Somogyi Néplap, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-16 / 217. szám

1985. szeptember 16., hétfő Somogyi Néplap 3 TÖBB SERTÉST - KEVESEBB ZSÍRRAL Szeretjük a húst. Olvasom az újságban, hogy augusztus húszadika ünnepi hetében ezer tonna sertéshúst szállí­tottak. az üzletekbe. Továbbá 250 tonna marhahúst, s te­kintélyes ráadás volt a fel­vágott, kolbász, szalámi tö­mege. So|kan szeretjük a szalonnát is, paprikásán, aibáliva, megsütve. Csak azt nem szeretjük, ha hús he­lyett, a nem éppen olcsó diisiznóhús árában számítják meg a „kövérét”. De hát tu­lajdoniképpen mi is az oka annak, ha a fagyasztó vas­tag zsírpárnába ágyazott húst kap a hentestől? Elsősorban persze a malac az oka, amelyik kövér disz­nóvá hÍ2ik, ahelyett, hogy húsban gyarapodna. Főként a háztáji ólakban növekvő sertések érik el a kívánatos­nál is jobb kondíciót, ez pe­dig tekintélyes mennyiség, mert nagyjából fele-fele az arány a nagyüzemi és kis­termelő állomány között. Az utóbbi években azonban kü­lönböző okok folytán csőik­ként a háztáji sertések szá­ma — mintegy 5 millióról 4 millióra —, ami azért is feltűnő, mivel korábban tíz éven keresztül egyenletes volt a növekedés. A csökke­nés annál az egymillió kis­termelőnél következett be, akik jövedelemkiegészítés céljából több sertést hizlal­nak. (Kétmillió család van az országban, amely csak saját szükségletére vág disz­nót) Á tények tehát azt mutat­ják, hogy mindkét oldalon vannak gondok: a fogyasztó kifogása jogos, a külföldi vásárlók igényeiről nem is beszélve (a hazai sertésállo­mány 30 százaléka megy ex­portra), viszont a termelői kedv visszaesése arra figyel­meztet, hogy együtt kell vizsgálni, mérlegelni a kü­lönböző irányú problémákat. A Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsa ilyen komp­lex módon foglalkozik a té­mával, és tesz javaslatokat a megoldás érdekében. Dr. Masa István főosztályvezető­helyettessel beszélgetve tud­tuk meg, hogy súlyos gon­dok vannak például a 'ta­karmány minőségével. A szükséges fehérjét importból kell beszerezni, -ami elég drága mulatság. Annak vi­szont, hogy a takarmány a kelleténél kevesebb fehérjét tartalmaz, következménye vám: kevesebb hús, és több zsiradék képződik az álla­tokban. De az is megviseli a jószágot, ha gyakran vál­tozik a „menü”, a takar­mány összetétele. A másik alapvető ténye­ző, hogy milyen fajta a ser­tés. A háztájikban áltálá­ban a történelmileg kiala­kult, edzett, hideget is jól tűrő, úgynevezett külterjes fajták terjedtek el, ezek Arany Bécsből Megnyílt a zágrábi vásár A legszebb kiállításnak járó aranyérmet kapta a magyar pavilon a vasárnap zárult bécsi őszi vásáron. Az értékes díjjal, amelyet nem is adnak ki minden évben, a bírálók — az in­dokolás szerint — a rniai- gyar kiállítás eredeti meg­oldásait, valamint nemzeti jellegét ismerték el. * * * Bomiszav Szrebrics, a ju­goszláv kormány alelnöke vasárnap délelőtt ünnepé­lyesen. megnyitotta az őszi zágrábi vásárt. Az öt világ­rész gazdasági és kereske­delmi élete képviselőinek hagyományos itaflíálkozójáin ezúttal 64 országból —köz­tük Magyarországiról) — több mint 3200 kiállító vesz részt. Boriszav Szrebrics, a ju­goszláv kormány aMnöikeés a kormány több tagja meg­tekintette a vásár magyar pavilonját. Az első cukor vasárnap délután Megkezdődött a 92. kampány Kaposvárral ................-..................... ........- - ' —................................................................................................................................................................................ „ védőrétege” a vastag zsír­párna. Nagyüzemi körülmé­nyek között már a belterjes, kényesebb hússértéseket te­nyésztik. Idáig még nem járt kellő eredménnyel az a tö­rekvés, hogy a legcélsze­rűbb fajtát terjesszék el a kistermelőknél. Nem sike­rült megoldani a mestersé­ges megtermékenyítés gya­korlatát és nincs a megfele­lő fajtából elegendő állami­lag ellenőrzött apaállat sem. A „zúgkanokat” pedig több­nyire látszatra választják ki. Mi várható a jövőre néz­ve? A takarmány fehérje- tartalmának kellő növelésé­hez állami beavatkozásra van szükség, erre 1986-ban van kilátás. Meg kell szigo­rítani a takarmányösszetétel ellenőrzését is, mert sokhe­lyütt a lehetségesnél is ala­csonyabb tápértékét állapí­tottak meg a vizsgálatok. Nehezebb, és hosszabb időt igénylő feladat a fajtaneme­sítés, amelyhez biológiai ala­pot kell biztosítani. Nincs tehát mód arra, hogy egyik napról a másikra ugrássze­rűen változzon a helyzet, ezért a tervezett objektív minősítési rendszert — melynek lényege, hogy ket­tévágják a sertést, és meg­mérik a szalonna vastagsá­gát — nem a jövő esztendő­ben vezetik be, hanem ké­sőbb. Szükség van erre, hogy érvényesüljön a népgazda­ság érdeke is, de meg kell teremteni a kistermelők gaz­dasági érdekeltségét is ab­ban, hogy minél jobb minő­ségű hús kerüljön a fogyasz­tók asztalára. Meg keM győzni a sertéstenyésztőket arról, hogy pozitív lesz a változás: nem az a cél, hogy csökkenjen a hasznuk az ál­lattartáson, hanem az, hogy minél kevésbé zsíros jószá­got neveljenek, mert több pénzt kapnak érte. A minőségi érdekeltség megteremtése természetesen a fogyasztóknak is érdekük, hiszen ha a kedvezőtlen fel­tételiek miatt tovább csök­ken a termelési kedv, ez végső soron ellátási - zava- í-okhoz vezethet. De arról sem feledkezhetünk meg, hogy a tenyésztés csak az első lépcső, ezután követke­zik a feldolgozás és az ér­tékesítés. A TOT elnöksége javásolta: a VII. ötéves terv során biztosíták a szükséges eszközöket a termelőszövet­kezeteknek ahhoz, hogy a jelenlegi 5 százaléknál na­gyobb arányban vegyenek részt az általuk termelt élelmiszer feldolgozásában és értékesítésében. A tsz,-ek részéről megvan erre a kész­ség. A fogyasztók pedig csak jól járhatnak, ha minél előbb megtörténnek a ter­vezett kedvező változások. Imre Erzsébet A napfényes, koraőszi va­sárnap délelőttön a kapos­vári cseri parkiban két att­rakció versenyez a látogatók érdeklődéséért: az itt tábo­rozó cirkusz szabadon lege­lésző pónilövai és a havonta szokásos autóvásár. Mi taga­dás, az előbbi nagyobb si­kert arat. A gépkocsijukat árulók panaszkodnak: jóval több az érdeklődő, mint a vevő —• s a 'kíváncsiskodó lézengőknél lis több az el­adó. Van, amelyik kocsiban kötögetnek, az ütött-kopott Lada gazdája pedig már órák óta magába roskadva kuporog a volán mögött. Néha mégis felnyílik egy- egy motorháztető, s ilyenkor a kíváncsiskodók rögtön odagyűlnek. Hétéves, ezer­kettes Ladát kínál a gazdá­ja 85 ezerért. Jön az új, azért kell megválnia tőle, de — mint mondja — szí­vesebben megtartaná a ré­git. Még meg se kapta a kocsit, máris bosszankodik miatta. Hat évet várt rá, s A Kaposvári Cukorgyár környékén élők külön beje­lentés nélkül is tudják, hogy megkezdődött a kampány. Tegnaptól ismét érezhették a jól ismert forrázott répasza­got. Már kora reggel gomo­lyog a gőz és a pára, a hű­vösből jólesik bemenni a ke­mencék, az üstök, a feldol­gozó sor melegébe. — Induláskor az eszközök, az automatikák üzem köz­beni beállítása idején min­dig itt vagyok — mondta tegnap Csajághy Károly, a gyár főmérnöke. — Bár a múlt Ihéten mindent kipróbál­tunk hidegen, de' melegen kell pontosan beállítani a paramétereket. Szeptember 14-én, szom­baton reggel hat órakor in­dult el Kaposváron kilenc- venkettedszer a répafeldol­gozó kampány. Befűtötték a kazánházat, felmelegítették a gyárat, beindult a mész ol­tása és elindult a répa. Mint­egy négy műszaknyi időt igé­nyelt, hogy megteljen az egész rendszer és a gyártó­sor végén megjelenjen az első cukor. — Kik az első szállítók? — A Szigetvári Állami Gazdaságtól érkezett az első irányvonat, de közúton már megkezdte a szállítást a főis­kolai tangazdaság és a kis- gyaláni tsz is. A hatalmas rakodóterüle­ten még kicsinek tűnik a 4600—4800 tonnányi répaha­azalatt háromszor emelke­dett az ára ... ZB-s ' rendszámú, patinás külsejű sárga Opel Asconát is árulnak. 210 ezerre érté­kelte a Merkur, de csak bi­zományba vették volna át, s neki szüksége van a pénz­re. Máshol kínáltak már ér­te 190-et, 205-öt is, most mégis odaadná 185-ért. Va­jon miért nem adta akkor oda a többet ígérőknek? Ö tudja. Egy jó óra múlva lá­tom, a kocsi még nem cse­rélt gazdát. Legtöbben Ladát, Skodát, néhányan Wartburgot, kis Fiatot kínálnak. Két-három- éves, ragyogó 1500-asért 220 ezret, 1200-asért 160 ezret kérnek. Az egyik Wartburg körül folyik az alkudozás. A testvérek között is jó tucat­nyi évet megélt jószágért nyolcvanezret szeretne kapni a gazdája, a vevő hatvan­ezret ígér. A „kibicék” sug- dolóznak, drukkolnak. Meg­ér hatvanat? — kérdem egy hozzáértőnek látszó fiatal­lom, mely teherautókon ér­kezett. A főiskolai gazdaság — kihasználva a jó időt — harminc kocsi szállítmánnyal gyarapította tegnap délig a készletet. — Igen nagy gondban va­gyunk — jegyezte meg Ko- váts Imre, a gyár igazgató­ja. — Az ígéretek ellenére nem temették be a Hársfa utcában a gázvezeték-árkot, és ez igen komoly szállítási nehézséget okoz. A torlódás következtében fuvarok esnek ki, nem beszélve arról, — mivel mi fizetjük a szállítást —, hogy ez a gyárnak több­letköltséget okoz! Mi lesz később, ha nem történik vég­re gyors intézkedés?! embertől. Kitérően válaszol. Ügy látszik, a kispénzűek körében továbbra is népsze­rű a kétütemű kiskocsi. Egy család erdei sétára érkezik vadonatúj Trábijávál, s máris meglepik őket az ér­deklődők. Egy hétéves Tra­bant kel el harmincöteze­rért. Mellette az UC-s, elég­gé lestrapált kombi tulajdo­nosa azonban már alig-alig reménykedik benne, hogy megkapja a huszonötöt. Pe­dig „cuccolásra” nagyon megfelel — meséli. Persze, mint mündig, most is akad szenzáció. Hátul nagy tömeg veszi körül a csillogó nyugati kocsikat. Két Volkswagen is új gaz­dára vár, egy Passat és egy diesel Golf. A legnagyobb sikere egy Daihatsu Cuore nevű japán kiskocsinak van. Hatszázbúsz köbcentis mo­tor van benne, és szuperből állítólag csak négy és fél litert fogyaszt. Bizonyára hamar megtérül az ára, egyelőre azonban háromszáz­A főmérnök közben az ácsi cukorgyárral beszél, elége­detten újságolja: — Megindultunk. Rendben, minden különösebb zökkenő nélkül megy minden. A ko­rai szedést figyelembe véve, elfogadható a cukortartalom. Kint a vasúti rakodón ürül az irányvonat. A száz napra tervezett kampány alatt 290 000 tonnányi cukorrépát dolgoz fel a gyár. — Ha ez sikerül, akkor baj nem lehet — jegyzi meg a főmérnök, aztán hozzáte­szi; — bár még nincs tel­jesen feltöltve a létszám, a négyszáz kampány idején foglalkoztatott dolgozónknak mintegy harmada még hiány­zik. hatvanezret kellene legom- bolnfí érte. És vajon lehet hozzá alkatrészt kapni? Megnyugtatnak: Pesten van szerviz, a japánok adnak a hírnév ükre. Különben sem kell ezen egyhamar alkat­részt cserélni, legfeljebb a gumikat majd ötvenezer ki­lométernél. Most pedig még háromezer sincs benne. A kilométerekkel kapcso­latban azonban a legtöbb helyen elhangzik a kaján kérdés: tényleg annyi van benne, vagy csak az órá­ban? Az egész vásárra jel­lemző a bizalmatlanság, a rosszmájú megjegyzések. Legtöbben inkább csak „őlálko'3 rak”, s kívülállóként gyűlnek oda, ba nagyritkán vásár ígérkezik. Hiába, az ősz nem az autóvásárlás szezonja. Többen épp azért szeretnének megszabadulni a kocsitól, mert tavaszra jön az új, és addig minek álljon a garázsban? De nyil­ván hasonlóképpen gondol­kodnak a vevők is. A kevés lézengő is ellfogy hamarosan, déltájban már híre-hamva sincs a vásárnak, s a cseri parkban újra csak a cirkusz pónilövai legelésznek. — Azt hiszem a hét végi, a szombati kezdés is oka le­het ennek — teszi hozzá az igazgató, — s bízom a jövő hétben. Azt szeretnénk elér­ni az idén, hogy akik ide­jönnek, tartsanak is ki a kampány végéig. Ennek ér­dekében a tavalyihoz képest. jelentősen megemeltük a kampány jutalmakat, az alapbérre novemberben 15, decemberben 25 százalékot fizetünk. — Hozott-e újdonságot és mit vár az igazgató az idei kampánytól? — A beruházásban nincs újdonság, inkább a szerve­zés, az irányítás javítása ér­dekében tettünk intézkedé­seket. Az előttünk levő száz naptól azt várom, hogy azt a teljesítményt nyújtsák az litt dolgozók, amire a gyár műszakilag képes. Ez a to­vábblépésünk szempontjából is nagyon fontos. — Milyen továbblépésre gondol? — A kampány második napja van, de mi már ja­vában készülünk a jövő évi­re. Minden igyekezetünk, hogy javítsuk az együttmű­ködést, a kapcsolatot a ter­melőkkel, hozzájáruljunk a termés jövedelmezőbbé válá­sához. Jelentősen, az eddigi ötről húsz forintra emeljük az ütemezési felárat, ami azt jelenti, hogy tizenöt és fél százalékos cukortartalom mellett ezerhuszonhat helyett ezeregyszázhetvenhat forin­tot fizetünk átlagosan ton­nánként a répáért, vagyis annyit, vagy valamivel töb­bet mint a szomszédos Ju­goszlávia. Ezzel együtt, ahogy ők, mi is a gyártelepen vé­gezzük el a minőségi átvé­telt. Már a jövő héten ki­küldjük a szerződéstervezete­ket. Az üzemcsarnok egy részén parányi laboratórium. Né­meth Gyuláné a létisztítás folyamatát ellenőrzi titráJlás- sal. Az idén először vállal­kozott erre. Mondják, a rend­szeresen visszatérők mellett az idén sok az új is. Nem csoda, hogy van, aki a leg­első napon eltévedt az üzem­ben. A vezérlőpultnál fények villognak, monitoron lehet fi­gyelni a répa útját. Telik a rendszer, minden megy a maga útján. És vasárnap dél­után megjelent az idei első cukor a nagy múltú kapos­vári gyárban. Vörös Márta BRNÓI LÁTOGATÁS Veress Péter külkereske­delmi miniszter szombaton látogatást tett a brnói nem­zetközi vásáron. Csehszlovák partnerével megbeszélést folytatott a két ország közöt­ti külkereskedelmi kapcsola­tokról és tennivalóiról. Ve­ress Péter szombaton haza­érkezett. Autóvásár — vevők nélkül

Next

/
Oldalképek
Tartalom