Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-15 / 242. szám

1985. október 15., kedd Somogyi Néplap 3 Miért mostohagyerek a költséggazdálkodás? Megkezdték a kukorica betakarítását a somogyvári Dózsa Tsz-ben. 800 hektár kukori­cájuk van, s 400 hektárral már végeztek. Horváth Ferencné nem olyan asszony, akit be le­het mutatni néhány szép szólammal. Harmincegy éives csupán, falujában, Somogy- jádon azonban úgy ismerik az emberek: okos érvéléssel, ügyes és körültekintő szer­vezéssel végzi munkáját, s bármikor fordulhatnak hoz­zá, szívesen segít. Nemrég még gazdasági ve­zetőként dolgozott az általá­nos iskolában. Tizenegy évet töltött el abban a munkakör­ben ; elismerték, megbecsül - ték a fölöttesei. — Világéleteimben nyüzs­gő típus voltam, mindig szerettem szervezni, vezetni — mondja a fiatalasszony. — A Táncsics gimnáziumba jártam, s már ott azt mond­ták: Ica közéleti ember, mindent rá lehet bízni. Az iskola befejezése után hamar megtalálta a termé­szetének megfelelő munka­kört, ahol szervezőképessé­gét kamatoztatni tudta. Nem­régiben felkeresték a falu vezetői, s megkérdezték tő­le: vállalná-e a tanácselnöki tisztet. — Csak vörösödtem zava­romban hinni sem tudtam, hogy komolyan, számítanak rám. Mondtam, jobb lenne férfiembert találni erre a munkára. Nem is beszéltem erről még a családnak sem. Hitel a szerelvénygyártás fejlesztésére Importhelyettesítő és ex­portbővítő fejlesztést segítő hitelszerződést írtak alá hét­főn Mosonmagyaróváron az ottani fémszerelvénygyár és az állami fejlesztési bank képviselői. A 400 millió fo­rintos beruházáshoz, amely az épületszerelvény-gyártás fejlesztését szolgálja, a bank 321 millió forint, járadékfi­zetési kötelezettséggel járó állami alapjuttatást nyújt. A fejlesztésben a vállalat 40 millió forint saját forrással vesz részt, az ipari miniszté­rium pedig 39 millió forint­tal járul hozzá. A beruházás során bővítik a gyártási kapacitást. Uborkából, bogyós gyümölcsökből mindent el lehet adni SZAKCSOPORTOK MARCALIBAN Marcaliban kilenc szakcso­port működik az áfész kör­zetében. Számuk évek óta változatlan, tagjaik száma hasonlóképpen, bár egyre kevesebb a fiatal, s m;nd több a lassan-tlassan fáradó, idősebb tag a szakcsoportban, összesen 565-en dolgoznak a méhész, a kisállattenyésztő, a zöldség-gyümölcs és a sertés- hizlaló sízakcsoportban. A legjobb eredményeket a méhészek tudják felmutatni az idén is, a korábbi évek­hez hasonlóan. Egyébként ez a Legrégibb szakcsoport most valamivel több mint 100-an vannak Marcaliban, s egy jó közepes évben mint ez a mostani is volt, 70 tonna mézet, másfél tonna körüli virágport és 40—50 kilo­gramm propoliszt értékesíte­nek az áfésznál. A jó eredmények ellenére ők is, társaik is igényük az áfész segítségét. Elsősorban szaktanácsot, a termeléshez tenyésztéshez szükséges alap­anyagot, műtrágyát kérnek és kapnak az integrációt el­látó áfésztől. A szakcsoportok munkájá­nak ismerője Ánik István, az áfész felvásárlási osz­tályvezetője. — Ilyenkor már — mond­ja — egy kicslit a jövő évre is gondoltunk. Eddig is tá­mogattuk a bogyós gyümöl­csök termelőit, s szeretnénk a továbbiakban megerősíteni a kapcsolatot. A körzetünk­be tartozó terület kedvez ezeknek a gyümölcsöknek, évről évre terjed a terme­lésük. A tagok kedvvél vál­lalják akár a málna, akár a — szeder, a ribiszke vagy a tüske nélküli fekete szeder termelését. Aki vállalkozik ezeknek a termelésére, azo­kat