Somogyi Néplap, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-12 / 188. szám
AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLI. évfolyam, 188. szám Ára: 1,80 Ft 1984. augusztus 12., hétfő Mű gond Vita parázslik fel hol itt, hol ott. Már-már szunnyadni véljük, amikor újra feltámad. Hetilapok után havi fórumon, folyóiratban. Tankönyv, tankönyvek kapcsán ütköznék nézetek. Nem ebbe kívánok beleszólni; a szemléletek markánsan kirajzolódnak a szakaszos vita során a partnerek, illetve hozzászólók véleménye nyomán. Arról beszélek, ami a jelenség mögött van. Ez pedig a művészet, jelen esetben az irodalom útkeresését jelenti. Mert az irodalomnak bizonyos válsága rajzolódik ki a vitairatok kapcsán. Vitathatatlan értékeket próbál elhallgatással, alig-említéssel kisebbíteni az egyik fél, másfajta értékeket nehezen tolerál a másik fél. Válságban az irodalom? Képzőművész barátom a fejét rázza. Válságban a képzőművészet, mondja: mindent kipróbáltunk, minden utat bejártunk, nincs hová előre lépni, csak hátra. Van benne valami, ha a sok „neo”-val kezdődő irányzatra gondolunk. Kétségkívül nehéz napokat él át a művészet. Semmivel sem könnyebbet, mint amikor például a zenében Bartók jelentkezett. Vagy amikor — még korábban — az irodalom Adyt vajúdta föl. S ezzel nem állítom, hogy korszakos, majdan mérföldkőként emlegetett művek születnek ma is. Csak azt akarom jelezni; nehéz eligazodni a megszülető művek között, melyik bizonyul a megmérő évtizedek múltán súlyosnak, időt állónak. Azt sem tudjuk lemérni, van-e köztük ilyen. Miért? Észre sem vesszük, és már beszéljük a számok nyelvét. Gyerekeink a Basic-nyelvről társalognak, naponta halljuk a televízióban, olvassuk az újságokban ennek jelentőségét. Az általános iskolában évek Óta másfajta matematikát tanítanak, mint amit mi tanultunk annak idején. Készül egy másfajta ember. Ugyanakkor mosolyogjuk az új irodalmat, mely amorf szerkezettel, törvények semmibevételével, szavak látszólagos — vagy valóban — önkényes egymásraépítésével, szabad asszoeiáicók szertelenségével jelentkezik. Nem egy alkotó ugyanúgy próbál törvényeket konstruálni, ahogy a ma matematikusai a saját munkaterületükön. Ezeket a műveket általában kevesebb türelemmel fogadjuk, mint a komputervilág csodáit. Ami előrelépés a .reáliák világában, az válságnak tűnik a művészetekben. Vagy arról van-e szó, hogy amíg elfogadjuk az előbbit, az utóbbira más igények érvényesek? Hasonlattal: tudunk emeletekben gondolkodni, ha gyakorlati célokról van szó, de földszintesség a jellemző ránk, ha nem praktikus célokra programozzuk magunkat? Meg sem próbálunk megküzdeni egy-egy szerkezetiden, öncélúnak hitt — vagy valóban öncélú — művel. Vád sem érhet minket: Időből valóban kevés van, az életünk valahogy felgyorsult. Feloldhatatlan ellentét feszül, s érezzük a feszülést fogyasztói szinten is. Az a gyanúm, egyre többen választják, választjuk a köny- nyebben emészthetőt. Igen- ám, de ha elszalasztjuk a mai „Adyt”? Akinek, mint egykor annak, maroknyi olvasója van. Azám, de seregnyi az „Adyjelölt”, aki hamis. S késnek az eligazítok. Leskó László UNIDO-konferencia Előremutató szerződés Diákturista találkozó A Szovjetunió és az NSZK vezetőd táviria|tváltással emlékezteik meg a 15 évvel ezelőtt, 1970. augusztus 12-d mdszkvad szerződés aláíróba- ról. Méltatták a szerződés jieüenitőségét. és szorgalmazták a szovjet—nyugatnémet kapcsolatok fejlesztését. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főttitkáira Wi'líly Brandt- naik, a Német Szooiálidiemok- ira,ta Párt elmökénék küldött üzenetében hangsúlyozta: A szerződés, amely egyike a háború utáni évek alapvétő dokumentumainak, megteremtette a két állaim közötti viszony fejlődésének kereteált, kedvező irányba terelte az európai országok államközi kapcsolatainak alakulását, s rögzítette az európai határok sérthetetlenségének elvét a jelen és a jövőbeni időszakra egyaránt. A Szovjetunió —• hangsúlyozza Gorbacsov — jól emlékszik az ön személyes hozzájárulására a szerződés megkötésiéihez. Ez az okmány máig sem vesztett jelentőségéből, sőt a bonyolulté váHt nemzetközi helyzetben, a növekvő háborús fenyegetettség közepette a szellemétől való bátamiféle éljténéb ellentétes lenne a fegyverkezési verseny megállításának, az európai és a vilálgbéke megszilárdításénak érdekével. A Szovjetunió, csakúgy mint a múltban ezután is fenntartja arra irányuló elkötelezettségét, hogy Európa a béke kontinensévé váljék. Willy Brandt, akinek a kancellársága idején a szerződésit aláírták, táviratban kifejtette: az okmány új alapokra helyezte a Szovjetunió és az NSZK viszonyét, s jótékony hatást gyakorolt az európai helyzet megszi- tárdítáisáhlak folyamatára. Briandt elmgedhetdtlienuek tartja újabb erőfeszítések kifejtését a hálbarús fenyegetettség leküzdésére. A térség jelenlegi helyzetéből kiindulva megállapítható, hogy itt az ideje ólyan politika végleges kialakításának, amely Európát a tartós béke földrészévé teszi, s amely eanő|teljjies lökést ad a világ egyéb térségeinek fejlődéséhez is — állapította meg. Az évforduló alkalmából ugyancsak táviratban fejezte ki jókívánságait a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a Minisztertanács Riohard von Weizsac- ker nyugatnémet államfőnek és Héllmut Kohlnak, az NSZK kancellárjának. Az ünnepi alkalomból a szovjet külügyminisztérium is táv- ira|tibani üdvözölte Hans- Dictrich Genschert, az NSZK külügyminiszterét. A távinatok egyöntetűen hangsúlyozzák: a moszkvai szerződés jelentősége és hatása jóval túlnőtt a két állam határain, figyelemreméltó befolyást gyakorolt az európai ügy alakulásának egészére, s a kontinens stabilitásiéinak lényeges tényezőjévé .vált. Az éltéit időszakban bebizonyo- sodótt, hogy az NSZK és a Szovjetunió képes hatékonyan együttműködni a békét fenyegető gond dk elhárításában — áll az üzenetekben. A táviratok leszögezik: a Szovjetunió 'kész a jövőben is a moszkvai szerződ és alapján fejleszteni kapcsolatait a Német Szövetségi Köztársasággal -csakúgy, mint a világ más államaival. A vezető szovjet testületek kifejezik meggyőződésüket, hogy a dokumentum betűjéhez s szelleméihez való következetes ragaszkodás egyaránt szolgálja a két nép alapvető érdekeit, valamint az európai és a világbékét, s a szerződés a jövőben is meghatározó szerepet játszik a Szovjetunió és az NSZK viszonyának alakításában, előmozdítja a kölcsönösen előnyös, építő együttműködés fejlődését. A KISZ Központi Bizottságának megbízásából a KISZ Heves megyei bizottsága augusztus 21. és 25. között rendezi meg az Egyetemisták, Főiskolások X. Országos Turisztikai Találkozóját. A turisztikát és természetet kedvelő egyetemistákat, főiskolásokat idén a lipicai méneséről híres Szilvásvárad látja vendégül. Az EFOTT szervezői gazdag programmal várják az idelátogató diákokat. Egyebek között lovasparádét, cselgáncs-, ökölvívó és breaktánc-bemutatót tartanak, s a fiatalok megtekinthetik a humorfesztivál díjnyerteseinek műsorát. A turisztikai és tömegsport-versenyeken elfáradt diákok játékos vetélkedőkön vehetnek •részt. A szervezők — előzetes jelentkezés nélkül — az ország minden részéből várják a program iránt érdeklődő egyetemistákat és főiskolásokat. Győrn él Jetőzött a dunai árhulláin A dunai áradás, amely szombaton Szigetköznél — 655 centiméteres dunareme- téi vízmagassággal — érte el csúcspontját, vasárnap a déli órákban Győrnél tetőzött 600 centiméteres vízmagassággal. Ez azt jelentette, hogy a vízpairti csónakházajk alacsonyabban fekvő részei víz állá kerültek. Nem nyitott ki a Rába és a Mosoni- Duna torkolatában lévő földnyelvre épült medencés uszoda sem, mert a medencék vizét a magas vízállás miatt nem tudták leengedni. Víz borította el a város legszebb pihenő parkjának, a Rába-szigetnek egy részét is. A bécsi Hofburgban hétfőn összeül az ENSZ ipar- fejlesztési szervezete, az UNIDO világkonferenciája. A rendkívüli alkalom: az 1966-ban életre hívott UNIDO, amely eddig az ENSZ-közgyűlés alárendeltségében működött, önálló ENSZ-intézményként folytatja munkáját, hasonlóan a FAO-hoz, vagy az UNESCO- hoz. Az UNIDO feladata a fejlődő országok iparosításának támogatása. A feladat időszerűbb — és nehezebb, mint valaha. Amint a szervezet Tegnap megkezdődtek a helyhatósági választások Afganisztánban. A vállas ztáso- kait szakaszosan bonyolítják le; a szavazók elsőként Kabulban járulnak az urnák élé. .Babnak Karmai államfő beszédében felhívta az ádlegutóbbi, tavalyi tanácskozása is tükrözte, a fejlett tőkés országok elzárkózása, a fejlesztési segélyek csökkenő irányzata éppen ellentétes az igényekkel és a szükségletekkel. A fejlődők a tőkés világpiac protekcionizmusát, a példátlanul magas kamatlábakat, leszorított nyersanyagáraikat, a stagnáló vagy éppen csökkenő fejlesztési segélyeket sorolják az okok közé, amelyek miatt a fejlődő államok túlnyomó többsége súlyos gazdasági helyzetben van, eladósodott. liampollgárokat, hogy támogassák a jéLelötelket; tanúsítsanak politikai öntudatot, legyenek hűek a párthoz és az államhoz, elkötelezetten vegyenek részt az ország fegyveres védelmében és a gjazdasáig fejlesztésében. Győzelemmel rajtolt a Siófoki Bányász Afgán választások AZ ÖREG HÁRFÁS A zene csobog, mint a tiszta hegyi patak, jajong, mint a fiát sirató parasztasszony, s elpattan. mint \a szappanbuborék. Kristály- golyócskák hullanak így, mint a hangok, tisztán, finoman. Egyetlen hangszer sem utánozhatja a hárfát. Nincs zene, ami hasonlatos lenne ehhez. S vannak dallamok, amelyek semmi máson el nem játszhatók, csak a hárfán. Horváth János tudta ezt — régen varázsolja elő a hangokat a kecses zeneszerszámból. Barna arcán játék közben pillanatonként változnak a ráncok, néha fény költözik a szemébe, s van. amikor homály. Még nem érte fel a kony- hakredenc fiókját, amikor öregapjától, Rosenfeld Jánostól, akit a Dunántúl legjobb hárfásának tartottak, megtanulta a hangszer kezelését. IS még nem volt tízéves sem, amikor már pénzt keresett — zenével. Az öregapja rokonoknál lakott, isten tudja hányán zsúfolódtak a szoba-konyhában. Ingyen a gyerekember \sem élhetett, aüg-alig került kenyérre való. így hát fogta az öregapja hárfáját, vonszolta, húzta ;maga után, s beállt a házak udvarába magyar nótát, meg bécsit pengetni. Később új váltotta fel a régi hárfát. Horváth János bejárta egész Magyarországot, kevés nagyobb város van, ahol nem töltött pár hónapot. Tizennégy éves korában már Budapesten játszott, később, tizenhét évesen zenekart alapított. Két hárfás, egy bőgős — ennyi volt a saját zenekar. Később már felfigyeltek rá a társak, gyakran kérték, játszón, csak úgy, maguk mutatására, s aztán szóltak: vizet sem hozhatunk neked, édes fiam. Büszke ember volt Horváth János. Pedig írni-ol- vasni sem tudott, a kottát sem ismerte. Megérezte a dallam vonulását, a szíve rezdülését zenésítette meg, elleste |mások mozdulatait, álmodott és lejátszotta. Nyughatatlan vére hajtotta egyik helyről a másikra. Két év la komlói úri kaszinóban, aztán Kaposvár, a Lenkei kisvendéglő. Innen hívták meg a Parlamentbe és a rádióba. A sakgyerekes család sarja sosem álmodott arról, hogy egyszer átlépheti a csodás szép épület, a Parlament küszöbét. S lám. a sors megadta neki a nagy lehetőséget, az ország első emberei előtt játszhatott. És a rádió ... Bállá Péter figyelt fel játékára, ma már magnetofonszalagok őrzik művészetét. Népművész lett belőle. Meg kellett azonban tanulnia kottát olvasni. Pár napra volt szüksége csupán, természetes eszével mindent hamar felfogott. A kottafejek a szívéből fakadtak, könnyen ment a felismerésük. Hallottam játszani Horváth Jánost. Keze alatt felcsendült a Pacsirta, — csattogott, pattogott a dallam. Aztán a L avatta ária, a Sorrentói emlék édes, bús dallama, operettek, népdalok, műdalok. A vendégek ámultán figyelték, tapssal köszöntötték. Volt, aki pohár bort, konyakot küldetett a pincérrel, Fejbólintással köszönte, de inni sosem itta meg. Kádenciákast próbálgatott az elektromos hárfán. A Lőve story dallamába csempészte a megálmodott variációt — az egész olyan, mintha vízzel telt pohárba valaki czalmaszállal belefújna. Azt mondta, három hang- zatot variál, harmincféleképpen. A léptekben zenét érzett, s ha beszélgetett valakivel, ösztönösen megállapította a hangfekvését. Hitte, hogy aki valóban zenész, az a zenében él. Ügy mesélte, hogy Strauss, amikor a Kék Duna keringő megfogalmazódott benne, éppen a Duna-parton járt, lakkcipő volt rajta, és élesre vasalt nadrág. Ült a parton, s a hullám fel-felcsapott a fényesre kefélt cipőre. Előbb mérges volt a nagy zeneköltő, aztán figyelni kezdett. Lám, előbb lassan hömpölyög a hullám, aztán felcsap, visszafordul, csobban. És megszületett a dallam. Vagy a Bécsi vér zenéje. Akkor vadászaton járt a szerző, s egy lelőtt fácánt látott, amely fennakadt az ágon. A nyakából mind lassabban csöpögött a vér a száraz avarra. Ennek a hangját utánozta a zene. Az öreg hárfás arról beszélt nekem: a világon létezik egy nagy-nagy könyv, aminek több mint hárommillió lapja van, s ebben á könyvben benne van minden, ami a zenével kapcsolatos. Ez a könyv egyszer egészen biztosan az övé lesz, és róla is szó esik majd benne. Klie Ágnes Egy órával a kezdés előtt már „fél ház” volt a meg- ifjodott, új arcát mutató sporttelepen. Kíváncsiak voltak a szurkolók, miként sikerült a magas szinthez igazodó körülményeket biztosítani az ódon pályán. Bizony, aki tavasszal járt ott utoljára, alig ismerne rá. Amit a vezetők ígértek, minden készen állt a rajtra. A •játékteret övező új vaskerítés és mindenekelőtt a vasszerkezetes lelátó ötezer ember számára. Utoljára 1981. június 17-én játszottak megyénkben NB I-es bajnoki mérkőzést. Akkor a Rákóczi l:l-re végzett a már bajnokságát ünneplő Ferencvárossal Kaposváron. Hatalmas ováció fogadta a pályára vonuló csapatokat. És rövidesen elérkezett az a történelmi pillanat: 16 óra 59 perckor Kőrös László játékvezető megadta a jelt, és Horváth I. László révén a Bányász útjára indította a laíbdát az NiB I-ben. A csepeliek vezették az első támadást, a nemrég igazolt Kovács kapus azonnal bemutatkozhatott, kifutással lábbal tisztázott szögletre. A másik oldalon Szajcz fejese kerülte el Géléi kapuját. Az 5. percben Zsadányi távoli pattogós lövése lepte meg a csepeli kapust, annak melléről először kiperdült a labda, de _ végül sikerült megkaparintania. Olajos lövését védte-ez- után. Handel szép csele után is nehezen szabadítottak fel (Folytatás a 4. oldalon)
