Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-14 / 241. szám
AZ MSZMP SOMOGY HEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLI. évfolyam, 241. szám Ara: 1,80 Ft 1985. október 14., hétfő Egységben — tettekre készen Magyar kiállítás Kölnben Holnaptól kezdődik a kulturális fórum „Kormánypárti vagyok, és azit hiszom a jelen levők valamennyien azok.” Nagy József Baranya megyei képviselőt idézem, aki elsőnek szólalt fel az országgyűlés őszi ülésszakán, mintegy megadva a vita alaphangját, amely aztán hasonló módon folytatódott két napig. Olytan időket élünk most, amikor egységre, támogatásra, igencsak szükség van, hiszen népgazdaságunk hajója zajló vizeken halad, s igen nagy erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy a leselkedő veszélyeket elhárítsuk. A kormány programja tükrözi komoly és mélyreható gondjainkat. Nehezebb körülmények között, kisebb erőforrásokkal, nagyobb eredményeket kell elérnünk, és minél gyorsabban, hisz máris lemaradás tapasztalható a korábbi évekhez, deklarált gazdasági elképzeléseinkhez, lassabban haladunk előre, sőt stagnálás is jelentkezik több fontos területen. Nem kielégítő a beruházások üteme, hatékonysága, nehezen váltódik át a termék- szerkezet az új elképzelések irányába. Persze a bizalom sem nő magától. A jó politika, az építésben elért sikert erősíti és táplálja az, ha van kikben és miért bízni. A tétel fordítva is érvényes. Nem lehet mindig fiaskót vallani, veszteni, visszavonulni, mert ez aláássa, meggyengíiti a bizalmat. Régi mondás és eléggé hitelesen hangzik, hogy ahol a gond belép az ajtón, onnan a bizalom elmenekül az ablakon keresztül. Ma már nem lehet önkritikákkal elintézni azt a minden becsületesen dolgozó embert irritáló tényt, hogy az életszínvonal fejlődése helyett immár évek óta stagnálás, sőt egyes, igen számottevő rétegeknél visszaesés tapasztalható. Az anyagi érdekeltség érvényre juttatása sem mindig hat megfelelően, a túlzottan nagy jövedelmek, a munka nélkül szerzettek, sértik a tömegek igazságérzetét. Gyorsan devalválódik a nyugdíjak értéke, nem mindenben hasznos és igazságos a jövcdelemelvonás kialakult rendszere. Az is nagy gond, hogy az értékek devalvációja nemcsak a szó materiális értelmében, de elvont, művészi, művelődési és politikai tekintetben is jelentkezik. Hosszasan lehetne folytatni a sort, de mostanában nincs szükség a nagy, leleplező dörgedelmekre. Már csak azért sem, mert a miniszter- elnöki beszámolóban imponáló nyíltsággal, és őszinteséggel került terítékre politikai és gazdasági életünk valamennyi gondja, tevékenységünk összes számottevő problémája, hibája, mulasztása. Ahogyan a tényeken alapuló optimizmus is az. Nem a kincstári, a mindenáron pozitív kicsengésre törekvő szónoklatokra gondolok most, hanem a lehetőségeken alapuló magasabb igényekre, a gyorsabb előrehaladásra irányuló egészséges türelmetlenségre, amely ugyancsak kifejezésre jutott a parlament vitájában. A hajdúbihariak képviselője például a lakásépítés körüli nehézségeket, a magas telekárakat a „beugrók” egyre növekvő összegeit, a lakáshozjutás kitolódását kifogásolta, és kétségkívül igaza volt. Sok szó esett a gazdasági fegyelem lazaságairól is, arról, hogy sok a hiánycikk, gyatra az exportminőség, még a luxuscikkek közé sorolt áruk kategóriájában. Ilyen például a most kibontakozó VII. ötéves terv alapos előkészítése. Ez a terv az egyensúly megszilárdításának, a gazdaság megélén- kítésénék, az életszínvonal emelésének terveként vonul majd be a történelmünkbe, mert most ezek a legfontosabb teendőink. Halaszthatatlanul ide, a feladatok élére kívánkozik, hogy az életszínvonal szerény de érzékelhető javítása, a termelés bővítése, mint kettős de szorosan egybetartozó feladatpár, amely az eddigi eredmények megtartásának és az előrelépésnek nélkülözhetetlen feltétele. Az áruellátás szintén krónikus pontja az élet minőségének, tehát javítani kell rajta. Emberarcúvá kell tenni a szolgáltatásokat, kerülni kell az alapvető cikkek hiányát. A reáljövedelmek évi kétszázalékos emelése látszatra kevés, de megvalósítása így is nagy erőfeszítéseket kíván. Jobban kell vigyázni arra is, hogy a termelés páriiuzamosan növekedjék a fogyasztással. A tizenötéves lakásépítési terv folytatását is nehezebb kimondani, mint megvalósítani. Űj utakat is kell keresni a fiatalok lakásigényeinek kielégítésére. Ez most generális kérdés, mondhatni az ország jövője függ tőle. A tudományos kutatást, a kultúrát, a művészetet, a közoktatást jobban fel kell karolni a jövőben. Ez azt is jelenti, hogy a kultúrát nem kívánjuk üzletággá tenni, az alapvető gazdasági, szervezeti, személyi feltételek biztosítása az állam, a kormányzat feladata marad továbbra is. A VII. ötéves terv persze még nem teljes. Végleges formájában a parlament elé kerül majd. A képviselők egységes igenje azonban biztosítékot jelent ahhoz, hogy az eddigi úton kívánunk haladni, de határozottabban, céltudatosabban és fegyelmezettebben. Vasvári Ferenc Szombat délelőtt Kölnben Richard von Weizsäcker, a Német Szövetségi Köztársaság elnöke megnyitotta a világ eddig legnagyobb élelmiszer-gazdasági kiállításált. A kétévenként megrendezett — kizárólag a szakmai közönségnek szóló — kiállításon 86 országból 5201 vállalat vesz részt. Az Anuga teljes kiállítási tenületének 66 százalékát veszik igénybe külföldiek. A legutóbbi vásárhoz képest a külföldi kiállítók száma nagyobb mértékben növekedett, mint a belföldieké. A fejlődő országok részvételének aránya is szátaottevő: 39-en jöttek el, ami tízzel több mint két évvel korábban volt. Magyarország először jelenik meg ezen a kiállításon a „Gutes aus Ungarn” minőségi jelzés jegyében. Az ezt viselő magyar élelmiszereket bemutató közös kiállítási területen 14 magyar váMailat termékei — hús és húsáruk, vad és baromfi, friss zöldség és gyümölcs, valamint konzervek, tésztafélék és édességek, borok és fűszerek — korszerű csomagolásiban adnak hírt élelmi - s zentermelésünkről és külkereskedelmünkről a világ mindien tájáról érkezett szakembereknek. A „Gutes aus Ungarn” védjeggyel ellátott termékeket a megkülönböztető jelzés viselésére hazai és külföldi szakértőkből álló bíráló bizottság jogosítja fel. A magyar kiállítást a megnyitó napján felkereste Richard von Weizsäcker államelnök, akit Horváth István, a Magyar Népköztársaság bonni nagykövete és Ho^vájth Ede kereskedelmi tanácsos üdvözölt. Befejező szakaszába léptek a kedden megnyíló Budapesti Kulturális Fórum színhelyének előkészítő munkálatai. A gondos előkészítő munka fontos feltétele a tanácskozás zavartalan lebonyolításának, a hazánkba érkező küldöttségek színvonalas fogadásának, ellátásának. A rendezvénynek otthont adó Budapest Kongresszusi Központban az „utolsó simításokat” végzik a szakemberek: helyükre kerülnek a tanácskozó termek bútorai, technikai eszközei és a többnyelvű eligazító táblák. A kongresszusi központot övező Gesztenyéskertben a Fővárosi Kertészeti Vállalat munkásai szorgoskodnak. Az előrehozott őszi munkaterv alapján végzik a környezet csinosítását: az általános takarítás mellett gyeptéglával pótolják a pázsit kikopott foltjait, mintegy 120 darab új fenyőfélét és kisebb örökzöld növényeket telepítenek a tanácskozás színhelyének környékén. A fővárosba érkező küldöttségeket az általuk kiválasztott nagy budapesti szállodákban helyezik el. A kényelmes szálláshelyeken kívül a fórum helyszíne — a konferenciák, kulturális rendezvények lebonyolítására épült Budapest Kongresszusi Központ — ugyancsak kedvező környezetet biztosít a delegációk zavartalan munkájához. A Pátria nagyteremben, illetve a szakbizottságok termeiben folyó tanácskozásokat a korszerű technikai eszközökkel felszerelt tolmácsfülkékben helyet foglaló 30—40 fős állandó stáb fordítja le a fórum hat hivatalos nyelvére, angolra, franciára, németre, olaszra, oroszra, illetve spanyolra. A résztvevők egyéb igényeinek gyors kielégítésére szolgáltató irodák nyílnak a tanácskozás színhelyén. A Budapesti Kulturális Fórum iránt világszerte élénk érdeklődés nyilvánul meg. Ezt bizonyítja egyebek között az eseményre, hazánkba érkező tv-, rádió- és sajtótudósítók nagy száma. Az előzetes jelzések szerint mintegy 300 újságíró lesz jelen a fórumon, köztük a világ nagy hírügynökségeinek, lapjainak és televíziós társaságainak munkatársai is. A tanácskozás munkáját a Novotel Szállóban berendezett sajtó- központból követhetik nyomon az újságírók, akik a megnyitó és záróülés kivételével — a helsinki folyamathoz kapcsolódó konferenciák szigorú rendszabályai miatt — nem vehetnek közvetlenül részt a küldöttségek tárgyalásain. A sajtóközpontot korszerű, képernyővel kiegészített telexgépekkel és nemzetközi távhívásra alkalmas telefonokkal, valamint egyéb, a napi munkát megkönnyítő segédeszközökkel is felszerelték. A nemzetközi sajtóközpont munkatársai az újságírók külön szakmai kéréseit — például interjúk, találkozók megszervezésére vonatkozó kívánságait — is teljesítik, így a közvélemény a tanácskozás egész ideje alatt kielégítő tájékoztatást kap a kulturális fórum munkájáról. Ideiglenes kukoricatárolót *£*-,“ takarítás niiatt hozták létre. A Veszprém és Fejér megyébe irányuló szállításoknál fordulónként 20 kilométert takarítanak meg. így hívják nálunk ezt a szép, langyos napsugarakat ontó, szőlőt érlelő (kora őszi időszakot. Van, ahol indián nyárnak nevezik. Mégis a mi megfogalmazásunk, ha ebben a formájában egy kicsit talán durva is, találóbban jelöli ezt a kellemes, szelíd kései meleget. Hiszen az öregkort is gyakran nevezzük az élet őszének: a megnyugvás, a lelassult, csendesebb élet idejének. És éppúgy, ahogy ennek a melankolikus évszaknak, az idős kornak is megvan a maga szépsége. A nyugállományba vonulás sokaik életében megrázó, elkedvetlenítő mozzanat. Persze, csak azoknak, akiknek szembe kell nézniük valóságával. Nem egy ötvenes ismerősöm már a hónapokat számlálja, mikor szabadulhat meg a mindennapi munka terhétől, de egy-egy vastagabb könyvet vásárolva néha még magam is' így sóhajtok fel: majd ha nyugdíjas leszek, lesz időm elolvasni. Persze ez így talán túlzás, de vitathatatlan, hogy lótunk-futunk, kevés a szabad időnk, s néha jólesne néhány hónapnyi Vénasszonyok nyara kikapcsolódás, egy kis pihenés, amikor sort keríthetünk régóta halogatott terveink megvalósítására. Persze amikor végleges már a „szabadságolás”, akkor egyszerre soknak tűnik a szabadság. A túlfeszített munkásévekből nehéz egyszerre átállni, újjárendezni életformánkat. Ilyenkor hirtelen elfelejti az ember, amire egész életében készült, amit tervezgetett. Sokan azt mondják: amit fiatalkoromban megvalósíthattam volna, ahhoz már késő, eljárt fölöttem az idő. Pedig ez nem igaz! Rengeteg olyan időtöltés van, amit még idős korban is érdemes elkezdeni. Sorolhatnám a példákat. A színházban, ia bérletes előadáson idős házaspárral találkozom rendszeresen. Mesélik, hogy nemcsak ide, hanem máshová is járnak előadói estekre, koncertekre. Élményeiket megosztják bérletes társaikkal. A szak- szervezeti üdülőkben, különösen télen, a holtszezonban rengeteg az idős ember: A kellemesen eltöltött egy-két hét mellett barátságok, kapcsolatok teremtésére is jó alkalom ez. Amíg fiatal valaki, vagy Hég pénze nincs, vagy szabadsága, aztán jönnek a gyerekek, a családi gondok, amelyek körülményessé teszik az üdülést. így aztán sokan időskorban járják be az országot. Nem kevesen természetbarátkörök keretében, csoportosan utazgatnak, barangolnak. De említhetném azt is, hogy a művelődési intézmények nagy gondot fordítanak az idősebbek foglalkoztatására. Szinte mindenhol működik nyugdíjasklub, ahol a szervezők ügyelnek rá, hogy ne csak betegségekről essék szó. Kirándulásokat, üzemlátogatásokat, műsoros esteket szerveznek, éhtről hétre változatos programokat kínálnak. S az egyéb szakkörökben sincs sehol korhatár. A nyelvtanulók, a bélyeggyűjtők, sakkozók és modellezők között is mindig ráakadhatunk az idősebb korosztály képviselőire. A közművelődésben tehát nem mondható, hogy hátrányt szenved az, aki túl jár a hatvanon. Persze, az élet nem csak szórakozásból áll, és sokan épp a munkát hiányolják. Ügy érzik, nincs szükség rájuk. Pedig hány fiatal anyuka várja, hogy az anyu vagy az anyós nyugdíjba menjen! A harmadik nemzedék felnevelése nagyon sok családban a nagypapákra és mamákra vár. S ez ne lenne fontos feladat? Sok nagyszülőktől hallottam már, hogy az unokákkal való foglalkozász több örömet jelent számára, mint hajdanán a saját gyermeke. Akkor ő iis rohant, nem ért rá örülni az apró élményeknek, a pici első szavának, lépésének. Most már több az idő, nagyobb a figyelem, a gondoskodás, és nagyobb az öröm is. A nyugdíjasok munkájára nemcsak a családnak, hanem gyakran a népgazdaságnak is szüksége van. A portás, az éjjeliőr, a teremőr szerepét szinte mindenhol ők töltik be, de az irodák, a nagyobb üzemek és gyárak is többféle munkakörbe szívesen látták őket. Félnapos állás, unoka, nyugdíjasklub, s akinek ezután még mindig marad idejük, az otthon végre hódolhat a hobbijának. Megművelheti a kiskertet, elkészítheti a repülőgép modellt, vagy éppen kézimunkázhat. Csak. egyet nem . szabad: elkeseredni és pasz- szívan szemlélni, ahogy el- . szállnak ezek a még oly jól hasznosítható évek. Hiszen szép a vénasszonyok nyara. Mások a színei, más a hőfoka, de azért mégiscsak nyár. Tersiztyánszky Krisztina
