Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-03 / 232. szám
1985. október 3., csütörtök Somogyi Néplap 3 Kerek* asztal Senki sem születik világnézeti tisztánlátással, az erkölcsi értékek tiszteletével. E vonások csak a nevelés, korántsem csak az iskolai nevelés - folyamatában alakíthatók ki. A XIII. kongresszus a társadalmi fejlődésünket meghatározó kérdések között szólt az ifjúság erkölcsi-világnézeti neveléséről. A szerkesztőségben tartott kerekasztal-beszélgetésen a témáról, az erkölcsi és világnézeti nevelés helyzetéről és feladatairól mondott véleményt Mihalics Veronika, a megyei KISZ-bi- zottság első titkára, Tóth Anna megyei ifjúságpolitikai titkár, dr. Jávorszki András a tanítóképző főiskola tanára és Gyovai Judit, a kaposvári Munkácsy gimnázium KISZ-titkára. Szerkesztőségünket Bíró Ferenc képviselte. Erkölcs, világnézet, ifjúság SZERKESZTŐSÉG: — Az ifjúság erkölcsi-világnézeti arcáról igen szélsőséges vélemények hangzanak el. Igazuk van-e az aggodalmaskodóknak? DR. JÁVORSZKI ANDRÁS: — A világnézet szerepe lés funkciója sókat változott az elmúlt években, amiként * hangsúlyeltolódás következett be a világnézeti nevelésben is. A 60-as években *a társadalmi fellendülés időszakéiban kisebb hangsúlyt kaptak a társadalomra vonatkozó pézetük. Ugyanakkor — mivel még hatottak a vallásos nevelés ,ma- ríaldVáin-yai — meghatározó volt a materialista világnézet terjesztése, az ateisita nevelés. Időközben a társadalmi íejlődié|s új, bonyolult kérdéseket hozott, s ezzel együtt rendkívüli mértékben megnőtt a különböző nézetek formálásának jelentősége. Ma sokkal nagyabb a világnézeti neveléssel szembeni követelmény. Míg ugyanis a természetre vionátiko.zó nézeteknél a tudati megértés elegendő volt, a társadalmi kérdések esetében ez csak kiindulópont lehet,. Régebben eredménynek látszott, ha egy fiatal egyszerűen elfogadta a szocialista társadalmat. Ma ez kevés. Ma a világnézetin,ek cselekvésre késztetőnek kell ..lennie. E változó követelményben látom a fiatalsággal és annak erkölcsi világnézeti nevelésével kapcsolatos -megítélésbeli különbségek okát. A nevelés inkább csak arra képes, hogy magyarázza a változó társadalmait, arra azonban nem, hogy mindezt úgy közvetítse a fiataloknak, hagy a világnézet számukra cselekvési programot is adjon. Fiataljaink nem rendelkeznek azokkal .a felkészültségi elemekkel, amelyekkel. ezt a bonyolult történetem időszakot meg tudnák emészteni. Nem kapnak kellő segítséget ahhoz, hogy a mai helyzetből következő cselekvési utat megtalálják. A kérdésre válaszolva tehát ez a fiatalság n;em jobb és nem rosszabb a korábbiaknál. Egyszerűen csak változott a helyzet, árnyaltabb és összetettebb lett a fiatalok megítélése, s mások a követelmények. MIHALICS VERONIKA. — A fiatalok életkorúik, társadalmi rétegződésük, helyzetűik alapján túlságosan sokfélék ahhoz, hogy általában mondjunk róluk véleményt. Vannak a fiatalok világnézetére jellemző sajátos vonások, ezek azonban nem választhatók el1 az egész társadalom összefüggéseitől, jelenségeitől. A mai fiatalok nagy része a hetvenes években kezdett nyitottá válni. Ha úgy tetszik, belecsöppenték a — nem egyszer a felnőtték nemzedékében is bizonytalanságokat . okozó — ellentmondásosabb korba. S vallóban nem mindig kapnak kellő segítséget ahhoz, hogy a bennük kialakult világnézetet aprópénzre válthassák, hogy annak megfelelően tudjanak cselekedni. TÓTH ANNA: — Nemcsak a régebbi és újabb mércék egyidejű használata okozza a fiatalokkal .kapcsolatos aggodalmakat. Nem vitatható például, hogy az utóbbi időben megnőtt la beilleszkedési zavarókkal küzdő' fiatalok száma, akiknek a magatartásában szélsőséges megnyilvánulások is tapasztalhatók. E jelenségek eredői között az ifjúságpolitikai gondok . is megtalálhatók. A továbbtanulás és pályakezdés nehézségei, a lakáshoz jutás gondjai ... A fiatalok viliág- nézetét személyes helyzetük is befolyásolja. Érthetően érzékenyen reagálnak a tanult szocializmuskép és a tapasztalt valóság különbségeire. Ellentmondásokat érzékelnék, amelyeket önmagukban nem tudnak feloldani, s igaz, hogy eb-ben a nevelíéisükre hivatott iin- iézményrendtezer'től, a családtól és a környezettől sem kapnak elég segítséget. A világnézeti, erkölcsi nevelés új követelményeihez nem tudtunk időiben alkalmazkodni. GYOVAI JUDIT: — Gyakran mást 'látunk magunk körül, minit amiről tanulunk vagy olvasunk. A legtöbb fiatal tudja, hogy milyen életmód vagy ma-gafa-rtáls volna a helyes, közben azt ,lé-tja, hogy a felnőttek sem ■mindig úgy élnek, ahogy tőlük elvárják. Talán ebből fakad a fiatalok szemére vetett közöny, vagy cinizmus. A fiatalok a maguk módján próbálnak válaszolni a felnőttek világában tapasztalt ellentmondásokra és sokszor hibás következtetést vonnak le. Sajnos a felnőttek nemigen beszélnek velünk ilyen dolgokról. A tanárok az órákon l-eadjáik a tananyagot, arra már alig jut idő, hogy a saját életünkről -is beszéljünk. A tanterv feszes, mindenki rohan: tanár, szülő és a diá|k is túlterhelitnek érzi magát. SZERKESZTŐSÉG: — A világnézeti, erkölcsi nevelésben az iskolának, a pedagógusoknak kulcsszerepük van. Mégis olykor az iskolától kérnek számon össztársadalmi feladatokat is. TÓTH ANNA: — Az ifjúság nevelésével kapcsolatban azért hangsúlyozzuk a közös felelősséget, mert nem tudjuk pontosan megmondani, hogy e folyamatban mii a szerepe a családnak, az iskolának, a mozgalmaknak, a munkahelynek. Ez a közös felelősség megfoghatatlan, számonkérhetetlen. Ezért látszik néha egyszerűbbnek pusztán az iskolától sízámon- k-órni a világnézeti, erkölcsi nevelést. Az iskolától, amely nem szigetelhető el a társadalmi hatásoktól, s amely csak azokkal kölcsönhatásban lehet eredményes. MIHALICS VERONIKA. — Pontos munkamegosztásra lenne szükség mindazon szervek és intézménydk között, amelyek az if júság nevelésére hivatottak. így szűnhet meg a-z egymásra mutogatás', vagy az a vitsiz- szásság, hagy időnként egy mozgalomtól', vagy egy intézménytől kérik számon az ifjúság nevelését. DR. JÁVORSZKI ANDRÁS: — A világnézeti nevelés csak akkor lehet eredményes, ha az kapcsolódik a gyerek tapasztalataihoz. A materialista világnézet meggyőződéssé válásához tapasztalatok kellenek. E téren megnőtt a diákönkormány- .zatok, az úttörőszövetség és a KISZ szerepe. Ezeknek a szervezeteknek 'kellene a társadalmi tapasztalatok s zer zéséh ez gyako r lót er epet adniuk. Lehetőséget ahhoz, hagy a fiatalok kipróbálhassák tűrőképességüket, a,z érdekeikért való harcolni tudást. A KISZ-t például sokan azért bírálják, mert ezt vagy azt nem intézi el a fiataloknak. Szerintem nem ez a KISZ dolga. -Lehetőséget kell adnia ahhoz, hogy a fiatal maga harcolihasson ki valamit. Arról beszélünk, ho-gy nő az egyén felelőssége a társadalomban, s közben valamiféle inkubátorban igyekszünk tartani a fiatalokat. Felnőtt egy olyan nemzedék, amelyet leszoktattunk az öntevékenységről, a kezdeményezőkészségről. Kialakult egy beidegződés, miszerint azért vannak, az intézmények és szervek, hogy elintézzék a különböző dolgokat. Eközben azt várjuk, hogy ötletekkel és kezdeményezésekkel álljanak elő. Hogy lehetne áttörni ezt a bűvös kört? Apró dolgokkal. Örülnünk kell a legapróbb kezdeményezésnek még akkor is, ha úgy gondoljuk, hogy mi ennél jobba-t tudnánk ajánlani. Korábban túlságosan viisszanyestük a fá'cs- káit, amelynek ma árnyékát szeretnénk' élvezni. Ha a fiatal végre aizt látja, hogy óda-figyelmek arra, amit .mond, legközdl'öhb már nagyobbat, merészebbet gondol. MIHALICS VERONIKA. — Ezzel összefüggésben törekszünk arra, ho-gy a KISZ- ben jobban, építsünk a kis közösségekre, hogy mondandónkat, akcióinkat, prog-‘ ramjainkat egyénhez szólób- bá tegyük. -Ehhez a mozgalmon belüli szerkezeti változásra is szükség van. Nem térhetünk ki. az elől, ha ,az ifjúság nevelését a KISZ-től k-érik számon. S bár igaz, hogy önmagában a,z ifjúsági mozgalom sem o-ldhat meg társadalmi gondokat, mégiscsak fontos, integráló és orientáló szerepe van a világnézeti nevelésben. Annál is inkább, mert a fiatalokat ■érő különféle hatások gyakran a KlSZ-munkában ösz- szegződn-ek. Hiszen, a társadalmi tapasztalatszerzésnek valóban ez az egyik ,,gya- korlóte.répe”. Jogosnak érzem az ezzel kapcsolatos kritikákat. Más kérdés, hogy aki bírál — vonatkozik ez a tagokra is —, nem mindig tesz is azért, hogy jobb legyen. Vannak jó kezdeményezéseink, rendezvényeink és akcióink, az egész azonban valahogy mégsem áll össze. SZERKESZTŐSÉG: — Mi lehet ennek az oka? GYOVAI JUDIT: — Az, hogy ezen a pályán, több a kibic minit a játékos.... A 25—40 tagú iskolai alapszervezetben néha csak 4—5 ember végez érdemi KISZ- munkát, a többiek között vannak, akik szinte szégyellik, hogy a mozgalomhoz tartoznak. Része van ebben annak, hogy a felnőttektől hallják: mire jó ez, írni haszna van? „Ne a vitakörre menj édes fiam, inkább különórára, mert abból több hasznod lesz.'’ Az is igaz, hogy a KISZ alig tud olyan napi, számunkra is elérhető célokait mutatni, amiért lehetne lelkesed-nii. Egyes jelszavak és aranyigazságok oda vezettek, hogy vannak, akik az igaz dolgokra is kétkedőén,, előítéletekkel reagálnak. TÓTH ANNA: — Judit említette a gyerekek egy részének passzivitását. Az okok között latoim, hogy a kezdeményezések inagy több- rége felülről építkezik, s alig akad öntevékenységre alapozó próbálkozás. Közrejátszik az is, hogy a gyerekek azt látják: ebben a forintokban', számokban és statisztikákban miért világban a közösségi munkának, az önzetlenségnek és odaadásnak nem mündig van rangja és -elismertsége. Ugyancsak Judit mondta, hogy az órákon nincs idő kötetlenebb vitákra, valódi meggyőzésre. Már csak azért sem lehet, mert a középiskolákhoz értek a népesebb korosztályok. 38—40-es osztálylétszám, és rengeteg új tantervi követélmény mellett a legrátermettebb és felkészültebb pedagógus sem tud tágabb értelemben is nevete ni. SZERKESZTŐSÉG: — Szó volt arról, hogy a fiatalok érzékenyen reagálnak az iskolában tanultak és az iskolán kívül látottak különbségeire. Hogyan képes ezt álhidalni a nevelő, s hogyan segítenek ebben a tankönyvek? DR. JÁVORSZKI ANDRÁS: — Régen rossz, ha az iskolában tanult „saé-p dolgokat” a valóság megkontrázza. Ha a pedagógus nem a valóságból indul ki, valóban létrejön a kétely, de ebben nem a valóság, hanem az -iskola a hibás. Vannak olyan kérdések, amelyekre nem tudunk kellő választ adni, és olyanok is, ahol a pedagógus személyiségétől, felkészültségétől függ, tud-e magyarázatot adni az ellentmondásokra. A hallgatók élesen bírálják, ha valamiről idealizált képet próbálunk festeni, ugyanakkor nehezen viselik el a valóságot. Mit -tegyen ihat a tanár, ha elriasztani sem akar, de hazudni sem? Leginkább olyasmit fogadnák el, ami tartalmazza ugyan az általuk is tapasztalt gondokat, de összességében gyors „határidős” -megoldást ígér. Úgy látják, hogy van-nák bajok, de ezeket a szocializmus megoldja. Ehlhez szoktattuk őket hozzá. Felfoghatatlan és riasztó viszont számukra, ha azt -hallják, hogy egyes részletkérdésekben p’illanatny-ilag nincs okunk optimizmusra, a -megoldások távlatiak. Hogy a -n-agy ügy optimizmusa nem jelenik meg mindennapi -gond és ellentmondás kapcsán. A ma-i helyzet új fnaga-tartást, új megközelési módokat követel. Ehhez képest fiataljaink tűrőképessége rendkívül alacsony. A tankönyvek óhatatlanul fázislk.ieséssel követik a valóságot, hiszen a világnézeti tudományágakban olyan gyors -mozgások vannak, ho-gy azokat inkább csak forrásszemléletű oktatással lehetne követni. Érzékelni kellene a hallgatóknak, hogy ez a tudományág együtt fejlődik-e a valósággal. Az egyes tankönyvek között a világnézeti n-ev-elés szempontjából vannak jobbak és kevésbé jók. Nagyobb baj, hogy a tankönyvek az általános iskolától az egyetemig nem egységes felfogás alapján, egymásra épülve készülnek. MIHALICS VERONIKA. — A valóság gyorsabban változik mint az azt tükröző tananyag, -vagy a propaganda. Tény, hogy gyakran késve reagálunk és leegyszerűsítve magyarázunk dolgokat. Ennek ellenére azt tapasztalom, egyre nagyobb a törekvés a valósághoz való közelítésre, ső-t arra, hogy a különböző előadásök, összejövetelek fórumot teremtsenek az elmélet és a tapasztalatok tisztázására. Annak megértésére, hogy az ellentmondások életünk 'legapróbb mozzanataiban is jelen vannak, s hogy ez szükségszerű, nem riasz-.. tó, hanem cselekvésre késztető. A valóság bemutatásaA Mihalics Veronika Gyovai Judit ra csak ákkor okoz elbizonytalanodást vagy pesszimizmust, ha azzal együtt nem ad választási lehetőséget, és nem vázol fel távlatokat. GYOVAI JUDIT: — A tankönyvek egy része mintha nem hozzánk szólna. Nem érdekesen, érzelmekre is hatóan írnák. Még a történelemben is túl sok a számadat és a száraz tény. A tankönyvek -is ludasak abban, Ihogy sóik gyerek úgy érzi, a régebbi eszményképek megkoptak, egyes történelmi hősök- kliséfigurává váltak. Petőfi a lánglelkű költő. De ugyan milyen ember volt, minek örült és mi szegte kedvét? Hogyan élt? A tankönyvék jó része inkább csak ismereteket ad, de nem hat, nem késztet vitára. SZERKESZTŐSÉG: — Miként él a pedagógus a társadalmi nevelés lehetőségével? Kéri-e és megkapja-e az iskola, más szervek és szervezetek segítségét. Bevonja-e például a nevelő- munkába -a közéleti szerepet valló szülőket? MIHALICS VERONIKA. — Több -jó kezdeményezés van például a közművelődési intézmények és az iskolák együttműködésében. Mindez viszonylag új követelmény. Tapasztalható még értetlenség és elzárkózás is. Fellelhető helyenként az „azért iskola, hogy megtanítsa” szemlélet. Az „egy üzem egy iskola” mozgalom egyike volt az első törekvéseknek. Sajnos ennek -egyik fő célja, a munkára nevelés, a pályaválasztás segítése lassan elsikkadt, s maradt a brigádok iskolában végzett társadalmi munkája. Meggyőződésem szerint épp a gyerekek igénye fogja kikényszeríteni e lehetőségek teljesebb kihasználását. SZERKESZTŐSÉG: — Kellő hangsúlyt kap-e a szakmunkásfiatalok erkölcsi világnézeti nevelése? TÓTH ANNA: — A rövi- debb tanulmányi idő nem jelenti azt, hogy itt kevesebb voln-a az ilyen hatásléhető- ség. A szakmunkásképzőikben a -fiatalok ugyanúgy tanulnak világnézeti -tárgyakat, ugyanúgy működik a KISZ- szervezet vagy diákönkormányzat. Tény viszont, hogy az üzemeikbe 17—18 évesen kikerülő fiatalok nevelésében sok feladata van a munka Dr. Jávorszki András helynek, az üzemi KISZ- és szák szer vezeti bizottságoknak, s nem utolsó sorban a régi szakmunkásoknak, akik a szakmai gyakorlatok során — jó esetiben — nemcsak a mesterfogásokra, hanem emberségre, ,az értékek tiszteletére is tanítják a fiatalokat. Természetesen üzemenként, -műhelyenként, de még egyénenként is különböző, hogy mindez milyen szinten valósul meg. MIHALICS VERONIKA: — Másként befolyásolja a fiaital világnézetét, szemléletét -egy eredményesen gazdálkodó vállalati környezet, mint egy sok gonddal küszködő. Az üzemi párt, KISZ- és szakszervezeti fórumok, a klubok és közművelődési rendezvények, a termelési tanácskozások is lehetőséget adnák a világnézet formálására. A szakmunkásképzőkben végző fiatalok másfajta, ugyanakkor valósabb világot látnak, mint a csak Iskolapadban élő diákok. Elgondolkodtató, hogy a szakmun- káslf iata-lok. jelentkeznék elsősorban építőtáborokba, fizikai társadalmi munkára. Talán kevesebb az elméleti, világnézeti felikészültségük, ám itöbb a gyakorlati tapasztalatuk. Könnyebben megértik és magúkévá teszik, hogy -iskolájuk, munkahelyük építése, szépítése értelmes és nemes cselekedet. SZERKESZTŐSÉG: — Közelebb jutottunk-e a szocialista embereszményhez, mint tíz vagy ihász éve? DR. JÁVORSZKI ANDRÁS: — Ez egy idealizált személyiségkép volt, amely a valóságban! rt'tkán fordul elő. Az- ideálhoz képest talán visszaléptünk, a valóságos mércék a-laipján azonban előre. A -mai ember tele van ütközésekkel, gondokkal, személyisége összetett. Emiatt azonban nem rosszabb, csak életszerűbb. Most már valóságos errtbereket látunk, valósághű összefüggésekben, s ez a nevelőmu-n-kához is biztosabb alapokat ad. Vannak olyan, talán idealizáltnak -tetsző tulajdonságok, erkölcsi normák, amelyekből nem en-gedibetünk. Ezeket csak valóságos utakon, reális követelményekkel fokozatosan érhetjük el. Ma több gon-d és buktató van -mint korábban, mégis derűlátóbb vagyok, mint tíz vagy húsz éve. /