Somogyi Néplap, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-07 / 184. szám

1985. augusztus 7., szerda Somogyi Néplap 3 Utazik a hulladék w Éjszaka, szombaton, vasárnap Szerda. A Balaton-parti hulladékszállítók nehéz nap­ja. Fonyódon piaci nap, rá­adásul egy kis eső is esett, s ilyenkor a szokásosnál is nagyobb a forgalom az uta­kon. A nagy, megterhelt gépkocsik tehetetlenül vesz­tegelnek a dugókban, ügy- gyel-bajjal érkeznek meg szállítmányukkal a keresz­túri szeméttelepre. Miután újra elindulnak Fonyód, Boglár felé, Fenyvesnél már visszafogja őket a csigalas­súsággal araszolgató kocsi­kor. — A legjdbbkor jött — ráncolja homlokát Szőke László telepvezető. Az egyik gépkocsivezetőnk, akinek naponta tizennégyszer kel­lene fordulnia, az imént jelezte, hogy most indult el Boglárlelléről a negyedik szállítmánnyal. Az embere­ink teljesítményibérben dol­goznak, nekik se mindegy, hányszor fordulnak ... Köz­ben meg csengenek a tele­fonok ... Mikor jönnek már a konténerért?! Van, aki be­ül a kocsijába, hogy sze­mélyesen .reklamáljon. Az­után együtt ül a dugóban a szállítóinkkal... Ilyenkor nincs mese. Éjjel is dolgo­zunk. A keresztúri telepre öt konténeres, hét kisebb és ti­zenegy nagyobb kapacitású szállítójármű hozza a sze­metet, s hat szippantókocsi a szennyvizet. Ezenkívül a lengyeltóti út mentén is van egy szennyvíz-ártalmatla­nító hely, ahova naponta 18 szippantókocsi viszi a „fo­lyékony hulladékot”. Rengeteg ember él most a. Balaton mellett, s töménte­len sok az eltávolításra vá­ró szemét. A Somogy me­gyei Településtisztasági és Kertészeti Vállalat Szépiák­tól Berényig gondolkodik az úgynevezett szilárd- és folyékony hulladék elszállí­tásáról. Két regionális tele­pén — Zamárdin és Keresz­túron — rendkívüli a forga­lom. (A VII. ötéves terv­ben Boglórlelle térségében is létesítenek egy regionális te­lepet.) A szemét hosszan és költségesen utazik, de így kívánja ezt a Balaton vé­delme: nem1 lehet minden településen hulladéktelep. Következésképpen a rend­szeres gyűjtés és szállítás veszteséges tevékenység a nagy távolságok miatt, ugyanakkor elsőrendű fel­adat. Az állampolgár termé­szetesen sokallja a szolgál­tatásért fizetendő összeget, a vállalat pedig nem él meg belőle. Ennek ellenére min­dent megtesz a parti tele­pülések tisztaságáért, dolgo­zói — különösen mostaná­ban — már-már túlfeszített erővel végzik munkájukat. — összesen 160 gépünk van, s ezek közül az úgy­nevezett szilárd szemét el­szállítására hivatott jármű­vek zöme elavult, korsze­rűtlen — mondta Ignáczy György né, a vállalat igazga­tója. — Csupán a folyékony hulladék eltávolítására és ártalmatlanítására rendel­kezünk korszerű gépparkkal, eszközökkel, s ezt a BIB és az OKTH segítségének kö­szönhetjük. Vállalatunk is erre a célra áldozott a leg­többet. Tekintettel arra, hogy a szemetet hosszan „utaztatjuk”, nagy teljesít­ményű gépekre van szüksé­günk. Ilyen például a bar­csi Unitech Uniponm típusú célgépe, amelyből sajnos csak egy áll rendelkezésünk­re. Mint ismeretes, a Bala­tontól távol, úgynevezett ka­zettás telepekre szállítjuk a hulladékot, ahol ártalmatla­nítjuk. Ez azt jelenti, hogy a szippantott szennyvizet tö­kéletesen megtisztítjuk. A Balatonból hasznot húzó vállalatok a szállítás díját kifizetik ugyan, de az ár­talmatlanítás tetemes költ­sége minket terhel. Ügy vé­lem, méltányos lenne, ha a vállalatok is besegítenének... A közműhozzájárulást min­denki természetesnek tart­ja, s mi közműpótló tevé­kenységet végzünk. A nehézségek ellenére je­lentős eredményeket értek el. Sikeresen kezdték példá­ul az előszezont, a tavaszi nagytakarítást. A lomtalaní­tást gyorsan, akadálytala­nul elvégezhették: a tévé­ben meghirdetett időpon­tokra mindenütt kirakták a lakók, az üdülőtulajdonosok az eltávolítani valót. Június 1-től a kerti hulladékot (a kaszálékot és a gallyakat) is elviszik (eddig csak a ház­tartási szemét összegyűjté­sére vállalkoztak), az úgy­nevezett veszélyes hulladékot szintén. Ilyen például az olajos iszap, melynek gyűj­tését, ártalmatlanítását egy szabadalmaztatott tedhnoló- gia alkalmazásával végzik. (Most még csak a Bala- ton-parton, de jövőre az egész megyében.) A zamárdi forgalmi és műszaki telep 6 kilométer­re van a Balatontól, mond­hatnánk idilli környezet­ben, festői tájon. 