Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-03 / 232. szám

1985. október 3., csütörtök Somogyi Néplap 3 Kerek* asztal Senki sem születik világnézeti tisztánlátás­sal, az erkölcsi értékek tiszteletével. E voná­sok csak a nevelés, korántsem csak az isko­lai nevelés - folyamatában alakíthatók ki. A XIII. kongresszus a társadalmi fejlődésünket meghatározó kérdések között szólt az ifjúság erkölcsi-világnézeti neveléséről. A szerkesz­tőségben tartott kerekasztal-beszélgetésen a témáról, az erkölcsi és világnézeti nevelés helyzetéről és feladatairól mondott véle­ményt Mihalics Veronika, a megyei KISZ-bi- zottság első titkára, Tóth Anna megyei ifjú­ságpolitikai titkár, dr. Jávorszki András a ta­nítóképző főiskola tanára és Gyovai Judit, a kaposvári Munkácsy gimnázium KISZ-titkára. Szerkesztőségünket Bíró Ferenc képviselte. Erkölcs, világnézet, ifjúság SZERKESZTŐSÉG: — Az ifjúság erkölcsi-világnézeti arcáról igen szélsőséges vé­lemények hangzanak el. Iga­zuk van-e az aggodalmas­kodóknak? DR. JÁVORSZKI AND­RÁS: — A világnézet szere­pe lés funkciója sókat vál­tozott az elmúlt években, amiként * hangsúlyeltolódás következett be a világnézeti nevelésben is. A 60-as évek­ben *a társadalmi fellendü­lés időszakéiban kisebb hang­súlyt kaptak a társadalom­ra vonatkozó pézetük. Ugyan­akkor — mivel még hatot­tak a vallásos nevelés ,ma- ríaldVáin-yai — meghatározó volt a materialista világné­zet terjesztése, az ateisita nevelés. Időközben a társadalmi íejlődié|s új, bonyolult kér­déseket hozott, s ezzel együtt rendkívüli mértékben meg­nőtt a különböző nézetek formálásának jelentősége. Ma sokkal nagyabb a világ­nézeti neveléssel szembeni követelmény. Míg ugyanis a természetre vionátiko.zó néze­teknél a tudati megértés ele­gendő volt, a társadalmi kér­dések esetében ez csak ki­indulópont lehet,. Régebben eredménynek látszott, ha egy fiatal egyszerűen elfogadta a szocialista társadalmat. Ma ez kevés. Ma a világnézet­in,ek cselekvésre késztetőnek kell ..lennie. E változó köve­telményben látom a fiatal­sággal és annak erkölcsi vi­lágnézeti nevelésével kapcso­latos -megítélésbeli különb­ségek okát. A nevelés in­kább csak arra képes, hogy magyarázza a változó társa­dalmait, arra azonban nem, hogy mindezt úgy közvetít­se a fiataloknak, hagy a vi­lágnézet számukra cselekvé­si programot is adjon. Fia­taljaink nem rendelkeznek azokkal .a felkészültségi ele­mekkel, amelyekkel. ezt a bonyolult történetem idősza­kot meg tudnák emészteni. Nem kapnak kellő segítsé­get ahhoz, hogy a mai hely­zetből következő cselekvési utat megtalálják. A kérdés­re válaszolva tehát ez a fia­talság n;em jobb és nem rosszabb a korábbiaknál. Egyszerűen csak változott a helyzet, árnyaltabb és össze­tettebb lett a fiatalok meg­ítélése, s mások a követel­mények. MIHALICS VERONIKA. — A fiatalok életkorúik, társa­dalmi rétegződésük, helyze­tűik alapján túlságosan sok­félék ahhoz, hogy általában mondjunk róluk véleményt. Vannak a fiatalok világné­zetére jellemző sajátos vo­nások, ezek azonban nem választhatók el1 az egész tár­sadalom összefüggéseitől, je­lenségeitől. A mai fiatalok nagy része a hetvenes években kezdett nyitottá válni. Ha úgy tetszik, be­lecsöppenték a — nem egy­szer a felnőtték nemzedé­kében is bizonytalanságo­kat . okozó — ellentmon­dásosabb korba. S valló­ban nem mindig kapnak kellő segítséget ahhoz, hogy a bennük kialakult világné­zetet aprópénzre válthassák, hogy annak megfelelően tud­janak cselekedni. TÓTH ANNA: — Nemcsak a régebbi és újabb mércék egyidejű használata okozza a fiatalokkal .kapcsolatos ag­godalmakat. Nem vitatható például, hogy az utóbbi idő­ben megnőtt la beilleszkedé­si zavarókkal küzdő' fiatalok száma, akiknek a magatar­tásában szélsőséges megnyil­vánulások is tapasztalhatók. E jelenségek eredői között az ifjúságpolitikai gondok . is megtalálhatók. A tovább­tanulás és pályakezdés ne­hézségei, a lakáshoz jutás gondjai ... A fiatalok viliág- nézetét személyes helyzetük is befolyásolja. Érthetően érzékenyen reagálnak a ta­nult szocializmuskép és a tapasztalt valóság különb­ségeire. Ellentmondásokat érzékelnék, amelyeket ön­magukban nem tudnak fel­oldani, s igaz, hogy eb-ben a nevelíéisükre hivatott iin- iézményrendtezer'től, a csa­ládtól és a környezettől sem kapnak elég segítséget. A világnézeti, erkölcsi neve­lés új követelményeihez nem tudtunk időiben alkalmaz­kodni. GYOVAI JUDIT: — Gyak­ran mást 'látunk magunk körül, minit amiről tanulunk vagy olvasunk. A legtöbb fiatal tudja, hogy milyen életmód vagy ma-gafa-rtáls volna a helyes, közben azt ,lé-tja, hogy a felnőttek sem ■mindig úgy élnek, ahogy tő­lük elvárják. Talán ebből fakad a fiatalok szemére ve­tett közöny, vagy cinizmus. A fiatalok a maguk módján próbálnak válaszolni a fel­nőttek világában tapasztalt ellentmondásokra és sokszor hibás következtetést vonnak le. Sajnos a felnőttek nem­igen beszélnek velünk ilyen dolgokról. A tanárok az órá­kon l-eadjáik a tananyagot, arra már alig jut idő, hogy a saját életünkről -is beszél­jünk. A tanterv feszes, min­denki rohan: tanár, szülő és a diá|k is túlterhelitnek érzi magát. SZERKESZTŐSÉG: — A világnézeti, erkölcsi nevelés­ben az iskolának, a pedagó­gusoknak kulcsszerepük van. Mégis olykor az iskolától kérnek számon össztársa­dalmi feladatokat is. TÓTH ANNA: — Az if­júság nevelésével kapcsolat­ban azért hangsúlyozzuk a közös felelősséget, mert nem tudjuk pontosan megmonda­ni, hogy e folyamatban mii a szerepe a családnak, az is­kolának, a mozgalmaknak, a munkahelynek. Ez a közös felelősség megfoghatatlan, számonkérhetetlen. Ezért látszik néha egyszerűbbnek pusztán az iskolától sízámon- k-órni a világnézeti, erkölcsi nevelést. Az iskolától, amely nem szigetelhető el a társa­dalmi hatásoktól, s amely csak azokkal kölcsönhatás­ban lehet eredményes. MIHALICS VERONIKA. — Pontos munkamegosztásra lenne szükség mindazon szervek és intézménydk kö­zött, amelyek az if júság ne­velésére hivatottak. így szűnhet meg a-z egymásra mutogatás', vagy az a vitsiz- szásság, hagy időnként egy mozgalomtól', vagy egy in­tézménytől kérik számon az ifjúság nevelését. DR. JÁVORSZKI AND­RÁS: — A világnézeti neve­lés csak akkor lehet ered­ményes, ha az kapcsolódik a gyerek tapasztalataihoz. A materialista világnézet meg­győződéssé válásához tapasz­talatok kellenek. E téren megnőtt a diákönkormány- .zatok, az úttörőszövetség és a KISZ szerepe. Ezeknek a szervezeteknek 'kellene a társadalmi tapasztalatok s zer zéséh ez gyako r lót er epet adniuk. Lehetőséget ahhoz, hagy a fiatalok kipróbálhas­sák tűrőképességüket, a,z ér­dekeikért való harcolni tu­dást. A KISZ-t például so­kan azért bírálják, mert ezt vagy azt nem intézi el a fia­taloknak. Szerintem nem ez a KISZ dolga. -Lehetőséget kell adnia ahhoz, hogy a fiatal maga harcolihasson ki valamit. Arról beszélünk, ho-gy nő az egyén felelőssé­ge a társadalomban, s köz­ben valamiféle inkubátor­ban igyekszünk tartani a fiatalokat. Felnőtt egy olyan nemzedék, amelyet leszok­tattunk az öntevékenység­ről, a kezdeményezőkészség­ről. Kialakult egy beidegző­dés, miszerint azért van­nak, az intézmények és szer­vek, hogy elintézzék a kü­lönböző dolgokat. Eközben azt várjuk, hogy ötletekkel és kezdeményezésekkel áll­janak elő. Hogy lehetne áttörni ezt a bűvös kört? Apró dolgok­kal. Örülnünk kell a legap­róbb kezdeményezésnek még akkor is, ha úgy gondoljuk, hogy mi ennél jobba-t tud­nánk ajánlani. Korábban túl­ságosan viisszanyestük a fá'cs- káit, amelynek ma árnyékát szeretnénk' élvezni. Ha a fiatal végre aizt látja, hogy óda-figyelmek arra, amit .mond, legközdl'öhb már na­gyobbat, merészebbet gon­dol. MIHALICS VERONIKA. — Ezzel összefüggésben törek­szünk arra, ho-gy a KISZ- ben jobban, építsünk a kis közösségekre, hogy mon­dandónkat, akcióinkat, prog-‘ ramjainkat egyénhez szólób- bá tegyük. -Ehhez a mozgal­mon belüli szerkezeti válto­zásra is szükség van. Nem térhetünk ki. az elől, ha ,az ifjúság nevelését a KISZ-től k-érik számon. S bár igaz, hogy önmagában a,z ifjúsági mozgalom sem o-ldhat meg társadalmi gondokat, mégis­csak fontos, integráló és orientáló szerepe van a vi­lágnézeti nevelésben. Annál is inkább, mert a fiatalokat ■érő különféle hatások gyak­ran a KlSZ-munkában ösz- szegződn-ek. Hiszen, a társa­dalmi tapasztalatszerzésnek valóban ez az egyik ,,gya- korlóte.répe”. Jogosnak ér­zem az ezzel kapcsolatos kritikákat. Más kérdés, hogy aki bírál — vonatkozik ez a tagokra is —, nem mindig tesz is azért, hogy jobb le­gyen. Vannak jó kezdemé­nyezéseink, rendezvényeink és akcióink, az egész azon­ban valahogy mégsem áll össze. SZERKESZTŐSÉG: — Mi lehet ennek az oka? GYOVAI JUDIT: — Az, hogy ezen a pályán, több a kibic minit a játékos.... A 25—40 tagú iskolai alapszer­vezetben néha csak 4—5 em­ber végez érdemi KISZ- munkát, a többiek között vannak, akik szinte szégyel­lik, hogy a mozgalomhoz tar­toznak. Része van ebben annak, hogy a felnőttektől hallják: mire jó ez, írni haszna van? „Ne a vitakör­re menj édes fiam, inkább különórára, mert abból több hasznod lesz.'’ Az is igaz, hogy a KISZ alig tud olyan napi, számunkra is elérhető célokait mutatni, amiért le­hetne lelkesed-nii. Egyes jel­szavak és aranyigazságok oda vezettek, hogy vannak, akik az igaz dolgokra is kétkedőén,, előítéletekkel rea­gálnak. TÓTH ANNA: — Judit említette a gyerekek egy ré­szének passzivitását. Az okok között latoim, hogy a kezdeményezések inagy több- rége felülről építkezik, s alig akad öntevékenységre alapozó próbálkozás. Közre­játszik az is, hogy a gyere­kek azt látják: ebben a fo­rintokban', számokban és statisztikákban miért világ­ban a közösségi munkának, az önzetlenségnek és oda­adásnak nem mündig van rangja és -elismertsége. Ugyancsak Judit mondta, hogy az órákon nincs idő kötetlenebb vitákra, valódi meggyőzésre. Már csak azért sem lehet, mert a középis­kolákhoz értek a népesebb korosztályok. 38—40-es osz­tálylétszám, és rengeteg új tantervi követélmény mellett a legrátermettebb és felké­szültebb pedagógus sem tud tágabb értelemben is nevete ni. SZERKESZTŐSÉG: — Szó volt arról, hogy a fiatalok érzékenyen reagálnak az is­kolában tanultak és az isko­lán kívül látottak különb­ségeire. Hogyan képes ezt álhidalni a nevelő, s hogyan segítenek ebben a tanköny­vek? DR. JÁVORSZKI AND­RÁS: — Régen rossz, ha az iskolában tanult „saé-p dol­gokat” a valóság megkont­rázza. Ha a pedagógus nem a valóságból indul ki, való­ban létrejön a kétely, de eb­ben nem a valóság, hanem az -iskola a hibás. Vannak olyan kérdések, amelyekre nem tudunk kellő választ adni, és olyanok is, ahol a pedagógus személyiségétől, felkészültségétől függ, tud-e magyarázatot adni az ellent­mondásokra. A hallgatók élesen bírálják, ha valamiről idealizált képet próbálunk festeni, ugyanakkor nehezen viselik el a valóságot. Mit -tegyen ihat a tanár, ha el­riasztani sem akar, de hazud­ni sem? Leginkább olyasmit fogadnák el, ami tartalmaz­za ugyan az általuk is ta­pasztalt gondokat, de összes­ségében gyors „határidős” -megoldást ígér. Úgy látják, hogy van-nák bajok, de eze­ket a szocializmus megold­ja. Ehlhez szoktattuk őket hozzá. Felfoghatatlan és ri­asztó viszont számukra, ha azt -hallják, hogy egyes rész­letkérdésekben p’illanatny-ilag nincs okunk optimizmusra, a -megoldások távlatiak. Hogy a -n-agy ügy optimizmusa nem jelenik meg mindenna­pi -gond és ellentmondás kapcsán. A ma-i helyzet új fnaga-tartást, új megkö­zelési módokat köve­tel. Ehhez képest fiataljaink tűrőképessége rendkívül ala­csony. A tankönyvek óhatat­lanul fázislk.ieséssel követik a valóságot, hiszen a világ­nézeti tudományágakban olyan gyors -mozgások van­nak, ho-gy azokat inkább csak forrásszemléletű okta­tással lehetne követni. Érzé­kelni kellene a hallgatóknak, hogy ez a tudományág együtt fejlődik-e a valósággal. Az egyes tankönyvek között a világnézeti n-ev-elés szem­pontjából vannak jobbak és kevésbé jók. Nagyobb baj, hogy a tankönyvek az álta­lános iskolától az egyetemig nem egységes felfogás alap­ján, egymásra épülve készül­nek. MIHALICS VERONIKA. — A valóság gyorsabban válto­zik mint az azt tükröző tan­anyag, -vagy a propaganda. Tény, hogy gyakran késve reagálunk és leegyszerűsítve magyarázunk dolgokat. En­nek ellenére azt tapasztalom, egyre nagyobb a törekvés a valósághoz való közelítésre, ső-t arra, hogy a különböző előadásök, összejövetelek fó­rumot teremtsenek az elmé­let és a tapasztalatok tisztá­zására. Annak megértésére, hogy az ellentmondások éle­tünk 'legapróbb mozzanatai­ban is jelen vannak, s hogy ez szükségszerű, nem riasz-.. tó, hanem cselekvésre kész­tető. A valóság bemutatása­A Mihalics Veronika Gyovai Judit ra csak ákkor okoz elbizony­talanodást vagy pesszimiz­must, ha azzal együtt nem ad választási lehetőséget, és nem vázol fel távlatokat. GYOVAI JUDIT: — A tan­könyvek egy része mintha nem hozzánk szólna. Nem érdekesen, érzelmekre is ha­tóan írnák. Még a történe­lemben is túl sok a szám­adat és a száraz tény. A tankönyvek -is ludasak ab­ban, Ihogy sóik gyerek úgy érzi, a régebbi eszményké­pek megkoptak, egyes törté­nelmi hősök- kliséfigurává váltak. Petőfi a lánglelkű költő. De ugyan milyen em­ber volt, minek örült és mi szegte kedvét? Hogyan élt? A tankönyvék jó része in­kább csak ismereteket ad, de nem hat, nem késztet vitára. SZERKESZTŐSÉG: — Mi­ként él a pedagógus a tár­sadalmi nevelés lehetőségé­vel? Kéri-e és megkapja-e az iskola, más szervek és szervezetek segítségét. Be­vonja-e például a nevelő- munkába -a közéleti szerepet valló szülőket? MIHALICS VERONIKA. — Több -jó kezdeményezés van például a közművelődési in­tézmények és az iskolák együttműködésében. Mindez viszonylag új követelmény. Tapasztalható még értetlen­ség és elzárkózás is. Fellel­hető helyenként az „azért iskola, hogy megtanítsa” szemlélet. Az „egy üzem egy iskola” mozgalom egyike volt az első törekvéseknek. Sajnos ennek -egyik fő cél­ja, a munkára nevelés, a pályaválasztás segítése las­san elsikkadt, s maradt a brigádok iskolában végzett társadalmi munkája. Meg­győződésem szerint épp a gyerekek igénye fogja ki­kényszeríteni e lehetőségek teljesebb kihasználását. SZERKESZTŐSÉG: — Kel­lő hangsúlyt kap-e a szak­munkásfiatalok erkölcsi vi­lágnézeti nevelése? TÓTH ANNA: — A rövi- debb tanulmányi idő nem jelenti azt, hogy itt kevesebb voln-a az ilyen hatásléhető- ség. A szakmunkásképzőikben a -fiatalok ugyanúgy tanul­nak világnézeti -tárgyakat, ugyanúgy működik a KISZ- szervezet vagy diákönkor­mányzat. Tény viszont, hogy az üzemeikbe 17—18 évesen kikerülő fiatalok nevelésében sok feladata van a munka ­Dr. Jávorszki András helynek, az üzemi KISZ- és szák szer vezeti bizottságok­nak, s nem utolsó sorban a régi szakmunkásoknak, akik a szakmai gyakorlatok során — jó esetiben — nemcsak a mesterfogásokra, hanem em­berségre, ,az értékek tiszte­letére is tanítják a fiatalo­kat. Természetesen üzemen­ként, -műhelyenként, de még egyénenként is különböző, hogy mindez milyen szinten valósul meg. MIHALICS VERONIKA: — Másként befolyásolja a fia­ital világnézetét, szemléletét -egy eredményesen gazdálko­dó vállalati környezet, mint egy sok gonddal küszködő. Az üzemi párt, KISZ- és szakszervezeti fórumok, a klubok és közművelődési rendezvények, a termelési tanácskozások is lehetőséget adnák a világnézet formálá­sára. A szakmunkásképzők­ben végző fiatalok másfajta, ugyanakkor valósabb világot látnak, mint a csak Iskola­padban élő diákok. Elgon­dolkodtató, hogy a szakmun- káslf iata-lok. jelentkeznék el­sősorban építőtáborokba, fi­zikai társadalmi munkára. Talán kevesebb az elméleti, világnézeti felikészültségük, ám itöbb a gyakorlati tapasz­talatuk. Könnyebben megér­tik és magúkévá teszik, hogy -iskolájuk, munkahelyük építése, szépítése értelmes és nemes cselekedet. SZERKESZTŐSÉG: — Kö­zelebb jutottunk-e a szocia­lista embereszményhez, mint tíz vagy ihász éve? DR. JÁVORSZKI AND­RÁS: — Ez egy idealizált személyiségkép volt, amely a valóságban! rt'tkán fordul elő. Az- ideálhoz képest talán visszaléptünk, a valóságos mércék a-laipján azonban elő­re. A -mai ember tele van ütközésekkel, gondokkal, sze­mélyisége összetett. Emiatt azonban nem rosszabb, csak életszerűbb. Most már való­ságos errtbereket látunk, va­lósághű összefüggésekben, s ez a nevelőmu-n-kához is biz­tosabb alapokat ad. Vannak olyan, talán idea­lizáltnak -tetsző tulajdonsá­gok, erkölcsi normák, ame­lyekből nem en-gedibetünk. Ezeket csak valóságos uta­kon, reális követelmények­kel fokozatosan érhetjük el. Ma több gon-d és buktató van -mint korábban, mégis derűlátóbb vagyok, mint tíz vagy húsz éve. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom