati gazdasági munkaközösségeket, ame­lyek létét és működését ép­pen a mezőgazdasági üzemek vezetői vitatják, mondván, az ő létszámcsökkenésük első­számú oka a vgmk. Ezt ugye, a nagyipar vezetőinek is el kell ismerniük. Máskép­pen fogalmazva: a vgmk lét­számstabilizáló hatása nem­csak valószínűsíthető, hanem bizonyított tény. Összegezve az eddigieket: a magánszektor nem, a kis­vállalkozások sem, a mező- gazdaság pedig már rég pem vádolható a tömeges méretű munkaerőcsábításért. Ma­radna — ami egyébként szin­te világjelenség — a szolgál­tatóipar, mint létszámfelszí­vó ágazat. Kinek-kinek akár személyes tapasztalatai is le­hetnek arról, hogy esetleg mértéktelenül felduzzadt volna az utóbbi években a szolgáltató üzemekben dol­gozók száma. Aligha. Sőt, az lenne a kívánatos, ha itt a jelenleginél sokkal több len­ne a munkavállaló. Valami létszámgyarapodás történt, de ez sem tehette tönkre a nagyipart. Akkor hova tűnik el a munkaerő? Alighanem csak látszólag logikai ugrás, ha a KSH egyik legutóbbi jelentésére emlékeztetek, miszerint az ország lakossága drasztiku­san csökken. Másfelől nézve ez azt is jelenti, hogy a je­lenlegi ötéves tervidőszakban majdnem 100 000-rel csök­kent a keresők száma; eny- nyivel többen voltak a nyug­díjazottak, illetve — és saj­nos — a nyugállomány előtt elhalálozották, mint ameny- nyit a munkába lépő korosz­tályok pótolhattak. Koránt­sem új felismerés ez; a de­mográfusok hosszú évek óta állandóan ismételgetik ezzel kapcsolatos figyelmezteté­seiket. Nem is hiába —már ami a népesedéspolitikai in­tézkedéseket illeti —, ám a nagyipar vezetői úgy látszik nem akarnak tudomást venni e kérlelhetetlen tényről. És persze az is igaz, hogy az úgynevezett ifjúsági munka- erőforrás bizony alig-alig táplálja az ipari munkavál­lalók táborát. Nem mellő­zendő utánpótlás lenne pél­dául a gimnáziumi érettségi­zettek serege, azok, akik hiába pályázták meg az egye­temi felvételt. Esetükben az a gond, hogy egyrészt fizikai munkára nem szívesen vál­lalkoznak— a tagadhatatlan presztízsveszteséggel bajlódó nagyiparban különösen nem —, másrészt, ha vállalkozná­nak is, elsősorban a fiúk jö­hetnének számításba. Már­pedig az érettségizők 70 szá­zaléka lány... És végül — amiről aztán végképp megfeledkeznek a nagyipari vezetők: statiszti­kailag kimutatható tény, hogy a munkaerő áramlása már jó ideje nem mondható határozottan egyirányúnak. A gazdasági ágak foglalkoz­tatási szerkezete ugyanis egy­re kevésbé épül egyetlen fog­lalkozási csoportra. Egy pél­da: az iparosodott mezőgaz­daságban szükségképpen emelkedik a tulajdonképpeni „iparosok”, közlekedésiek stb. aránya, s persze csök- gen a klasszikus értelemben vett földművelők száma. A szolgáltatóipar teljesítőké­pességének legalább a meg­őrzéséhez is újabb és újabb munkavállalók kellenek. És nemcsak cipészek, villany- szerelők meg kőművesek, de például elektronikai szakem­berek, számítógépműszeré­szek is. Gyakorlatilag tehát elérkeztünk oda, hogy min­den gazdasági ágból minden más gazdasági ágba áramlik a munkaerő — az a kevés, ami van. Persze belátható, hogy ez aligha vigasztalja a nagyipa­ri vezetőket. Kétségtelenül hátrányban vannak, s erről csak részben tehetnek. Ám attól tartok, hogy ha egyszer végre komolyan veszik ná­lunk a gazdasági szerkezet oly régóta kívánatos átalakí­tását, akkor a munkaerőhi­ány miatt még hangosabb panaszáradat öntené el a nagyipart, amelynek teljesí­tőképessége most már hosz- szabb idő óta problematikus, vonzereje pedig a munkavál­lalók előtt is vitathatatlanul csökkent. De nem a kisvál­lalkozások és még kevésbé a tsz-melléküzemek miatt. E gond orvoslását egészen má­sutt kell keresni. Vértes Csaba Honvédelmi Kaposváron Élményekben gazdag nap bemutató Több mint háromezer gye­rek részvételével tartott nagyszabású honvédelmü nap és haditechnikai bemutató színhelye volt tegnap a ka­posvári jubileumi park. Az óvodáskorúaktái a középis­kolásokig jöttek a .gyerekcso­portok,. s nem csak a me­gyeszékhelyiről, hanem a kör­nyező településekről is. A .rendkívüli érdeklődés nyitja, hogy Somogyiban most elő­ször került sor ilyen, vala­mennyi fegyveres erőt és testületet átfogó, önálló be­mutatóra. Az esemény mó­dot adott arra, hogy a gye­rekek megismerjék a fegyve­res erők és testületek mun­UBH-telefonnal a kezében épp egy „fontos , üzenetet” továbbított társainak a he­tedikes Mezőfi Zsolt. — A reggeli vonattál jöt­tünk Osatopánből, s egyi­künk sem gondolta, hogy mindez ilyen érdekes lesz. Ügy hallottam még a fény­puskát is kipróbálhatjuk mlajd. Az eddig még soha be nem mutatott különlegesség közé tartozik az a veszélyte­len, ám annál hasznosabb lövészeti gyakorlóeszköz. A céltáblán felvillanó fénypont jelezte, hogy az első talála­tot Kis György, a Gárdonyi iskola hatodikos -tanulója ér­te el. Néhány méterrel arrébb a rendőrségi helyszínelés esz­közeit szemlélték, a közeli honvédelmi parkban pedig a .legkülönfélébb harci jármű­vök és tövegak sorakoztak. A füves téren MHSZ repü- lőgépmodell és sportrepülő bemutató zajlott. Itt egyebek közt. Mórorcz Géza sárkány- repülő válaszolt a gyerekek kérdéseire, ákinek fél évszá­zados álma most 66 évesen teljesült: a napokban tett re­pülővizsgát. Unokája a két­szeres aranyérmes távirányí­tós repülőmodéllező gépeit ugyancsak megcsodálhatták a gyerekek, akik közül sokan talán most határozták el: re­pülők lesznek. Teltek az órák, s közben egyre újabb gyerekcsapatok érkeztek. Elmenni azonban senkinek sem akaródzott, hi­szen annyi volt a látnivaló és az új élmény. B. F. Kína ünnepe Már harminchat esztende­je, hogy a Kínai Kommunis­ta Párt sikerre vezette a feudális és a félgyarmati iga ellen küzdő kínai nép forra­dalmi harcát. A sok évtize­des polgárháború, amely 1949. október elsején a Kí­nai Népköztársaság kikiáltá­sához vezetett, egyszerre volt a szocialista fordulathoz utat nyitó és nemzeti felszabadító küzdelem. Az imperialisták minden eszközzel, pénzzel, hadianyaggal, katonai szak­értőkkel támogatták a ki­váltságait védelmező kínai reakciót. A forradalmi had­sereg oldalán viszont a szo­cialista országok, a nemzet­közi munkásmozgalom, a nemzeti függetlenség és tár­sadalmi haladás hívei áll­tak. A legjelentősebb segít­séget a Szovjetunió nyújtot­ta. Fegyveres erői verték szét a megszálló japán hadsere­get. 1949-ben a világ haladó erői méltán tekintették az akkor 600 milliós kínai nép forradalmának győzelmét, a KNK kikiáltását a XX. szá­zad egyik kiemelkedően fon­tos történelmi eseményének. A KNK megalakulását kp­vető első évtizedben helyre­állították az elpusztított gaz­daságot, véget vetettek az éhínségnek, megkezdődött az ország iparosításának, kor­szerűsítésének megalapozá­sa. A kínai nép áldozatos munkája mellett ebben is nagy szerepet játszott a szo­cialista országok szolidaritá­sa, elsősorban a Szovjetunió segítsége, amely Kína szá­mára nemcsak biztosította a békés körülményeket, hanem támogatást nyújtott többszáz nagyipari vállalat létrehozá­sában is. Azokban az évek­ben Kína.külpolitikája ked­vező hatást gyakorolt a nem­zetközi helyzetre, elősegítet­te a béke megőrzését, világ­szerte meggyorsította a gyar­mati elnyomás felszámolását. Az alkotó munka e nagysze­rű eredményeit nem halvá­nyíthatják el a „nagy ugrás” és a „kulturális forradalom” azóta már Kínában is élesen bírált, súlyos torzulásai. Megkezdték a hamis tételek felülvizsgálatát, s az ország szocialista korszerűsítését hirdették meg. Ám az sem kerüli el figyelmünket, hogy az útkeresés sajnos nem mentes a szovjetellenes meg­nyilatkozásoktól, annak el­lenére, hogy az utóbbi idők­ben a szovjet—kínai kapcso­latok több területen élénkül­nek, normalizálódnak. Hazánk, a többi szocialista országgal együtt, ma is ab­ban érdekelt, hogy Kína — forradalmának eredeti cél­jaival és nemzeti érdekeivel összhangban — békeszerető és szocialista nagyhatalom­ként, a haladás oldalán ve­gye ki részét a világpolitika alakításából. káját, hogy működés közben .lássák, sőt ki is próbálják a különféle eszközöket, egyben hasznos segítséget jelentett az iskolákban folyó hazafias és honvédelmi nevelésihez. — Ezzel az első komplex bemutatóval mintát szeret­nénk adni a pedagógusok­nak — mondta Sárszegi An­tal alezredes, a kaposvári helyőrség .parancsnok politi­kai helyettese, a rendezvény egyik fő védnöke. — Példát a szervezettségre, s alapot a honvédelmi nevelőmunkához. Túl kell lépni azon a jelen­legi gyakorlaton, mély sze­rint a honvédelmi nevelést .lényegében- csak egy-egy, ka­tona tisztek vezetésével zajló osztályfőnöki óra szolgálja. Ez folyamatos nevelési fela­dat, ami á pedagógusoktól is felkészültséget és új szemlé­letet kíván. A rendezvényso­rozatot, melynek a mai be­mutató is része kiindulópont­nak tekinthetjük e nevelő munka jobbításához. A nagy érdeklődés arra utal, hogy az 'iskolák igazgatói és hon­védelmi félelősei is érzik e feladat jelentőségét. A hét helyszínen zajló be­mutató nem csupán minta­szerűen szervezett, de él- ménytartóan látványos es érdekes is volt. Nagy volt a nyüzsgés a honvédség ' éle­tét bemutató vetítősá'tomál, ákárcsak a munkásőrök tevé­kenységét szemléltető videó- berendezés előtt. Ifjúságmozgalom-történeti tanácskozás Budapesten Az MSZMP KB párttörté­neti intézete és a KISZ köz­ponti bizottsága rendezésé­ben 1985. szeptember 26—27- én, a Madisz első kongresz- szusának 40. évfordulója tiszteletére, ifjúságmozga­lom-történeti tanácskozást tartottak a KISZ Komócsin Zoltán Központi Iskoláján, Budapesten. Több mint 100 meghívott vendég, köztük régi Madisz tagok kaptak meghívást. a konferenciára. Somogy me­gyét Takács Éva, a kaposvá­ri múzeum munkatársa, va­lamint Juhász László nagy­atádi tanár képviselte. Hu­szár Istvánnak, az MSZMP KB párttörténeti intézet igazgatójának megnyitója -után Ernőd Péter, a KISZ KB titkára tartott ünnepi megemlékezést. — A 40. évfordulós ese­ményekhez szervesen illesz­kedik a mi konferenciánk is, hiszen az ifjúsági mozgalom története éppúgy elválasztha­tatlan a munkásmozgalom történetétől, mint ahogy a munkásmozgalom története is kiszakíthatatlan része a magyar történelemnek. A ta­nácskozás időzítése tisztelgés a frissen felszabadult ország pezsgő ifjúsági mozgalmá­nak. Kiemelkedő eseménye, a magyar demokratikus if­júsági szövetség I. kongresz- szusának 40. évfordulója előtt. Különösen fontos kérdés­nek tekintjük — folytatta az előadó — az ifjúsági mozga­lom történeti múltjának, ha­gyományainak feltárását, ápolását. Azt halljuk, hogy az ifjú­sági mozgalom történetéből kiszűrhető tanulságokat a jelen, és mégiükább a jövő szolgálatába kell állítani. Csütörtökön délelőtt a résztvevők előadást hallhat­tak a haladó ifjúsági moz­galmak tevékenységéről, 1918 és 1945 között, és a magyar ifjúság helyzetéről az 50-es évek elejéig. A konferencia második napján a résztvevők elemezték a felszabadulást követő évet, ifjúsági mozgal­mának kiemelkedő esemé­nyeit, a haladó szervezetek tevékenységét, a korszak if­júságpolitikájának főbb vo­násait. A tanácskozást érté­kelve Huszár István a kö­vetkezőket emelte ki: — A tanácskozáson több. űj, figyelemre méltó tudomá­nyos eredményt mutattak be a kutatók. Ennek a korszak­nak a vizsgálata nem kevés buktatóval terhes, mert a kortársi elfogultság is közre­játszik abban, hogy világos kép rajzolódjék ki. Mind­azonáltal megállapíthatom, hogy a történészek eltávo­lodtak a felszínességek cso­korba gyűjtésétől, inkább a folyamatok mélyére néznek. Hasznosnak mondható a kon­ferencia abból a szempontból is, hogy a szakemberek nem csupán az ifjúsági mozgalom egykori történeteit összegez­ték, hanem ifjúságpolitikáról, ennek a pártpolitikával való összefüggéseiről beszéltek. Az előadók és a felszólalók egyéni véleményeket fogal­maztak még, ennek megfele­lően a vita élénk kritikai szellemű volt, és kiegészítet­te, újabb epizódokkal gazda­gította a referátumokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom