Somogyi Néplap, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-13 / 215. szám
4 Somogyi Néplap 1985. szeptember 13., péntek A világpiacon egyre jobban keresik a bélbe töltött termékeket. A Kaposvári Húskombinát sonkakonzervüzemében, több új termék gyártását kezdték meg, s ezeket amerikai piacra szállítják. Üj termék a vákumfóliázással készülő, bélbe töltött főtt tarja, a táblás Bacon szalonna, valamint a bélbe töltött darabolt sonka. Mindezek nemcsak külsőleg, hanem ízükkel is elnyerték a vásárlók tetszését. (Gyetyás László felvételei) Rendelet az üdülőhellyé nyilvánításról Megjelent az építésügyi és városfejlesztési miniszter rendelete a település vagy «zen belüli területrész üdülő- héllyé nyilvánításának feltételeiről, eljárási szabályairól, továbbá a gyógy- és üdülőhelyi határvonalak kijelölésének településrendezési követélményeiről. A jogszabály szorosan kapcsolódik ahhoz a múlt év végén megjelent kormányrendelethez, amely bővítette a helyi tanácsok hatáskörét és növelte érdekeltségüket a gyógy- és üdülőhelyi adottságok, fejlesztési lehetőségek kihasználásában. A helyi tanácsok felhatalmazást kaptak arra, hogy — a megyei tanács egyetértésével — az adott településrészt maguk nyilvánítsák üdülőhellyé. Ehhez azonban az szükséges, hogy előzőleg megteremtsék a vendégfogadás feltételeit. Egyebek között ezeket a követelményeket határozta meg részletesen a most megjelent ÉVM-rende- let. Az új jogszabály szerint alapvető követelmény, hogy rendelkezésre álljanak a megfelelő szálláshelyek, kielégítő legyen a kereskedelmi és vendéglátóipari hálózat, elérjék a megfelelő színvonalat az üdülési és a kommunális szolgáltatások. Az is fontos előírás, hogy a vendégforgalom tartósan ne haladja meg az üdülőterület és környezete teherbíró képességét, és ne veszélyeztesse az állandó lakosság ellátását. Ezért az üdülőhellyé nyilvánítási javaslatot döntés előtt társadalmi vitára kell bocsátani és egyeztetni az érdekelt szervekkel. A helyi tanácsok a kiemelt gyógy- és üdülőhellyényilvánításra is javaslatot dolgozhatnak ki, ám ennek elfogadásáról — a megyei tanács állásfoglalása után és az érintett tárcák bevonásával — az építésügyi és városfejlesztési miniszter dönt. Az idén szeptember vége, a továbbiakban pedig minden év április 30-a az üdülőhely- lyé nyilvánítás határideje. Az országban jelenleg mindössze 71 az üdülőhellyé Rozsdavörösre égette már az ősz itt-ott a leveleket. Párásább és tünékenyebb lett a levegő is reggelente, a falu tornya meg az iskola új, vörös palás teteje elhomályosodott. Heilig János, az öreg vincellér csak állt a hat vágó szőlőt számláló kertben, zsemleszínű kutyája a lába körül vinnyogott. Az öregember nem hallotta az állat hangját, szeme valahová messze tévedt, és csönd volt a homloka mögött is. Vincellérnek mondták őt most is, pedig mikor ő már bor és gyümölcs ura? A más szőlőskertjét gondozta, és féltette a termést továbbra is. Nem is tehetett volna másként, idegenként maradt itt, idegemként fog elmenni. Hirtelen fogalmazódtak meg e gondolatok, amelyek eddig csendesen meghúzódtak agyában és nem engedtek széthasítani a kora reggel embertől független nyugalmát. Élessé vált az addig homályos kép: Heüig János katonazubbonyban, alig jutva túl a faluszerte híres lakodalmon, puskát vitt a vállán. Két év eltelt, míg vinyilvánított települések száma, a gyógyhellyé minősített helységeké pedig 12. A felmérések szerint azonban még további mintegy hetven település rendelkezik olyan üdülési és idegenforgalmi lehetőségekkel, hogy — a szükséges infrastrukturális és egyéb feltételek megteremtésével — napirendre tűzhetik a gyógy- és üdülőhellyé nyilvánítást. szontlátta az asszonyt, a kisgyerekkel, és újabb két év múlt el, hogy a második kisembert is megszemlélhette, idegen tartózkodással: nocsak, a fiaim. Csavargó és nyughatatlan lett a vére az eltelt idő alatt, nem mozdult a szívében semmi, hogy a gyerekek tevésvevését nézte, s nem rendült szerelem benne, amlikor a * feleségéhez szólt. Maradt hát szótlan- csöndesen egy darabig a szlovák falu ütött-kopott házának tornácán, se erre, se arra fordulva. Aztán csak fogta apija .katonaládáját, beledobált inget, nadrágot, s Bolond Józsival felült a volt urasági fogatra. A kocsiderékba tette a szegényes holmit, s mikor Józsi a lovak közé csapott, torokhangon biztatva őket a poroszkálás- ra, csendesen elvackolódott ő is a szalma között. Még most is hallja Heilig János a rosszul vasalt kerekek 2iöngését, még most is érzi, milyen üres tud lenni a szív hazátlanul. Családjáról, házáról évekig nem hallott azután. A fiai közül a nagyobbik pedig éppen a múlt évben talált rá. MegKAPCSOLATAINK Ismét elmúlt egy nyár, sokak mögött áll utazás, nyaralási, üdülőben eltöltött egy-két hét kellemes emléke. Szinte minden noteszben címek, telefonszáimok s a fejekben még zsonganak az ígéretek: levelezni fogunk, ha arra járunk, megkeresünk benneteket, vagy jövőre a Balatonnál újra találkozunk ... Elgondolkodom, az én baráti, emberi kapcsolataim honnan származnak. Ennék osztálytársa voltam, azzal együtt jártam a TIT-tanfo-_ lyarnra, amazzal külföldi utamon ismerkedtem meg. Majdnem mind az ország vagy legalábbis a város távoli pontjain élnek. Közben pedig alig ismerem azokat, akik velem egy utcában, néhány házzal arrébb laknak. Azt hiszem, ez általános jelenség. Az unalomig sokat beszéltünk már az € idegenedésről, a „panelkafc csolatok” sivárságáról, az embertársaink iránti közömbösségről. Sokan hibáztatták a tévét, a megnövekedett iskolai és munkahelyi, illetve túlórás elfoglaltságot. Mégis azt kell mondanom, az emberekből nem veszett ki a kapcsolatok iránti igény. Számtalan példa van rá, hogy ki hogyan próbál kapcsolatokra találni. Pesti nyelvtanár ismerősömtől tudom: a TIT tanfolyamaira A tarka szőlőmoly harmadik lepkenemzedékének rajzását a múlt évinél később, augusztus 20-tól észleljük. A meleg augusztus végi, szeptember eleji időjárás a lepkék élettevékenységének kedvező volt, tojásrakásuk és a lárváik kelése nagymértékű. A kedvező időjárás hatásába a kártevő fejlődése felgyorsult, és szeptember 8-án, 9-én már közepes hemyófertőzések ala-' kultak ki megyénkben. A kártétel a hónap végiéig elhúzódik. A kikelő kis hernyók most már csak a késői érésű szőlőket veszélyeztetik. Ezekben az ültetvényekben szeptember 14—16. között feltétlenül védekezni kell a szőlőmolyok ez évi utolsó lárvanemzedéke ellen. Védekezésre a szüret tervezett időpontjától függően használhatjuk a 10 nap várakozási idejű Ditrifon 50 WP, Unitron 40 EC 0,2—0,25, a 7 nap várakozási idejű Unifosz 50 EC, Decis 2,5 EC 0,05 százalékos töménységű rovarölő szert. A most esedékes védekezéssel egyA NAP VÉCÉ látogatta itt, a szőlőhegyen, úrias zakóban, még kravátli is volt a nyakában, a kabát belsőzsebében pedig színes fényképek. — Kiszámolta, elég öreg vagyok már a halálnak — gondolta az öregember —, de hát csalódott szegény. Nem a magaméban lakom, nem a magamét emésztem. Tisztult a reggel párás fényölelése a templomtorony körül. A kiskutya is abbahagyta értelmetlen vinnyogását, s a hajló dombok mögül ijedt kárálással futottak szét a tyúkok. — Rézii jön — reazent az ember a szőlőskertben —; hozza a tejfölös túrót. Aztán hófehér bajszába túrt, kék kötényét begyűrte a kopott munkásnadrág övésokan — főleg idősek és egyedülállók — a társaság miatt iratkoznak be. Eszperantista évfolyamtársam panaszolta: a szervezetbe sokan úgy lépnek be„ hogy a nyelvet nem is ismerik, sőt nem is akarják megtanulni, csupán a valahová tartozás, a közös élmény vonzza őket. Több nyugdíjas ismerősöm azért választott idős korára valamilyen hobbit, hogy hetente egyszer elbeszélgethessen a klubban hasonló érdeklődésű társaival. S lőhetne példát hozni a fiatalok köréből is. Talán gyerekkorban, a játszótéren, a focipályán még kialakulnak spontán kapcsolatok, később azonban egyre nehezebb az ismerkedés. Itt Van például a partnerkeresés ősi módja, a tánc. Régen egy- egy nagyobb bálon a fiúk ■•eleírták a lányok tánc- . and jót. sorra születtek az ismeretségek. Ma már ez is nehezebb. Elég kevés a fiatalok számára is megfizet^ hető, szolidabb szórakozásra alkalmas táncos hely, a klubok többsége valamilyen iskolához vagy üzemhez kötődik, s nem mehet be akárki. Emlékszem, gimnáziumban sokan azért szoktak rá a dohányzásra, mert a régi zsebkendő lee j téses trükk kiment a divatból, s a cigi vagy tűz kérés lehetett egy- egy újabb ismeretség kiindulási pontja. Növényvédelmi tájékoztató úttal a szőlő botritiszes fertőzésének veszélyét is mérsékelni lehet, ugyanis a hernyók által keltett sebzés! felülietek o fertőzés elsődleges forrásai. Az éjszakai és hajnali órák harmaitképződése, illetve a lehullott csapadék kedvező letételeket (teremtett a botrttisz számára. A nappali feümieljegedés ugyan a betegség terjedését fékezte, de csapadékosra forduló idő esetén a kórokozó rohamos fertőzésére kell felkészülni. A szőlőimolyok elleni utolsó védekezés végrehajtásakor keverjük a rovarölő szerhez a 14 nap várakozási idejű Topsin-Metil 70 WP 0,1, vagy a Fundazol 50 WP 0,1, vagy a Ronilan 0,15 százalékos gombaölő szert is. Nagy mennyiségű csapadék hullását követően javasoljuk e gombaölő szerek valamelyikével a botritisz elleni védekezést. Vajon miért keresünk mindig valamilyen ürügyet arra, hogy emberi kapcsolatokat létesítsünk? Miért kell valakinek galambásznak vagy éremgyűjtőnek lennie, hogy valamilyen közösségbe tartozzon, s miért kell órákig a sötét diszkóban gyötörnie a testét, hogy egy szót válthasson valakivel? Bevallom, magam is fur- csállottam, amikor nemrég egy szórakozóhelyen egy fiatalember azzal jött oda az asztaliunkhoz, hogy nem akar táncolni, csak beszélgetni szeretne. Biztosan sokan bizalmatlanul fogadják a hásonló esetet és csak nehezen értik meg az illető szándékát. Nem vagyunk hozzászokva az ilyesmihez. Talán azért, mert beszélgetni sem tudunk. Tudunk beszélni a divatról, a fociról, tudunk adott problémákat megbeszélni, tudunk traccsolni, társalogni. De az igazi értelemben vett komoly, mindkét fél számára hasznos, szellemi és lelki szükségleteket kielégítő beszélgetés kiment a divatból. Nagyobb nyíltsággal, egymás felé forduló érdeklődéssel meg kellene újra találni ezt a régen felfedezett kincset. Hogy mondvacsinált, kényszeredett kérdések és alkalmak nélkül is bármikor megtaláljuk egymással a közös témát. Tersztyánszky Krisztina Anyag mozgatási logisztikai tudományos tanácskozás Anyagmozgatási logisztikai tudományos tanácskozást tartottak csütörtökön [Budapesten a Medosz székiházában. A Magyar Agrártudományi Egyesület által rendezett konferencián a népgazdaság szinte valamennyi ágazatából mintegy másfélszáz szakember az anyagmozgatási folyamatok optimalizálását szolgáló új tudományág, a logisztika elméleti kérdéséit és alkalmazásának tapasztalatait vitatta meg. Az előadók hangoztatták, hogy az anyagmozgatás ma már világszerte valamennyi gazdasági ágazat szerves részének számít. Jelentőségére utal, hogy hazánkban például egy-egy termiék önköltségének átlagosan 30—35 százaléka a 'készletezésiből, a raktározásból, a megfelelő csomagolásiból és végül a szállításból — illetve az ezekhez kapcsolódó energia-, eszköz- és élőmunka-félhasz- nálásá'ból — adódik. be, s lassan megfordult. Háttal a lenti falunak állt még egy darabig. Mintha nem tudná a számtalanszor ismételt mozdulatok sorrendjét, darabos mozgással a présháziba ment, újdonatúj dolognak látta az időtől feketére érett kádat, a megkopott stelázsit és bizonytalan kézzel érintette meg az ujjnyomokat homályosan őrző pálinkásflaskó nyakát. Töltött a kis pohárba, mert hiszen mindig így volt ez, le is döntött az égető italból egy kortyot a torkán, és leült a fehérre mázolt lóca szélére. — Mi van velem? — tűnődött. — Betegség nem kínoz, aludtam is nz éj jel. Ennék is: sárgálló tojást sok hagymával, és jólesett ez a pálinka. Szétszóródtak a megfogalmazható gondolatok, fel-fel- villantva ismét csak állóképek vetültek szeme elé. Rézi sovány és inas teste, ahogyan egyre nehezebben kapaszkodik fel a domboldalon. A kicsi ház ajtajára nem is olyan régen réztáblát szegeztek fel, a fene aki el tudja olvasni rajta az írást, de hát kellett a postásnak no hiszen, mintha nein tudná, hol laknak. Még eszébe jut, hogy a nagyhordót ki kell görgetni az udvarra, mihelyst melegebben süt a nap, és a száraz kukoricacsutkákat is be kell hozni a kamrából a spaihelt elé, mert pár nap még és jönnek az asszonyok szüretein!. Az öregasszony kezében ott volt a fehér virágokkal díszes tál, benne a hajnalban megkevert, pirospapri- kás-tejfölös túró. Csöndesen tette le az asztal szélére. Eltévedt mozdulattal előbb köténye zsebébe nyúlt, majd kapaszkodót keresve megbillent egyensúlyának a homlokát fogta meg. Nem sírt. A könnyek furcsa módon a torkát égették — kitörni képtelenül. A nyitott ajtón elfáradt méh zsongott be, bizonytalanul keringve a félig üres pohár felett, s rászállt az asztalon nyugvó öreg kézre, amelyik már sohasem rebben meg öntudatlan mozdulattal félve, védekezőn, szúrása elől. Klie Agnes Óvjuk szőlőinket!