ismeretterjesztő élőadá­sokra hívjuk, ott a művelés módjával, gyümölcs talajigé­nyével ismerkedhetnek meg, de szívesen elvesszük a ta­gokat egy-egy gazdához helyszíni bemutatóra is. Ezeken természetesen nem­csak az említett növénnyel foglalkozók, hanem vala­mennyi szakcsoport tagja részt vehet. A termelési kedv fenntartását szolgálja az is, hogy az áfész üzletpo­litikáját úgy alakította, hogy a szakcsoportok által értéke­sített árunak két százalékát visszaadják a szakcsoportok közös alapjába. Ezt a pénzt fordíthatják később termelé­sük hatékonyságának a nö­velésére. — Milyen feladatok vár­nak az áfészre a jövő év­ben a szakcsoportok irányí­tásában, segítésében? — A forgalmazó vállala­tokkal mi tartjuk a kapcso­latot, ezárt fel tudjuk mér­ni az igényeket is, és ennek megfelelően szeretnénk irá­nyítani, a termelési kedvet. A Marcali—Somogyfajsz vo­nal például kiváló az ubor­ka termelésére. A tárgyalá­sokat már megkezdtük a nagyatádi konzervgyárral; vállalják a feldolgozást szin­te korlátlan mennyiségiben. Hasonlóképpen jól jövedel­meznek a bogyósok. A ter­melési kedvet jelzi, hogy öt évvel ezelőtt még csak 15 tonna termést értékesítettek, az idén pedig már 110 ton­nát. Vevő is van rá. A za­laegerszegi hűtőipari válla­lat dolgozza fel. Ezeknek a gyümölcsöknek a nagyobb területen való termesztésére szeretné ösztönözni a gazdá­kat az áfész. És arra, hogy mind többen lépjenek be a marcali zöldség-gyümölcs szakcsoportba. N. Zs. A választás napjáig nem hit­tem, hogy rám szavaznak. Régóta tanácstag vagyok, nem is a saját körzetemben jelölteik, mégis 68 százalékos arányban engem választot­tak. — Az iskolában mint gaz­dasági vezető sokszor talál­koztam megyei vezetőkkel, segítettek a munkámban. Megbeszéltük otthon is, ho­gyan legyen tovább. A fér­jem biztatott: meg tudod te azt oldani. Szeptemberiben tanácselnö­ki tanfolyamon vett részt, s meglepve tapasztalta, hogy más megyékben sokkal több a női vezető, mint ná­lunk, és sok a fiatal. — Nyertem ott egy kis önbizalmat lis: láttam, hogy a 'többiek sem sokkal ta- pasztalltalbbak. Három hónap­ja vagyok tanácselnök; egyelőre kéthetenként tar­tunk megbeszéléseket a mun­katársaimmal. Úgy érezzük, szükség van erre; őszintén elmondjuk véleményünket, megbeszéljük a tennivalókat. Furcsa az is, hogy mindig kétszer meg kell gondolnom, mit és hogyan mondjak, ne­hogy .amollyan „adj uramis­ten, de azonnal” — kíván­ságnak látsszék, amit szeret­nénk megvalósítani. Mert csak megvalósítható célokat szabad kitűzni. Az álomvi- lágból előhb-utóhb a földre pottyan az ember. — Az elmúlt években so­kat fejlődött a falu és a társközségek is. — Ezt a folyamatot sze­retnénk továbbvinni. Célunk, hogy a hetedik ötéves terv­ben minden társközségben legyen jó ivóvíz. Hiába ígér­nék tornatermet, uszodát a Lakosoknak... TársadaLmi összefogás kell ahhoz is, hogy továbbépíthessük az utakat, járdákat. A település- fejlesztési hozzájárulást erre szeretnénk költeni, hiszen ez az, aminek a hiánya bosz- szantó számunkra. Jó a kapcsolatuk a gazda­sági vezetőkkel. — Mindannyian tudjuk: egyedül az ember nem megy semmire, összefogással lép­hetünk élőbbre, öt óv alatt kell bizonyítanom az embe­reknek, hogy méltó voltam a bizalmukra. Most még enyhe zavart érzek, örömteli cso­dálkozást, s ez a választás óta kísér. Két-három év is kell, úgy érzem, amíg iga­zán belejövök a munkába. Felelősséget érzek a köz­ségért, az emberekért. S bí­zom abban, hogy közösen kényelmesebbé, jobbá tehet­jük az életünket. Klie Ágnes Beváltak a vasúti kedvezmények A közeillmúltban beveze­tett vasúti üzletpolitikai kedvezmények több szem­pontból is előnyösnek bizo­nyultak, s a MÁV eddigi ta­pasztalatai szerint beváltot­ták a hozzájuk fűzött, remé­nyeket: kedvező visszhan­got váltottak ki az utazókö­zönség körében, ugyanakkor szerepet játszottak a vas­úton utazók számának nö­vekedésében. Egyik legnépszerűbb az úgynevezett korhoz kötött hétközi kedvezmény, ame­lyet az 55 évesnél idősebb nők, illetve a 60 éven felüli férfiak vehetnek igénybe, állampolgárságuktól függet­lenül. Ugyancsak jól be­vált — különösen, a kiskert­tuliajdonosok körében — a ..füzetjegy”, amely megha­tározott állomások között 5 menettérti utazásra nyújt 20 százalékos kedvezményt. Egy-egy nagyobb rendez­vény — például BNV, mo­hácsi busójárás, hídi vásár — látogatói szintén olcsób­ban utazhatnak, ha a ren­dezőség ezt előre kéri a vasúttól. Ezt a fajta ked­vezményt ugyancsak sokan igényelték. Kevésbé volt népszerű, a belföldi turista­bérlet, de annál többen vá­sárolták — főként külföl­diek — a balatoni bérlete­ket. Tavaly az üzletpolitikai kedvezmények bevezetésé­nek első évében — főleg a tájékozatlanság miatt — vi­szonylag kevesen éltek az olcsóbb utazás lehetőségé­vel, de az idén ugrássze­rűen megnőtt az érdeklődés, s ezzel együtt a kedvezmé­nyes utazásokból származó bevétel. Részben szintén az újfajta kedvezményeknek köszönhető, hogy megállt az utasszám csökkenése. A MÁV folyamatosan fi­gyelemmel kíséri bérletei, kedvezményei sorsát, értéke­li a tapasztalatokat, s ezeknek megfelelően alakít­ja a feltételeket, megpróbál rugalmasan alkalmazkodni a változó igénykhez. A kor­hoz kötött kedvezményt pél­dául korábban csak kedd 12 óra és csütörtök 12 óra kö­pött vehették igénybe a jo­gosultak. Ez sokaknak nem felelt meg, így a vasút vál­toztatott, s ma már hétfő és péntek között élhetnek ez­zel a kedvezménnyel az ér­dekeltek. A családos ked­vezményt is módosították, s most már nem szükséges, hogy szülő kísérje a gyere­keket: két gyermeknek egy vagy két felnőtt kísérője akár szülő, akár nem, 20 százalékkal olcsóbban utaz­hat. Módosították a cso­portos utazási kedvezményt is, így most nemcsak a nagy létszámú, többszáz fős cso­portok kaphatnak kedvez­ményt, hanem már egy üt­vén tagú csoport is féiáron utazhat. A MÁV keresi az újabb kedvezmények bevezetésé­nek lehetőségét. A megyei tanácsok, a Fogyasztók Or­szágos Tanácsa, az Orszá­gos Idegenforgalmi Hivatal véleményét is kikérve igyek­szik a vasút bővíteni az utazási kedvezmények kö­rét. Vállalati vezetőkkel be­szélgetve sokszor hallani, a szabályozás, a súlyos adók, a növekvő árak szinte kifoszt­ják a kasszát, alig jut vala­mi a bérek emelésére és bi­zony, új fejlesztésre sem mindig telik. Ám amint a vállalat gazdálkodásáról esik szó, a takarékosságról, már nem ilyen bőbeszédűek. Van­nak tartalékok (mondják), de általában a jobb munkaszer­vezésre, a kapacitás több műszakiban való kihasználá­sára gondolnak. Szinte soha­sem kerül szóba egy nagyon fontos tényező: a vállalati költséggazdálkodás. Állandóan emelkednek Ezen belül akadnak olyan kiadások, amelyek az egész vállalat működéséhez kap­csolódnak s nem köthetők közvetlenül egy-egy termék­hez. Ezek az úgynevezett vállalati általános, illetve fel nem osztott költségek. S ha ezek alakulását megkeressük az elmúlt évek statisztikájá­ban, bizony, megdöbbentő kép tárul elénk. E költségek ugyanis az elmúlt éveikben fokozatosan emelkedtek. Az okokat elemezve szá­mos tényezőre bukkantak a szakemberek. Például a ter­melés felfutása, a forgalom növekedése iis hozzájárul az ilyesfajta kiadások növeke­déséhez, ahogy a különböző díjak, tarifák, szállítási költ­ségek emelkedése is ebben az irányban hat. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy a szabályozóváltozások, a kü­lönböző elszámolások módo­sításai szintén növelik e költ­ségeket. De azért nemcsak ennyi áll az állandó növeke­dés mögött, hiszen már évek óta olvashatjuk a szaklapok hasábjain, hogy nem megfe­lelő a vállalatok költséggaz­dálkodása. E száraz szakkife­jezés pedig azt takarja, hogy bizony nem minden vállalat­nál nézik meg, mire adják ki a forintokat, ha vállalati általános költségekről van szó. Milliárdok — igazgatásra Például a postai tarifák emelkedése racionálisabb le­velezéssel részben kivédhető. Ugyanígy a szállodai díjak emelkedésének sem kell egy az egyben megjelenniük a kiadások között. A bankka­matok drágulása is hozzá tartozik a vállalat életéhez — ezt ellensúlyozni persze csak a hitelállomány csökkentésé­vel lehet. (Bár az is igaz: a kamatok nemcsak emelked­nek, hanem csökkennek is.) Mindezt számításba kell ven­ni a költségek tervezése so­rán, és mindent meg kell tenni, hogy ne növeljék ál­landóan a vállalati általános kiadásokat. Nem olyan könnyű persze mindezt a gazdálkodás min­dennapjaiban megvalósíta­ni. Hitelre szükség van, és az üzleti levelezés sem csök­kenthető a végtelenségig; sőt lehet, hogy a forgalom nö­vekedése éppen ellenkező változást igényel... Mégis elgondolkoztató, hogy főleg az átlagon felüli jövedelme­zőséggel gazdálkodó vállala­toknak sok helyütt sikerült e problémára megoldást talál­niuk, s a drágulást nem kö­vette az általános költségek azonos ütemű növekedése. Vagyis mindenképpen akad még tennivaló — a gyárka­pukon belül is. Minek takarékoskodjanak azonban a vállalatok, hiszen a költségként kifizetett fo­rintokat kevésbé érzik meg, mintha mindezt a már adó­zott, béremelésre, fejlesztésre szánt alapból tennék? Nem helytálló ez a logika! Mert minden forint számít, és ezt támasztja alá a statisztika. Az első féléviben például egyedül a vállalati irányítási költségeken — más szóval: az igazgatási költségeken — csak az iparban több mil­liárd forintot lehetett volna megtakarítani, ha ezek nem nőttek volna 8,9 milliárd fo­rinttal a múlt év azonos időszakához képest. S ez a szám még jobban tükrözi az elérhető megtakarítások nagyságát, ha figyelembe vesszük: a mérlegben kimu­tatott eredmény 33 százalék­kal lehetett volna nagyobb. Más népgazdasági ágakban is vannak ilyen tartalékok. Ha megvizsgálnánk... Mindez bizonyítja: nem­csak a külső tényezők járul­nak hozzá, hogy növekednek a vállalati általános költsé­gek. Általános receptet a ta­karékosság elvén kívül lehe­tetlen adni, hiszen minden egyes cégnek magának kell megvizsgálnia, hogyan sáfár­kodhat jobban ezekkel a fo­rintokkal. S a többségnek minden bizonnyal megérné a plusz ráfordítás, mert ilyen „egyszerű” eszközökkel is növelhetné — ki jobban, ki kevésbé — az eredményét. Annak pedig az egész közös­ség látja hasznát, hiszen több pénz marad akár bérfejlesz­tésre, akár más fejlesztések­re. Lakatos Mária Öt év a bizonyításra

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom