Somogyi Néplap, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-28 / 228. szám
6 Somogyi Néplap 1965. szeptember 28., szombat GYERMEKEKNEK Őzhívás idején Alig lépett át a nyár július derekán, egymást követték a meleg napok. Igazi kánikula volt! A harmadik hét elején éjjel vihar tombolt, másnap déltől kitisztult, és kellemes idő lett. Elhatároztam, hogy kimegyünk, mert még egy bakot sem lőttem, holott többre is engedélyt kaptam a vadásztársaságoktól. — Keresd elő az őzhívó sípodat — mondtam Andrisnak, — hátha sikerül olyan bakot behívni, melynek elejtése nem lesz káros — és már robogtunk is az egyik jól ismert vadászterület felé. Elbokrosodott, felhagyott legelő szélén álltunk meg. Alig pár száz méterre távolodtunk el a kocsitól, amikor Andris, csak „próbára”, belefújt a sípjába és tizenöt méterre tőlünk fölállt a magas fű közül egy fiatal, szabályos hatos agancsú bak. Andris örült a sikeres hívásnak, csak azt sajnálta, hogy a bak hangos méltatlankodással elrobogott Egy fiatal ültetvény szélén, megfelelő takarásban megálltunk. Én az epekedő suta hangját, Andris meg a bajba került gida remegő hangját utánozta. Hosszú ideig nem történt semmi, csak egy kakukk kiabált távolabb, egy sárgarigó meg mellettünk tilinkózott. Hogy melyik síp hangjára botorkált ki a tisztásra akis gida, nem tudhatjuk, csak azt láttuk, hogy lassan közeledett felénk, és szinte ugyanazon a hangon sírt, melyet Andris fújt a sípján. Amikor a fűszálak nem takarták a kis fejét, gyorsan Barcs János ALMÁSKERTBEN Essél elém kis almácska, haraphassak a váltadba. Segíts, enyhítsd éhem, szomjam, látod, ma épp harminc fok van. Kitikkadtam, szaladgáltam: s képzeld, egész \nap almátlan. Hulljál elém, hadd egyelek, erős, vállas, izmos legyek. Nem kell nekem csak egy alma, elég volna a szomjamra. Olyan jó veled a kertben, beszélgetni így kettesben: Ne akard, hogy fádra másszak; mert akkor menten lerázlak, lezuhansz sokad magaddal s fü között lel rád a hajnal. Közmondás Ha az ábra betűit a nyíllal jelölt körből kiindulva helyes sorrendben olvassátok össze, egy közmondást kaptok megfejtésül. Hogy szól ez a közmondás? (A helyes megoldás a 13. oldalon.) készítettem néhány felvételt. Intettem Andrisnak, hagyja abba a sípolást A kis gida megállt, remegő lábacskáin ingadozott, aztán lerogyott. Még keservesebb hangon hívta az anyját. Megfogtam Andris kezét és elvezettem a tisztás mellől. — Azt hiszem hurokba került a gida anyja, keressük meg. A közeli váltón meg is találtuk a sutát. Nemrég pusztulhatott el. — Sajnos, ezen már nem segíthetünk — mondtam, és visszamentünk a kocsihoz. Vastag bőrkesztyűt húztam és egy ritka szövésű jutazsákot kivettem a csomagtartóból. Visszamentünk a tisztásra. A kis gida ott feküdt, ahol hagytuk. Óvatosan betakartam a zsákba és a kocsihoz vittem. Betettem a csomagtartóba, aztán az egyik vadföldhöz robogtunk. Többször láttam ott egy sutát hasonló korú gidácskával. Letettem a gidát a vadföld szélére, és fölkapaszkodtunk a közeli magaslesre. — Mi lesz vele, papi? — kérdezte Andris. — Abban reménykedem, hogy a suta, amelyik ott a sarkon szokott kijönni a kis gidával, magához veszi. Akkor megmentettük. A lenyugodni készülő nap fényes korongja közeledett az erdő tetejéhez. Megnyúltak az árnyékok. A kis gida keserves sírását hallotta-e meg a suta: egyszer csak kirohant az erdőből, egyenesen a gi- dához. Megszagolta. Néhány métert elugrott, aztán újra visszament a még mindig fekvő gidához. Megkerülte. Közben kijött a saját gidá- ja, és az is odaballagott az idegenhez. Nézték egymást, majd a mi gidánk fölállt, odabotorkált a sutához és szopni kezdett. Sajnálom, hogy a kocsiban hagytam a fényképezőgépet, ritkán látható eseményt örökíthettem volna meg. Lassan készülődni kezdtünk, mert a suta visszament az erdőbe. Mindkét gida követte! Sötét volt már, amikor a kimúlt sutához értünk. A hurkot levettem róla, a gyűjteményem számára eltettem, a tetemet pedig a dögkútba dobtuk. Reméljük, hogy azóta az árván maradt kis gida jól érzi magát a pótmama és a mostoha testvérkéje mellett. Tófii Ferenc Társasjáték esős nap Ha az őszi idő nem ad lehetőséget a szabadban való játékra, javaslok egy olyan társasjátékot, amely szórakoztat is, gondolkodtat is. A társaság első tagja mond egy összetett szót, a másodiknak azonnal egy olyan összetett szót kell mondania, melynek az első tagja azonos az előző szó második tagjával. És a sort így kell tovább folytatni. A könnyebb megértés kedvéért íme egy példa. Az első játékos azt mondja: vaskapu. A második: kapufa. A harmadik: favágó, a negyedik: vágószerszám, majd a következők így folytatják: szerszámolaj, olajlámpa, lámpaláz, lázálom és a többi. Aki soká gondolkodik, hibás szót mond, vagy olyat, amelyik a játék során már elhangzott, az zálogot ad. S ha eluntátok a játékot, kezdődhet az ugyancsak jó szórakozást nyújtó zálogkiváltás. kukoricaszár? Mire jó a Most biztosan arra gondoltok, hogy az állatok óljának bélelésére, télen a növények, csemetefák betakará- rására, tüzelésre. Pedig ti is felhasználhatjátok játékok, figurák készítésére. íme ötleteim : Állatok A száraz kukoricaszárat leveleitől tisztítsátok meg! Mikor teljesen sima, könnyen vágható. Egy hossztengelyére állított kukoricaszár, s négyzet- alakú keményebb kartonlapok összeszerelve alkothatnak egy „disznót”. A hossz- tengely aljára vágott négy vájatba ragasszátok be rézsút — a rajz szerint — a kartonlapokat. A füleket és a farkát is kartonból készítsétek el! Szeme, orra, szája helyét faragjátok ki! Két szárdarabból s pár kartoncsíkból kutya is elkészíthető. Arra ügyeljetek, hogy a karton kemény legyen, bár a kukoricaszár könnyű, de a rajzlap nem tartja meg. Az itatóba hajló kis bárány, több darabból állítható össze. A középen kivájt, s aljából lefaragott szár alkotja az itatót, a kukoricaszár és szelet kartonokkal összeerősített részei a bárányt. Nem mindegy, hogy a bárány testét a nyakánál hogyan hajtsuk fel, s a kartont milyen állásiban illesztjük a fejhez. Ha feljebb, akkor a bari felfelé néz, ha lefelé hajlón (mint a rajzon), akkor iszik. A legegyszerűbb a karám elkészítése. Ehhez 4 db szárból levágott henger, s 8 db vékony papírcsík vagy hurkapálca keli. A négy henger a négyzetalak négy sarkán áll, s a csíkok vagy pálcák mintha négyzet oldalai lennének, úgy fogják össze. Kis állatokkal benépesíthető. Repülőgép és űrhajós A repülőgép testét egy hosszabb szárdarab alkotja. Orrát a rajz szerint faragjátok le! Szárnyai, „kerekei” készülhetnek kartonból, de az ügyesebbek szárból lehasított szeletbő1! is készíthetik. Színes filctollal a „felségjel” is felrajzolható rá. Az űrhajós több darabból összeillesztett figura. A henger és téglatest alakú darabkákat a tartás miatt célszerűbb hurkapálcával összeerősíteni. Karjai már készülhetnek kartoncsíkból. Fantáziával még sok figura készíthető. De megkérdezhetitek nagyszüleiteket is, hogy az ő korukban kukoricaszárból milyen játékokat csináltak, s azt is megtervezhetitek, megvalósíthatjátok. LENGŐ JÁTÉKOK Játszótéren, otthon, sőt az utcán is szeretnek a gyerekek felkapaszkodni (ha jobban tetszik ez a szó: felcsimpaszkodni) fára, korlátra, bármire, amin lengeni, „bra- vúroskodni” lehet. Pedig ezeknek a kísérleteknek sokszor baleset a vége. Most teljesen békés lengő játékokat ajánlok néktek. LENGŐ FOCI Egy fára erősített kötél vagy hinta (lehet egy erősen felfüggesztett autógumi-külső is) segítségével meglendültök, és a földre állított labdát egy adott célba (karika, kiskapu stb.) berúgjátok. (Lásd a rajzot.) A győztes az lesz, aki öt kísérletből több gólt rúg. HOKISUL! A falra rajzoljátok fel egy kapu körvonalát, amelyet négyzetekre osszatok be (1- től 10 pontig). Egy faágra, a fal elé, olyan hosszú spárgára amely eléri a falat, kössetek egy teniszlabdát. Ezt kell meglengetni, és a lengő labdát egy bot (hokibot) segítségével a megszámozott kapu valamelyik négyzetébe beütni. A négyzetekben található számok összege adja a verseny végeredményét. (Mindenkinek öt kísérlete van.) FEJELOEGYETEM A fára függesszétek fel egy autógumi külső köpenyét fej- magasságban. Lengessétek meg! A két versenyző akkor fejelje át a másiknak a labdát, amikor az autógumi éppen közéjük kerül. Egy-egy oda-vissza fejpassz már 10 pontot ér. Hogyan evett versenyt Hamu Peti Élt egyszer egy paraszt- ember. Volt neki három fia. Nagy szegénységben élt, öreg volt és törődött, a fiai pedig nem akarták semmiből kivenni a részüket. A gazdaságukhoz egy nagy és szép erdő tartozott. Az öreg azt akarta, hogy a fiai menjenek fát vágni, hogy az árából kifizethessék az adósságukat. Először a legöregebb ment ki fát vágni. De alig ért ki az erdőbe, és alig vágta a fejszéjét egy öreg szakállas fenyőbe, megjelent egy hatalmas erdei óriás, egy Troli, és \így szólt: — Ha csak egy fát is kivágsz az erdőmből, megöllek! Ahogy a legény ezt meghallotta, elhajította a fejszét, és elfutott, ahogy csak a lába bírta. Lihegve mondta el otthon, hogyan is járt. Az apja nyúlszivünek nevezte, és azt mondta, hogy fiatal korában nem hagyta^ hogy egy Troli megzavarja a munkában. Következő napon a második fiú került sorra. De hát ö sem járt jobban, mint a bátyja. Alig tette meg az első fejszecsapást, jött a Troli, és mondta: — Ha csak egy fát is kivágsz az erdőmből, megöllek! A legény még csak hátra sem mert nézni. Elhajította a fejszét, és nyaka közé kapta a lábát. Amikor hazaért, az apjuk csak azt ismételte, hogy fiatal korában nem hagyta, hogy egy Troli megzavarja ia munkában. Harmadik nap Hamu Peti készült az erdőbe. — Mit akarsz — csúfolták a bátyjai —, te akarod megcsinálni! Hisz még az orrodat sem dugtad ki életedben az ajtón! A fiú nem felelt. Kért valami útravalót. Az anyja húst nem tudott adni. Gyorsan csinált egy kis vizes túrót. A fiú a túrót belerakta a tarisznyájába, és útnak eredt. Alig látott a munkához az erdőben, jött ám a Troli, és mondta: — Ha csak egy fát is kivágsz az erdőmből, megöllek! De a fiú nem vesztette el a fejét. Belenyúlt a tarisznyába, kivett egy darab túrót, és úgy összenyomta, hogy a víz széjjelspriccelt belőle. — Láttad? — kiáltott rá a Trolira. — Ahogy ebből a kőből kiszorítottam a vizet, úgy szorítalak össze téged is, ha el nem hallgatsz rögtön! — Jaj, irgalmazz nekem! — könyörgött a Troli. — Segítek neked fát vágni. No jó, hát ha segített, a fiú is megkegyelmezett neki. A Troli rögtön munkához is látott, és szorgalmasan vágta a fát. Azon a napon több tucat fatörzset kivágtak. Ahogy beesteledett, a Troli így vélekedett: — Neked kéne hozzám jönnöd. Én közelebb lakom, mint te. No jó, Hamu Peti el is ment vele. Amikor a Troli barlangjához értek, az tüzet akart rakni. Közben a fiúnak vizet kellett volna hozni a kásához. De két akkora vasvödör volt ott, hogy a fiú meg sem bírta emelni. így hát így szólt a Trolihoz: — Nem vacakolok azzal, hogy ezt a két gyüszűt magammal vigyem. Elhozom mindjárt az egész forrást. — Ne, barátom, azt ne tedd! — kiáltott a Troli. — A forrásom meg akarom tartani. Inkább rakjál tüzet! Majd hozok én vizet. Amikor a vizet meghozta, nekiálltak egy nagy kondér kását főzni. — Mit gondolsz? — kérdezte Hamu Peti —, nem kéne versenyt ennünk? — Dehogynem! — örvendezett a Troli, és arra gondolt, hogy ebben lefőzi a másikat. Odaültek az asztalhoz. Hamu Peti otthonosan elővette a tarisznyáját, és maga elé kötötte. Evés közben több kását potyogtatott a tarisznyájába, mint a szájába. Amikor a tarisznya megtelt, elővette a kését, és egy lyukat vágott rajta. Látta ezt a Troli, de nem szólt semmit. Egy idő múlva, hogy a kását a Troli belapátolta, letette a kanalat, és azt mondta: — Nem, én már nem tudok többet enni. — Pedig még enned kell — szólt a fiú. — Én még nem laktam jól. Csináld úgy, ahogyan én, és vágj egy lyukat a hasadon! Akkor any- nyit ehetsz, amennyit csak akarsz. — És az nem fáj? — kérdezte a Troli. — Ó, szóra sem érdemes — felelt Hamu Peti. A Troli úgy is tett, ahogy a fiú tanácsolta, és fölvágta a hasát. És ahogy gondoljátok, végzett is magával. Hamu Peti pedig összeszedte mindazt az ezüstöt és aranyat, amit a Troli hörcsögként összegyűjtött a barlangjában. Azzal kifizethették minden adósságukat.
