Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-24 / 250. szám

1985. október 24., csütörtök Somogyi Néplap 5 Kardzsali naplórészletek Egy este a színházban Európai kulturális fórum Raymonda: Natalija Besszmertnova Délelőtt még a budapesti repülőtéren beszélgettünk Karinhy Ferenccel: szófiai színházi bemutatójáról. A gépen tájékoztatott arról, hogy több színház ás a mű­sorára tűzte egyfelvonésosa- it, a Dunakanyart, a Dösen- dorfert és a Gellérthegyi ál­mokat. Ezen kívül kiadták az Epepe című regényét — vidd hírül Magyarországra — mondta. Tízezer méter ma­gasban is szorgalmasan jegy­zőiéit naplójában. Csodálkoz­tam, hogy a felhők alól elő­bukkanó táj nem érdekli, de pontosan tudta, merre já­runk. Időnként felhívta a fi­gyelmemet egy-egy érdeke­sebb tájra. Románia fölött repültünk. Kopasz, teveszímű bolgár hegyek váltották föl a városok, művelt földterü­letek látványát. Az első bolgár szót, amit a repülőtérre élőm jött kard­zsali újságírónőtől, Ratkétól hallottam és tanultam meg. a továbbutazásunkkal volt kapcsolatos. A benzinkútnál hosszú sorokban várákoztak Az új színházépület az autók az üzemanyagra Tök — mondta Ratke. Ké- sőfbb a sztráda melletti étte­remben vált világossá a szó magyar értelme: kikapcsolták az áramot, ezér t nem működ­nek a benzinkutak. Az étte­remben 'is megbénult a ki­szolgálás, sofőrünk hideg ebé­det 'kért, Ratke süteményt evett, engem konyakkal kí­náltak a repülőgépen elfo­gyasztott bőséges tízórai után. iKardzsaliba kora este ér­keztünk. A nagyobb vendég­látóhelyeken zavartalan az áramszolgáltatós, az étter­mek zsúfoltak. Az utcákon gyér a világítás. A boltok ké­ső estig tartanak nyitva, a vendéglátóhelyek kerthelyi­ségei zsúfoltak. Olasz erede­tű pizzát árulnak az utcán. A bolgár konyha speciali­tásával, a so.psZka salátával és az utána 'következő sült­tel könnyű volt megbarátkoz­ni, mellé kitűnő vörösbort szolgáltaik fel. A hegyek között fekvő vá­ros kevésbé tűnt idegennek, hiszen hasonlít Azerbajdzsán fővárosára, Bákura. Az óváros utcáit járva nem egyszer gondoltam Bakura, sok- a rokonvonós az építé­szetben. És itt :is föMutnak a házfalakra — az új, több- emeletes épületek magasá!g — a hatalmas szőlőindák, mélyeken szinte feketéllett a gyümölcs. Az ódon hangulatú épüle­tek között hatalmas fehér hajóként mutatkozott a párt- bizottság épülete, szomszéd­ságában a néhány éve átadott színház. A koraesti kezdésre — ott is hét órakor* gördül föl a függöny. Hullámzó ember- áradatban kísértek vendég­látóim. A hetvenezer lakosú város újabb toronyépületeinek egyike, a tizenhárom eme­letes Hotel Arpezos. A Nov Zsivot szerkesztősége a szál­loda éttermében rendezett vacsorát. Ott jött szóba, hogy másnap este megnézhettem az új színház évadnyitó pre.