Somogyi Néplap, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-28 / 228. szám
4 Somogyi Néplap 1985. szeptember 28., szombat KAPOSVÁRI TÖRTÉNETEK PRODAM GUIDÓ KALANDOS ÉLETE Holtponton — de meddig? Megszivlelésre érdemes jelzések zöldségről, gyümölcsről Piaci körkép Megjött a sütni való A kaposvári Táncsics gimnázium joggal büszke arra, hogy falai között híres személyiségek. nevelődtek. A nagy előd: a kaposvári Somimsiah Pál főgimnázium 1912. évi jubileumi évkönyvében -találtam rá Pnodam Guidó nevére. Kíváncsi voltam a különös név viselőjére, ezért alaposan átnéztem minden rá vonatkozó adatot. Az :is különös volt, hogy nem szerepelt az érettségizők lajstromában, mivel „eltanácsolták” az 'iskolából, így a hetedik osztályt már Budapesten végezte. Az olaszos külsejű, „kiváló elméjű, de fékezheteöien csintalan magatartása ” diáknak különös szenvedélye volt: az aviatika. Mindenáron repülni szeretett volna, ami akkor, a századforduló éveiben olyan nagy feladatnak látszott, mintha most valaki az űrhajós pályát választaná. Brodiam Guidó Fiúméiban született 1885-ben. Szülei Somogyba költöztek, így négy évet töltött a kaposvári gimnázium padjaiban. Kicsapalása után Budapesten, a rá- kosmezai repülőtéren kedvére tanulmányozhatta a születő magyar repülés eredményeit. Szüntelenül a bukással küszködött, mert minden szabad idejét a repülőtéren töltötte. — Koldus lesz belőle vagy napszámos! — szidta az ap- 3Ä» Gyógyszerész lett egy jónevű pesti patikában. Motoros géppel 1910-ben repült először önállóan. Egy év múlva pedig már az akkor megalakult Magyar Géprepülök Szövetségének rendes tagja, sőt vizsgabiztos. Részt vett minden újszerű vállalkozásban. 191il-ben a Rákósmezőn az 500 koronás Sacelláry-díj elnyeréséért indult egy monoplánon, de motorja hirtelen leállt, gépe dugóhúzóba esve lezuhant. A 'gép összetört, de Prodamnak nem lett semmi baja. Ezután Budapest föiött végzett egy körrepülést, a magasabb épületeket és a templomtornyokat kerülgetve. Ezzel a repüléssel megalapozta hírnevét, de igazi népszerűségét 1911. decemberi repülésével szerezte, amikor először tette meg a Budapest—Fiume közötti távolságot. Fiúméban még sohasem láttak embert repülni, így érthető, hogy városuk szülöttjét nagy ünneplésben részesítették. A város polgármestere arany emlékplakettet és 1000 koronát adományozott Prodam Guidónak. 1912-iben letette a pilótavizsgát és ezzel Magyarország 3. számú pilótája lett. Májusban újból Fiúméba ment, hogy a tenger (fölé repüljön. A parttól egy kilométerre a gép motorja 'leállt. ót azonnal kimentették, a repülőgépet pedig napok múlva halászták ki a 60 méter mély tenger fenekéről. 1014-ben Nagybányán, egy próbarepülésen a földre zuhant és teljesen összetörte magát. De mintha mi sem történt volna, újból repülésre jelentkezett, ezúttal a hadseregbe. 1916-ban a dél-tiroli Gardák» repülőtéren teljesített szolgálatot. 1918-ban a közfelderítő századba osztották be, társaival nap nap után nehéz harcokat vívtok az Olasz és francia gépekkel. Lelőtték és sebesülten fogságba esett. A fónradakmn kitörésének hírére megszökött a hadifogságból és jelentkezett a Tanácsköztársaság hadseregébe. A negyedik repülőszázadhoz osztatták be Kaposvárra. A repülőtér ekkor a mai Gábor Andor tér helyén volt. Egy szerencsétlen kifutás közben beleütközött a Kovács Sebestyén Gyula utca egyik házának falóba, és ezzel véget ért repülős pályafutása. A Tanácsköztársaság leverése után bűnvádi eljárást indítottak ellene, mivél részt vett a Vörös Hadsereg harcaiban. További életsorsa ismeretlen. Most, születésének századik évfordulóján emlékezzünk meg róla, mint egykori kaposvári diáikról. Lévai József A nagyatádi téesz öt hektárra csökkentette a szántóföldi paprika területét, mert nem találta meg benne a számítását. A berzenceiek hasonló okból megszüntették a zöldborsó, a kaposmérőiek az üvegházi zöldség termesztését. A vései téesz aimaJé- üzemében itavaly azért nem kezdték meg a termelést, mert nem látták jövedelmezőnek ... A Kaposker szerződéses partnerei között mindössze két somogyi ter- miel]|ő akad: a lábodi téesz- fől burgonyát, a fcapasmérői- től paprikát, paradicsomot, káposztát kapnak. A primőr árukat Szentesről, az őszibarackot és az almát Szaty- mazról szerzi be a kereskedelmi vállalat... Ilyen megállapítások olvashatók abban a példatárban, mely egy átfogó vizsgálat mellékleteként került csütörtökön a Somogy Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság tagjai és az ülésre meghívott vendégek elé. Sokakat foglalkoztató kérdést vitatott meg a testület Széles József vizsgálatvezető előterjesztésében arról, milyen utat tesz meg a zöldség és a gyümölcs a termelőtől a fogyasztóig. Ez az út bizony meglehetősen rázós. Olyannyira, hogy miután a kertészeti itermel- vények ezen .pötyögnek”, a minőség — enyhén szólva — némi kívánnivalót hagy maga után, az ár pedig „fölrázód'ik”... Nem valószínű, hogy az utóbbi keit és fél övre kiterjedő, szervezetet érintő vizsgálat egyszeriben feloldja a zöldség- és gyümönicstermelésben, -forgalmazásban, -feldolgozásban levő feszültségeket, abban viszont okkal bízhatunk, hogy közelebb hozza a megnyugtató megoldást. Beszerzési és értékesítési, tárolJáSi gondokról, a szerződéses fegyelemmel kapcsolatos visszásságokról, zsákutcába jutott erőfeszítésekről hallottunk a megyei NEB ülésén, és mindezzel összefüggésben az árak alakulásáról. Nem ösztönzi a termelőt eléggé az érvényben levő érdekeltségi rendszer, vagyis: a termelvényéért kínált felvásárlási áriban nem találja meg a számítását. A dömpimget valójában álig vagy egyáltalán nem érzékeli a fogyasztó a neki kínált cikkek árában, az ár alakításában nem érvényesülnek a piac törvényei — állapította meg több más felszólal óval együtt dr. Nagy Iván, a megyei NEB elnöke. A bizottság végül 'is nem kapott választ a sokakat érdeklő kérdésre — jóllehet az áru gyakran igencsak hosszú útja, s a közben 'belépő „bonyolítók” száma erre némi magyarázatot adhat —: mitől kerül' a 'bolti árcédulára 50—100 százalékkal vagy ennél magasabb ár, mint amennyiért a termelő eladta a portékáját? A termelő azt mondja: nekem ennyiért vagy annyiért még megéri foglalkoznom, mondjuk, paprikával, de azon túl már nem, tehát abbahagyom a 'termesztését. A fogyasztó ennél a viszonylag alacsony árnál jóval magasabbal találja magát szemben, s ő mit mondjon? Győri József, a megyei tanács vb mezőgazdasági és éMlmezésügyi osztályvezetője mondta: joggal várja el a lakosság hogy elegendő és jó minőségű zöldség gyümölcs álljon rendelkezésére, elfogadható áron — éhhez viszont a szakigazgatási szervezeteknek a jelenleginél hatékonyabb, az érdemi ösztönzést szolgáló eszközökre van szükségük. Pálmai Lajosné, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság tagja arra hívta föl a figyelmet, hogy az árubőség tudatában nem feHedkezhe- tünk meg arról — s erre Somogybán is több példát találni —■, hogy sok termés a fán marad, mert a termelő nem szedi te, vagy tárolás közben tönkremegy. Mindez természetesen megmutoitko- ziik az árak alakulásálban. H. F. Szebbik arcát mutatta az ősz a tegnapi kaposvári hetipiacon. Bőven volt kívánatos portéka, igaz, az árak nem fokozták a kísértést. Megjelent az első sütnii való gesztenye 35-órt, miközben még mindig volt a 10 forintos dinnyéből. A nagy szemű Pannónia kincsét, már körüiLdongták a darazsák, a 40 forintos ár miatt a vevők mégis savanyúnak mondták. Kecsegtetőbbnek látszott a 15—18 forintos alma és körte. A magába raskadt szilva inkább már csak lekvárnak jó, mégis 15—16 forintot kérték érte. Hasonló áron fogyott a gyerekkort ízeket idéző birs is. Ez alkalommal1 hoztak mandulát kilónként 60-ért. A paprikaözön végbe el1- mosto a borsos árakat, így 12-ért már szemrevaló lecsó- paprikát vehettünk. Végre a oseresznyepaprika kilóját is olcsóbban, 20 forintért adták. Ennyit kóstált a pritamin és almapaprika is. Változatlanul nagy szeme van az uborkának. 25 alatt nem adták az éltennivaló fajtákat. A savanyúságkedvelőknek vajmi kevés kárpótlást nyújtott a fejes saláta, melyet isimét karai primőráron, 8—12 forintért igyekeztek adni. Az örvendetesebb hírek közé tartozik, hogy egyaránt 5 forintért mértek burgonyát, fejes káposztát és paradicsomot. Ez utóbbiból különösen bőséges termésre utal, hogy a java sem kerül többe 6-niál. Ennyiért fogyott a vegyes zöldség csomója Is. 10-ért láttunk fásuló zöldbabot, viszont csak 15—18-ért egy bögrényi fejtettet. 13—15-öt kóstált a kel és a lila káposzta. Kifogástalan minőségű 'karfiolt 20-ért hoztak. Érthetetlen, miért vol't 3 forint a tengeri csöve. A főzőhagymáért 14—15- öt fizettünk, a fokhagyma kilója 40 forint. Üde színfolt volt a zsenge hónapos retek, csomónként 8-ért. A tojásért már a pavilonokban is 3 forintot préseltek ki, míg egyes termelők 3,50-et sem átallották kérni érte. A baromfiárakban most sem volt változás. 60 a vörös pecsenyecsirke kilója. 140-et kérték egy középsúlyú kakasért, harminccal kevesebbet adtak egy kiszolgált tyúkért. 60-ért kaptunk a ficánkoló pontyból. Kapós volt 21-ért a Balatonról frissen hozott keszeg és garda. Kellemes meglepetést hoztak a világpiac árai. 4 forintért is volt szép szegfű és dál'ia. Az Adaűberték köszöntése tehát nem lehetett gond. b. F. A magyar és cséhsdljo- «SSgl vák szakemberek el- mondták: nemcsak erőmüveket építünk. Komplex vízhasznosításról van szó. Ezért, ott, ahol az építkezések miatt megemelkedik a talaj vízszint (ez mindenekelőtt a magyar Szigetköz egyik részére érvényes), elvezetik a fölösleget. Ott, viszont, ahol süllyed (ilyeín te lesz a Szigetközben, s a csehszlovák oldalon ás), megemelkedik. Hosszas dolog volna részletezni, hogy mi- miként, a lényeg a fontos: nem kell aggódni azért, hogy kipusztulnak a Szigetközben az ősi fák. ElDlenkező- leg: jobbán Virulnak majd, mint valaha, hiszen — akárhogy alakul' a Duna vízhozama — a történelemben először kiegyenlített lesz a sokat emlegetett talaj vízszinit. Persze, sokat, nagyon sokat kell dolgozni még, mire ezt elérjük, illetve a hősi, majd pedig a nagymar rosi vízi erőművet felépítjük. S minthogy a hősi erőmű turbináinak az államközi szerződés szerint már 1930- ben áramot kél adniuk (a nagymarosit 5 év múlva, vagyis 1995-ben avatjuk fel), napjainkban a hősi munka és a dunakiliti víztároló kiépítése a legsürgősebb. Aki a Szigetközben járt, s látta az óriási, mindinkább ,,'holdbéli” kráter mélyén dolgozó lánctalpas földmunka- gépeket, az meggyőződhetett arról: már kezdenek kialakulni az új víztároló partvonalai. S még látványosabb SZÉCHENYI, VÁSÁRHELYI NYOMDOKAIN A bősi építkezés A bőéi vízierőmű-építkezés kép fogadott bennüket Bősnél. I tt 'is egy „taráitert” láttunk, amelynek mélysége meghaladta a negyven métert. (Csehszlovák barátaink munkagödörnek nevezték.) Óriási daruk magasodtok velünk szemben, lent a szakadéknyi mélységben pedig apró emberek sokasága nyüzs- gött. Vasbetonszereléssel, betonozással voltok elfoglalva, aki fentrői szemlélte őket, már megsejtette, hogyan zúdul majd oda, adó az elektromos áramot termelő Dunavíz. Ismeretes, hogy a bősi erőműnek 720, a nagymarosinak pedig 158 megawatt lesz a teljesítménye, s az összesen 878 megawatton a két ország — az egyenlő teherviselésen alapuló beruházás arányában — megosztozik. Mind a magyar, mind pedig a csehszlovák szakemberek aláhúzták, hogy csúcserőműnek szánják a két létesítményt. Vagyis akkor dolgoznak leginkább, amikor gondokat okozhat az energiahiány. Nem nehéz belátni: főként a reggeli órákban szökik fel a v illamosenergia- fogyasztás, hiszen ékkor kapcsolják be a gyáraikban a .gépeket. Sem a hagyományos, széntüzelésű hő-, sem pedig az a tomerőm ű vek nem, alkalmasak arra, hogy villámgyorsan be- meg kikapcsoljuk a gépeiket (ez műszaki képtelenség!), a vízi erőműnél viszont megtehetjük ezt. Ezért lesz pótolhatatlan ér■tékű a két ország számára a bősi, nagymarosi létesítmény. Bős határát elhagyva pi- ros-fehér-zöld félségjalű zászlók alatt dolgozó úszó- kotrókra lettünk figyelmesek balról. Csehszlovák szomszédaink elmondták: magyar barátaik serénykednék ott. A államközi szerződés szellemében ugyanis Bős—Szap (között a magyarok építik, mélyítik 'ki a Duna új medrét. A munkák jól haladnak. Szaporái az OVH „Hullám” nevű motoroshajójára hívták a vízügyi szakemberek az újságírókat. Néhány kérdést tettem föl Reich Gyulának, az OVH osztályvezető-helyettesének. Azért néki, mart — úgy hírlik — szívesen búvárkodik szabad idejében a magyar vízügyék történetében. — Köztudomású, hogy Bős—Nagymaros kapcsán ném egészen egységes közvéleményünk — szóltam a vízügyi szakemberhez. — Vannak, akik fenntartás nélkül támogatják, s akadnak olyanok is, akikben még kételyek élnék a beruházás célszerűsége iránit. Azelőtt még Széchenyi István és Vásárhelyi Pál idején is előfordult ilyesmi? Végtére is nem ez az első nagyszabású folyamszabályozás?! — Bizony nem — ibóllintott a mérnök. — Csak azért tudunk hajózni ezen a Duna- szakaszom, mert még 1759— 1914 között szabályozták. A sok mellékágra bomlott folyóban kiválasztottak egy főmedret, amelyet kellőképpen kimélyítettek. De ez csak a kisebb munkák közé tartozott. Még az iskolásgyerekek is tudják nálunk, hogy Széchenyi idejében mindenekelőtt a Vaskapunál), illetve a Tisza mentén folytak a legnagyobb munkák. Azt viszont már kevesebben ismerik, milyen nagy vihart kavartak fel az akkori közvéleményben e szabályozások. Károlyi Zsi gmond A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás 'története című könyvében például azt írja, hogy Vásárhelyi Pált, Széchenyi jobbkezét 1846. április 8-án, a Tiszavölgyi Társulat ülésén hevesen támadták. A Károlyi-palotában, vagyis Pesten megtartott tanácskozáson olyan vehemenciával rontottak neki, hogy az egyébként is fáradt, a Tl- siza-szabáüyozási munkákban már agyonhajszolt Vásárhely Pál szívszélhűdést kapott, s még aznap este meghalt. — Még Széchenyit sem kímélték — tette hozzá a mérnök. — Ugyancsak a már említett Károlyi Zsfigmond könyvében olvastam, hogy amikor Széchenyi Istvánt a Tisza-sZabályozás kormánybiztosságával bízta meg a helytartótanács, voltak, akik árulónak tartották őt, és sárral dobálták meg a kocsiját... A mérnök elhallgat, hiszen fölösleges már a beszéd. Békésen dohognak a motorok, továbbhajózunk azon a folyón, amelyet a nagy elődök tettek számunkra is járhatóvá. Magyar László