89 ember tartozik ide (34 gép szállít­ja szakadatlanul a hulladé­kot). Saffer Ferenc irányí­tásával dolgoznak. — Most 16 órázunk — mondja a főnök —, s meg­próbáljuk a, lehetetlent: tisztán tartani a partot Szépiáktól Szemesig. Vasár­nap éjjel is megyünk. Lőrincz János a szerződé­ses konténereket cseréli két társával. Ifa darus kocsival járja a településeket. — Vannak tisztességes, rendes helyek, ahol belát­ják: a konténert meg kell valahogy közelítenünk, hogy kicserélhessük — mondja. — Helyenként azonban nem férek hozzá a parkoló sze­mélygépkocsiktól. Mondom a tulajoknak, a főnököknek, tegyenek már valamit (mé­giscsak ők vannak itt ál­landóan), jelöljék ki például azt a helyet, ahova csak a szemeteskocsi állhat. Őket ugyan nem érdekli, mond­ják erre, hogyan csinálom, csak vigyem el a konténert. Törjem össze a kocsikat?! Mások meg azon spórolnak, hogy hetente csak egyszer vagy kétszer kérik a cserét (holott naponta kellene), azután az üdülők bennün­ket szidnak az éktelen bűz miatt. Ha mór nem fér be­le a szemét, mellé rakják... Igazság szerint ezt el se kéne vinnünk, de hát mit csináljunk? összeszedjük. — Milyen a szemetesek „presztízse”? Általában lenézik ezt a foglalkozást, mondjuk meg őszintén — feleli Farkas Ferenc, aki a zsákos, kukás szemetet gyűjti. — Persze, van köztünk ilyen is, olyan is, de higgye el, itt csak az az emiber maradhat „hosz- szú távon”, aki bírja a haj­tást és tisztességesen dolgo­zik. A Feri bácsinál másfé­le ember nem él meg. Igaz, eljár az érdekünkben min­denütt, ha kell, „lerendezi” a nagyképű, dagadt bukszá- jú „ügyfeleket” is, de a munkát el kell végezni. Ha nappal nem sikerül, akkor éjszaka, szombaton, vasár­nap ... Sz. A. felében kezdik meg. Gerber András főmérnököt a jelen­legi munkákról, az új termé­kekről kérdeztük: — Az elektroncsövek ideje lejárt, ezt tudomásul véve át kellett szervezni tevékenysé­güket, hogy piacképesek ma­radjunk. Ennek első lépése a kevert fényű lámpagyártásra való áttérés volt, s hamaro­san megkezdjük két új ter­mék gyártását is. Ehhez nem­csak gépekre van szükség, hanem új technológiára is. Május végén kezdtük a tele­pítést egy átalakított üzem­csarnokban, amelyet a szol­gáltatóüzemünk készített elő a gépek fogadására. Mintegy 20--25 nagyobb gépet ho­zunk Budapestről, a Fényfor­rásgyárból, ennek egyik része már megérkezett. Jelenleg géplakatosok, mechanikai és elektroműszerészek a gé­peket állítják be. — Milyen változásokat je­lent majd a dolgozóknak az új termékek gyártása? — Körülbelül 80 dolgozót érint az új munka. A válto­zás egyrészt az, hogy több szakmunkásra, másrészt pon­tosabb, precízebb munkára lesz szükség. A dolgozók egy részének az is új lesz, hogy műszakban fognak dolgozni. A fizetések mintegy 10 szá­zalékkal lesznek magasabbak a mostaninál. — Hol fogják értékesíteni az itt készült termékeket? — Többségüket tőkés pia­cokon, de szocialista orszá­gokból érkező megrendelése­ink is vannak, azonkívül gyártunk a hazai piacra is. N. Zs. Több szakemberre van szükség A név már megváltozott, a termékszerkezet most van átalakulóban a TungBram Rt. kaposvári elektronikai gyárában. A több lépcsőben tervezett átrendeződés első ütemében „letelepült” egy kevert fényű lámpagyártó sor, ezt követően pedig két új termék — nagy teljesít­ményű higanygőzlámpák és orvosi kvarclámpák — gyár­tásának előkészítéséhez fog­tak. Az üzemszerű termelést várhatóan e hónap második Start ejőtt a Tungsramban Dolgozó nyugdíjasok A makacskodó öreg zá­rat értő kézzel reperólta meg Feri bácsi, és köz­ben arról beszélt, nem bánja, hogy már hetvenöt éves; az a fő, hogy még tud dolgozni. Általában jellemző az idős emberekre, hogy örülnek, ha évtizedek tapasz­talatait gyümölcsöztethetik. Az életet jelenti nekik, hogy még szükség van rájuk, igényt tart felhalmozott tu­dásukra, alkotókedvükre a társadalom. S a munkahelyi közösség állandó kapcsolatot, kötődést nyújt, sokak számá­ra enyhíti az egyedüllétet. Bővülő kedvezmények Mindez természetesen nem­csak érzelmi kérdés. A reali­táshoz hozzá tartozik, hogy a 2 260 000 nyugdíjas többségé­nek szüksége van arra a pénzre, amit munkájával ke­res. A 84 milliárd forintból, amelyet például 1984-ben nyugdíjként kifizetett az ál­lam, havi átlagban egy sze­mélyre 3130 forintot mutat ki a statisztika. A valóságban azonban a nyugdíjasok több­ségének ennél kevesebbet visz a postás hónapról hónap­ra. Szükség van tehát a nyug­díj kiegészítésére. A népgaz­daságnak viszont a nyugdí­jasok munkájára, hiszen az aktív keresők száma — 4 920 000 — 1985 január el­sején újabb 20 ezer emberrel volt kevesebb, mint egy év­vel korábban. A legutóbbi évtizedben a részmunkaidő­ben foglalkoztatott nyugdíja­sok létszáma 380—430 ezer között mozgott. Egyes ágaza­tokban, például a belkereske­delemben, a nyugdíjasok nél­kül nem lenne az ellátás fo­lyamatos. Hogy enyhüljön a munka­erőhiány, a Minisztertanács 1983. január 1-től módosítot­ta korábbi rendeletét, növel­te a foglalkoztatási időkere­tet; évi 30 ezer forintról 60 ezer forintra emelte a kere­seti összeghatárt, és bővítet­te a foglalkozási időkorlát alól mentesített munkakörök számát. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal a közel­múltban készített összegzésé­ben megállapította, hogy a munkaerőgondokkal küzdő vállalatok éltek is a lehető­séggel. Megyénként változik Ha az ágazatok szerinti megoszlást nézzük, az ipar­ban 50 ezer, a mezőgazdaság­ban 45 ezer, az egészségügy­ben 40 ezer, és a kereskede­lemben 30 ezer nyugdíjas dolgozik. A területi megosz­lás szerint a fővárosban mint­egy 400 ezer idős emberből 90—100 ezer vállal munkát, a megyékben lakó 1 millió 800 ezerből 200 ezer nyugdíjas dolgozót tartanak nyilván. (A falvakban, tanyákon élő öre­gek természetesen mindany- nyian dolgoznak a háztáji­ban, ameddig csak mozdulni tudnak.) Megyénként nagy az elté­rés abban, hogy hány idős ember jár munkába. A fővá­ros vonzáskörében élő Pest megye például közel kétezer esetben kért mentesítést az évi 1260 órán felüli foglal­koztatáshoz, míg Szabolcs megyében csak 75 nyugdíjas­nál volt erre szükség. A két véglet között a nagyobb fog­lalkoztatási igény jellemző Nógrád, Heves, Somogy, Ko­márom és Békés megyében. Várják őket Győr-Sopron megyében pél­dául a textiliparban, az élel­miszeriparban, a kereskede­lemben és a vendéglátóipar­ban várják a nyugdíjas dol­gozók jelentkezését. De a nád- és erdőgazdaságok, má­sutt a konzervgyárak és cu­korgyárak idénymunkájára is szívesen vesznek föl nyugdíj­ban levőket, s persze az ide­genforgalmi szezonban is bő­ven van feladatuk. Heves megyében az állattenyésztés­ben nyugdíjasokkal tudják pótolni a hiányzó létszámot. A megyékben is csak 20 százalék a szellemi munkát végző nyugdíjasok aránya. Hivatásuknak élő pedagógu­sok, körzeti orvosok végzik a falvakban — köztisztelettől övezve — áldozatos munkáju­kat idős korukban is. De ott vannak az 55—60 éven felüli szakemberek a művelődés egyéb területein, a kórházak­ban, és számviteli területen is. Tág tere nyílik nyugdíjas korban is a munkára mind­azoknak, akik a szolgáltató ipar valamely ágában sze­reztek szakmát. Baranyában például kevés a fodrász, Sze­geden és környékén a kerék­párok ezreinek „orvosaiból” elkelne több is. A borsodi falvakban örülnének, ha mindenütt akadna cipész a kaptafához. És sorolhatnánk tovább, hány helyen volna még becsülete az idős meste­rek kezemunkájának, szak­maszeretetének. I. E. Üj gabonatároló Mélykúton Új gabonatárolóban fo­gadhatják már az idei termést a Rács-Kiskun megyei Mélykúton. Az intenzív gabonatermesz­tési program keretében épített fémsllós rend­szerű gabonatárolót 73 nappal a kitűzött határ­idő előtt készítette el a Kecskeméti Mezőgép Vállalat. Az új létesítmény öt­ezer tonnányi termés tárolására alkalmas, és várhatóan jelentősen enyhíti a megye déli ré­szének tárolási gondjait. (MTI-fotó: Karától Imre — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom