Somogyi Néplap, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-05 / 208. szám

4 Somogyi Néplap 1985. szeptember 5., csütörtök Á hasznos javaslatok sorsa Szegleti Lászlóné betanított fonó A fonónők életét senki sem irigyli; zajban állandó talpálás egyik géptől a má­sikig, s kökben folyton szemmel kell tartani a gyor­san futó, vékony fonalat, hogy minden rendben men­jen ... Ezek az első képso­rok, amelyek gondolatban megjelennek előttünk, ha a fonal készítőiről hallunk. A valóság nem sokban kü­lönbözik az elképzelttől. A Szabadság termelőszövetke­zet bölhönyei fonodájában valóságos zsonglőrmozdula­tokat leshetünk el az asszo­nyoktól. Elmélázásra, megál­lásra nincs idő, az orsóról pillanatok alatt elfogy a fonal. Gyors csere, s egy szinte láthatatlan csomózás után ismét pörög az orsó, fut a szál. — öt éve kaptunk utoljá­ra gépeket, de 1970-től, az indulástól állandóan bővült a telephely — mondja Kimpf János üzemvezető. Alig egy éve került jelen­legi poszitjára Kaposvárról, az anyavállalattól. — Mint minden melléküzemágnak, ennek is az a feladata, hogy a szövetkezeti dolgozók egy részének munkát adjon. 180- an dolgoznak itt három mű­szakban, s ez nem egyszerű dolog falun, ahol munka után a második gazdaság, a háztáji is várja az asszonyo­kat. [Kezdetben a régi malom helyén még csak egy orsózót üzemeltettek, ma pedig már a cérnázó és a gyűrűs fo­nalkészítő üzemcsarnok gépei is nyelik az alapanyagot. Tompa morajlásuk egybemo­Botha elnök, a fajüldöző rezsim feje A Dél-afrikai Köztársaság­ban a fajüldöző rezsim csak a terror, az elnyomás foko­zásával tudja fenntartani ha­talmát. Botba elnök július végén rendikívüli állapotolt rendelt el az ország 36 vá­rosában és körzetében. Ezzel a még oly .csekély számú és soha tiszteletben nem tartott szabadsáigjogoklat is felfüg­gesztették, s a rendőrség és a katonaság korlátlan ha­talmat kapott az afrikai ős­lakossággal szemben. Ugyan­akkor mind többször kapr ok lábra olyan hírek, hogy a rezsim a nagy nemzetközi felháborodás hatására az el­nyomó rendszabályok eny­hítésére készül. A tények azonban mást mutatnak. Ez Stanics Lászlóné csomagoló sódik; csak szakértő fülek hallják meg, választják el az egyes gépek sajátos hangját. — Most már én is meg­hallom, ha valami baj van a gépekkel. Ehhez egy év kellett — mondja a 19 éves Gergely Erika, akiről cso­portvezetője csak a legjob­bakat mondta. Vékony, nyú­lánk, halk szavú teremtés. A hangerőnek itt nincs nagy jelentősége, hiszen a gépeket úgysem lehet tűlkiabálni. — Betanított fonó vagyok, négy gépen dolgozom. Ez azt jelenti, hogy húsz perc alatt 1600 orsót kell kicserélnem. Minden percem ki van hasz­nálva; nem lehet megállni vagy lazítani. — Mennyi idő alatt ta­nulta meg ezt? — A betanúlási idő há­rom hónap. Nekem fél év után sikerült időn belül ma­radnom, tehát mindig ott lenni, áhol éppen cserélni kell az orsót. — Állóképességet, figyel­met, türelmet kíván ez a munka. Miért vállalta? — Nem akartam Kapos­várra bejárni. Erről a munkáról nem tudtam sem­mit, de most már megszok­tam; bár az éjszakát nem szeretem, mindig áLmos va­gyok. Steller Lajosné örömmel nyugtázza tanítványa sza­vait. Ez egy kicsit az ő munkájának is az elismeré­se, hiszen ő segítette Erikát és segíti a többi fiatalt is, hogy megismerjék a szak­mát. A gettók a sorozat az ország lakos­ságának túlnyomó többségét kitevő, jogfosztott feketebő­rű emberék mindennapjaiba nyújt betekintésit. Városi kerületeknek ne­vezik, valójában kényszierte- lepülések, ahol a feketéknek joguk van lakniuk a Dél- afrikiai Köztársaságban. Per­sze, ,nem jogról van szó. még kevésbé kegyről. Már a repülőgépről jól felismer­hetők a gettók. Ezekben él a 22 milliós fekete lakosság többsége. Innen merítik a bányatársaságok és az ipari vállalatok a gyalázatosán alacsony bérért foglalkozta­tott munkaerőt. Vannak egész ,kicsi gettók, alig néhányiszáz lakóval. Má­sok szinte a végtelenbe vesznek el. A legnagyobb a Johannesburgtól nyugatra fekvő Soweto. Lakosainak száma hivatalosan 800 ezer, a ,valóságiban jó egymillió­val több. Területe mindösz- sze 85 négyzetkilométer, a házaik túlnyomó többsége földszintes. A nyomorúságos kunyhók általában hepehu­pás utak mellett sorakoz­nak: száraz időben por-, esők idején sártenger borít­ja a vidéket. Koncentrációs táborokat idéző világ — Le­hangoló, megrázó ... Sowetót fonó szál — Sajnos, kevés a tanuló mondja elgondolkodva —; talán a három műszak meg az állandó talpalás az oka. Tény, hogy riadoznak tőle a fiatalok. Négy éve vagyok oktató, most nyolc tanuló van a kezem alatt. Szegleti Lászlóné szinte gyermekfejjel lett fonónő. Az idén 18 éves, s már két évet töltött el itt. — Édesanyám betegsége miatt otthon maradtam az általános iskola elvégzése után. Majd úgy gondoltuk, ez közel van és keresek is valamit, ezért jöttem a fo­nodába. Most már böhönyei vagyok; ide jöttem férjhez a múlt év végén. Azóta vet­tünk egy házat, nagy telek­kel. Van mit tenni otthon •is. Ahogy nézem, egyszerűnek, a kezek játékának tetszik az orsók cseréje. — Valamikor én is ezt csináltam — mutat a gépre Stanics Lászlóné, aki a cso- magolóban dolgozik. — Ka­posváron kezdtem. Ahogy le­hetett, hazajöttem, mert az mégiscsak sokat számít, ha nem kell naponta utazgat­ni az embernek. Szerettem a munkáimat; a második leg­jobb orsózó voltam, de be­tegség miatt „levettek a gép­ről” ... Most már több mint tíz éve a esomagolőban dol­gozom. Mint a Dobó Katalin bri­gád vezetője és mint vörös­keresztes titkár sok apró- cseprő és nagy gond tudója. S ha tehet, segítője is. lakói tiltott városnak is nevezik, és nem alap nélküli. Drót­kerítés övezi. Nyolc bejára­ta föilött tábla Jhird.eiti: ma- gánút. A nem bantuik csak útlevéllel léphetnek be. A nem Sowetóban lakók csu­pán hatósági engedéllyel lá­togathatják meg ott élő ro­konaikat, barátaikat. Az utcák piszkosak, he­lyenként pocsolyák bűzlenek. Asszonyok turkálnak a hul­ladékokban, rongyokat vagy konzervdobozokat keresnek. A legtöbb kunyhóban nincs villany: petróleumlámpával világítanak. Víz sincs. Kint az ajtó mellett van a víz­csap. A WC ugyancsak a házon kívül van. A kunyhó­ban nyolcán laknak, s még elégedettek lehetnek, mert Sowetóban többnyire tizen- kettem laknak egy-egy ház­ban. A házak általában 40 négyzetméter alapterületűék. Még rosszabbak az úgyne­vezett szállodák, amelyekben hálótermeket találunk, 16— 16 személy részére. Az ágyak között éppencsak két kis szekrény fér el: az egyik a ruházat, a másik az élelmi­szer számára; középen kály­ha, amelyen főzni tehet. A lakbér ezekben a „szállók­ban” személyenként 5 rand A nagyatá­di tanácstagi jelölőgyűlé­seken 87 köz­érdekű ja­vaslatot és 42 bejelentésit tellek u választópolgárok. A városi tanácson valamennyi elhangzott javaslatot meg­vizsgálták. a tanács tiszt­ségviselői a testület legutób­bi ülésén adtak számot a javaslatok sorsáról. A jelölőgyűléseken sok felszólaló kifogásolta a szi­lárd burkolatú járdák hiá­nyát. A tanács az új járdák építéséhez és a meglevők javításához anyagot ad, gé­Ebtoen az esztendőben né­hány termék kivételével ja­vult az építőanyagok kíná­lata — állapította meg az Országos Kereskedelmi Felügyelőség nyolc megyére kiterjedő vizsgálata. Az el­lenőrzött területek nagy ré­szén bővült és egyenleteseb­bé vált a Tüzép-telepek kí­nálata, a hazai cserép és a fenyő fűrészáru kivételével az építkezők azonnal meg­vásárolhatták a szükséges anyagokat. A felhalmozódott építőanyag itt-ott készlete­zési gondokat is Okozott a telepeken, az év eleji rossz idő miatt ugyanis a szoká­sosnál később fogtak hozzá a munkához az építkezők. A lakásfelszerelési cikkek közül néhány tartósan hiányzott a telepek kínála­tából. A vizsgálat időpont­jában például komplett für­dőszobát, vagy teljes köz­ponti fűtósberendezést egyet­len telep vagy bolt válasz­téka alapján sem lehetett összeállítani, elsősorban a csövek és a csőkapcsoló idomok hiánya miatt. Vál­tozatlanul gond az is, hogy bár a Kecskeméti Kádgyár és az Alföldi Porcelángyár évekkel ezelőtt egyeztette színválasztékát, a kádak és a fürdőszoba egyéb tartozé­kai még mindig többnyire színámyalait-eltéréssel kap­hatók. Az ellenőrzések tapaszta­latai szerint az építőanya­gok és a szerelvények vá­lasztéka a. Fészek-áruházak­ban jobb az átlagosnál, s a vásárlási körülmények is lé­nyegesen kedvezőbbek. Ke­Feketék — rendőrgyűrűben (körülbelül három és fél dol­lár) havonta. Egy átlag 5— 10 személyes háztartás össz­bevétele alig éri el a 200 randot A fajüldöző rezsim ugyanakkor azzal kérkedik, hogy mi mindent nyújt e nyomornegyedeknek. El­mondják, h.ogy Sowetóban három stadion, négy tánclo­kál, két mozi, három bank, mintegy 300 templom, és ugyanennyi iskola van. El­felejtik azonban hozzátenni, hogy a több mint 200 ezac iskolaköteles számára csu­pán 3000 tanterem áll ren­delkezésre: egy-egy osztály oeket és szakmai irányítást biztosít, de a kivitelezést a lakóknak keld elvégezniük. Mások a helyi járat bein­dítását szorgalmazták, és a járműsűrűségről, a buszok zsúfoltságáról mondtak vé­leményt. A helyi járat in­dításához központi döntést kell, a tanács csak szorgal­mazni tudja. Az ötvöskónyi közlekedés javításáról a Vo­lán intézkedett. A gázháló­zatot csak a lakossági erők bevonásával tehet bővíteni. Többen jelezték, hogy gondok vannak a szemét- szállítással, és felhívták a figyelmet az illegális sze­métlerakó helyek megszün­vésbé pozitívan ítélik meg a felügyelőségek a különféle MGTSZ-ek és az EPTEK Házépítők Boltjait, a kíná­lat itt csak néhány dologra korlátozódik, s a bolti dol­gozók — kellő szakértelem híján — tájékoztatni is ke­vésbé tudják vevőiket. Változatlanul sok a gond a minőséggel, különösen az ajtók, ablakok adnak gya­korta okot panaszra. Több termelő minőségtanúsítás nélkül szállítja -az árut, a cementnél például nem tün­tetik fel a töltési időt, s néhány terméknél a fel- használásra vonatkozó eset­leges korlátozásokat. Az OFK megítélése szerint a kedvezőbb áruellátás lehe­tővé tenné, hogy a kereske­dők nagyobb gondot fordít- sanák a minőségi átvételre. A fogyasztók megkárosí­tását a korábbiaknál keve­sebb alkalommal tapasztal­ták az ellenőrök. A leg­több szabálytalanságra a faáruk értékesítésénél buk­kantak, a lakásfelszerelési cikkek közül pedig — fő­ként a nem egyértelmű gyá­ri minőségjelölésből adódóan — a fal- és padlóburkoló­kat, valamint a fajansz áru­kat adták az indokoltnál drágábban. A kereskedelmi felügyelő­ségek szakemberei a vizsgá­lat során a korábbiaknál 'kevesebb etikailag kifogá­solható jelenséget tapasztal­tak az építőanyag-kereske­delemben'. Ritkább például az áruvisszatartás, a ma­gánkereskedők szabályta­lan kiszolgálása, s az ille­gális árubeszerzés. tanulólétszáma tehát mint­egy 70 fő. Az elviselhetetlen életfel­tételek ellenére egyre több fekete áramlik a gettókba, sokszor illegálisain. Nincs más választásuk, mert kü­lönben száműzik őket szülő­földjükről, és nem találnak megél hetés t... Ilyen körülmények között érthető, hogy elszabadulnak az Indulatok. Ez vezetett fel­keléshez 1960-ban Sharpe- ville-ben, 1976-ban Sowetó­ban, és napjaink ugyancsak véres összecsapásaihoz. (Folytatjuk.) Gáti István tetésére. Az egész városra a rendszeres szemétszállítást az év végéig kiterjeszti a költségvetési üzem. A kereskedelmi ellátásra, a szolgáltatásokra, az egész­ség- és művelődésügyre vo­natkozó javaslatokra az il­letékes szervek, intézmények vezetői számos intézkedést tettek. A városi tanácshoz érke­zett bejelentések és közér­dekű javaslatok jelzik, hogy milyen területekre kell még nagyobb gondot fordítani. Ezért a tanács szakigazga­tási szervei az évi és a kö­zéptávú tervek készítésekor ezeket figyelembe veszik. Csendes este — járőrkocsiból A vak látni tanul... Este 8 óra van, a rendőr­járőr indulásra kész .— Ho­va menjünk először? — kér­dezi Rúzsa Gyula rendőr főtörzsőrmester. — A Zöldfa éppen útba esik, induljunk oda! — vá­laszolja .kollégája, Baracskay Béla, főtörzsőrmester. Az igazoltatás után egy ti­zennégy éven ailuli fiút ha­za küldenek a járőr tagjai. — Már vége van a csúcs- forgalomnak és a rendszeres ellenőrzés is hat — magya­rázza Baracskay Béla. A jár­őr érkezésének idejére el­hagyja a terepet az, akinek vaj van a fején. Ennek el­lenére a Zöldfa környéke közbiztonsági szempontból a megyeszékhely egyik legve­szélyesebb területe. Mmtha csak az imént el­hangzottakat igazolná, alig ötven méterre a Zöldfától, kezével integet egy férfi. Mikor megállunk, magyaráz­kodni kezd: — Beugrottam Lajos bá­csihoz öt percre, addig ... — Ellopták a kerékpárját — vágja rá Rúzsa főtörzsőr­mester. Az igenlő válasz egyiküket sem lepi meg. Fel­veszik az adatokat, és a sér­tettet másnapra beidézik a kapitányságra. A következő helyszín a Kinizsi kocsma. Hivatalosan fél 9-kor van záróra. Min­dent rendben találnak; az épület sötét, a környék ki­halt. A vasútállomás biszt­rójában néhány vonatra vagy autóbuszra váró em­ber üti el az időt. A járőrkocsi ezután a Széchenyi téren áll meg. A forgalmi lámpánál egyik fe­lére „vak” személyautót ve­szünk észre. Elébe vágunk, s a Vár utcában bevárjuk. A járőr a hibás égő kicserélé­sére szólítja föl a sofőrt. Baracskay főtörzsőrmester szerint mindenkinek jobb, ha ezt a „büntetést” választják: így a rendőrség biztos lehet abban, hogy eggyel kevesebb hiba veszélyezteti a közleke­dés biztonságát és az autós is örül, ha ennyivel megúsz- sza. Amikor mindkét lámpa új­ra világít, elköszönünk a megszeppent vezetőtől, és in­dulunk az utolsó állomásra, a Szigetvári utcai italbolthoz, amely csáknem üres. A né­hány fröccsöző törzsven­dég a rendőrjárőr mindenna­pos ismerőse, igazoltatásra nincs is szükség. iFél tíz van, a járőrkocsi visszaindul a telephelyre. — Csendes este volt — ál­lapítja meg Rúzsa főtörzsőr­mester. — A szórakozóhe­lyek fizetéskor vannak tele. H. L. Ha szakad a Jobb az építőanyag-ellátás Aranymezők rabszolgái

Next

/
Oldalképek
Tartalom