Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-18 / 245. szám

1985. október 18., péntek Somogyi Néplap 5 VERSEKKEL IS GYÓGYÍT HÉTVÉGI tájoló Diáikidélután várja a 19-én 16 órától nonstop műsorral a fiatalokat Kaposváron a Kilián György Ifjúsági és Űttörő-művelődési Központ­ban. A görög folklór jegyé­ben fogant rendezvényen fellép a Szirtosz együttes. Táncház és görög éteűikülön- legességék várják az érdeklő­dőket. A pantomim kedvelői­nek ajánljuk Dvorák Gábor műsorát, a társas rendezvé­nyék résztvevőit pedig vetél­kedő és videodiszkó szóra­koztatja. Az arrajárók ugyanott megtekinthetik a Táncsics Mihály gimnázium tanulóinak kiállítását is. Kedden 18 órától a politi­kai fórum rendezvénysoroza­tának nyitányaként dr. Ba­lázs József, a Magyar Kül­ügyi Intézet tudományos osz­tályvezetője tart előadást A kelet—nyugati kapcsolatok a 80-as evek közepén címmel. A -marcali helyőrségi mű­velődési otthon szervezésében egésznapos rendezvénysorozat várja szombaton reggel 7 óra 30 perckor a családokat, ér­deklődőket. A mesztegnyői halásztanyára kisvasút szál­lítja a horgászverseny-, lo- vaslbemutató- és a játőkked- velő közönséget. Az Együtt a családdal címmel meghirde­tett programot szalonnasütés zárja. (Katonapolitikai tájékoztató keretében Tóth Ferenc alez­redes tart előadást a marca­li helyőrségi művelődési köz­pontban hétfőn, 15 órákor. Szüreti felvonulás várja Barcs lakóit jó idő esetén vasárnap délután. Múzeumi délelőttre hív Kaposváron dr. Takács Éva. S Pallos Piroska és Varga Éva. A matinén Ruhák, ko­rok, mesterek címmel vetíte­nek filmet a gyerekeknek, majd bemutatják a történeti osztályt. Ugyancsak a Rippl- Rónai múzeumban nyílik kedden Muray Róbert festő kiállítása, valamint egy ma­dárfotókat és odulakó mada­rakat bemutató fotókiállítás. A tárlatlátogatók figyelmébe ajánljuk Kecskeméti Sándor keramikusművész kiállítását a Kaposvári Galériában. Csurgón a művelődési ház­ban hétfőn nyitja meg Kor- niss György festőművész ki­állítását Sipos Tamás mű­vészettörténész. A vásárlással egybekötött tárlat anyagát a budapesti Zichy alkotóközös­ség anyagából válogatták össze. A Taűilinni Trió kamara- hangversenye várja a ko­molyzene kedvelőit hétfőn fél nyolckor a kaposvári zeneiskola hangversenyter­mében. Az Észt SZSZK mű­vészeiből 1975-ben alakult kamaraegyüttes tagja Jurij Gerrec hegedű, Tornas Vel­mek gordonka- és Valdur Roots zongoraművész. Re­pertoárjukon számunkra még ismeretlen szovjet zeneszer­zők (Rjaets, K-uiberg, Parsa- danjan) művei, valamint Sasztakovics szerepel. Végezetül a nagyatádiak fiigyeimébe ajánljuk azt a szombati rendezvénysoroza­tot, amely a „fiatalok háza” keretében a Gábor Andor Művelődési Központban szó­rakoztatja a résztvevőket. A Fotóműterem című program­ban mindenki részese lehet az önportrékészítésnek. A berendezett műteremben ké­szített fotókat novemberben a nagyközönség is megte­kintheti. A videojátékot, „tájékozottság-totót” és a Vi­dám közösségi játékokat Nagy Bandó András humo­rista műsora követi. A színes délutáni programot diszkó zárja. Szántódpusztán a Kőhegyi szőlőhegy története címmel rendezett pincekiállítás (ké­pünkön) várja az érdeklődő­ket. Uj színfoltok a tabi közművelődésben Népművészeti kiállítás Népművészet, hagyomá­nyok, újítások címmel ki­állítás nyílt tegnap a Nép­rajzi Múzeumban. Az átfogó tárlat eredeti tárgyakkal!, fo­tókkal és más dokumentu­mokkal szemlélteti a XIX-— XX. századi magyar nép­művészet sokszínűségét és változásait, valamint a mű­faj tudományos és művésze­ti megismerésének, a nép­művészet felfedezésének fo­lyamatát. A bemutató anyaga átte­kintést nyújt azokról a tárgyegyüttesekről, amelye­ket készítőik saját haszná­latra alkottak és formáltak meg: az egyszerűbb szerszá­mok, az ételkészítés eszkö­zei, a ruházkodás darabjai, a bútorok és a lakásdíszek vallónak a vidékenként el­térő stílusokról és jellegze­tességekről. E mellett bemu­tatja a tárlat a paraszti ipa­rosok és céhes mesterembe­rek legjellegzetesebb mun­káit. Kaposvár versmondóként, diasorozatok alkotójaként, útiélmények megosztó jakén t is megismerhette azt a gaz­dag életű orvost, akit Albert Áronnak hívnak. S akinek varázsos egyénisége nem il­leszthető sémába. — Amikor a megyei könyv­tárt Vörösmarty Gondolatok a könyvtárban vagy a La- tinca művelődési házat Ju­hász Gyula A munkásotthon homlokára című versével avatta, mit szóltak a kollé­gák, hogy a fehérköpenyes hivatás egyik képviselője ki­áll az emberek elé és elő­adóművészként szerepel? Szürkéskék szeme nem bo­rul el. Mintha szikra pat­tanna belőle. — Akkoriban voltak kol­légák, akik NB Ill-as mér­kőzést vezettek ... Nekem hasonló receptet sohasem írt fel a közönség. Azt hiszem, vannak az írásnak olyan tehetségei, akik pusztán egy-egy ember lakókörnyezete alapján pon­tos és jó regényt tudnának írni az illetőről. Dr. Albert Áronék lakásáról alighanem többkötetes mű kerekedne. A tüdőgyógy-intézet terüle­tén, csöndes zugba épült, fe­nyők övezte — az ágakon mókusok surrannak — kis- kastélyban laknak ők is. Va­lóságos télikertté alakult az előszoba, ahol nemcsak a különleges növények, hanem Mió és a kölyke is kitűnően érzi magát. A szobák nem berendezésükkel tüntetnek: a szellem összkomfortja ez! Könyvek ezrei: Németh László összes, Karinthy, Fe­kete István, Elias Canetti, különleges kiadású bibliák. Ki győzné sorolni? Idegen nyelvű művek. Éppen Canetti egyik drámáját fordította le. — Egyszer betegünk volt egy ismert színész. Bevittem hozzá a Hamlet angol ere­detijét és Arany fordítását. Csodálkozott, hogy mennyi a szellem a pontos magyarí­tásban ! Nincs benne semmi csi- náltság, semmi, amire azt mondhatnánk: nem termé­szetes. Ezért aztán, amikor lemezeiről faggatom — vala­ha kórusban is énekelt Ka­posváron —, azt mondja: számára nincs könnyű- és komolyzene, csak jó és rossz zene van. Attól függ, mitől fáradt el; aszerint választja a pihentető, kikapcsoló muzsi­kát. Kovács Katit, Bartókot, Mozartot, Beethovent... — A vitrinben kitünteté­sek sora. A Szocialista Kul­túráért és a TIT koszorús jelvényén kívül a Hazafias Népfronté és munkásőrki- tüntetések is. — Az életemhez tartoznak az orvosi tevékenységen kí­vül más közéleti munkák is. Tizenöt éve vagyok munkás­őr. A Haza Szolgálatáért ezüst és arany fokozata, a Kiváló Munkásőr kitüntetés, a Fegyveres Szolgálatért érem bizonyítja. Az intézeti munkáért kaptam a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. Nem akarok csigaházba hú­zódva élni. Tagja Vagyok a nagyközségi pártbizottságnak Berkiben és a népfront me­gyei bizottságának. Az inté­zet igényli tőlem, támogatja a különböző tevékenységi formákat. Hosszan lekötnek plakett­jei, tuniszi, indiai, máltai, közép-ázsiai, kanári-szige­teki tárgyemlékei. Tudom ró­la, hogy országos egészség- ügyi audiovizuális pályáza­tokon több díjat nyert ösz- szeállításaival. S érzem, hogy ebből a lakásból gyűrűzött szét Mosdósra az a szelle­miség, amely a gyógyintézet művelődési épületében ' elő­adóestekben, kiállításokban, öntevékeny művészeti for­mákban kamatozott, országos hírnévre téve szert. — Meggyőződésem, hogy nemcsak az orvosnak, ha­nem az egészségügy minden dolgozójának széles körű ér­deklődéssel. ismeretekkel kell rendelkeznie, hogy iga­zi kapcsolat alakuljon ki köztük és a betegek között. Engem csakugyan érdekel, hogy mit tud a Class Domi- nátor. mennyi gabona ter­mett egy hektáron Somogy­bán. Baranyában vagy Tol­nában, ahonnan a betegeink érkeznek. Minden beszélgetésnek vé­ge^ kell vetni egyszer. Most is így van ez — sajnálatom­ra. Vajon Albert Áron me­lyik korongot tette fel a le­mezjátszóra távozásunk után? Leskó László Fotó Makai Károly A teljesség Húsz évnyi távolságból zeng egy hang, ha az ő ne­vét kiejti valaki. Váci Mi­hály versét hallom zsolozs- mázni gyönyörűen: orgánu­ma állja a versenyt a legne­vesebb színészekével. A Pa­rasztlegenda című vers el­hangzásakor ott ült a me­gyei könyvtár nagytermében a költő is. — Mondott-e valamit Vá­ci Mihály az est után? — Odajött, a kezét nyúj­totta ... Nem érti, mondta, hogyan tudhatom én a pa­raszti bánatot, élettragédiát így megszólaltatni. Falun születtem, gyerekkori bará­taim is falusi gyerekek vol­tak. A versmondó főorvos hang­ja ma is harangszó-szép. Dr. Albert Áron, a mosdósi több mint négyszáz szemé­lyes tüdőgyógyintézet egyik felnőttosztályának vezetője nem kívánkozik újságcikké emlékezni életét. Mi lennénk szegényebbek enélkül. .. Ar­ról a faluról kérdezem. — Egyházasharasztinak hívják, Baranyában találha­tó. De a família gyökerei Erdélybe nyúlnak vissza. Apám körjegyző volt a sely- lyei években. Negyvennégy­ben a nyilasok internálták, ötven,ben kényszernyugdí­jazták. De 1969-ben elégté­telt kapott: rehabilitálták, és 19-es vöröskatona-múltjáért megkapta az emlékérmet. Hárman voltunk testvérek... A neves író, Albert Gábor is közéjük tartozik. Friss re­gényét ott látom bátyja író- aszalán, akit a pécsi diák­évekről faggatok. — Pécs iránt máig nosz­talgiám van, pezsgő szellemi életet élt akkoriban. Mi, diá­kok sem voltunk tétlenek. Egyszer egy színi előadá­sunkra betévedt Németh An­tal, a Nemzeti Színház igaz­gatója. Előadás után odahí­vott és néhány soros levelet adott át: az állt benne, hogy Albert Áront felvételi nél­kül fel kell venni a színifő­iskolára. Apámat akkor in­ternálták a nyilasok, így meg sem próbáltam. Az orvostu­dományi egyetem hallgatója lettem. Abban a nagy meg­tiszteltetésben volt részem, hogy másodéves koromtól Szentágothai professzor úr mellett dolgozhattam az ana­tómiai intézetben. A dokto­rátus után még öt évig dol­goztam ott. — Azután Kaposvár kö­vetkezett. — Igen, ide pályáztam, és 1955. szeptember 1-jével a megyei kórház mellkassebé­szetére kerültem. Később tüdőgyógyászati szakvizsgát tettem, és 1959-től 1964-ig a megyei tüdőgondozóban dol­goztam. Hatvannégytől va­gyok Mosdóson. Feleségem a megyei kórház gyermekosz­tályán főorvos. AZ ISMERETLEN LISZT Méltatást írni Tusa Erzsé­bet és Lantos István pia- nisztikus felkészültségéről közhelyek halmozásával érne feli ezért csupán a rend ked­véért jegyzem meg: játéká­nak virtuozitásával, össze­szokottságával és stiláris biztonságával szinte tűzbe hozta a szép számú közön­séget szerda este a kapos­vári zeneiskolában a két, még a híresen erős magyar mezőnyben is kiemelkedő tudásúnak számító zongora- művész. Hadd szóljunk in­kább arról a nemes külde­tésről, arról az elhivatottság­ról. megszállottságról, amely- lyel Tusa és Lantos az is­meretlen vagy alig ismert Liszt Ferenc nyomába sze­gődött, s árnyaltabbá teszi a róla alkotott képünket — éppen néhány hónappal születésének 175. és halálá­nak 100. évfordulója előtt. Mindketten „előre meg­fontolt szándékkal” csök­kentették a siker esélyét azzal, hogy egyetlenegyet sem tűztek műsorra az iga­zán nevezetes és népszerű Liszt-szerzemények közül. Hiába vártuk a Vándorévek ciklus vagy a Transzcen­dens etűdök sorozatának ér­zelmes vagy szinte robba- nóan drámai darabjait, a nagy h-moll szonáta páto­szát, a Donizetti-, Bellini- és Verdi-átiratok eleganciáját. A francia, német, olasz szel­lemi hatásokat zseniálisan ötvöző világvándor arcképe helyett a magyar Lisztről szólt az előadás, olyan négy­kezes, kétzongorás és szóló­művek felidézésével, ame­lyeket jórészt éppen a két kiváló pianista jóvoltából fedezhetett föl a zenei köz­vélemény. Aligha kétséges persze, hogy például a Patetikus koncert, az Egykor vagy a XVI. magyar rapszódia nem tartozik a „hírhedett ze­nész” elsőrangú remekei kö­zé, amint a Karácsonyfa cí­mű sorozat darabjai sem; sőt Teleki, Petőfi, Deák ze­nei portréjának értékét is sokan vitatják. Egyikben- másikban a sodró szenve­dély és a nemzeti érzés ve­hemenciája hivatott csupán pótolni a hiányzó mélységet és megformáltságot, a csár­dás lendülete ad igazi népi- séget. Mégis gyönyörű és megható bizonyítékai ezek az alkotások Liszt Ferenc szakadatlan gyökérkeresésé­nek, honszeretetének; egy­szersmind bizonyítékai an­nak, hogy a nemzeti jelleg­nek nem feltétlenül kell a népiségből táplálkoznia. Az illékony esztétikai szép­ség mellett ily módon egy nagy életmű további fölfe­dezésére, elemzésére is kész­tetést kaptunk Tusa Erzsé­bettől és Lantos Istvántól. S ennél többet művész aligha adhat. Lengyel András Ezekben a hetekben las­san benépesülnek a tabi művelődési központ helyi­ségei. Mostanában kezdőd­nek a gyerekeket, fiatalokat, felnőtteket váró szakkörök, foglalkozások. Évek óta népszerű a kézimunka- és a sakkszakkör, a nyugdíjas­klub, a német nyelvtanfo­lyam. A honismereti felada­tot ellátó amatőr filmesek is folytatják hasznos tevé­kenységüket. Továbbra is itt tartja próbáit a népdal­éneklő kör, a citerazenekar, a vegyes kar, az irodalmi és néptánccsoport. Az eddigiek mellett azonban lehetőség nyílt új tanfolyamok indí­tására is. Eddig megfelelő oktató hiányában csak az iskolában működött rajzszakkör, az idén azonban egy fiatal por­celánfestő szakember vállal­kozott a foglalkozások veze­tésére. A gyerekeket a raj­zolás mellett szobrásakodás és egyéb kézügyességet, lá­tásmódot fejlesztő tevékeny­ségek is várják. Ugyancsak újdonság az öt-tíz évesek számára meghirdetett ritmi­kus gimnasztika. Máris igen sokan jelentkeztek a gitár­tanfolyamra. A résztvevők koruknak, érdeklődésüknek megfelelően különféle stí­lusokkal foglalkoznak majd. Tavaly nagy sikere volt a legkisebbek elektronikai szakkörének; ez évben a művelődési központ megyei támogatással vásárolt egy Commodore—64 típusú szá­mítógépet, s most már a felnőttek is megtanulhatják a gép kezelését, a Videoton tabi gyáregysége mérnöké­nek vezetésével. Az ifjúsági szabadidőklub, amely nyár eleje óta naponta működött, szeptembertől helyhiány miatt csak a hét egyik nap­ján, csütörtökön délután várja az olvasni, videózni, sportolni vágyó fiatalokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom