Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-18 / 245. szám

1985. október 18., péntek Somogyi Néplap 3 A tagság segítése — a közösség segítségével A szövetkezeti vezetésről tanácskozott a Teszöv elnöksége TIÍ tplplvrp költözött a Hunor Kesztyű- és Bőrruházati Vállalat marcali '“'J UGIOjJi tCljr 10 üzeme. A korábbinál háromszor nagyobb alapterületen 13 új Lasch gépet helyezitek el. Az új gépeken nyugati rendelésre dolgoznak, elsősorban Ka­nadának. 1000 pár irhakesztyűt és 550 pár lovaglókesztyűt gyártanak még ebben az év­ben. Aranykorona helyett ,,pontozás” Új földértékelés Somogybán Könnyű nektek, magas aranykorona-értékű földie­ken gazdálkodtok — hall­hattuk gyakorta a gazdál­kodóktól, a termelőszövetke­zeti szakemberektől!), mert még a közelmúltban is a mezőgazdasági nagyüzemek termőhelyi megítélésében döntő szierepet játszott, a „kategóriába” sorolásnál mértékadó szempontként ke­rült latba az aranykorona- érték. Amikor ez az érték­rend az utóbbi években szó­ba került, fölmerült a kér­dés: miért tekintik még ma is meghatározónak a földek évszázaddal ezelőtti minősí­tését. Hiszen ha a talaj át­lagos adottsága nem is vál­tozott, a valós termőérték számottevően eltér a régi­től. Több mint száz évvel ezélőta, 1858-tól 1866-ig az akkori Ausztria—Magyaror­szág területén verték és for­galmazták az arany koronát. Ez a pénz volt az az érték­beli egység, amelyben aka- teszteri fölméréskor a földek évi tiszta jövedelmét meg­állapították. E módszer igen sokáig állta a próbáit. Hogy meddig? Az MTESZ Somogy Megyei Szervezetének kiad­ványában, a Somogyi Mű­szaki Szemle legújabb szá­mában olvashatjuk Sovák Jenő mezőgazdásznak, a me­gyei földhivatal munkatár­sának Üj földértékelés So­mogybán című írását, s ab­ban a következő megálla­pítást: megyénk hat „becs­lőjárásra” van felosztva je­lenleg is, és ez 1875 óta ér­vényes. Ilyen a csurgói, az igali, a kaposvári, a karádi és még további két körzet, s ez tulajdonképpen Ferenc József ikorában a közigazga­tási egységek határát, illet­ve azok központját mutatta. „Az egy-egy osztályozási vi­dékhez tartozó mintegy 15— 20 községben — minden mű­velési ágban és minőségi osztályban — az aranykoro­na-értéket átlagolták, és ezen vidékek községeinek átlaga kötelező volt a tér­ség minden községiére .. ” A szakember a . már em­lített cikkben utal a Mi­nisztertanács hat évvel ez­előtti határozatára. Ez ki­mondja: a témával kapcso­latos 1875. évi VII. törvény­cikk szerinti földértékelés korszerűtlen, s 1981 és 1985 között országosan él kelül vé­gezni az úgynevezett minta­teres földértékelést. Somogy­bán a 150—200 centiméter mélységből vett minták a Kaposvári Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás ta- 1-ajilaboratóriumába kerül­tek, s a vizsgálat nyomán adoitt pontértékelés — a szerző szavaival élve — tel­jesen helyrebillentette az egyensúlyt a teljesen irreá­lis aranykorona-érték és a valóság között. Érdekes képet mutat a régi és az új földértékelés összevetése néhány somogyi községben. Nagybajomban az első osztályú szántó pél­dául 46 aranykoronát „ér”, az azonos adottságú Kuta­son 29-et. A somogyi ho­mokháton elterülő nagyatá­di termelőszövetkezet arany­korona-átlaga 17, a külső-so­mogyi területen levő mer- nyei téeszé — ahol jobbak az adottságok — 14 arany­korona. Az új földértékelés szerint viszont ezeknek a községeknek a szántóterüle­te egészen más értékűnek minősül: Nagybajom átlaga 26, Kutasé 32, Nagyatádé 31, Mennyéé 49 pont. A pontértékeken alapuló, megerősített eredmények a megye háromnegyed részére vonatkozóan már rendelke­zésünkre állnak, s eziek megfelelnek az előírásnak. Az új földértékelésben or­szágszerte, így Somogybán is a természeti tényezők össz­hatása érvényesül. H. F. Energiatakarékos fényforrások Keresett termékek itthon és külföldön egyaránt a Tungsram Rt energiatakaré­kos fényforrásai, köztük a fénycsövek, a PAR-lámpák, a nátriumizzók és a halogén­lámpák. Ezekből a korsze­rű, a hagyományos izzóknál 15—20 százaléknál kevesebb elekrtomos energiát fo­gyasztó fényforrásokból a nagyvállalat budapesti, vá­ci és nagykanizsai gyárai­ban évről évre számotte­vően növelik a termelést. Az idén, az év végéig összesen mintegy 20 százalékkal több energiatakarékos izzót szál­lítanak partnereiknek, mint a múlt évben, s jövőre is ha­sonló termelésbővítéssel szá­molnak. Az energiatakarékos égők közül a PAR-izzókat tér­megvilágításra használják, főleg kirakatokban, váróter­mekben, uszodákban, sport- csarnokokban és szállodák­ban. A nátriumlámpák köz­világítási célokat szolgálnak. A hazai utcákon, tereken fokozatosan ezekre a nagy teljesítményű 400 wattos tí­pusokra csehélik ki a kan­deláberek izzóit, mert a ko­rábbi lámpáknál lényegesen erősebb fényt bocsátanak ki, ugyanakkor jóval kisebb a fogyasztásuk. Külföldön már lakásokban is használnak nátriumégő­ket, igaz, kisebb teljesítmé­nyűeket, 75 wattos izzókat. Ezek gyártását nemrég kezd­ték meg a Tungsramban. Az új nátriumégőket nálunk egyelőre a középületekben lévő termek megvilágításá­hoz vásárolják. A magyar lakásokban az energiataka­rékos lámpák közül a fény­csövek iránt a legnagyobb az érdeklődés, bár ezekből még nem igény szerinti mennyiségben állítanak elő, mert a hozzá szükséges ar­matúrát is a Tugsram ké­szíti, s kapacitásuk még szű­kös. Tanúi lehettünk — és ma is tapasztalhatjuk —, hogy egy-egy közös gazdaság erő­södése vagy gyengülése nagy­részt az adott szövetkezet vezetésének — elnökének, szakirányítóinak, vezetősé­gének — erényeihez, illetve hibáihoz vezethető vissza. Ennek nem mond ellent, hogy az eredmények alaku­lásában az egész közösségnek van meghatározó szerepe, közrejátszanak közgazdasági és természeti tényezőket is a helyzet formálásában. A ve­zetés testületé a tagság meg­bízásából működteti az egész gazdálkodási szerkezetet — szervez, erőforrásokat moz­gósít, előre vivő célokat ajánl elfogadásra —, s ha mindezt a feladatot jól látja el, a gazdaság egésze hasz­nát látja, ha viszont nem, ennek az egész közösség vallja kárát. Milyen a szö­vetkezeti vezetés helyzete, struktúrája, munkájának ha­tékonysága Somogybán, s miként érvényesülnek a de­mokratikus vezetés elvei — ezekre a kérdésekre válaszolt a Mezőgazdasági Termelő- szövetkezetek Somogy Me­gyei Szövetsége elnöksége elé tárt elemzésében tegnap Prjevara Pál, a Teszöv tit­kárhelyettese. A vita megerősítette a megállapításokat, s mindaz, amit az elnökség tagjai el­mondtak, illetve dr. Sáray György, a TOT főosztályve­zetője a felszólalásában szó­vá tett, az írásos előterjesz­téssel és a szóbeli kiegészí­téssel együtt érdemes arra, hogy a somogyi szövetkeze­tek vezetői is megismerjék és megszívleljék. A vizsgálódás végkövetkeztetése akár meg­nyugtató is lehetne — a me­gye szövetkezeteinek vezeté­sében érvényesülnek a szö­vetkezeti alapelvek és sa­játosságok, a testületek mű­ködése rendeltetésszerű, egy­re jobban kibontakozik a szövetkezeti demokrácia —, de olvashattunk az előter­jesztésben, hallhattunk a vi­tában olyan mondatokat is, amelyek további tennivaló­kat sürgetnek, megoldásra váró gondokat jeleznek. Előbbre kell lépni például a demokratizmus és a tulaj­donosi szemlélet erősítésé­ben. A belső, logikai köve­telményekhez igazodva, ajánlatos /kialakítani a szö­vetkezetek irányító szerve­zeteit Bogó László, a Te­szöv titkára mondta: a tag­ság okkal várja vezetőitől, hogy hozzásegítsék. a közös­séget az életkörülmények javításához, s minthogy az idei gazdasági tervek telje­sítésével sok helyütt adósak maradnak, a vezetőknek föl kell készülniük arra, hogy cáfolhatatlan érveikkel in­dokolják a kiesések okait. A vezétői utánpótlással sem lehetünk elégedettek, pedig szükség lenne rá, hi­szen bármikor előfordulhat, hogy valakinek vezetői tisz­tet kell betöltenie, s gon­dot okozhat, ha erre nincs alkalmas személy az adoitt szövetkezetben. A TOT fő­osztályvezetőjétől hallottuk: nem mindenütt „nőttek fel” a szakmai irányítók arra a feladatra, hogy a közvetlen vezetésben minden tekintet­ben felkészült társak legye­nek, s helyenként a vá­lasztott testületek alkalmas­sága is vitatható, az össze­tétel akadályozhatja az együttgondolkodást. Amikor a szövetkezeti ve­zetők megkapják a tagság bizalmát és vállalják tiszt­ségüket, egyúttal nagy fe­lelősséget vesznek a válluk- ra. A közösség megbízásá­nak csak akkor felelhetnek meg, ha tiszteletben tartják a szövetkezeti demokráciát, biztosítják a tagság beleszó­lási és rákérdezési jogát. Ahol ezt elfelejtik, ott alig­ha erősödik a közös tulaj­don szövetkezeti jellege, s csak idő kérdése, mikor vonják meg bizalmukat a vezetőktől a szövetkezeti gazdák. H. F. Korszerű önkiszolgáló bolt Somogysárdon Hatmillió forintért újította föl az áfész A kaposvári áfész az el­múlt években nagy figyelmet fordított a korszerűtlen bol­tok felújítására. Csak a volt mezőcsok onya—somogysárdi áfész területén eddig mint­egy húszmillió forintot köl­töttek rá. Somogyjád Hetes, Osztopán után tegnap Só­in ogyváron avatták föl az újjáépített vegyes üzletet amelyen részt vett Kálmán Sándor, a kaposvári pártbi­zottság titkára. Tavaly nyá­ron kezdődött az építkezés, hatmillió forintot fordított az áfész a bővítésre, a kor­szerű berendezések megvá­sárlására. Sudár János, az áfész területi igazgatója el­mondta, hogy a negyedszá­zada üzemelő bolt ugyan­csak, „megérett” az átalakí­tásra. — Somogysárdon és a környező kis településeken kétezer ember él, szükség van a színvonalas alapellá­tásra. — mondta. — Két és félmillió forint értékű áru­alappá! nyitunk, a tervek szerint havi egymillió-hat­százezer forint forgalomra számítunk, ez négyszázezer forinttal több, mint a régi üzletben. Induláskor olyan hiánycikkeknek számító áruk is megtalálhatók a polcokon, mint az étolaj, a fűszerpap­rika. Lesz keresett híradás­technikai, műszaki termék is, mint például színes té­vé és mosógép. Reméljük, hogy folyamatosan tudjuk biztosítani ezt a kínálatot. Az eladótérrel azonos nagyságú 200 négyzetméternyi a rak­tárterület, ez manapság már elengedhetetlenül szükséges a korszerű technikával üze­melő boltokban. Kiegészítő tevékenységként tüzelőanya­got is forgalmazunk, így a falusi lakosság helyben meg­vásárolhatja a szenet, nem kell fuvarra költeni. Dr. László Jenő, az áfész elnöke megnyitó beszédében külön megköszönte a tanácsi vezetőik segítségét, akik át­érezve a felelősséget, a kor­szerűsítési munkák idején is biztosították a község zavar­talan alapellátását: a régi kisegítőiskola épületében ad­tak helyet az üzletnek. A helyi intéző bizottság tagjai pedig sok társadalmi munka­órával segítették az építke­zést. Okulunk-e a tanulságokból? Még egyszer a burgonya értékesítésről A fourgonyaértékesítós megyei gondjaival nem először foglalkozunk la­punkban. A televízió szer­da esti 'híradójában dr. Gyenesei István, a me­gyei pártbizottság titkára nyilatkozott a helyzetről egy elmaradt sajtótájékoz­tató helyett. Mi történt valójában? Erről beszél­gettem Herner Endrével, a a megyei pártbizottság munkatársával. — Az értékesítési gon­dok már második éve kí­sértenek,. Ezért is termel­tek az idén mintegy négyszáz hektárral keve­sebb burgonyát Somogy­bán. Ennék ellenére a múlt évinél is nehezebb helyzetbe kerülték a gaz­daságok. Miért? — Csaknem huszonhat- ezer tonna étkezési burgo­nyára volt szerződés. En­nél több termett a nagy­üzemekben. A kisgazdasá­gok kínálatával együtt a termelés meghaladta a 'harminckétezer tonnát. A szeptember végi fölmérés idején nemcsak a többlet hat és fél ezer tonna ter­més sorsa volt bizonyta­lan, hanem a Zöldért is visszamondta három és fél ezer tonna átvételét. In­kább vállalta a kötbér ki­fizetését. További hatezer tonnányi szerződött bur­gonya eladása is kétséges volt. — A sajtótájékoztatót megelőzően azonban vál­tozott a helyzet. — A MÉM felkérésére a második fölmérés arról tanúskodott, hogy fölös­legként mutatkozó tizen­hatezer tonnányi termés hétezerdíatszázhatvanra csőikként. — Mint hallottuk, a fő­hatóságok közreműködésé­vel megkezdődött az ex­portszállítás. — A múlt hét csütör­tökétől — magas minősé­gi követelmények mellett — mód nyílt a külföldi szállításokra. Hétfőig több miint ezer tonnát szállí­tottak el a gazdaságúk, s azóta is naponta átlag nyolcvan-nyolcvanöt tonna indul útra. Ügy számít­juk, hogy még az ősszel négy-ötezer tonnányit ér­tékesíthetnek. — A gondok nagyobb része így megoldódik. Mégsem elhanyagolható az ezen felüli termés sorsa. — További tárgyaláso­kat folytatunk, az értéke­sítésre a tárolt burgonya finanszírozására. Bíztató, hogy az export szállítá­sok megindulásával a szerződéses partnerek is meggyorsították szállítá­saikat. — Nem arra utal ez, hogy a kereskedelmi vál­lalatok nem akarnak készletezni, kockázatot vállalni? Bár a szerződé­ses fegyelemről is lehetne beszélni.. . — Feltehető, hogy ilyen „kereskedelmi fogás” is meghúzódik a háttérben. Tény, hogy az ideihez ha­sonló értékesítési bizony­talanságot nehezen viseli el a termelő. Tegyük hozzá: bár az értékesítési gondok lénye­gesen 'enyhültek, jó volna végre ilevonni a tanulsá­gokat. V. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom