Somogyi Néplap, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-23 / 223. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP3A XLI. évfolyam, 223. szám Ára: 1,80 Ft 1985. szeptember 23., hétfő fakultáció az oktatásban Az ismeretszerzésben és a személyiségfejlesztésben új lehetőség az általános iskolai fakultáció. Erre a Művelődé­si Minisztérium egy éve hív­ta föl az iskolák figyelmét. A tárgyi és személyi feltéte­lek biztosítása után Somogy­bán az elmúlt tanévben öt­venhat tanulócsoport élt ez­zel a lehetőséggel. Az új tan­évben már az általános is­koláknak mintegy harminc­öt százalékában nyílt mód arra, hogy a tanulók a tan­terven felüli igényeiket is kielégítsék a fakultációs fog­lalkozásokon. Az általános iskolai fakul­táció a gyakorlati-technikai, a természet- és társadalom- tudományi ismeretek bővíté­sét teszi lehetővé. A művé­szeti nevelés mellett fokozott figyelmet fordítanak az anyanyelv ápolására, az ide­gennyelv oktatására. Az is­kolák nagy önállóságot biztosítanak a tanulók igé­nyeinek kielégítésére. Bizo­nyíték erre a háztartási is­meretek témaköre, amely így szerepelhet néhány isko­la fakultációs tantervében. De tanulnak több helyen könyvkötészetet, másutt élelmiszeripari ismeretekre tehetnek szert, sokan válasz­tották a környezetvédelmet. Az általános iskolai fakultá­ció a tanulók képességeit, személyiségét fejlesztve • zájárul a tehetséggondozás­hoz is. Többen úgy gondolják, hogy az általános iskolai fa­kultáció bevezetésével még sürgetőbbé válik a tanulók pályaválasztása. Nem erről van szó, célja, hogy a tanu­lóknak legmegfelelőbb isko­latípus kiválasztását megala­pozottabbá tegye. Nem tantárgy, de tanulják. A diákok szabadon választ­hatják ki azt, hogy mivel kí­vánnak foglalkozni, de dön­tés, a választás után megkö­vetelik a tanulóktól a tan­anyagot. A fakultációhoz szükséges feltételek biztosításában fon­tos szerepük van a település ipari üzemeinek, szövetke­zeteinek. A legtöbb helyen az iskola ad ugyan otthont a foglalkozásoknak, de egyre több esetben a gazdaság is kiveszi a részét a programok megvalósításából. Barcson, Tabon, Mernyén példát mu­tatva segítik a tanulók mun­káját az üzemek, gazdaságok. Tabon a Videoton gyáregysé­gében. Mernyén a M^nerró- nél állandó helyet biztosítot­tak a diákoknak. Alkalmi foglalkozásokat tartottak a kaposvári megyei könyvtár­ban, a múzeumban, a barcsi Vörös Csillag Termelőszövet­kezetnél. A fakultáció kibontako­zásának továbbra is föltétele, hogy a gazdaságok vállalják a többletterhet. De arra is törekedni kell, hogy az okta­tás programjában az intéz­mények minél több szakem­bert vonjanak be. Tovább bővíthető a választható tan­tárgyak köre, és ezáltal csök­kenteni lehet a tanárok ese­tenkénti túlfeszített munká­ját. A fakultációban rejlő le­hetőségeket még korántsem aknázták ki. Az ismeretszer­zés bővítése mellett fontos szerepe lehet ennek a mun­ka megszerettetésében is. Er­re a következtetésre jutott a megyei tanács művelődésügyi osztálya amikor összefogla­lót készített az általános is­kolai fakultáció egyéves ta­pasztalataiból. Horányi Barna LOSONCZI PÁL AFRIKÁBA LÁTOGAT Losonczi Pál, a Magyar Szocialista Munkás­párt Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Ta­nács elnöke Jósé Eduardo dós Santosnak, az MPLA-Munkapárt és az Angolai Népi Köztársa­ság elnökének meghívására a közeli napokban párt- és állami küldöttség élén hivatalos baráti látogatásra Angolába utazik. Ezután az Elnöki Tanács elnöke Canaan Sodindo Bananának, c Zimbabwei Köztársaság elnökének meghívásárc Zimbabwében tesz hivatalos látogatást. Suharto elutazott Hazaérkezett Japánból a Minisztertanács elnáke Budapest nevezetességeivel ismerkedett szombaton dél­előtt a hivatalos látogatáson hazánkban tartózkodó Su­hant© indonéz köztársasági elnök. A programra elkísér­te Veress Péter külkereske­delmi miniszter, Nagy Gábor külügyminiszter-helyettes, valamint Szépvölgyi Zoltán, a [Fővárosi Tanács elnöke is. A délutáni órákban Su­harto elutazott Budapestről. Az indonéz államfőt, felesé­gét, Tien Suhartót és kísére- ténék tagjait ünnepélyesen búcsúztatták a két ország nemzeti lobogóival díszített Országház előtt, a Kossuth Laijos téren, ahol felsorakoc zott a Miagyár Néphadsereg díszzás zlóaljla. A vendégek búcsúztatására megjelent Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke lés fe­lesége, illetve Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács he­lyettes elnöke, Czinege La­jos, a Minisztertanács elnök­helyettese, 1 Az ünnepélyes búcsúztatás a katonai díszzászlóalj dísz- menetével zárult. A vendé­gek Losonczi Pál és felesé­ge, Veress Péter és Nagy Gábor társaságában gépko­csikba szálltak, és díszmoto- rosok kíséretében a Ferihe­gyi repülőtérre hajtattak. A légikikötő betonján Lo­sonczi Pál és felesége bú­csút vett Suharto elnöktől és feleségétől, valamint kísére­tük tagjaitól. A vendégek beszálltak a kül önrepülőgép­be, amely a magasba emel­kedett. Az indonéz államfő ma­gyarországi látogatásáról tegnap közleményt adtak ki. Lázár György szombaton hazaérkezett Japánból. A Minisztertanács elnöke a ja­pán kormány meghívására -tett hivatalos látogatást a szigetországban. Kíséretében volt Horn Gyula külügyi. Török István külkereskedel­mi államtitkár, Bányász Re­zső államtitkár, a Minisz­tertanács Tájékoztatási Hi­vatalának elnöke, Bedk Ta­más, a Magyar Kereskedel­mi Kamara elnöke és Szé­kács Imre, a Magyar—Japán Gazdasági Klub magyar társ­elnöke. Lázár Györgyöt és kísére­tét a Ferihegyi repülőtéren Maróthy (László, a kormány elnökhelyettese és Esztergá­lyos Ferenc külügyminisz­ter-helyettes fogadta. Jelen volt Tanaka Saburo, Japáh budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője is. Meleg hangú szerkesztősé­gi cikkben üdvözölte Lázár György Japánban tett láto­gatását a Szánkéi Simbun című tokiói lap, s mindenek­előtt annak jelentőségére mutatott rá: Lázár György személyiében első ízben járt magyar miniszterelnök Ja­pánban. A tekintélyes újság fölidézte, hogy Lázár Györ­gyöt fogadta Hirohito japán császár és díszebédet adott a Minisztertanács elnökének tiszteletére; emlékeztetett arra is, hogy a kormány el­nöke Nakaszone Jaszuhiro miniszterelnök mellett talál­kozott még Abe Sintaro külügyminiszterrel. Murata Keidzsiro külkereskedelmi és ipari miniszterrel, vala­mint a japán üzleti élet ve­zetőivel. [Mint írta: „E talál­kozókon a Japán és a japán emberek iránt tanúsított ér- déklődésével, közvetlenségé­vel a magyar miniszterelnök jó benyomást keltett, s ez alapul szolgálhat a két or­szág közötti együttműködés fejlesztésével kapcsolatos el­várásokhoz. Mindez kimon­dottan örvendetes dolog.” A lap [beszámolt arról, hogy a tokiói tárgyalások középpontjában a (gazdasági együttműködéssel összefüggő kérdések álültak. Kiemelte, hogy a magyar miniszterel­nök hangsúlyozta országa érdékeltségét az együttmű­ködés erősítésében, egyebek között a magyarországi ja­pán tőkebefektetésekben. A tárgyalásokon Lázár György és Nakaszone Jaszu­hiro egyetértett abban, hogy kormányaiknak bátorítaniuk kell a vállalatok közötti együttműködést. A Szánkéi Simbun vége­zetül utalt arra, hogy a Ma­gyarországgal való együtt­működés bővítése a japán vállalatok számára „új lehe- tőisiégeiket biztosít”. Atomsorompó Egyhangúlag elfogadott záróközleménnyel véget ért az atamsorompó-szerződés végrehajtását ellenőrző genfi konferencia, amelyen kilenc­ven ország képviselői vettek részt. A szerződés aláírói széles körű akcióprogramot hagytak jóvá az atomfegyver elterjedésének megakadályo­zására és ellenőrzésére, az atomenergia (békés haszno­sítása érdekében való nem­zetközi együttműködés elő­mozdítására. A záróközlemény rámutat: a Szovjetunió ismételten ki­fejezte készségét a megálla­podásira, a két nyugati atom­hatalom viszont az ellenőr­zés elégtelenségére hivatkoz­va továbbra sem hajlandó a kísérleti robbantások befe­jezésére. r Ki hinné, hogy annak a diófának, amelyiket egy la­kótelep kellős közepén lá­tok mindennap, van egy sa­ját története? Pedig így igaz. A részletek kifürké— széséhez magánya adott késztetést. Ahogy ott áll a beton iés .a panel között, mint nénike a kilencedik emeleti erkélyen, úgy „szem­léli” számára szokatlan és idegen tájat. Régebbi időből maradt itt, megértő munká­sok ópták a hosszúra nyúlt építkezés idején, hogy a la­kótelepet díszítse majd sok évtizeden át nagyra nőtt lombjával, diózöld színének nyugalmával. Azt, hogy itt azelőtt csalá­di házak voltak, nem külö­nösebb nehézséggel meg le­hetett tudni. Utána már csak annak felkutatása ma­radt, hogy milyen néven szerepelt az utca a hivatalos iratokban. Szerencsém is mellém szegődött, véletlenül összeakadtam egy olyan emberrel, aki ismert valakit abból a hajdani utcából. Ma már a-város másik végén él, ALBA- ÉS FENFAPLAST Az Alba Regia Építő­ipari Vállalat székesfe­hérvári ablakgyártó üze­mében az év első felében 32 ezer négyzetméternyi nyílászáró szerkezetet — ajtót és ablakot — gyár­tottak Afbaplast és Fen- faplast elnevezésű ele­mekből. A harmadik ne­gyedévre az Albaplastty&l 15 ezer IFenfapIast hom­lokzati elemből 7 ezer négyzetméternyi meg­rendelésük van. Az év végére ezekből az ener­giatakarékos műanyag­bevonatú nyílászáró ele­mekből fekete színezetűt is gyártanak. de gyermekkora színhelyére szívesen jött velem, hogy együtt próbáljuk kideríteni, kinek a ikertjéből is való a diófa. A délután eredmé­nyeként egy nevet kaptam, s ez mint kiindulópont szol­gált további keresgélésem­ben. Megnyugtatott, hogy a név: Csirmaz Fülöp, nem olyan gyakori, amely kizár­ná, hogy eltévedjek régi anyakönyvek vezeték-, és keresztneveinek szövevé­nyében. Munkám legnehe­zebb része következett ugyanis, hiszen fel kellett kutatnom valakit a család­ból. A fővárosba vezetett az utam, ahol adataim szerint a hozzátartozók, élhettek. Aj rokonok azonban fur­csán néztek rám, hogy ilyen kis semmiség miatt sok-sok kilométert utazom. Később régi képek kerültek elő. Az egykori kertben láttuk Fü­löp nagypapát, éppen a dió­fa alatt ül valószínűtlen nyá­ri forrósqgban, kalapján peckes pántlika. — Tudja, a nagyapa har­colt a világháborúban, az elsőben — tmondja a törté­neteit az unoka. — Sebesül­ten jött haza, egy évvel ké­sőbb született apám. Rá egy évre két kislánnyal gyara­podott a család. Ekkor in­dult el a családi legenda sze­rint nagyapám — éppen ebben az időben tudott elő­ször szerszámot venni a ke­zébe — a kert felé, két dió­fa csemetéiül, hogy elültes­se. Golyóroncsolta kezével ásta a lyukat. Saját főzésű, jóféle pálinkát is tett a fák tövébe, mondván, ha a le­ánykák megházasodnak, hát bizony p nem lesz rest, és ki­ássa azokat az üvegeket, hogy az alkalomhoz illő jó pálinkát ihasson a násznép. Az egyik kislány azonban negyedik évét sem töltötte be, amikor elvitte a diftéria. Bánatában ekkor ásta ki az egyik üveget Csirmaz Fü­löp. Talán a tragédia súlya alatt nem is figyelt arra, hogy megsérti a. fa gyökerét, így csak tetézte szomorúságát, amikor nemsokára száradni látta. Mindig a halott kis­lány jutott eszébe, és annak a pálinkának az émelyítő ízét is mintha szájában érezte volna. A történet befejezéséhez szükségem volt Margitka né­nire is, a meghalt kislány ikertestvérére. — Nem [volt akkor arra idő — mondja, amikor arról• faggatom, vajon esküvőjén, odakerült-e asztalára a haj­dan elásott üveg. — Hábo­rús idők voltak, örültünk, ha megérjük a holnapot. Aztán el is felejtettük. Mi nem na­gyon értünk rá ilyenekkel foglalkozni, dolgozni kel­lett mindig. De a fa később szépen ihelyrejött. Talán az unokáknak kellene szólni, ha megvan még. Csakugyan megtalálható Kaposváron? Fényképet mutatok, a fá­ról, történetem „főhőséről”. A nénike hosszan nézi, em­lékeket gyűjt. A lombkoro­na alatt autók állnak, min­den beton, csak a fa őrzi dacosan a múltat. Körülötte gyerekek játszanak, ilyenkor ősztájt versenyezve szedik a diót. Néhány szemet én is megmentettem, s most Mar­gitka néni asztalára teszem. Szemében könny csillan. Es ebben a pillanatban érzem, hogy diófám csak látszóla­gos főszereplője történetem­nek. Az igazi hősei mi, a fát körülvevő emberek vagyunk. Varga István A repülőtéren Maróthy László fogadta a (kormányfőt. | >i(4h fel fii Hfe 1 • *É KA mM II *1- - .... ■ ■ •- . ' „ ■ + sŰt’*»*. r

Next

/
Oldalképek
Tartalom