Somogyi Néplap, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-14 / 216. szám

2 Somogyi Néplap 1985. szeptember 14., szombat Az események címszavakban VASÁRNAP: Kudarcba fulladt puccs­kísérlet Thaiföldem. — Szo­ros eredmények, a jobb­közép egy mandátumos többsége a norvég vá­lasztásokon. — Afgán el­lenforradalmárok lelőnek egy utasszállító gépet. HÉTFŐ: Dél-Afrikában folyta­tódnak a tüntetések, Rea­gan taktikai szankciói, heves viták az amerikai kongresszusban. — Mo- zambiíkban, zimbabwei segítséggel, kormány­ellenes fegyvereseiket számolnak fel. KEDD: Moszkvában Mihail Gorba­csov fogadja Rau észak- rajna-vesztfáliai kormány­főt. — Washington visz- szautasítja a közép-euró­pai vegyifegyvermen- tes övezetre vonatkozó Javaslatokat. — Ismét ta­nácskozik az európai ka­tonai enyhüléssel foglal­kozó stockholmi konfe­rencia. SZERDA: Chilei évforduló a tömeg- tiltakozás Jegyében. — Ojabb harcok Libanon­ban, tárgyalások Da- masZkuszban. — Szovjet— NDK külügyminiszteri találkozó. CSÜTÖRTÖK: Elutasítják amerikai kép­viselők és tudósok bíró­sági keresetét a Pentagon műholdromboló kísérlete ellen. — Az új alkot­mánytervezet vitája Ni­caraguában. PÉNTEK: Sikertelen francia raké­takísérlet Mitterrand Je­lenlétében. — Svédország­ban tetőzik a választási kampány. — Az Indonéz elnök európai körútra In­dul, amelynek során ha­zánkba is ellátogat. A hét három kérdése az európai térségbe, mint az Egyesült Államoknak. Való­jában ez csak ürügy, az iga­zi indíték, hogy hossizú vi­ták után az idén sikerült rávenni az amerikai kong­resszusit jelentős anyagi esz­közök megszavazására a Pentagon vegyifegyver fej­lesztési terveihez. A jelek szerint az Egyesült Államok erősíteni akarja a tempót a fegyverkezési versenynek e veszélyes szakaszán, amit viszont nehéz tartani az újabb ésszerű és kölcsönös biztonsági érdeket szolgáló kezdeményezések nyomán. Ezért választatták a gyors és határozott visszautasítás módszerét, hogy lehetőleg elejét vegyék a további bel­ső harcoknak az amerikai politikában. A szovjet—nyugatnémet találkozó is óhatatlanul a szovjet—amerikai kapcsola­tok kérdésköréhez vezet, s ez nem meglepő: a világpo­litika a közelgő csúcs je­gyében zajlik. Két párhuza­mos vonalon, egyrészt sza­porodnak a személyes érint­kezések (elég utalni rá, hogy a Tolkunov vezette szovjet parlamenti küldött­ség az Interparlamentáris Unió Kanadában tartott ülé­se után az Egyesült Álla­mokba utazott, ugyanott tartózkodik az a közéleti személyiségekből álló dele­gáció, amelyet Arbatov ve­zet s még ebben a hónap­ban, az ENSZ-közgyűlés ülésszakára New Yorkba, majd várhatóan Washing­tonba utazik Sevardnadize külügyminiszter, másrészt sok tekintetben éltesebb hangnemet ölt a csúcs-előtti vita. © Miért utasította visz- gia Washington a legújabb fegyverzet-korlátozási kez­deményezéseket? NSZK-beli tárgyalópart­nerrel találkozott a Kremli­ben Mihail Gorbacsov. Jo­hannes Rau a legnépesebb nyugatnémet tartomány kor­mányfője. egy olyan körzet képviselője, amelynek ipari létesítményei (Ruhr-vidék) különösen érdekeltek a ke­let—nyugati kereskedelem fejlesztésében. Rau egyúttal a szociáldemokrata párt egyik vezető egyénisége, s nem le­hetetlen, hogy az 1987-ben esedékes választásokon ő lesz az SPD kancellárjelölt­je. A moszkvai eszmecsere során az európai kérdések, s a kontinensünkön kialakí­tandó vegyifegyverektől mentes övezet ügye álltak a középpontban. A Szovjet­unió nemcsak egyetért a javaslattal, de hajlandó len­ne, az Egyesült Államokkal együtt, szavatolni a megál­lapodás betartását. Ezt az álláspontot képviseli a stockholmi konferencián is, amely a szokásos szünet után, a héten ismét folytat­ta munkáját. Rau ugyan­csak támogatta a vegyi fegyverek eltávolítását, hi­szen erre vonatkozólag már korábban ellvi egyetértés született az NDK és a nyu­gatnémet szociáldemokraták tárgyalásain. Washington sietve elutasí­totta az újabb kezdeménye­zést, hivatalosan arra hivat­kozva, hogy a Szovjetunió­nak könnyebb lenne „visz- szavinni” vegyifegyvereket Indonézia a kapcsolatbővítés útján A bét közepén Moszkvában tárgyalt Johannes Rau, Eszak­Rajna-Vesztfália nyugatnémet tartomány kormányfője, az SPD enökhelyettese, akit fogadott Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára is ra való hivatkozással el is utasították a keresetet, amely a kísérlet megakadá­lyozására szolgált, nem pa­ragrafusokról, hanem alap­vető politikai küzdelemről van szó. Sikertelen államcsíny-kísérlet színhelye volt Bangkok, Thai­föld fővárosa; a lázadást tíz órán belül leverték. A képen: kormányhű csapatok körbezárták a puccsisták egyik szék­helyét A szovjet hírügynökség bírált több washingtoni megnyilatkozást és valósá­gos „gyűlöltetkampényit” ve­tett az amerikai vezetők szemére. Igaz, maga az el­nök viszonylag mérsékel­tebb hangot ütött meg, de Reagan egyúttal máris „le­fokozni” próbálta a csúcsta­lálkozót, kijelentvén, hogy azon nem annyira konkrét megállapodásokat, mint egy jövőbeni politikai érintkezé­si menetrend kidolgozását kell szem előtt tartani. Az időhúzás — pontosab­ban a katonai fölény eléré­se érdekében történő idő­nyerés — szemléltető példá­ja az amerikai műholdrom­boló kísérlet, amelyet a szovjet figyelmeztetések és a belső tiltakozás ellenére is végrehaj tanak. Pedig a kép­viselők és az „aggódó tudó­sok szövetsége” által kezde­ményezett próbaper tanul­ságos lehet: ha formai okok­Mit jelentenek a Dél- Afrika ellen elrendelt ame­rikai szankciók? Dél-Afrika és a pretoriai rendszer elleni szankciók ügye a belpolitikai színkép része lett Washingtonban: taktikai harc bontakozott ki a Fehér Ház és a kongresz- szus részvételével. A hét kezdetén Reagan szankciókat jelentett be, így a dél-afrikai aranypénz, a krügerrand behozatalának megszüntetését, a dél-afri­kai biztonsági erőknek szánt komputerszállitások leállí­tását s néhány más intézke­dést. Ezzel két tűz közé ke­rült az elnök. A szélsőjobb- oldal még ezt is soknak tar­totta és szószegéssel vádolta Reagant, mondván, koráb­ban hallani sem akart szankciókról. (Nicaragua vagy Lengyelország eseté­ben korántsem berzenked­tek. sőt ösztönözték a tilal­makat!) A kongresszus több­sége viszont keveselte az intézkedéseket. Edward Kennedy (talán már a kö­vetkező választásokra is ka­csingatva) erőteljesebb fel­lépést sürgetett, s a szená­tusbeli ellenzéket csupán ügyrendi mesterkedésekkel lehetett leszerelni. A 100 szenátor köziül így is 57 nyilvánította elégedetlensé­gét. Vagyis nemcsak a ki­sebbségben levő demokra­ták, de több republikánus párti törvényhozó is. A többség ellenére sem hoz­hattak határozatot, mivel a döntést olyan kategóriába sorolták, ahol 60 szavazatra lett volna szükség. Reagan tehát „taktikai szankciókat” vitt keresztül, nem annyira Dél-Afrika megrendítéséne, hanem kudarcának elkerü­lésére. a ‘hazai ellenzéke le­szerelésére. közések a palesztin táborok körül; égő negyedek Tripo- liban. Mégsem változatlan min­den: a harcok közben foly­nak a tárgyalások, s ezek fő színhelye kétségkívül Da­maszkusz. Az már sokszor bebizonyosodott, hogy Szíria nélkül s különösképpen an­nak ellenére nem lehet ren­dezést elérni Libanonban, de kérdéses, hogy elegen­dő-e a szíriai közvetítés és közreműködés az annyira szétszabdalt ország eseté­ben. Egyre több libanoni ve­zető kíván tevékenyebb Szí­riái katonai jelenlétet és részvételit, Damaszkusz azonban óvatos, éppen a helyzet ismerete következté­ben. Űj elem, hogy izraeli részről bizonyos fenyegető­zések hangzottak el Szíria címére, a túlzott libanoni szerepvállalás esetére. Az izraeliek szempontjából aligha lenne előnyös egy szuverén, rendezett Libanon szomszédsága, amint Jordá­nia címére is adresszáltak hasonló üzeneteket, a PFSZ Arafat vezette irányzatának ammani jelenléte miatt. A bonyodalmaikat előre vetíti, hogy Izraelben egy­éves lett a nagy koalíciós kormány s az évfordulós nyilatkozatokból kitűnhe­tett Peresz és Samiir Ver­senyfutásának folytatódása • nem zárják ki rendkívüli választások tartását a mi­niszterelnökváltást megelő­zően; a szélsőjobboldali Ka- hane-páirt, a közvélemény­kutatások szerint, jelentősen előretört, könnyen a mérleg nyelve lehet egy esetleges voksolás során. Ilyen körül­mények között — s ez nem először történik — az izrae­li belpolitikai harc magával hozhatja a szélsőséges ráli- citálást, a jobbról váló elő­zés megpróbálását, s újabb veszélyforrásokat jelenthet az amúgy sem békés közel- keleti képben. Réti Ervin Mi a helyzet a Közel- Keleten? Libanonban az az újság, hogy nincs újság. A leg­újabb jelentések legalábbis a régi mozzanatokat ismétlik: súlyos küzdelem a zöld vo­nalnál ; miliicisták csetepa­téi; öngyilkos merényletek a déli országrészben; összeüt­Tollhegyen Manipulálás Kiegyensúlyozott, folyama­tos gazdasági fejlődés, szi­lárd kormányzat, növekvő nemzetközi tekintély — ezek jellemzik Délkelet- Ázsia egyik „sikerországát”, Indonéziát. Hogy „sikerországról” van szó, az éppen azoknak a problémáknak a kezelési módjából derül ki, amelyek­kel ennek a mintegy 160 milliós fejlődő országnak is szembe kell néznie. Indoné­zia olajtermelő állam, kivite­lében a „fekete arany” mintegy hetven százalékkal részesedik. Hála a hetvenes évek „mesebeli” olajbevéte­leinek, a .gazdaság és a nemzeti jövedelem akkori­ban évi 6—7 százalékkal gyarapodott. Komoly érvá­gást jelentett ezért a kőolaj árának az utóbbi években tapasztalható „lemorzsoló­dása”, és az a tény, hogy Dzsakarta — az OPEC min­den tagállamra érvényes határozatainak megfelelően — kénytelen volt napi 1,3 millió hordós kitermelését 1,19 millióra csökkenteni. Ennek következtében a nyolcvanas évek elején le­lassult a gazdasági fejlődés, ám Indonézia — az. olaj jö­vedelemmel felelőtlenebből bánó országokkal ellentétben — nem került válságba. „Beérett” a két évtizede folytatott céltudatos gazda­ságpolitika, melynek kereté­iben — egyebek közt — si­került jelentősen felfuttatni a mezőgazdasági termelést. A legjelentősebb haditettet tavaly vitték végbe: függet­len történelme során Indo­nézia először tudta saját ter­méséből ellátni lakosságát a legfontosabb helyi népélel­mezési cikkel, a rizzsel. A rizsbehozatal kiváltásával felszabaduló anyagi eszkö­zök lényegében kiegyenlí­tik az olajkivitel csökkené­séből eredő veszteségeket. Bár a válság elkerülte In­donéziát, a kormány az el­múlt években több gazdasá­gi óvintézkedéseket tett: 1983-ban mintegy egyiharma- dával leértékelte az ország pénznemét, a rúpiát, és el­halasztotta ötven „devizafa- ló” állami nagyberuházás megvalósítását. Tavaly más­fél milliárd dollárban ma­ximálta a külföldön fölve­hető állami hitelek össze­gét. (Sok fejlődő országban ezek a hitelek váltak az el­adósodás motorjává.) E megszorító intézkedésen túlmenően azonban Indoné­zia új utakat is keres to­vábbfejlődésének biztosítá­sára. A kulcsszó a diverzifi­kálás. Ez azt jelenti, hogy az olaj helyett — vagy in­kább mellett — föl akarják fejleszteni más cikkek — például a nyersfá, a fa­ipari és élelmiszeripari termékek, valamint a pálma- olaj kivitelét. További lehe­tőséget jelentenek az ország olyan — a világ nagy tőzs­déin is számontartott —ter­mékei és természeti kincsei, mint a kávé, kaucsuk, kop­ra, réz, cink, nikkel és bau- xit. A diverzifikálás azonban azt is jelenti, hogy Indoné­zia — a fejlett tőkés orszá­gok protekcionista intézke­déseire válaszolva és politi­kai mozgásterének szélesíté­sére törekedve — bővíteni kívánja kereskedelmi part­nereinek körét. Elsősorban a szocialista országokról — a Szovjetunióról, a KGST kisebb tagállamairól és Kí­náról van szó. Ami a KGST-országökat illeti, ezek több ízben is ki­fejezésre juttatták, hogy ké­szek a gazdasági kapcsola­tok szorosabbra fűzésére a délkelet-ázsiai állammal. Magyar részről egyebek közt ezt a célt szolgálta Losonczi Pál tavaly novemberi indo­néziai látogatása is. Az Indonézia és a KGST országai közötti igazdasági közeledést politikailag jól megalapozza az a tény, hogy DZsakarta — a konzervatív délkelet-ázsiai országokat tömörítő ASEAN-csoport tagjaként — szövetségesed közül a legrealistább, leg­pozitívabb politikát folytat­ja az indokínai kérdésben. Szorgalmazza az ASEAN és az indokínai országok pár­beszédét és szembeszegü l az­zal a washingtoni törekvés­sel, hogy ia délkelet-ázsiai országúk szövetségét szov­jetellenes és Vietnam-elle- nes katonai tömbbé alakít­sák át. Bár Kínával más a hely­zet — Dzsakarta azzal gya­núsítja Pefcinget, hogy ré­sze volt a húsz év előtti szélsőbalos indonéziai puccs­kísérletben — a jelek arra mutatnak, ‘hogy enyhül az ellenségesség a két ázsiai ország között. Ezrt tanúsítja az is, hogy Vu Hszüe-csden kínai külügyminiszter áp­rilisban részt vett a ban- dungi értekezlet harmin­cadik évfordulóján rende­zett indonéziai ünnepségem A két ország még nem ál­lította helyre “diplomáciai kapcsolatát, de napirenden van a közvetlen kereskedel­mi kapcsolatok fölvétele. (Dzsakarta és Peking eddig csak harmadik országok köz­vetítésével kereskedett egy­mással.) Indonézia az el nem köte­lezettek mozgalmának alapí­tó tagja. Élénkülő külső ak­tivitása, és különösen az a tény, hogy ez az aktivitás politikailag egyre elfogulat­lanabbá -válik, kedvező ha­tással lehet a délkelet-ázsiai és — végső soron — az egész nemzetközi helyzetre. Hiszen a világ ötödik legné­pesebb országáról van szó... Kepecs Ferenc HONECKER ÉS STROUGAL LEVELE KOHLHOZ Kínát és Japánt kereste fel távol-keleti körútja során Fe­lipe González spanyol miniszterelnök. A Pekingből érkezett képen a politikus Teng Hsziao-ping kínai vezetővel látható Értelmező szótárunk a ma­nipulálás különböző jelenté­sei között nyilván tartja a politikai értelműt is: a köz­véleményt burkolt módon be­folyásolni. A nyelvészetinek tűnő vita is azért kapott po­litikai töltetet a héten, meri Bush alelnök „a nyugati köz­vélemény manipulálásának” vádját vetette a Szovjetunió szemére. Mire alapozta ezt a kijelen­tését? Arra, hogy Moszkva moratórium-javaslatokat ter­jesztett elő, új indítványok­kal élt a fegyverzetkorlátozás érdekében. A washingtoni válasz negatív volt, s élét venni a dolgoknak, megszü- _ letett a manipulálási vád. Jó lenne, ha az Egyesült Államok is hasonló módsze­rekkel élne. Megpróbálná „manipulálni” a világ köz­véleményét azzal, hogy el­fogadja a moratóriumot, fé­kezi a fegyverkezési hajszát, maga is javaslatokat tesz. Egyelőre azonban csak a „manipulálással” való mani­puláció látható. R. E. Erich Honecker, azNSZEP KB főtitkára, az NDK ál­lamtanácsának elnöke Hel­mut Kohlhoz, az NSZK kan­cellárjához intézett levelé­ben azt javasolja, hogy a bonni kormány kezdjen tár­gyalásokat az NDK-val és Csehszlovákiával egy vegyi fegyveréktől mentes közép­európai övezet megteremté­séről. A levélét Oskar Fischer, az NDK külügyminisztere pén­teken Berlinben nyújtotta át Hans Otto Bräutigamnak, az NSZK állandó NDK-beli kép­viselete vezetőjének. Lubomir Strougal cseh­szlovák kormányfő szintén levelet intézett Helmut Kohl kancellárhoz. A levelet pén­teken Bohuslav Chnoupek külügyminiszter adta át Wer­ner Schattmann-nak, az NSZK prágai nagyköveté­nek. ‘ A csehszlovák kor­mányfő ebben szintén java­solta a bonni kormánynak, hogy kezdjen tárgyalásokat Csehszlovákiával és az NDK-val a közép-európai vegyifegyyer-mentes övezet létrehozásáról. Mitterrand megérkezett Mururoa-szlgetre Mitterrand elnök pénteken délután megérkezett a Csen­des-óceáni Mururoa-szlgetre, a francia nukleáris kísérle­tek szírihelyére. Az állaim­főt a kormány hat tagja, köztük Dumas külügyminisz- , ter, Hernu hadügyminiszter és Joxe belügyminiszter is elkísérte. Az utazás — mint Párizsiban hangsúlyozzák — annak demonstrálása, hogy Franciaország ragaszkodik csendes-óceáni jelenlétéhez és folytatni kívánja nukleá­ris kísérleteit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom