Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-02 / 231. szám
1985. október 2., szerda Somogyi Néplap 5 A diákváros szerepe Félúton az ifjúsági turizmus Ml kell az ifjúsági turizmus fellendítéshez? — Jó szálláshelyek, változatos programok, a fiatalok pénztárcájához igazodó utazási és étkezési lehetőségek, az egész országra kiterjedő köl- csönlhélózat — és sok-sok ötlet. így foglalható össze az a tartalmas vita, amely az Országos Idegenforgalmi Tanács legutóbbi ülésén bontakozott ki. Ismeretes, hogy négy évvel ezelőtt kormány- határozat született az ifjúsági turizmus fellendítéséről, s ez szolgáltatta az okot arra, hogy hazai Idegenforgalmunk legfőbb szerve áttekintse: mi valósult meg az eltelt esztendőkben. A megállapítás egyértelmű: a kormányhatározat óta az ifjúsági turizmus nem fejlődött a kívánt és lehetséges mértékben, és ezt több tényező is befolyásolta. Az Állami Ifjúsági Bizottság véleménye: az egyes érdekéit szervek között az együttműködés nem rvolt megfelelő. A rendelkezésre álló pénzt elaprózták, így a fejlesztések nem az elvárt, mértékben valósulták meg. A KISZ pedig azt hangsúlyozta, hogy a felnőtt turizmusnak nincs (és nem is lehet) igazi ifjúsági arculata, mert különbözőek az , igények: másít várnak a fiatalok a szálláskörülményekben, az utazásban, a programokban, mint a felnőtték, ugyanakkor az ezekkel külön-külön foglalkozó szervek kevésbé igazodnak a fiatalok 'igényeihez. Az Országos Idegenforgalmi Tanács egyik tagja megjegyezte; a fogadási körülményeknek olyanoknak kell lenniük, hogy a fiatalok kulturált ■magatartásra, jó ízlésre ösztönözzék. A mai szállások egy része bizony éppen ellenkező irányba hat, az olcsóság gyakran a színvonal rovására -megy. Az ÓIT tagjai hangot adtak ama véleményüknek, hogy az 1981-ben hozott kormányhatározat egyebek melléből készült várfalakkal övezett erősség, majd az 1091-ben felszentelt I. László által emeltetett templom és bencés kolostor. Ugyancsak fontos középkori emlékünk a segesdi királynéi és főesperességi központ, amelyet 1981. óta tárnak fel. A múzeum szakemberei 1983. óta vesznek részt a Kisbalatoni régészeti program megvalósulásában, ahol először van lehetőség egy zárt tájegység teljes körű feltárására. Az ásatásokhoz kapcsolódva az őskőkortól a törökkorig mutatja be a somogyi régészeti kutatások történetét, eredményeit, gazdag leletanyagát a Somogy megyei múzeum tegnap nyílt kiállítása, amelyen dr. Költő László megnyitó beszédének ajánlása szerint: „Régészeti' emlékeink szakszerű feltárása és közkinccsé tétele egész társadalmunk, valameny- nyiünk érdeke. Kulturális örökségünk megóvásáért és továbbadásáért a jövő nemzedékeknek is felelősséggel tártozunk.” lett azért sem hozhatott átütő eredményeket, mert közben romlott a gazdasági helyzet. Megnqvekedrtek az utazási-, szállás- és étkezési költségek, s a fiatalok zsebe egyre kevésbé viselte el ezeket a terheket. Igaz, az Állami Ifjúsági Bizottság és a KISZ sokat tett annak érdekében, hogy a Központi Ifjúsági Alapból-'rendelkezésre álló 10—11 millió' forintot a lehető legeredményesebben használja fel. Ám ez kevésnek bizonyult, hiszen jószerével csak 23—24 ezer fiatal üdültetésére nyújtott lehetőségeket, és ebből az alapból fedeztek más kedvezményeket is, például a turisztikai találkozókat, bocsátottak ki 50 ezer színházi bérletutalványt, és járultak hozzá az ifjúsági hangverseny-sorozatok jegyköltségeihez. Persze, az ifjúsági turizmushoz nem csak pénz kell! Sók-sok jó ötlet .is, amelyek megvalósításához elsősorban jóindulatra, az ügy társadalmi jelentőségének felismerésére van szükség. Kilenc diákvárosban nyaranta működő diákhotelekfoen tízezer vendégéjszakát töltöttek el a fiatalok, jó körülmények között, átlag 30,— forintos szállásköltség megfizetése ellenében. A Budapesten, Pécsett és Egeiben kísérletképpen megnyílt diákmenzákat gyorsan megkedvelték. A „kulcsos házak”, a kétezer férőhelyes táborozási lehetőség egycsapásra húszezer fiatalnak nyújtott kellemes üdülést. Visegrádon ezerötszáz — ezernyolcszáz diák töltheti kellemes környezetben kéthetes pihenést. Az Országos IdegenforgaP mi Tanács ülésén sok szó esett arról, hogyan lehet az ifjúság utaztatásával, üdültetésével, táborozásával foglalkozó szervek között fokozottabban szorgalmazna az együttműködést. A hozzászólók azt hangsúlyozták, a legnagyobb tartalékok az ifjúság kezdeményezéseiben vannak. Támaszkodjunk hát bátran a jó ötletekre. Hogy mennyire igaz a megállapítás, azt legjobban mutatja, hogy az ÁiB által kiírt pá-„ ly ázatna 139 pályamű érkezett, csupa eredeti ötlet, amelyek megvalósítása a következő évék feladata. A jelentős diákvárosok — Pécs, Kecskemét, Gyula, Miskolc, Sárospatak, Szeged Székesfehérvár, Győr, Sopron, Debrecen, Eger, Esztergom, Kőszeg, Veszprém, Keszthely és Budapest — az idegenforgalom szempontjából fontos szerepeit játszanak. Az alkalmas vendéglátó helyeket például „biáktanyákká” lehetne átalakítani, ahol a fiatalok olcsóbban étkezhetnének. Sarkalatos pontja az ifjúsági turizmus fellendítésének a kölcsönös hálózat bővítése. Több turisztikai és sporteszköz kell, s hozzá kedvezmények. Jó volna — mondották az ülésen — ha legalább minden megyeszékhelyen működne kölcsönző üzlet, s a meglevőket is bővíteni kellene. Hogy merre billen a mérleg nyelve az elkövetkező esztendőkben — az egyebek között attól függ, mennyire sikerül valóra váltani a nemcsak anyagiakat követelő elképzeléseket. Ami biztató: az elkövetkező ötéves tervben mintegy 150 millió forint áll rendelkezésre, hogy továbbfejlesszék, bővítsék az ifjúsági turizmust, ideértve a diákutaztatást és a huszonévesek üdültetését is. Az eltelt négy esztendő tapasztalatai azt mutatják — hangsúlyozták az ÓIT tagjai —, hogy még rengeteg a tennivaló a valóságos, a fiatalok nagy részét megmozgató ifjúsági turizmus megteremtésére. Kiss Emil fejlődésre, hogy tanáraink naponta látogatják egymás óráit, ellesik egymás módszereit, tapasztalatot cserélnek. Tavaly például 873 órát hospitáltak iskolán belül. Az azonos tárgyat oktatók teamekbe tömörülve vitatják meg tapasztalataikat, a pályakezdő fiatalok mellé pedig mentort állítunk segítségül. No és elmaradhatatlan az irányított önképzés: a szakkönyvek rendszeres és alapos tanulmányozása. — Hogyan fogadták a nevelők a többletmunkát? — Kezdettől fogva lehetőséget adtunk rá, hogy aki nem vállalja a kísérlet megvalósításával járó nehézségeket, az más tantestületbe igazoljon át. Voltak pedagógusok, akik távozták a felkészítő év végén, ezt meg is értettük. Van, aki időhiány, vagy másféle beállítottság miatt nem tudja vállalni ezt a többletet, van viszont, — főleg a pályakezdők között — sok olyan pedagógus, aki élvezi a kísérletezést, a nagyobb önállóságot. Jelenleg hatvanegy nevelőnk van, az átlagélet- koruk aljg haladja meg a harminc évet. Nagy a lelkesedés, sokat konzultálnak, odafigyelnek egymás munkájára, ami a komplex tantárgyak esetében nélkülözhetetlen. Városszerte nagy érdeklődés, és a legszélsőségesebb érzelmi reakciók fogadták a hírt három évvel ezelőtt: Kaposváron, az új Toldi utcai iskola első és ötödik évfolyamában kísérleti osztályokat indítanak. Szakmai berkekben már ekkor sem volt ismeretlen a „Szentlőrinci iskolatípus”. A hétezer lakosú baranyai községben Gáspár László vezetésével lelkes pedagógusgárda dolgozta ki egy új, szocialista nevelőiskola elméletét és tantervét. Az 1970— 71-es tanévben indult az első kísérleti osztály. Gáspár László teóriájában négy irányban határozta meg az össztársadalmi gyakorlatot modellező alapvető nevelési célokat: a tanítás-tanulás, a termelés-gazdálkodás, az iskolások politikai-közéleti tevékenysége és a szabadidő megszervezése területén. Mindez hogyan valósult meg a gyakorlatban? Mi az, ami mindebből a pedagógiai terminológiához nem értő szülő és gyermek számára érzékelhető? Elsősorban az, hogy a tananyagot, melyet az oktatás évszázados, és többé-kevésbé elavult hagyományai szerint elszigetelt tantárgyakra szabdal az iskola, új témák köré csoportosították. Az egyes tudományágakra való széttörde- lés helyett úgynevezett komplex tantárgyakat vezettek be, melyek a környező világot egységében ismertetik meg a kisdiákkal. Folyamatában mutatják be a világ és benne az ember fejlődésrajzát, tudatosítják a világban elfoglalt helyünket, és segítenek, hogy ki-ki megtalálja és betöltse a maga pozícióját. A másik újdonság az olyan önálló egyéniség kialakítása, aki képes a beilleszkedésre, ugyanakkor aktív, kezdeményező, környezetének alakítására, jobbítására is vállalkozik. Ennék érdekében az iskola növeli az önkormányzatot, a diákok beleszólását a közügyekbe, hozzászoktatja őket a döntés felelősségéhez. Nem utolsó sorban pedig megismerteti az iskolás korosztályt az alkotó munkával, melynek megszervezésében és a jövedelem elosztásában is mindenki részt vesz. Így megismerik a gazdálkodás alapjait. A kísérletet kezdettől fogva országos érdeklődés kísérte. Több tucatnyi újságcikk, könyv és egyéb dokumentum jelent meg róla. mind a szakma részére, mind a közvélemény tájékoztatására. öt évvel ezelőtt a kaposvári Toldi utcai általános iskola nevelőgárdája úgy határozott, hogy megpróbálkoznak a .szentlőrinci modell adaptációjával. Egy tanévet szántak az elméleti felkészülésre. Az egész tantestület elutazott a helyszínre, majd meghívták a kísérlet vezető teoretikusait: Gáspár Lászlót, Kocsis Józsefet, Bernáth Józsefet és Az ötlet születésétől a megvalósításig KÍSÉRLETI OSZTÁLYOK másokat. Konzultációk, beszélgetések és a szakiroda- lom áttanulmányozása előzte meg az első évfolyam beindítását. 1981 szeptemberében megkezdődött a tantervek és a gyakorlat szembesítése. A kaposváriak vállalták, hogy lerövidítik a kísérlet kezdő szakaszát. Egyszerre két évfolyamban, az első és az ötödik osztályban indult meg a munka. — A tantestület átállítása természetesen nem ment egyik napról a másikra — emlékezik Szalai Imre, az iskola igazgatója. — A szentlőrinciek kidolgozták ugyan a komplex tantárgyak alapvető körvonalait, a fő témaköröket, a fogalom- és követelményrendszert. Mi azonban a modell alkotó alkalmazására, továbbfejlesztésére, finomítására vállalkoztunk. A tanerők feladata maradt a tananyag és az eszközrendszer részletes kidolgozása, a feladatlapok elkészítése, a mindennapi munka megvalósítása. Az első évben rendszeresen jártunk hospitálni Szentlőrinc- re, s az ottani tanárok is jártak hozzánk. A képzés természetesen azóta is folyik. Belső továbbképzéseink során az egyes témák szakértőinek vezetésével értelmezzük az új feladatokat. Fontos lehetőség a továbbTersztyánszky Krisztina (Folytatjuk.) A természetkutató foglalkozáson kísérleteket végeznek a gyerekek, így a gyakorlatban ismerik meg az őket körülvevő élettelen és élő természet tulajdonságait. Régészeti kiállítás a Somogy megyei múzeumban törzsi központ szerepét töltötte be. Leletei jelentős ipari tevékenységet bizonyítanak. Megyénkben több, mint 50 avarkori lelőhelyet ismerünk. Többségük az avar uralom második periódusába esik. A legkorábbiak (VI —VII. század) eddig főként a Balaton közelében kerültek napvilágra. Legjelentősebb közülük Zamárdi, melynek feltárása 1980-tól folyamatosan történik. A középkori régészeti emlékek kutatása elsősorban a korai világi és egyházi központok feltárásához kapcsolódik. Középkori megyeszékhelyünk Somogyvár, ahol a teljességre törekvő régészeti ásatások 1972 óta folynak. Itt, a Kupavárhegyen, őskori előzmények felhasználásával épült a kőből és tégA letűnt korok földben rejtező kincseinek titka mindig élénken foglalkoztatta az emberek fantáziáját. A vagyonszerzés vágyától hajtott kincskereső vállalkozásoktól azonban igen hosszú út vezetett az emberi tudás gazdagítását célzó régészeti kutatásokig. A lelkes amatőrök tevékenységét csupán a XIX. század során váltották fel a szakszerű ásatások fokozatosan kialakuló módszerei, s ért igazi tudománnyá az archeológia. Somogy megyében az első ásatásokra 1824-ben, So- mogyváron került sor. Majd az 1877-ben megalakult So- mogyvármegyei Régészeti és Történelmi Társulat és az 1909-ben létrejött Somogy megyei Múzeumi Egyesület folytatott kisebb feltárásokat. Somogybán a felszabadulás után az 1960-as évekig csupán néhány külső szakember régészkedett. Ezt követően bontakozott ki a megyei múzeum keretein belül a tervszerű régészeti kutatás, a- saját erőből, saját szakemberek vezetésével végzett munka, amelynek gerincét a több évig folytatott nagyszabású „tervásatások” jelentik. A megye legnagyobb, a későbronzkortól á római korig (i. e. X. századtól i. e. III. századig) lakott földvára Nagyberki mellett a sza- lacskai szőlőhegyen található. Feltárását 1982-től végzik. A Kapós-völgyi kereskedelmi utat ellenőrző föld- sáncokkal övezett földvár
