Somogyi Néplap, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-09 / 186. szám

1985. augusztus 9., péntek Somogyi Néplap 5 Karádi ünnep Relch-remekek Í Háromnegyed háromkor Hétköznap, mégis ünnep, az emberek már ott nyüzsög­nek a tanácsház előtt, álldi- gállnak a lépcsőn. Cigaretta- füst úszik a napfénytől sárga levegőben. Pöttöm gyerekek, fehér blúzos lányok, komoly­kodó szerelmesek, pörge gal- lérú szép öregemberek. A fe­hérre meszelt tájház házi­asszonya felsóhajt: — De sok szép hímzést elő­rajzolt nekünk a Karcsink. A birtokosrag kifejezi en­nek a szép atyafiságos kap­csolatnak a lényegét. Reich Károly Kossuth-díjas, két­szeres Munkácsy-díjas, kivá­ló és érdemes művészt ha­zahívta a falu, ahol anyai nagyapja, a szíjgyártó egye­nességre, de másra is meg­tanította: a szép tiszteleté­re... Háromkor ott állnak a leg­felső lépcsőfokon: a Mester és a község házigazda veze­tői. Ünneplőbe öltözött fiú — Papp Andris — lép Reich Károly elé, és Váci Mihály versét mondja szépen, hittel: „Gyalog szerettem volna jön­ni I a porral lepett füve­ken, / mezítláb, hogy frissen érezzem, / ha felmelegszik a szülőföld I pora, mikor meg­érkezem.” Egy másik fiú — Lepenye Tomi — megköszöni a sok gyermekköny-illusztrá- ciót. Torma Magdoltia tanár­nő nem mond hivatalos meg­nyitót. A maga gondolatait vallja meg, a bensőséges, össze nem téveszthető reichi életműhöz: „Aki sok szere- tetet kapnak — mondja —, sok szeretetet tudnak szétsu­gározni, hátha még az a va­laki tehetséges alkotómű­vész!” 2 Én is állhattam volna egykor a Mester előtt, mint most az a karádi kisfiú A Pál utcai fiúk rongyosra olvasott, sokadik kiadásával. Már az én példányomat is Reich Károly illusztrálta; az­óta Nemecsek Ernő a grund közlegénye bennem azt az arcot viseli, amilyennek Ö rajzolta. És Nyilas Misi — aki nem akart debreceni diák lenni — is azt, amelyet Reich Károly adott neki. S Móra szelíd arcú „gyerekei” mind. Lakásom falán sudár lány, büszke paripa és galambok rajza dicséri a kezét... Metropolis képtára, nagy­város kiállítóterme adhat fé­nyesebb keretet a képzőmű­vész alkotásainak, otthono­sabbat azonban aligha, mint Reich grafikáinak ez a kará­di tanácsterem. Pedig ezek a fehér lapra rajzolt női ala­kok, lovak, növények San Franciscóban, Londonban, Belgrádban, Madridban, Prá­gában, Szófiában is falon voltak. Itt azonban haza vár­ták a művészt és műveket. Így üzent nekik meghívóval a falu messzire szakadt s mégis köztük honos fia: „Már jóval több mint negy­ven esztendeje, hogy itt él­tem gyerekkorom hajdani napjait. Itt éltek nagyszüle- im, itt született Édesanyám, az ő és az itteniek szerete- tében jórészt itt nevelked­tem. E gyönyörű vidék öle­lése is alakította mostani magamat, s hogy grafikus le­hettem nekik köszönhe­tem .. ” Csoda, hogy a karádi is­merősök — a téesz tagjai, a ruhagyár varrónői, a község vezetői — tekintetükkel szin­te simogatják a magyar kép­zőművészet leglíraibb, legfi­nomabb tolkezelésű grafiku­sának lapjait? A rokonszenv az ábrázolt világnak is szól, mely mintegy tükörképet tart eléjük. Apáikat, nagyapáikat mutatja e finom művű „tü­körkép” madárlátta ráncaik­kal, idő ütötte sebeikkel, bordáik szent rácsozatával. Kevés megrendítőbb lapja van a magyar grafikának mint a Hazafelé megfáradt, mezítlábas öregembere, aki majdnem emberi tekintetű lován poroszkál útjának cél­ja — vége! — felé. Vagy ahogy, talán ugyanez az em­ber haldokló lovát átöleli: mögöttük s. fölöttük meg- képzik a múlt, benne ifjú­ságuk, amikor még diadal­masan erősek voltak mind­ketten, életük a föld sima­sággal várt rájuk, hogy egy­egy napot barázdáljanak raj­ta. Már nincs hol ekenyomot hagyni. A bánat fagyott moz­dulata és az emlékkép di­namizmusa drámai feszült­séget teremt a szemlélődő­ben. S hogyne volna közük a karádiaknak a jó pásztor — dehogy bibliai, nagyonis is­merős! — ágrólszakadt figu­rájához, aki azt az elbitan- golt bárányt megtalálta és most babusgatva öleli ma­gához. Elment apám is — állít meg egy másik tollraj- za: oldalaitól, fenékdeszkái­tól, saroglyájától fosztott ko­csiváz mellett görnyedt fér­fi halad, a falomb — mely mellett elballag — mintha szárnya volna... Évszakok szépségét szim­bólumba sűríti, párlattá esszenciálja. Képi világa egy­szerre idézi fel a somogyi népi motívumok finomságát és az antik görög-római ele­mek szépségét. A Mezei vi­rágok, az Erdei szamóca és más grafikák növényi világa és a női testnek együtt je­lentkezése vezeti át a kará- diakat a Tisztelet a szobrá­szoknak mitológiát is meg­idéző lapjaihoz. Abba a vi­lágba, amelyben a torzók sem Mars hadistent asszociáltat- ják a szemlélőben, de a sa­játosan reichivé megváltott föld békés lényeit. Akár fau­nok, kecskealakban Zsuzsan­nát leső vének, akár ganü- médeszi szépségű ifjak vagy Heléna-kacérságú és -testű nők. 3. Odalépek a Mesterhez. Milyen érzés, kérdezem az emberkaréj közepén. Va­lami a torkába fagyasztotta a szavakat. Int. Nagyon jó. Bennem mégsem ez marad meg búcsúzóul. A gyerekek­nek készített művei közül az, amelyen egy kópés arcú le­gényke zöld lomboronában almát, körtét, szilvát, barac­kot pingál ugyanazokra az ágakra. Festi a nyarat. Reich Károly az! Leskó László Nyári ceruzajegyzetek Vízhiány Szomorúan állt reggel az előszobában. Viztócsa, málló tapéták, hulló vakolat. Eláz­tatott mindent az éjjel, a fö­lülről jött menetrend szerin­ti nyári ár. Előző este kezdődött. Tű­nődve állt a csapnál, a cér­navékony vízsugár előtt, amikor a gyors léptek meg­álltak az ajtaja előtt. Élesen vágott az estébe a csengő­szó. A fiatalasszony volt a fen­ti lakásból. Még lánykorából ismerte. , Kedvvel nézegette karcsú, lányos alakját, még talán meg is lesi jövését-me- nését, ha nem röstelli. Csak az zavarta, hogy ha találkoz­tak, mindig hangos Kezitcsó- kolom!-mal köszönt... Köz­ben férjhez ment, alakja ki­telt, .megasszonyosodott. S most ott állt a nyitott ajtó­ban. — Segítene? — a hangja vékony volt. reszketeg. — Beragadt a zár, nem tudom kinyitni az ajtót. Segített, hogyne segített volna. A zár nyelvének ki­ugratásához férfikéz kellett. Az asszonyka hálálkodott, \és gyorsan eltűnt az ajtó mö­gött. Jól ,benne jártak az éjsza­kában, amikor Pitty! Patty! Pitty-patty-pitty ... szapora vízcsepegésre ébredt. Esik? Nem, a telihold meggyőzte, valami más van. Baj. Az előszoba és a fürdőszoba mintha cseppkőbarlanggá alakult volna, sűrűn hullott a víz. Nyitva felejtették fenn a csapot. Rohant föl az emeletre a süket éjszakában. csöngetett, csöngetett, rázta a kilincset. Csend. Csak a víz zubogott harsányan a fürdőkádban, s utat találva a padlón, egy emelettel lejjebb adta ki mérgét. Nekidőlt a csengő­nek, erélyes kézzel verte az ajtót. Valami halk egérsur- ranást vélt hallani a lakás­ban. iS elzárták a vizet. — Csak én vagyok — krá- kogta rekedten az ajtó előtt, s közben dühítette az önle­fokozó apró „csak”. — Fo­lyik a víz. minden elázott leim. — Ne haragudjon — jött a vékony hang a sötét la­kásból —, nagyon megijed­tem. Kész. Keserűen leballagott a lépcsőn, kétszeresen kulcs­ra zárta az ajtót. S reggel ott állt, arcán a dús borot­vahabbal, a sziszegő-szörcsö- gő álnok csap előtt, szomo­rúan gondolt a nyári víz­hiányra, a fülledt kánikulai éjszakákra. — Piktort kell hívni! — motyogta tűnődve. Mást nem tehetett. Becsület és fifika Két kislány megy a strand­ra. Szőkék, aranyosak, tizen innen. Beszélgetnek. — Van pénzed? — Adott az anyu. — Veszünk fagyit? — Veszünk. — \Tegnap a tesómmal lát­tunk egy lyukat a kerítésen. Másszunk be. — Minek? — Megmarad a pénz. Több jut fagyira. — De az nem becsületes. — Nem becsület kérdése ez. — Hanem? — Ész dolga. Gondolkodj csak! Én is elgondolkodtam. Nyolcéves apróságok. S már­is így tudják? Példa — Jani bácsi, jöjjön ki! — sikította a csapzott hajú lány, egy zsombék tetején lovagolva. — Jani ,bácsi... segítsetek! — Nem ér le ... a lábam — elmosdódott hang bugybo­rékolt a vízből, s a tó szí­nén meg-megvillant egy ke­rek fej. Gyors kamaszok úsz­tak oda és taszigálták a part felé az elgyengült fér­fiút. Fűben sütkérező bará­tai is odarohantak, izgatottam topogtak az iszapban. A ku­tyák szintén megérezték a pánikot — s mi telt volna tőlük egyéb? —, óriási uga­tással biztatták a mentőosz­tagot. Kint pihegett már az imént fél lábbal Kháron la­dikjában álló férfiú, orrából híg iszap szivárgott, kühö- gött, krákogott, mentegető­zött. Csak egy pillantást vetet­tem a Töröcskei-tó szélén kirakott táblára: „A vízben fürödni tilos és életveszé­lyes!” Mikor hiszik el végre? Kamaszok Barnára sült kamaszok egy kupacban a strandon. — összebalhéztak az apá- mék — meséli az egyik, tőle szokatlanul kis hangon. — Vörös képpel üvöltött az öre­gem anyámmal. Otthagytam őket, elmentem Feróékhoz. Ott meg az ő faterja őrjön­gött. Eszméletlen volt. El onnan. Megnéztem, mit csi­nál a Zsolt. Kijött, fehér volt ja képe, ne haragudjak, az ősei egymás torkának es­tek, zeng a ház. Bolondok ezek mind. Nem tudnak mást, csak őrjöngeni, egy­mást gyepálni! Adjatok gyor­san egy bagót! Panoráma Ott állt a szálló kilencedik emeletén. Nyár volt, napsü­tés, a tiszta levegőben éle­sen rajzolódtak ki az északi part vonalai. — Nézzétek! — mutatta lelkesen a társaságnak. — Innen a legszebb a tihanyi panoráma. S azt mondják, még az Adria sem ilyen kék, mint a Balaton. S ott az a fehér hajó... Senki se figyelt rá. A fe­jüket csavargatták, szemük­ben kár örvendő öröm. Mit bámulnak ezek ilyen kitar­tóan? Jobbra nézett. Mellet­te festett napozóágyon csoda szőke hölgy élvezte a nap­sütést. Monokiniben, azaz a bikini felül viselt tenyérnyi ruhadarabja nélkül. Szép volt. Elakadt a szava. Hirtelen megcsapta az öre­gedés szele. Csupor Tibor HÉTVÉGI jtájolÓ A képzőművészetek ked­velői igen színes program­ból válogathatnak e hétvé­gén. S boglárlelleá vörös és kék kápolnában Széchy Beáta grafikusművész és Veszély Ferenc festőművész érdekes technikával készült alkotásait láthatják. Ugyan­ott a Tóparti Galériában Fürtös György Munkácsy- díjas keramikusművész tár­lata. a fonyódd Nyári Ga­lériában pedig Király Sán­dor festőművész kiállítása várja az érdeklődőket. Ka­rúdon a tanács nagytermé­ben a múlt héten nyűt meg Reich Károly Kossuth-díjas grafikusművész kiállítása. Kaposváron a Somogyi Kép­tárban tegnaptól a Naiv művészek tárlata látható. A könnyűzene rajongótá­bora bizonyára örömmel fo­gadja ma este fél kilenc órakor a fonyódi szabadtéri színpadon, vasárnap Bog- lárlellén az Edda együttest, Balatonföldvár szabadtéri színpadán pedig kilenc órá­kor a Hobo Blues Bánd koncertjét. Szombaton és vasárnap a boglámlellei új sportcsar­nokban kisállat- és vadál- laitóvoda-ibemutató lesz. Saántódpusztán ugyanezen a két napon népművészeti és népi iparművészeti vá­sárt rendeznek. A hét vége kiemelkedő kulturális eseményének a buzsáki búcsú ígérkezik. Vá­sárnap reggel fél kilenckor a kaposvári ifjúsági és út­törő-művelődési központ fú­vós-zenekara ad térzenét az általános iskola előtt. Ezt követően Büki János, a bog­lárle llei nagyközségi párt­bizottság első titkára nyitja meg a népművészeti kiállí­tást, valamint Szikra János festőművész kiállítását Tíz órakor az ÁRami Bábszín­ház közreműködésével gyer­mekműsor várja a fiatalabb korosztályt a szabadtéri színpadon. A délelőtti prog­ramot a Tinotoris Régdzene- együtles résztvételével temp­lomi hangverseny zárja. A délutáni színvonalas prog­ramban menettánc, a siófo­ki Volán Dixieland együttes műsora valamint folklórmű­sor szerepel. Az első napot a hagyományos búcsúd bál zárja. Holnap kezdődnek a Sur­ján völgyi napok. Kedvező időjárás esetén érdekes színfoltja a programnak a sárkányrepülő-bemutató, valamint a nallicrossverseny. A nagy rendezvény ünnepé­lyes megnyitója este hat órakor lesz a gálosfai kas­télyban, s ezt dr. Kanyar Józsefnek, a megyei levél­tár igazgatójának A Surján völgyi falvak története cí­mű előadása követi. Va­sárnap Gálosfán a honvéd fúvószenekar ad térzenét, majd népi gyerekjátékok:és vetélkedők szórakoztatják a közönséget. 4 órakor hang­verseny lesz, utána a Sur­ján völgyi Örökösök bemu­tatója következik. A vendé­gek egésznapos népi és iparművészeti kirakodóvá­sár termékei között válogat­hatnak. Nyolc órakor a ren­dezők búcsúi bálba hívják az oda látogatókat. Samogymeggyesen ma nyolc órakor, a tabi műve­lődési központban pedig ki­lenc órakor zenés műsoros est csalogatja a közönséget. Vasárnap délután két órái­tól a barcsi strandon Játsz- szunk együtt! címmel csa­ládi program várja az ér­deklődőket. A résztvevőket beavatják a játékkészítés rejtelmeibe. Ügyességi ver­senyeken, valamint tánc­házon is réezbveaaMk. Kulturális diákrendezvények Az új tanévre ismét több színes 'kulturális programot kínál a tanulóknak a diák­rendezvények eseménynap- tára, amelyet a KISZ Köz­ponti Bizottságának közép­iskolai és szakmunkástanu­ló-tanácsa állított össze. Jö­vőre, július elején — már tizenharmadik alkalommal — rendezik meg Székesfe­hérvárott a fiatal dalosok találkozóját; ezen az új dal mozgalomban résztvevő 14— 25 év közötti amatőr szólis­ták és kisegyüttesek adják elő saját szerzeményeiket. A bemutatandó dalok szé­les műfaji skálán mozog­nak; mozgalmi énekek, köz­életi és békedalok, valamint népzenei feldolgozások egy­aránt szerepelnek az ifjú előadóművészek repertoár­ján. A legtehetségesebb da­losok műsorukkal a rádió­ban is bemutatkozhatnak. A hagyományoknak meg­felelően 1986-iban újra meg­rendezik Csurgón a Csoko­nai diákszimjátszó napokat. A rendezvényt a KISZ K1B középiskolai és szakmun­kástanuló-tanácsa, vala­mint a Népművelési Intézet által szervezett országos di­ákszínpadi minősítő verseny előzi meg. A versenyben arany minősítést szerző tár­sulatok legjobbjait — a versenyzsűri javaslata alap­ján — meghívják a jövő áprilisban megrendezendő VIII. Csokonai diákszínját- szó-napofcra. A kultúra és a sport je­gyében rendezi meg az új tanévben a KISZ Központi Bizottsága, az úttörő-szövet­ség és az Expressz utazási iroda a Hazai tájakon cí­mű jáltékot, amely a Tájak* korok, múzeumok „vándor- könyv-akció”-jához kapcso­lódik. A játék a középkori céhes iparosok számára elő­írt vándorlási hagyomá­nyokat eleveníti föl, s hoz­zájárul hazánk történeté­nek, valamint a magyar és aiz egyetemes 'kultúra fejlő­désének jobb megismerésé­hez. A résztvevő iskolai közösségek, honismereti szakkörök, országjáró diák­körök, ifjúsági klubok és szocialista brigádok a játék elején a Történelmi emlé­kek, emlékhelyek elnevezé­sű úgynevezett főcéhből „mesterséget” — egy-egy té­mát választanak ki maguk­nak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom