Somogyi Néplap, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-30 / 229. szám
AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP]A XLI. évfolyam, 229. szám Ara: 1,80 Ft 1985. szeptember 30., hétfő Mindennapi könyveink Iskoláskorunkból emlékezhetünk arra a jól begyakoroltatott sztereotip állításra, hogy a könyv a legjobb barát. Biztosak lehettünk abban is. ha a könyvről szóló fogalmazásunkban leírtuk ezt a mondatot, nem került a tanító hullámos piros vonala kijelentésünk alá, hiszen annyira egyértelmű és igaz volt ez, hogy még frázis voltában sem lehetett megkérdőjelezni. A helyzet napjainkra sem változott, a könyv nem szűnt meg a legjobb barát lenni, nagyon sok élmény és új is meret. tudás tárháza lehet azok számára, akik mindennapjaikban is figyelmes olvasók. és az irodalom, beleértve az ismeretterjesztő irodalmat. nem periférikus részt kap a hétköznapokban. Változott viszont azóta a könyvek ára. A mindany- nyiunk által ismert gazdasági nehézségek sajnos nem kímélik a könyvkiadás munkafolyamatait sem. Emelkedtek a nyomdaköltségék, a papír. Íróink írásaiból tudjuk, a honorárium nem tartott lépést ezzel az áremelkedéssel, a könyvek mégis érezhetően drágultak. így fordulhat elő, hogy a könyv iránti kereslet és kínálat több esetben szélsőségekbe csap át. Az olvasói szelektált érdeklődés mellett a kiadónak is jobban meg kell gondolnia, mik kerüljenek a könyvsátrak, könyvesboltok polcaira. Hogy ez nem mindig van így, bizonyítják a gombamód szaporodó olyan könyvárusító helyek, ahol olcsóbban. féláron, sőt nyolcvan százalékos esetenkénti leárazással is hozzá lehet jutni bizonyos kötetekhez. Nem is olyan régen még méltán keltettek országos fölháborodást azok a képsorok, amelyek a televízióban peregtek, s arról tudósították a megdöbbent könyvszeretőket, hogy létezik olyan könyvzúzda, ahol az el nem kélt köteteket bezúzzák. Ez természetesen a takarékosság egyik olyan fajtája, amely megkérdőjelezhetetlen, hiszen ebből újra papírt préselnek, s így újabb könyvek birtokosai lehetünk. Am pusztulásra ítélt könyvek között olyanok is voltak, amelyeket előzőleg hiába kerestünk a könyvterjesztő vállalatnál, ott azt a választ kaptuk, hogy elfogytak. Talán éppen ennek a riportfilmnek is köszönhető, hogy ma már se szeri, se száma azoknak az alkalmaknak, amikor olcsóbban juthatunk egy-egy könyvhöz. Nem értéktelen művekről. fércmunkákról van szó, sajnos azok nagy része még felemelt áron is elfogy, hanem igen értékes, sőt az irodalom klasszikus értékeit képviselő művekről. Annak tudatában kell dolgoznia a könyvkiadónak, terjesztőnek, nyomdának, írónak, olvasónak, hogy a kultúra semmilyen körülmények között sem játszhat járulékos szerepet életünkben. Szükség van a könyvre, s ma még dicséretes, ha mindent megtesznek a terjesztők, hogy eljussanak a művek a? olvasókhoz. Hamarosan talán ez természetes lesz. Varga István Losonczi Pál Angolával ismerkedett Losonczi Pál angolai látogatásának második napja az atfijiklai ország legkiemelkedőbb történelmi személyisége, Agostinho Neto néhai eliniök síremlékének meglátogatáséival kezdődött. Szombaton reggel az Elnöki Tanács elnöke, valamint az általa vezetett párt- és állami küldöttség tagjai a luandai népi palotában lerótták ke- igyeletüfeet az 1979-ben el- , hunyt Nieto szarkofágjánál. Losonczi Pált a hajdani portugál konmányzósági palota udvarán díszegység fogadta. Ezután az épület dísztermében lerakta az emlékezés koi&zorújált Losonczi Pél az angolai lobogóval fe-^ dett szarkofágra. iKövetkező programként Losonczi Pál az angolai fővárostól húsz kilométerre fekvő kis gyápvárosba, Vda- náiba utazott, hogy meglátogassa a Keve au tóbusz-ösz- szeszerelő üzemet. Az üzemben magyar karosszériákat naknak a svéd Volvo és Scania cégek álltái gyártott alvázakra. Az angolai üzem magyar partnere a Mogürt, amelynek jelenleg négy technikusa segíti szakértelemmel a termelést. Az angolai- magyar kooperáció hat évvel ezelőtt kezdődött, amikor egy 10 évre szóló megállapodást írtak alá. Azóta hozzávetőlegesen hatszász azonos nevű autóbuszt szereltek össze. Az üzemlátogatásra Jósé Eduardo dós Santos angolai államfő kísérte el Losonczi Pált. A 'látogatás forró hangulatú nagygyűléssel végződött. A magyar—angolai barátsági gyűlés résztvevőd, a gyár dolgozóit Losonczi Pál üdvözölte beszédében. Az Elnöki Tanács elnökének vasárnapi programja főképpen az afrikai ország távoli és közeli múltjával való ismerkedés jegyében zajlott. Jose Eduardo dós' Santos elnök élkísérte Losonczi Pált valamennyi délelőtti programra. A magyar párt- és állami küldöttség elsőnek a fegyveres erőik múzeumát kereste fel. A múzeum egy hajdani portugál erődben kapott helyet. Az egykori Szent Mihály erőd egy domlb tetején áll és onnan tökéletes a kilátás a tengeröbölre, a kikötőre és a felhőkarcolókat sem nélkülöző Luanda fővárosára, amelyet Sao Paulo de Luanda héven 1576-ban alapított az első portugál kormányzó. (Folytatás a 2. oldalon.) KGST-szabványosítási tanácskozás a biztonságtechnikáról Szombaton Zamárdiban megnyílt a KGST szabvány- ügyi együttműködési állandó bizottsága biztonságtechnikai szekciójának 28. ülése, amelyen az európai KGST- tagországok és Kuba, valamint Jugoszlávia képviselői vesznek részt. Az ülés napirendjén az üzem közben fokozott veszé- lyességű berendezések biztonságtechnikai kérdéseivel foglalkozó 11 KGST-szab- vány végleges egyeztetése, valamint az 1986—1990 közötti szabványosítási tevékenység munkaprogramjainak kidolgozása szerepel. Az üzem közben fokozott veszé- lyességű berendezések (villamoserőművek gőz- és forróvíz kazánjai, gőz- és forróvíz csővezetékek, nyomástartó edényék, acetiléngyártó berendezések, daruk, felvonók, személyszállító kötélpályák stb.) nagy anyagi értéket képviselnék, biztonságos üzemelésük, működésük fontos élet-, egészség-, vagyon-, környezet- és munkáávédel- mi kérdés. Az ilyen berendezések csak akkor állíthatók üzembe, ha kielégítik az adott országban érvényes biztonsági előírásokat. Az eltérések elkerülése érdekében e berendezésekre vonatkozó biztonságtechnikai szabványok, előírások és szabályok nemzetközi egységesítése igen fontos feladat. A szekció eddig több mint száz KGST-szabványt dolgozott ki. „Életem feláldozásával is megvédem“ A kaposvári Táncsics-lak- tanyában szombaton került sor az ünnepélyes katonai eskütételre. Az esemény kezdetét izgalommal várták a gyakorlótéren felsorakozott újoncok és a jelenlévő hozzátartozók is. A fiatalok, akik mögött máris embert- próbáló napok állnak, s a szülőik, akilk a különösen hosszúnak érzett hónap után most látták viszont fiukat. A „gyereket”, akit talán most először tekintettek igazán felnőtt férfinak. Elsőként a magasabb egység képviselője, Déváid László őrnagy fogadta az egységek tisztelgését és a vezénylő parancsnok jelentését, majd a Himnusz hangjai után Síikkel János, a parancsnok politikai helyettese köszöntötte a társadalmi és tömegszervezetek, a társ fegyveres erők és testületek jelenlévő képviselőit, a hozzátartozókat és az életük fontos eseménye előtt álló ka- tonafiatalokat. Megemlékezett a páikozdi csata évfordulójáról, s e jeles történelmi eseményhez kapcsolódóan hagyománnyá lett fegyveres erőik napjáról, majd a katonai eskü jelentőségét méltatta. Hangsúlyozta, hogy az eskü nem csupán a néphadseregben töltendő hónapokra vonatkozik. hanem egész életre szóló elkötelezettséget jelent. Esküt a bátorságra és helytállásra, arra, hogy a legnagyobb áldozat árán is megvédik hazánk szocialista vívmányait, függetlenségét és szabadságát. Ezt követően Szabó Árpád honvéd állt a mikrofon elé. Az Ő szavait ismételve tettek esküt a fiatalok a katonai szolgálat becsületes és odaadó teljesítésére, arra, hogy hazánkat minden külső és belső ellenséggel szemben, életük feláldozásával is megvédik. i Az eskü után Bakos Mihály őrnagy, laktanyaparancsnok köszöntötte a katonákat. Szólt a szocialista néphadsereg fejlődéséről, feladatairól, így arról is, hogy a haza fegyveres védelmére való felkészülés mellett részt vállalnak a termelő munkából. Ismertette azokait a békét fenyegető világpolitikai tényezőket, melyek az enyhülés szorgalmazása, a fegyverkezés csökkentésére való törekvés ellenére szükségessé teszik honvédelmünk erősítését. Végül a katonai szolgálat jelentőségéről, szerepéről beszélt, arról, hogy fiatalok ezrei a néphadseregben váltak aktív közéleti emberré. A parancsnok jókívánságait Bekker Elek honvéd köszönte meg, aki egyszerű szavakkal számolt be a bevonulásukat követő munkájukról, sikereikről, és arról, hogyan illeszkedtek be az új környezetbe. Társai nevében tett ígéretet a helytállásra. Ezután Návai Zoltán, a megyei* KISZ-bizottság megbízott titkára köszöntötte a fiatal honvédeket. Az ünnepség a csapatzászló előtti tisztelgéssel, s az újonc szakaszok katonás elvonulásával ért véget. ESKÜTÉTEL Helyére csavart idő • Azt hiszem, nem csak én vártam megkülön- böztétett figyelemmel azt a tegnapi napot, hanem az alváshoz mindig nagyobb kedvet érző polgártársaim közül még nagyon sokan. Ugyanis csak évenként egyszer visszatérő adomány, hogy visszahajthatjuk — ha csak hatvan perccel is — óráinkat. Ilyenkor aztán megmosolygom áprilisi morcos magamat, eszembe jut, hogy akkor milyen nehezen keltem föl, és mélységes elégtételt érzek múltam rossz emlékeiért. Ha visszaemlékszem arra, hogy néhány évvel ezelőtt milyen idegenkedve fogadtam a hírt, hogy a világméretű takarékossági programhoz mi is hozzájárulunk azzal, hogy óráink előreállítá- sával energiát és pénzt spórolunk meg, utólag már azt mondhatom, hogy nagyon szegényes lenne az a nyár, amikor nyolc óra körül már sötétedik, és csak öt körűi virrad. A dolognak egyetlen magyarázata van: megszoktam. Sőt, mérhetetlen nyugalom tölt el, amikor október elején megjelenik az idő átmeneti kizökkentésével járó haszonról kiadott nyilatkozat. Megnyugtat, hogy évek óta minden esztendőben annyi energiát sikerül megtakarítanunk ezzel az apró manőverrel, mint Keszthely évi szükséglete. Ha most is így lenne, akkor sajnos már másodszor szerepelne a rokonszenves város, mint mérték, az ez- évi híradásokban, hiszen emlékszem, a múlt telünk szokatlanul hideg napjaiban a televízió műsorsugárzási idejének lerövidítésekor is Keszthely egy napi villanyáram-szükségletét takarítottuk meg. / Csak reményem van arra, hogy ez a város nem veszti el népszerűségét azok előtt, akik nem szívesen mondtak le egy-egy szombat esti éjszakai krimiről, vagy szerették volna, ha a nyári hónapokban itt, Európa közepén eltérünk a kontinens szinte valamennyi országában elfogadott gyakorlattól. Végtére is nem Keszthely tehet róla, hogy nagyságával, évi villa- mosáram-fogyasztásával, éppen ő lehet a szemléltetésre kiszemelt város. Arról van szó, hogy az ember túljár a természet eszén, vagyis inkább a saját maga alkotta kereteken lazít egy kicsit önnön hasznára. Az idő mérése emberi lelemény, és a kölcsönös elfogadás okozza, hogy már-már azt hisszük, a természetet becsapjuk minden nyáron. Igaz, olvastam olyan emberről, aki nem nyugodott bele abba, hogy az időzónáján belül egyetlen központi időt mérnek az órák, csillagász barátjától megtudta a helyi időt, és karóráján mindig aszerint álltak a mutatók. Mintha emberünknek egy saját ideje lett volna, igaz ez csak percekkel tért el az egész időzónában használatos és elfogadott időtől, de mégis saját volt. Arról már nem szólt a rövid írás, hogy milyen összeütközései voltak ennek az embernek a hétköznapok során. Hiszen, ha órája szerint járt mindenhova — és mi oka lett volna, hogy másként tegye —, akkor minduntalan elkésett, netán hamarabb ért, ami sokszor még kellemetlenebb. A napokban, amikor többször is hallottam a rádió, televízió fölhívását, hogy ne feledkezzünk meg a mostani szombat—vasárnap hajnalán átállítani időmérő szerkezeteinket, többször is eszembe jutott az az ember. Próbáltam elképzelni, milyen lehet? S nem tudnám megmagyarázni, miért képzelem őszhajú úrnak, és nem például kvarcórás divatfigurának, hanem olyannak, aki ilyenkor, időátállításkor, mosolyogva húzza elő doxá- ját, rápillant, és mond egy valóban pontos időt. Egy lehetőségről azonban le kell mondania neki is. Nincs nyereségérzete. Ugyanis, nem tudja, micsoda jó érzés nyerni így őszelőn egy órát. Tovább álhatunk eny- nyivel, vagy éppenséggel elhatározzuk: marad minden a régiben, régi órajárás szerint kelünk, s így minden munkánkat elvégzünk ezentúl pontosan, és időre„ Magam is ezt fogadtam meg. Titkon előre örülök a sok csodálkozó arcnak, ahogy azokon a helyeken fogadnak, ahol mindig késni szoktam, és lihegve értem csak oda, magyarázkodva, és előre elnézést kérve, hogyha kicsit előbb elmennék, egy másik helyen ugyanis várnak már. Nos, ez tegnap óta nem így van. Igaz, az a saját délkör szerint működő óra azóta is sokszor eszembe jut. Varga István
