Somogyi Néplap, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-10 / 187. szám
1985. augusztus 10., szombat Somogyi Néplap 3 Tarka koronafürt a tejtermelés Találkozó a francia fiatalokkal Felejthetetlen volt a Aratás után — vetés előtt Milyen érzés túlijutni egy dlyan aratáson, amely bizonyos tekimtdtiben eltért a szokásostól? Később kezdődött, mint máskor, és a terméskilátások is változtak ... Sebők József, az igáli Aranykalász Tsz elnöke így summázta véllemiényét e nyárról: — Az egyik szemem sír, a másik neveit, ha a kalászosok betakarításának eredményeit és az őszi betakarítású növények terméski látásait ösz- szevetem... Igáiban is- vége az aratásnak — 1400 hektáron dolgoztak a kombájnok —, bálázzák a szalmát, tailajmun- ká|kat végeznek a tarlón. Máisodvetésként a silókukorica magja 70, a kölesé 30 hektáron került a földbe. Az elnök szerint nem okozott gonldot a szárazság, a má- sodmövényeknék azonban jól jöitt az utóbbi napokban az eső. A kánikulában szaporán haladtak a kombájnok, mindössze 12 százalékos nedvességtartalommal került le a búza a táblákról. Minthogy az Aranykalász Tsz határa még a nagy hőség élőtt bőséges csapadékot kapott, örült a melegnek a cukorrépa, a kukorica. — Tavaly mintegy 600 ezer forintba került a kalászosok szárításához felhasznált olaj. az idén mindezt megtakaríthattuk; nem vólit szükség a tetemes költséggel felújított terményszárítóra. Meglehetősen magas héktoliiitensúl lyal adtuk át a búzát a giabonaforgálmi vál- lallatnak, ez a minőségi térítésben jelentkezik s némiképp ellensúlyozza azt a kiesést, ami a mennyiségben mutatkozik. Mert ott kiesés vön, pedig például a búzatáblákban benne volt a nagyobb hozam... A tervhez és a várthoz képest bizony tetemes a ho- zamlemaradós a kalászosoknál, főként az őszi árpánál. Két és fél milliós bevételkieséssel számodnak, de valószínű, hogy a nyereségcsökkenés nem éri el ezt az ösz- szeget, épp a költségmegtakarítások és a minőségi tabblettérítés révén. — Biztató a kukorica és a cukorrépa, a tőszám mindkettőnél 10—12 százalékkal jolbb a tavalyinál — így vélekedik Sebők József. — Ha kedvez az ősz, elégedettek lehetünk ezeknek a növényeknek a betakarítási eredményeivel ... Silótakarmányra kukoricából és betakarítási melléktermékeikből tesznek szert: répafejből, kukoricaszárból árpaszalmából. Keresik a módját, miiként juthatnak olcsóbb tömegtakarmányhoz az igencsak jelentős állatállománynak: a két szakosított telepen 1800 szarvasmarhát — ebből 750 tehenet — tartanák, s a múlt évi veszteségtől eltekintve eddig még minidig nyereséges volt ez az ágazat. Fokozott figyelmet fordítanak a gyeptermő területeikre — például gyakrabban juttatnak ki trágyát —, megbecsülik a tavaszi árpa szalmáját és a cukorgyártól várható nyers répaszeletet. Az idén eddig több takarmányt takarítottak be, mint tavaly egész évben. — A Kompolti Kísérleti Intézet ajánlotta, hegy foglalkozzunk tarka koronáfürt- tell, ezzel a nálunk nem nagyon elterjedt pillangós takarmánynövénnyel. A Móri Állami Gazdaságban megnéztük, hogyan termesztik. Három évvel ezelőtt vetettük először, és nem csalódtunk. Számottevő zöidtöme- get — 40—50 tonnát — ad egy kaszálás, s a második évitől kezdve kétszer-három- szor kaszálhatjuk évente a területet. Szenázsként vagy zöldien etetjük a jószággal — aiz idén most tartunk a második kaszálásnál —, az állatok nagyon szeretik, s amióta ezt kapják a tehenek, naponta 200—250 literrel „megugrik” a tejtermelés... Gépparkjukkal felkészültek a nagy mennyiségű tömegtakarmány betakarítására, mégpedig úgy, hogy minél kevesebb veszteséggel kerüljön le a táblákról az állatoknak szánt eleség. Itt például nemcsak az alorn- szállmát és a szénát kötik bálákba, hanem a jószág elé kerülő árpaszalmát és a kukoricaszárat is. Gyorsabb és könnyebb így ez a munka, s előbb készíthetik elő a le- rületet az őszi vetés alá. Hernesz Ferenc Nyolc felejthetetlen nap után, élményekkel gazdagon hazaérkeztek a XII. világ- ifjúsági és diáktalálkozó somogyi küldöttei. Hiába kerestem volna őket munkahelyükön, a harminchat órás vonatút után mindegyikük otthon próbálta kipihenni a fáradalmakat. Gadár László, a Kaposgép személyzeti osztályának fiatal előadója álmos szemekkel nyit ajtót. Moszkvában nem sok idő került pihenésre, minden percet sajnáltak, amit alvással töltöttek. Egymást követték a rendezvények. Mindegyiken részt venni lehetetlen volt; késő éjjel ültek össze a fiatalok, hogy kicseréljék élményeiket. — Nagyon szerencsés voltam, már a kezdetkor — mondta Gadár László. — A megnyitó ünnepségen én is tagja lehettem a felvonuló magyar csapatnak. Elsőként az előző VIT házigazdái, a kubaiak léptek a stadionba, mi a 22. helyen vonultunk be. Minden ország képviselőjét hangos éjjenzés, hurrázás fogadta, öt ország bevonulásakor — Kuba, Nicaragua, Salvador, Magyar- ország és a Szovjetunió — azonban percekig tartott a hangorkán. Csodálatos érzés volt számomra ahhoz a csoporthoz tartozni, amelyet ilyen hatalmas rokon- szenv kísér. Már a megnyitó is annyi élménnyel szolgált, hogy szinte nem is tudtuk, hová nézzünk, mit figyeljünk. A mi küldöttségünk a veszprémiekkel együtt a magyar delegáció nyolcas csoportját képviselte, vezetőnk Sárdd Árpád, a megyei KISZ-bdzottság első titkára volt. Az olimpiára készült izmajlovói szálloda- komplexumban laktunk, öt harmincemeletes épületben tízezer embert tudnak elszállásolni. Reggel hét órakor osztottuk el, ki hová megy aznap. A napi politika meghatározta a fesztivál hangulatát; kevesebb szórakoztató, kulturális program volt. Számos eszmecserén részt vettünk, több nagygyűlésen, kétoldalú találkozón is. Számomra az egyik legérdekesebb a francia fiatalokkal való beszélgetés volt. Főleg a baloldali ifjúsági szervezet képviselői voltak jelen; kérdéseikből kiderült, milyen tájékozottak Magyarország iparát, mezőgazdaságát illetően. Többek között arra is kíváncsiak voltak, hogy miért nincs nálunk munka- nélküliség, hiszen Franciafesztivál országban sokan vannak állás nélkül, s azoknak a 70 százaléka fiatal. — Nagyon kevés szabad időnk volt, baráti találkozókra, beszélgetésekre csak éjszaka tudtunk időt szakítani. Egy alkalommal Be- recz János, a Központi Bizottság titkára üzent a somogyiaknak, hogy szeretne meglátogatni bennünket, mikor leszünk otthon? Olyan szoros volt az aznapi program, hogy csak éjfélkor tudtunk a találkozásra sort keríteni, ott aztán szó esett az 1957-es moszkvai VIT-rői is, amelyen Berecz elvtárs küldöttként vett részt. Tőlünk a budapesti delegációhoz látogatott; hajnal előtt biztosan nem feküdt le. Nagyon keveset aludtunk mi is; előfordult, hogy két napig le sem hunytuk a szemünket. — Sok idő kell ahhoz, hogy a rengeteg élményt rendszerezhessék magukban. — Számomra felejthetetlen volt ez a nyolc nap. S ha holnap azt mondanák, ismét elutazhatok Moszkvába, gondolkodás nélkül vonatra ülnék. K. A. 1250000 kilométer a volán mellett „ Sokat megyünk és keveset látunk" Baráth József, az Áfor kaposvári gépkocsivezetője nemrég átlépett egy „bűvös” határt: egymillió-kétszázötvenezer kilométert vezetett balesetmentesen. Pontosabban úgy, hogy ő még egyszer sem volt hibás. Mert vannak kellemetlen élményei: — Kétszer hallottam a nagy csattanást. 1979 decemberében Mohács és Bátaszék között Zil teherautó talált el úgy, hogy gyanútlanul mentem. A biztonsági öv mentett meg. Másodszor tavaly, úgy húsvét körül, ugyanúgy az övnek köszönhettem az életemet; szintén nem kaptam meg az elsőbbséget egy autótól. Nekimenni nem akartam, inkább az üres járdát céloztam meg. De magas volt a szegély, és fölborultam. — Lehet-e egyáltalán gyanútlanul menni autóval? — Nem. Igazából nem, de ezt csak hosszú évek alatt lehet jól megtanulni. Mindig számítani kell rá, hogy a A HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁJA A múlt héten a nekkenő hősiégre panaszkodtunk, most a nyári hidegre. Az időjárás az előrejelzés szerint alakult, néhány nap még, és ismét napsütésben reménykedhetünk. Az esőt. ha mi nem is, de a mezőgazdaság különösen szívesen fogadta, hiszen lényegében megyeszer- te befejeződött a kalászosok betakarítása, és a kukorica- nők, a másodvetéseknek, illetve a sarjúfűnek ugyancsak szükségük van a csapadékra. A nyári talajmunkák csaknem a háromnegyedénél tartanak, a szalmabetakarí- tás mintegy 70 000 hektáron fejeződött be. A terület egy részén bálázták is az alomnak vallót. Csaknem mindenütt végeztek a repce és a borsó betakarításával. Jelenleg az őszi vetéseket előkészítő talajmunkák folynak a tarlókon. A kombájnokat a további feladatokra készítik ellő: az ősszel sorra kerülő kukorica és napraforgó betakarítására. Könnyíti a munkát, hogy az idén javult az alkatrászellé- itás, számottevő gépállés nem volt emiatt Megfelelő volt az üzemanyageilátás is, és a termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok példaszerűen segítették egymást az időszerű tennivalókban. A héten ülésezett a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Napirendjén szerepelt a mezőgazdasági termelőszövetkezetek szerepe a falvak lakosságmegtartó képességének növelésében., valamint a lakossági ipari szolgáltatások és a fejlesztési feladatok. A VII. ötéves tervidőszakra való felkészülés szükségessé tette, hogy a tanács áttekintse és minősítse az ipari szolgáltatás megyei helyzetét. Megállapította, hogy a szolgáltatás a tervhez közel- állúan. a területi és a szakmai igényekkel összhangban növekedett, bár a korábbiaknál kisebb mértékben és s zolgálitatásf élíeségenként jelentős eltérésekkel. A fejlődési különbségekre az 1980 óta bekövetkezett árrendszeri, szervezeti és jogi változások adnak magyarázatot, A vb ajánlásaiban felhívja a helyi tanácstestülieteket, hogy saját hatáskörükben ösztönözzék, támogassák a helyi igélnydk kielégítésére alkalmas szervezeteket, legyenek a szolgáltaitok szervező és gazdálkodó partnerei. Ugyancsak a héten ülésezett a városi tanács végrehajtó bizottsága, ahol többek között a községek megyei irányításban való kaz- reműködtaérő 1 tárgyaltak. A tanácsi és a városi szakigazgatási szervek közötti kapcsolattartás ■legelterjedtebb formálja a személyes tapasztalatcsere. A községi tanácsi testületi üléseken rendszeresen részt vesznek a különböző területeken tevékenykedő szakemberek, így lehetőség nyílik a pontos tájékozódásra, a gyors szakmai tanácsadásra, segítségnyújtásra. A szorosabb kapcsoltat kialakítására tavaly május,bán megalakult a városkörnyéki bizottság. Az érintett tanácsok közös városkörnyéki pénzalapot létesítettek, többnyire a gázvezeték- és vízműópíitésekhez nyújtva jelentős támogatást. Klie Ágnes másik valamit nem jól csinál és még így is érheti baj az embert. A veszély csak csökkenthető, de teljesen nem lehet megszüntetni. Viszont nagy hiba, hogy ^okan még csökkenteni sem nagyon akarják. Én már, mint a sakkozók a táblán, legalább két-három lépést előre látok. Nem azért, mert olyan nagyon tehetséges vagyok, hanem mert nagyon sokat vezettem. De friss jogosítványnyal kell elkezdeni az elő- relátási gyakorlatokat. Akkor előbb-utóbb lesz az emberből valami. — Ezt nevezik defenzív vezetésnek a tanfolyamokon. Mindenki tud róla, mégis sok a baleset, ön szerint miért? — Mind nagyobb teljesítményű és mind gyorsabb autók mozognak nálunk is. és sajnos sokszor gyakorlatlan, úgynevezett vasárnapi vezetők irányításával, akik többéves jogosítvánnyal is alig- alig vezettek. És sokan a jó autóval együtt, úgy tetszik, valamiféle felsőbbrendűségi érzést is vesznek maguknak. Van ezenkívül még sok hiba, de a legnagyobbnak az elbizakodottságot tartom, a „ki ha én nem” magatartást. — Ön mindig minden szabályt betartott? — Egy- és negyedmillió kilométer után ha ezt állítanám, hazudósnak mondanának. Arra azonban büszke vagyok, hogy kivagyiságból, vagánykodásból még nem szegtem meg szabályt. Szeretek gyorsan menni. Ott, ahol lehet. Ha rajtam múlna, a nyolcvanas határt fölemelném kilencven kilométeres óránkénti sebességre, mert az kényelmes és gazdaságos sebesség, a nyolcvan néha idegesítően lassú és igen kevesen tartják be. Városban viszont a hatvanat ötvenre szállítanám le és ahol kell, ott táblával jelezném, hogy gyorsabban is lehet menni. Ugyanis a legtöbb lakott területen még a hatvan is sok, mert annyi a gyalogos és oly sűrű a forgalom. — Mindig vezetett; kilenc éve van a nyugdíjig. Soha sem unta? — Soha. Nagyon szeretem a szakmámat. Kétmillió-kilométeresként szeretnék elköszönni. De ez nem azt jelenti, hogy nincs a munkámnak árnyoldala. Mi, sofőrök nagyon sokat megyünk és keveset látunk. Volán mellett nehéz megismerni az országot. Ha nyugdíjas leszek, majd elindulok úgy, hogy nemcsak vezetek, hanem kikiszállok és körül is nézek. Ma persze már azt is bánom, hogy nem tanultam eleget, hanem abbahagyva a technikumot elmentem dolgozni. De akkor kényszerből mentem, a családnak szüksége volt még egy keresetre. Végsősoron jól alakult az életem. De a fiam már befejezte az iskolát; neki könnyebb. — Milyen autót vezetett eddig? — Nem tudom fölsorolni. Legjobban egy Skoda Octa- viát kedveltem, s a legjobb autó, amit kipróbáltam, egy Porsche volt. Ha olyan autóm lenne, amilyet akarnék, akkor egy Mitsubishi Coltot vennék. Van egy 12 éves Zsigulim, kitűnő állapotban ... — Hobbija? — Az autó, a motor, a motocross. Sohasem versenyeztem, de minden kerekesversenyt a modelltől a Forma 1-ig megnézek, ha tehetem. És van egy kertem, ahova nem hallatszik el a motorzúgás. Remélem, hogy soha sem építenek odáig szilárd utat, megmarad a földút mindig. A feleségemmel járunk ki, olyankor ő a sofőr. Jól vezet. L. P.