­Meg kellene nézni már egyszer, hogy hányán és kik állnak fel estelente a karos­székből, a tévétorna idegesí- tőén bugyuta felhívására, hogy „Egy kis mozgás min­denkinek kell” ... Az előtornászok a Sziklás­hegységet vagy a viharvert Balatont ábrázoló poszterek előtt mindenképpen. Sőt időnként le is ülnek, és a lá­bukkal bicikliznek. A feleségein tejberizst főz, mert beteg a gyerek, és köz­ben le-leül az íróasztalhoz, mert hazahozott valami ha­táridős munkát, s azt körrnö- li. Ezért én a dohányzóasz­talhoz szorulok, aminek bil­leg az egyik lába. Hetek óta meg akarom már csinálni, de mindig elmarad valami miatt. A tévébeli gyerekek tornáz­nak. Már a kicsi se téveszt­Utcarészleit Szőlőemelet mierjét. Iván Vázov történel­mi témájú drámáját játsszák, amely betéfcintést nyújt a bolgár történelembe. Az elegáns színház néző­tere zsúfolt. A történelm; dráma a török iga alóli fel- szabadulás küzdelmét ábrá­zolja. Iván ' Vazov a félsza­badulás utáni nemzedék je­les írója, a bolgár irodalom klasszikusa. A szopoti gazdag kereskedő fia bíróként kezd­te pályáját, sok helyen meg­fordult, alaposan ismerte a népet, amely annyit áldozott a szabadságáért. Drámájában, mélynek hősei az emigráció­ból kitörve ragadnak fegy­vert a török uralom ellen, csupa izzó karakter, akiknek a sorsa összefonódott a ha­za sorsával!. A prózaíróként talán még 'inkább elismert Iván Vazov egyik írásának sorait véltem fölismerni a színpadon látottakkal. — A forradalmi szellem, ez a tüzes angyal, éppúgy megsuhintotta szárnyával a bocskorosökat, mint az egye­tem diákjait, a parasztsap­kásokat épp úgy, mint a vá­rosi kalapot, a fezt épp úgy, mint a süveget. A mintegy kétórás előadást mély érzelmekkel és széles gesztusokkal ábrázolt alakí­tásók jellemzik. A siker óri­ási voilit. Hat kosár virággal köszöntötték a szereplőket. (Folytatjuk.) heti el, ugyanazzal a karjá­val kalimpál, amivel a na­gyobbak. Monspart Sarolta egyszer már világosan el­mondta egyik ifjúsági lapunk hasábjain, hogy mennyit ér az esti torna. Nem akarok morbid hasonlatokat monda­ni, inkább nagyapám ked­venc ide vágó mondását használom: annyit, mint a kutyának az órazseb. Inkább azt kellene végiggondolni, hogy kik és hányán tornáz­nak estelente erre a tolako- dóan kellemetlen, szuper- giccses diszkózenére. Én például soha. Pedig sportoltam valamikor. De ha a karom felnyújtom, a csil­lárt verem le, ha törzsdön­tést csinálok balra, a köny­vespolcot borítom föl. K., aki fölöttem lakik szintén nem. Raymonda A történet, amelyhez Alek- szandr Glazunov szerzett muzsikát, és a franciából orosszá leüt nevezetes ko­reográfus, . Marius Peiipa álmodott először színpadra kilencven esztendeje; Ray- mondáoak, a II. András magyar király udvarában élő bájos francia hölgynek a kegyeiért két lovag ver­seng. A Nyugatról jött Jean de Brienne és az ázsiai pusztákról érkezett Abder- rabman. A hanyatló roman­tika szabályai szerint pár­bajra kelnek. A sza rácén hlarcos életével fizet vakme­rőségéért és a szerelmesek az uralkodó áldásával kel­hetnek egybe. Egyszerű, olykor moso- lyogtatóan naiv a história, ám, miért remék lehetőséget ad szélsőséges érzelmek ar- tisatiikus bemutatására, ért­hető; hojgy a nézők százai is gyakran lovagok módjára küzdöttek az Állami Opera­ház pénztáránál az elmúlt héten, hogy megtekinthessék a Moszkvai Nagyszínház ba- lettegyüttesének előadását. A produkció az optimis­tákat igazolta: az a nemes költészet, amelyet a szovjet művészek a színpadra vará­zsoltak, a legkényesebb igé­nyeket is kielégítette. Iiglaz, a muzsika, melyben helyet kapott a francia me­nüéit és a spanyol fandán- gQ, az orosz trepak és ter­mészetesen a magyar csár­dás, eredetiségben nem ha­sonlítható össze Glazunov na,gy tanítómesterének, Rimszkij-Korszakovnak a zenéjével. Az olykor klasz- szikusan fegyelmezett. . oly­kor keletiesen fűszeres hangszerelés, a hatáiskeltő mechanizmusok tökéletes is­merete és felhasználása mé­gis élményt ad. Kivált­képpen, ha olyan érzéke­nyen irányító karmester áll a pulpituson, mint Algisz Zsurajtisz. Az amatőr művészeti moz­galom támogatására ösztön­díjat alapított a KISZ Köz­ponti Bizottsága, a Szakszer­vezetek Országos Tanácsa, az Állami Ifjúsági Bizottság, az Országos Közművelődési Tanács és a Művelődési Mi­nisztérium. Az ösztöndíjat pályázat útján bármely mű­ködő együttes, szakkör, nép- művészeti klub és nemzeti­ségi csoport, alkotóközösség elnyerheti. Az ösztöndíj célja, hogy segítséget nyújtson az együt­Bekapcsolja este a tévét, s azonmód elalszik, mert moz­gott aznap eleget. Az egyik legnehezebb munkát végzi: követ farag. Apósom be se kapcsolja, ő már rég alszik, hajnali háromkor kel, mert éhesek a tehenek a téesz tej­kombinátjában. Sógorom ha­zahozza a buszt, beáll vele a szűk utcába, slagot csavar a csapra, s elkezdi' lemosni. Közben az ablakon kihallik: hogy: „A karosszékből állja­nak most fel...” Sógorom mutat valamit az ablak fe­lé, és mossa tovább a buszt. A vonatok nyelik az embe­reket. Mennek haza, Záhony­ba, Szálkára, Vásárosna- ményba. Mennek haza enni, aludni egyet, kiegyenesíteni a .görcsbefáradt derekakat, mert holnap megint emelni kell. Nem tornáznak, kár­Hasonlóan posztromainti- kus nosztalgiákat ébreszte­nek Szimon Virszaladze szi- váryányosan sokszínű dísz­letei és a nem kevésbé vál­tozatos világítási effektusok. Az előadás lelke azonban termés zíetesen a koreográ­fia, melyet Jurij Grigoro- vics professzor készített Pe- tipa és Gorszkij azóta le­gendássá magasztosult el­képzeléseinek felhasználásá­val. Meghatározó vonása en­nek a koreográfiának a har­móniára való törekvés. Kel­lemesek, ízlésesek a pás de deux-k és a hölgyeknek bő­kezűen. osztogatott piruet­tek, ágién poétibusak a sze­relmi jeleneitek és még a kiét Lovag második felvonás­beli küzdelme sem naturá­lisán - „vérszagú”. Grigoro- vies táncai mégis inkább il­lusztratívak, mint kifeje­zőik, éppen az eszközök kanveneionailitása folytán. Az egyetlen kivétel a sza­raién lovag szerepe, melyet a pénteki előadáson Alek- szandr Vetrov alakított ne­véhez méltóan szélvészgyors ugrásokkal, a keleti férfi szerelmi vadságával és vak­ságával, néha megfélemlítő és mindenképpen ide illő nyersességgel. A címszere­pet táncoló Natalija Bessz­teseknek a művészi műhely­munkához, az amatőr tevé­kenység új formáinak nép­szerűsítéséhez. A pályázat­nak részletes munkatervet kell tartalmaznia, amely egy évre meghatározza a cso­portnak a kitűzött célok el­érése érdekében vállalt fel­adatait. Az ösztöndíj elnye­réséhez szükséges a KISZ területi bizottságának javas-- lata, illetve a megyei illeté­kes művészeti szakbizottság véleménye is. Sikeres pályá­zat esetén az együttes, cso­iyáznak inkább hátradőlve, s időnként felszisszennek: „A szentségit neki, érzem a hat köbmétert”. A faluban, aho­vá megérkeznek, etetnek az otthon lévők. Üstház füstö­lög, krumpli fő. A szomszéd építkezik, rakja a falat, amíg lát. Az utca fölött mint tol­lahullott beteg madár buk­dácsol a dal: „mindenki fris­sebb, fiatalabb' lett” ... Min­denki? Ezek az emberek nap­ról napra öregszenek. Egyre nehezebben ébrednek hajnal­ban, egyre meszesebbek a csontjaik. Minek őket ilyen álságos dolgokkal idegesíte­ni? Egy országban, ahol az igazi tömegsport csak néhány megszállott sportvezető álmá­ban él, minek hapúg fiatal­ságot kapni öt perc szökdé­cseléssel? És egyáltalán: kik állnak föl esténként rendszeresen a kényelmes karosszékből? Mester Attila mertnovának, a Szovjetunió népművészének nem, annyi­ra a szenvedélyes és érzéki nő, inkább a szerelem bol­dogságára ráébredő bakfis- lány ábrázolására adoitlt mó­dot a koreográfia. Alakítá­sának technikai tökélye és személyiségének hallatlan vonzereje azonban jogosan keltett óriási tetszést. Ugyan­csak a táncok kidolgozott­ságával, mozdulatainak össz­hangjával, eleganciájával aratott tapsvihart a Jean de Briennie-it megszemélyesítő Jurij Vaszjucsenko. A klasz- szikus orosz balett legszebb hagyományait a legmaga­sabb színvonalon elevenítet­ték meg a mellékszereplők és a tánckar tagjai is. Lehet, kell, érdemes vitat­kozni arról, hogy mennyire hagyomány tisztelő vagy mennyire progresszív a „Bolsoj” társulatának mű­vészete. Érvek vannak mindkettőre bőségesen. Alig­ha kétséges azonban, hogy ezek a zömmel nagyon fia­tal művészek már ma is sok szempontból képesek feled­tetni az egykori sztárokat, s hogy a Moszkvai Nagy­színház vendégszereplése a kulturális fórum kiemelke­dő eseménye volt. pont vagy alkotókör egyszeri anyagi támogatásban része­sül, s a vállalt feladatok megvalósításához szakmái- módszertami segítséget kap. A pályázatok alapján az ösztöndíjat — amelyek ősz- szege 10—30 ezer forint kö­zött mozoghat — évente nyerhetik el az együttesek. Az ösztöndíjban bármely amatőr csoport legföljebb háromszor részesülhet. Min­den esztendőben új pályáza­ti anyagot kel! a bíráló bi­zottságok elé terjeszteni. Az amatőr művészeti pá­lyázatot meghirdető szervek a csoportvezetők kiemelke­dő munkájának elismerésé­re ötezer forintos nívódíjat alapítanak, ezt évente leg­feljebb nyolc szakember nyerheti el a KISZ megyei bizottsága, az illetékes ta­nács művelődési osztálya, a megyei művelődési központ és a megyei művészeti szak- bizottságok javaslatára. Az ösztöndíjat és a nívó- díjat bíráló bizottság ítéli oda, ennek . tagjai a meghir­dető szervek képviselői, il­letve az amatőr művészeti mozgalom illetékes tanácsai­nak és szövetségeinek szak­emberei. A pályázatokat és a nívó- ói j - jav as lat okát öt példány­ban. 1985 december 1-ig le­het beküldeni a KISZ me­gyei (budapesti) bizottságai­hoz. Az ösztöndíj odaítélé­séről a bíráló bizottság leg­később 1986. március 31-ig dönt. EGY KICSI MOZGÁS... Lengyel András Ifjúsági amatőr művészeti ösztöndíj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom