Somogyi Néplap, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-17 / 218. szám

2 Somogyi Néplap 1985. szeptember 17., kedd Kaunda a front elnöke Kenneth Kaunda zambiai államfőt választották új el­nökükké vasárnap Maputó- ban az afrikai frontállamok képviselői. A hat államot — Angolát, Botswanát, Mozam- bikot, Tanzániát, Zambiát és Zimbabwét — egyesítő szö­vetség célja a pretoriai faj­üldöző rendszer elleni közös harc. A tömörülés korábbi elnöke Julius Nyerere tanzá­niai elnök volt. Pretoria washingtoni nagy­követe, Herbert Beukes va­sárnap az amerikai NBC te­levíziónak nyilatkozva azt állította: kormánya fokoza­tosan szakít az apartheid po­litikával. Ugyanakkor védel­mébe vette azokat a módsze­reket, amelyeket a dél-afri­kai hatóságok alkalmaznak a tüntetők ellen. Mint ismere­tes, a mostani nyugtalanság kezdete óta 600 embert lőttek agyon a rendőrök Dél-Afri- kában. okai A középnyugat-angliai rendőrség szerint kábító- szenkereskedők és ügynökök szították a múlt heti bir­minghami faji zavargásokat. Ez a sommás megfogalmazás figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a Birmingham- Hadsworth-i szegénynegyed­ben 70 százalékosra becsülik a fekete fiatalok körében ta­pasztalható munkanélkülisé­get és százalékokban nesm mérhetőndk a reménytelensé­get, ami az iskolából évről évre kikerülő 16 éves ifjak teljes távlattalanságából táp­lálkozik. Geoffrey Dear rendőrfőnök „egészen bizonyosnak” mond­ta, hogy a folyamatban levő nyomozás a „hihetetlen pro­fitjukat” feltő, s ennélfogva a rendőrség ellen úszító ká­bítószeresek közvetlen fele­lősségét fogja kimutatni. Noha a körzet munkáspár­ti ellenőrzés alatt álló taná­csának ún. „rendőri bizottsá­ga” példásnak és dicséretes­nek minősítette a rend őrei­nek fellépését és magatartá­sát a rombolás és gyújtoga­tás során, ám Nagy-Britan- niában igen sokan úgy lát­ják, hogy a bűnözőkre — adott esetben kábítószerke­reskedőkre — való hivatko­zás megint a zavargások szo­ciális okait igyekszik elpa­lástolni. A bajokat tetézi, hogy — mint a hétvégi The Eco- nomist is kimutatta vezér­cikkében — a fekete fiatalok dühe, jellemző módon, a ná- luknál csak egy fokkal jobb anyagi helyzetben levő ázsiai származású kereskedők ellen fordult, megmérgezve a különböző fajú lakóközössé­gek amúgy sem könnyű, vi­szonyát. A svéd választás eredménye Ágyútűz Szidőnra Az 1976-tól 1982-ig eltelt időszakban élénk nemzetközi tevékenységet is kifejtett Olof Palme: számos fórumot szervezett a béke ügyének, a különböző berendezkedésű államok együttműködésének és a gazdaságilag elmaradott országok talpraállításának je­gyében. Elsősorban a nemzetközi szociáldemokrácián belül, a Szocialista Internacionálé al- elnökeként, mint Willy Brandt legközelebbi munka­társa vett részt az Észak— Dél bizottság munkájában, irányította a dél-afrikai hely­zetet tanulmányozó munka­Heves harcokat vívtak egy­mással vasárnap különböző milíciák Bej rút és Tripoli környékén, valamint az or­szág déli részén. A bejrúti keresztény—muzulmán össze­csapások nyomán hárman meghaltak, húszán megsebe­sültek. A szemben álló csa­patok harckocsikkal, rakéta­páncéltörő lövedékekkel tör­tek egymásra. Tripoli kikötővárosban a Szíria által támogatott Arab Demokratikus Párt fegyvere­sei a Szíria-ellenes Iszlám Egyesülési Mozgalom milí­ciájával küzdöttek meg. ösz- szecsapásuk két halálos ál­dozatot követelt. Az izraeli zsoldban álló dél-libanoni hadsereg ágyú- tűzzel árasztotta el Szidón város központját és kikötői negyedét. A dél-liba nőni hadsereg ellenőrzi a Tel Aviv által ilétrehozott úgy­nevezett ,jbiztonsági sávot” az Izraellel határos dél-liba­noni területeken. A zavargás Palme feleségéveil a szavazó­helyiségben (Telefotó: AP—MTI—KS) (Folytatás az 1. oldalról) csoport tevékenységét, és 1980-tól az ENSZ főtitkárá­nak megbízásából több ízben is közvetített Irak és Irán között. Palme-bizottság néven vált ismertté az a független nemzetközi testület, amely a világ minden földrészéről meghívott szakértők bevoná­sával foglalkozik a biztonság­gal és a leszereléssel össze­függő problémakörrel. Olof Palme személyének is köszönhető, hogy a madridi találkozón a helsinki záró­okmány aláírói úgy határoz­tak: adjon Stockholm otthont az európai bizalom és biz­tonságerősítő kérdésekkel és a leszereléssel foglalkozó kon­ferenciának. Olof Palme pártja 1982- ben került ismét hatalomra Svédországban. Az azóta el­telt három esztendő esemé­nyei azt bizonyították, hogy Palme személyében valóban a legmarkánsabb, a legsok­oldalúbb svéd politikus áll a kormányrúd mögött. Ezért szavaztak újra bizalmat neki a választók is. Több tízezren .vonultak fel vasárnap este a lissza­boni Dibertad sugárúton. A Portugál Kommunista Párt valamint választási szövetsé­gese, a demokratikus mozga­lom szervezte tüntetés fő jelszava „új kormányt :— új politikát” volt. A feliiratok az 1974-es áprilisi fordulat vívmányainak megvédését hirdették. Ezzel, valaimint más poli­tikai pártoknak az ország különböző városaiban meg­tartott gyűléseivel, hivatalo­san is megkezdődött a vá­lasztási kampány Portugáliá­ban. Az előzmény: ez év júniusában felbomlott a szo­cialista-szociáldemokrata koalíció, ezért Antonia Ra- malho Eanes köztársasági el­nök feloszlatta a .parlamen­tet és október 6-ra időelőtti választásokat írt ki. .Három hét múlva 11 párt, valamint választási szövet­ség szólítja az urnákhoz a csaknem nyolcmillió válasz­tásra jogosult állampolgárt. Az eddig kormányzó jobb­oldali pártok mély gazdasá­gi, társadalmi válságot idéz­tek elő. A két évvel ezelőtti választáson legtöbb szavaza­tot kapott Szocialista Párt vezetése az utóbbi hónapok­ban fokozatosan jobbra toló­dott. Valószínű, hogy október 6-án a szocialisták lesznek a nagy vesztesek. Választási kampány PORTUGÁLIA Brit bonyodalmak Hétfő esti kommentárunk A szakszervezetek és a szociáldemokraták után most a liberálisok folytatják a sort. A brit szakszervezeti fő­tanács viharos blackpooli ta­nácskozása és az SDP To- rauayban rendezett konferen­ciája után Dunde városában a David Steel vezette liberá­lis párt kezdte meg szokásos évi kongresszusát. Méghozzá — legalábbis kívülről szem­lélve — minden eddiginél magabiztosabb, optimistább hangulatban. A derűlátás ma­gyarázata két forrásból táp­lálkozik. Egyrészt tükrözi azokat a megszaporodott bo­nyodalmakat, amelyekkel Thatcher asszony konzervatív kormányzatának az utóbbi időben szembe kellett néznie, másrészt az e]mült hónapok több közvéleménykutatásá­nak eredményén alapszik. Jó néhány felmérés sze­rint ugyanis alaposan meg­csappant a toryk népszerűsé­ge, s előrerukkolt a mun­káspárti ellenzék. Ami pedig a liberális—SPD koalíciót illeti, fej-fej mellett halad a jelenlegi kormánypárttal, ez pedig igen hízelgő összkép Steel és csoportja számára. A közvéleménykutató iro­dák kimutatásai persze nem vehetők teljesen alapul egy leendő voksolás kimenetelé­nek latolgatásakor. A Tha- tcher-gárda érzékeli a nö­vekvő veszélyt, az egyre sür­getőbb késztetést valamilyen, legalább részleges irányvál­tásra a gazdaság- és szociál­politika rengeteg vitát kava­ró területén; ezt mi sem mu­tatja jobban, mint a hónap elején végrehajtott kormány­átalakítás. A miniszterelnök­asszony ugyan legbensőbb bi­zalmasait helyükön hagyta, de több cserét határozott el a legkényesebb, a foglalkoz­tatottsággal és a munkaerő- helyzettel foglalkozó tárca élén. Nagy-Britanniában ugyan­is— s ezt nehéz volna vitat­ni — ma a munkanélküliség látszik a legsúlyosabb prob­lémák egyikének. A konzer­vatív vezetés hangoztatja, hegy továbbra sem hajlandó nagyarányú központi beavat­kozással csökkenteni az állás­talanok seregét, ami kérdés, hogy a fokozódó ellenzéki tá­madások és a közvélemény nyomása milyen hatást ért el a következő választásokig hátralevő mintegy két év alatt. Közvetve még olyan megdöbbentő események is ehhez a kérdéskörhöz kap­csolhatók, mint a nagyipar­városban, Birminghamben néhány napja kitört zavargá­sok. A randalírozó, a rendőr­séggel összecsapó fiatalok nagy része ugyanis munka- nélküli volt, s e robbanékony közegben az apró rendőri ügyként induló incidens ha­marosan halálos áldozatokat követelő gyújtogatásokká és összetűzésekké vált. Ez magyarázza, miért kí­séri megélénkült figyelem a liberálisok mostani tanácsko­zását, és persze hogy miért előzi meg szintén nagy ér­deklődés a fő ellenzéki erő, a munkáspárt valamint a konzervatívok hamarosan sorra kerülő kongresszusát. Az egymás után lebonyolított konferenciák sokat elárulnak arról, milyen légkörben kell Thatcher asszonynak a kö­zeljövőben kormányoznia. Ka na kok földjén Gyakran érkeznek összetű­zésekről tudósító hírek Űj- Kaledóniából, erről a festői szépségű csendes-óceáni szi­getcsoportról. Franciaország e tengerentúli megyéje — ez az anyaország gyarmatainak és függő területeinek szalon­képes elnevezése — befolyá­solja a francia belpolitikát, felkavarja a szenvedélyeket, éles vitákat vált ki a nem­zetgyűlésben. Néha már úgy tűnik, mintha az algériai há­ború indulata térne vissza. A régi fegyenctelep Üj-Kaledóniát — amely egy nagyobb és több kisebb szigetből áll —, James Cook kapitány fedezte fel 1774- ben. Ekkor még egy időre si­került a sziget lakóinak el­kerülniük a gyarmati sorsot, de egy francia hajóval tör­tént incidens után Párizs megtorlásként büntetőexpe­díciót küldött a szigetre, amely megtörte az őslakosok ellenállását, Franciaország gyarmatának nyilvánította Üj-Kaledóniát. Az akkori Fort-de-France-ban — ma Nouméa, a sziget fővárosa — fegyenctelepet hoztak létre. Kezdetben köztörvényes bű­nözők kerültek ide, majd a párizsi kommün leverése után a deportált forradalmá­rok lakhelyévé vált a sziget. Később nagy számban ér­keztek európai telepesek, akiket a kellemes klíma, a paradicsomi szépségű kör­nyezet és nem utolsósorban a kedvező természeti adott­ságok vonzottak. A múlt szá­zad végén az őslakosság szembeszegült az idegen ura­lommal, ám akkor visszaszo­rították őket a hegyekbe, a terméketlenebb területekre. Amikor 1917-ben újabb fel­kelés tört ki az őslakos ka- nakok között, a gyarmattar­tók rezervátumokat jelöltek ki számukra. Napjainkban a mintegy 20 ezer négyzetki­lométernyi területen 145 ez­ren élnek. A melanéziai ős­lakosság aránya 43 százalék, az európai származású kal- dosoké 37 százalék. A fenn­maradó 20 százalék a csen­des-óceáni szigetvilág más részeiről bevándorolt népes­ség. Őslakosok lázadása Az egyéb tényezők mellett nem hanyagolható el a szi­get gazdasági vonzereje sem. Űj-Kaledónián található a világ nikkelkészletének ne­gyede, de jelentékeny meny- nyiségű króm, mangán, réz, és nemesfém is fellelhető. A tengerfenéken olajat remél­nek a kutatók. A gazdasági konjunktúra időszakában nem is volt különösebb fe­szültség a szigeten, a prob­lémák a gazdasági nehézsé­gekkel egyidőben jelentkez­tek. Párizs ekkor — 1976-ban — úgy próbálta a belpoliti­kai feszültséget oldani, hogy kibővítette az önkormányzat hatáskörét. Ennek volt kö­szönhető, hogy a nyugalom ideiglenesen helyreállt, de a függetlenség követelését to­vábbra sem adták fel a ka- nakök. A belpolitikai életben 1984. hozta a döntő változást. A sziget belső önkormányzati státust kapott, s az akkori francia tervek szerint 1989- ben népszavazáson dönthet­nek jövőjükről Űj-Kaledónia lakói. Múlt év novemberében a terv első lépéseként helyi választásokat rendeztek a parlament megteremtésére. Ám az őslakosok mozgalma,. a Kanak Felszabad ítási és Szocialista Front maga is megosztott volt ebben a kér­désben. A mérsékeltek a tár­gyalások mellett voltak, a szélsőségesek a szavazás boj­kottjára szólítottak fel, azon­nali függetlenséget követelve. Miután a lakosság többsége eleget tett e felhívásnak és nem ment el szavazni, a 42 tagú parlamentben 34 man­dátum az európai telepeseké lett — tehát ők alakíthattak kormányt. Az új kabinet el­ső ténykedése volt, hogy lá­zadásnak minősítette a kanak mozgalmat és elfojtására Pá­rizstól kért segítséget. Vá­laszul az őslakosok a válasz­tások eredményének meg­semmisítését követelték. A kanakok akadályokat emel­tek az utakon — amint ké­pünkön is látható —, napi­rendre kerültek a francia csendőrökkel az összetűzések. Elmaradt szavazás A francia kormány teljha­talmú kormánybiztost kül­dött a szigetre Edgar Pisani személyében, aki tervet dol­gozott ki a probléma rende­zésére. Ennek értelmében idén júliusban népszavazá­son kellett volna dönteni a függetlenség kérdéséről, de végül is a feszült helyzet miatt nem lehetett biztosíta­ni a szavazáshoz szükséges nyugodt légkört. Párizs ez­után egy négypontos tervet dolgozott ki, amelynek értel­mében 1987 végéig népszava­zást tartanak a „Franciaor­szággal való társulásban” megvalósítandó függetlenség­ről. Az átmeneti időszakban meghatározott önkormányza­ti jogkörrel rendelkező re­gionális tanácsokat választa­nak, ezeket a választásokat idén őszre tervezik. A nem­zetgyűlés elfogadta ugyan a javaslatot, amely ezzel tör­vényerőre emelkedett, de az alkotmányjogi tanács, — ahol a jobboldal képviselői van­nak túlsúlyban — néhány rendelkezést kifogásolt. A francia kormány nincs könnyű helyzetben, amikor a megoldást keresi. Hiszen a sziget stratégiai jelentőségé­nek megértéséhez azt is tud­ni kell, hogy itt terül el az a Mururoa korall-zátony, ahol a francia nukleáris kí­sérleteket végrehajtják. Min­denesetre Párizs manővere­zése közben a konok kana­kok elszántan folytatják har­cukat a sziget függetlensé­gének elnyeréséért. D. K. Afgán törzsek gyűlése Kabulban vasárnap befeje­ződött a dzsigra, a határ­menti törzsek legfelsőbb ta­nácsának ülése. A törzsek vezetői és képviselői megvi­tatták az ország belső és nemzetközi helyzetével kap­csolatos időszerű kérdéseket, az áprilisi forradalom gya­korlati megvalósításával ösz- széfüggő feladatokat. Az értekezleten egyhangú­lag elfogadott határozat tel­jes támogatásáról biztosítja az Afgán Demokratikus Köz­társaság bel- és külpolitiká­ját, valamint azokat a meg­állapításokat, amelyeket Babrak Karmainak, az Af­gán Népi Demokratikus Párt KB főtitkárának, állomfőnek felszólalása tartalmazott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom