Somogyi Néplap, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-06 / 183. szám

1985. augusztus 6., kedd Somogyi Néplap 3 Parkosítanak a marcaliak Készül az árok a gázvezetéknek Ilyenkor nyáron nagy az átmenő idegenforgalom Marcaliban. Sotkan „beté­vednek” a főutcáról a tömb­belsőbe, s megnézik ott az augusztus 20-ra elkészülő szabadtéri színpad építését. Aki majd egy év múlva ugyanitt jár, elcsodálkozik a változáson. Az egyik leg­nagyobb társadalmi munka ide összpontosul az ősszel. Nem az értéke miatt, hi­szen ez „csak” kilencszáz- ezer forintra rúg, majd ha­nem a jelentőségéért. Ez a forgalmas belső rész, me­lyet a művelődési központ, az ifjúsági ház, a múzeum és az új házak sora kere­tez, most végre megszépül. A marcaliak városszerete- tét számokban is pontosan ki lehet fejezni. A lakosság önkéntes anyagi hozzájáru­lása négy év alatt harminc­ötmillió forint volt, a társa­dalmi munka értéke pedig a tervezett negyven helyett meghaladta a negyvenhét­milliót. Különösen kiugró volt a tavalyi eredmény: a papíron szereplő tízmilliót a városlakók még megtoldták annyival, hogy csaknem el­érte a tizenihétmililió forin­tot. A város ezzel a máso­dik volt a megyében. — Erre az évre körülbe­lül kilenc és fél millió fo­rint értékű társadalmi mun­kát terveztünk — mondta dr. Árvái Zoltán, a Marca­li Városi Tanács vb-titkára. — Az év ellső felében azom bán már több mint ötmillió értékű önkéntes munkát vé­geztek a vállalatok, a szo­cialista brigádok, a város­lakók. Ez viszonylag jó tel­jesítésnek számít. Ha a mostani előzetes számítások beválnak, akkor a kilenc és fél milliót jócskán túltelje­sítjük. Az idén is a gázvezeték- építéshez várják a legna­gyobb értékű lakossági tá­mogatást az anyagiakon fe­lül. Az a földmunka, ame­lyet az emberek vállaltak a bekötéskor, értékében meg­haladja az ötmillió forintot az idén. Ezenkívül a zöldte­rület tisztán tartásában, gondozásában szántén sokan vesznek részt. Ezt a mun­kát szívesen végzik a diá­kok is. Nagy értékű segítséget ad­nak a szocialista brigádoka gyermek- és oktatási intéz­ményekben. A Mikszáth ut­cai tanuszoda befejezésé­ben és a medence környé­kének rendbetételében a la­kosság kétszázezer forint értékű munkát végez. A társadalmi munka ér­tékének ilyen nagymértékű növekedésében a tanácsi jó szervezés is lemérhető. A Marcaliban alkalmazott új módszer bizonyára máshol is hasznos lehet. — A korábbi hagyomá­nyos szervezéshez képest két alapvető változást ér­tünk el az apparátusban — magyarázta a vb-titkár. — Amíg azelőtt a társadalmi munka szervezésével meg­bízott egyedül talpalt, ad­dig most kilenc munkacso­port egy vagy több feladat megoldásáért felel. Ezeknek olyan az összetételük, hogy szakmai szempontból jó is­merői a témának, ök részt vesznek a társadalmi mun­ka éves tervének a kidolgo­zásában is. Amikor pedig a tanács testületé elfogadja a tervet, akkor a munkacso­portok pontosan felosztják a feladatokat, a szervezésre elkészítik a salját program­jukat. Természetesen a munkacsoportok vezetőivel többször értékeljük azt, hogy és mint halad a szer­vezés, megbeszéljük, miként hárítsuk el az akadályokat. A másik változás a régi gyakorlathoz képest, hogy a munkacsoportok vezetői és tagjai közül a legjobbak te­vékenységét kitüntetéssel és pénzjutalommal is elismer­jük. — Mennyire érződik e módszer hatása? — Szerintünk a korábbi­akhoz viszonyítva sokkal jobb, folyamatosabb, terv­szerűbb a társadalmi mun­ka megszervezése és ered­ményesebb az elvégzése is — sorolta dr. Árvái Zoltán. — Amikor egy beszélgetés alkalmával kitaláltuk ezt a módszert, éppen az volt a célunk, hogy minél jobban kihasználjuk az apparátus szellemi teljesítőképességét, tenni akarását az egész vá­ros hasznára. Ez kitűnően sikerült! Lajos Géza Mindenki szívesen segít a szabadtéri színpad építésében Merre tartanak a kisvállalkozások? Már az első rendelet meg­jelenése óta élénk figyelem kíséri a kisvállalkozásokat. Az egyéni kockázatvállalá­son alapuló gazdasági tevé­kenység kisüzemi formája nagy lehetőséget kínált mind a vállalatoknak, szövetkeze­teknek, mind az itt szeren­csét próbáló dolgozóknak. Az elmúlt három esztendő ta­pasztalatai alapján pedig már össze lehet állítani a mérle­get, mennyiben valósult meg a kormányzat szándéka, amikor a lakossági ellátás javítására és a hiányzó hát­téripar pótlására zöld utat engedett a kisvállalkozások­nak. A mennyiségi mutatók egy­értelműen arról tanúskod­nak, hogy valóban létező hiányt pótol az ilyen keretek között végzett tevékenység: több mint harmincötezer szervezetben mintegy 350 ezer ember dolgozik, a mun­kaképes lakosság 7 százalé­ka. Az általuk termelt érték az ipari termelés 1,7 száza­lékát teszi. A 35 ezer gazdálkodó szer­vezet között a legnépesebb csoport a vállalati gazdasági munkaközösségeké, számuk meghaladja a 18 ezret. S mi­re is vállalkoznak ezek a szervezetek? A legtöbbször olyan munkára, például kar­bantartásra, amire nem akadt egyáltalán külső kivitelező, máskor a gépek kihasznált- sági fokát javítja a plusz időben végzett munka. Jó néhány cégnél éppen a vál­lalati gazdasági munkaközös­ségek révén sikerült koráb­ban veszteséges tevékenysé­geket nyereségessé tenni, avagy éppen a hatékonyság javult számottevően, ami több millió forint haszon­ként öltött testet az év végi mérlegben. Jogosan kérdezheti bárki is, ha ennyire hasznos a vgmk-k működése akkor miért nézik mégis ferde szemmel őket néhány válla­latnál? Sajnos ebben objek­tív okok is szerepet kaptak. Az első időben elég nehezen birkóztak meg a vállalatok a belső ellenőrzés megszerve­zésével. Néhányszor — mint a revizori jelentésekből ki­derült — nem különítették el megfelelően egymástól a fő- és túlmunkaidőben végzett munkát, és ez jogosan hábo­rította fel a vgmk-n kívül maradt dolgozókat. Máskor pedig az okozott gondot, hogy a kisvállalkozás tagjai kö­zött volt az a vezető is, aki ellátta őket munkával, illet­ve az elvégzett feladatot iga­zolta. Szerencsére az elmúlt év­ben a legtöbb helyen a ve­zetés megtalálta az ellensze­rét e kezdeti hiányosságok­nak, és megnyugtatóan elkü­lönítették egymástól a kétfé­le munkát — az ellenőrzést pedig megerősítették. Sőt, megjelent a társadalmi kont­roll is. Szakszervezeti tiszt­ségviselőkből alakultak — jobb híján nevezzük őket így, — olyan bizottságok, amelyek kivizsgálják a dol­gozóknak a vgmk-kal kap­csolatban írt észrevételeit. A vgmk másik erénye egyébként — s ezt még az ellenzők tábora is elismeri —, hogy segít megtartani a munkaerőt, hiszen gyárka­pun belül meg lehet keresni a kiegészítést. S a gyár sem jár rosszul, ha kipróbált em­berei végzik el a számára fontos munkát. A másik népes csoport az önálló gazdasági munkakö­zösségeké, számuk 7800. A kockázat itt lényegesen na­gyobb, mint az előbbi for­mánál, hiszen a vállalkozók saját tőkéjüket fektetik be, egyetemlegesen felelősek munkájukért, és az esetle­ges veszteségekért. Nem vé­letlen tehát, hogy a várako­zások ellenére inkább az ál­lami vállalatok és szövetke­zetek számára dolgoznak, és viszonylag kevesebben vál­lalkoznak a lakossági ellátás javítására. A keresetekről is készült felmérés, átlagosan a gmk­tagok 8500—9000 forintot kapnap havonta. Ez keve­sebb, mint amit baráti be­szélgetések során hallunk, viszont több a mostani átlag- keresetnél. Az értékelésnél viszont számba kell venni azt is, hogy mennyit és mi­képp dolgoztak. A gazdasági munkaközösségek — már amelyek bírják hosszabb tá­von a versenyt — általában többet és jobban dolgoznak, mint az átlag. S, ahogy az előbb már szó volt róla, sa­ját tőkéjüket is kockáztat­ják, nem beszélve arról, hogy biztos munkahelyüket cse­rélték fel saját vállalkozá­sukért, ahol hónapról hónap­ra meg kell küzdeniük a szerződésekért, és a szerve­zet fennmaradásáért. A kisvállalkozások köre nem szűkül le a két formá­ra, ezen kívül még alakultak ipari és szolgáltatóipari szak­csoportok, kisszövetkezetek, átalányelszámolású részle­gek is, bár egyelőre számuk nem jelentős. Ezekről együt­tesen elmondható, hogy ha­tékonyan dolgoztak, rugal­masan próbáltak a piac igé­nyeihez alkalmazkodni, és például az építőiparban az átalányelszámolásos részle­gek tették nyereségessé a ko­rábban ugyanott veszteséget hozó tevékenységek egy ré­szét. Ha a számokat nézzük, va­HIROSIMA Pompásan érezte magát az elnök, az Augusta fedél­zetén. A hajó a potsdami értekezlet befejezése után visszafelé vitte őt Ameriká­ba: az idő remek, a víz csendes, az ég ragyogóan kék. Harry S. Trumian fe­hér útiruhában élvezte az enyhe szellőit, amikor egy tiszt lépett hozzá, táviratot nyújtott át, amelyben egye­bek között a következő volt olvasható: Hirosimából 1945. augusztus 5. 19 óra 15 perc­kor jelentette Parsons, hogy „az eredmény minden szem­pontból sima siker ...” Az elnök titokzatoskodva bár, de látható elégedettséggel rázta meg a hajó odasiető kapitányának a kezét: „Ez a történelem legnagyobb eseménye”. Néhány perc múlva a tisztek szobájában már elmondta, miről szól a hír. Hatalmas erejű bombát dobtak le egy japán város­ra. Majd hozzáfűzte: „A játszmát megnyertük!”. Ez­után üzenetet küldött Washingtonba, amelyben egyebek között ez állt: „A mindenség őserői elszaba­dultak kötelékeikből”. Augusztus 8-án az elnök már fehér házi íróasztalá­nál ült, nézte az első hiro- simai felvételeket, és hall­gatta Stimson hadügymi­niszter beszámolóját arról, hogy — talán ez az egy is elég lesz Japán térdrekény- szerítésére? De Truman nem vonta vissza az utasí­tást a második atombomba ledobására Nagaszakira. S a magyarázat erre a tömeg­pusztító ismétlésre talán nem is Japánnál keresendő, hanem abban, amit egy amerika történész nemrég így fogalmazott meg 1945- ről szólva: „Látszott, hogy Byrnes (akkori) külügymi­niszter bambával a zsebé­ben akart Oroszországgal szemben fellépni”. Négy évtized telt el azóta, s atomfegyverek egész rend­szere alakult ki a világban, a hirosimainál százszor és ezerszer hatásosabbak. A nagyhatalmak ma már a viszonylag kis, hadszíntéri nukleáris fegyverektől az óriásokig minden méretűvel rendelkeznek, és kifejlesz­tették a hordozó, a célba- juttató eszközök tökéletesí­tett, s mind félelmetesebb változatait. összehasonlít­hatatlanul .többet tudunk ma már nemcsak magáróla fegyverről, hanem várható hatásáról is. Kiszámítható, lószínűleg a közgazdasági elemzésekben kevésbé járta­saknak is feltűnik, hogy a foglalkoztatottak viszonylag magas aránya ellenére meg­lehetősen kis mértékben já­rulnak hozzá a kisvállalko­zások az ipari termeléshez. S még egy mutató tér el lé­nyegesen, ha nem is a ter­vezettől, inkább — enyhébb kifejezéssel élve — a várt­tól; rendkívül alacsony a befektetett tőke nagysága, összesen 13 milliárd forint. Ezt egyrészt magyarázza a vgmk-k elszaporodása is, ahol a vállalat gépeivel és anya­gával vállalkoznak különbö­ző munkára a dolgozók. Vagyis, nem kockáztatják sa­ját pénzüket vagy egyéb esz­közeiket, ha csak lehet. Másrészt arra utal, hogy egyelőre ugyanolyan bizal­matlanok a vállalkozók, mint annak idején a magániparo­sok és kereskedők. Viszont nem nehéz megjósolni, hogy hamarosan a vállalkozó kedv kevés lesz e szektorban, mert egy adott szinten túl, ami­kor az alapvető hiány meg­szűnik, mindenképpen kor­szerű termékeket és szolgál­tatásokat várunk az állami ipartól, a kisvállalkozóktól is. Amihez viszont modern fel­szerelésre van szükség. Csak így töltheti be a kis­vállalkozás a neki szánt sze­repet, hogy javítsa a lakos­sági ellátást és részben pó­tolja a hiányzó háttéripart, így szolgálva a nagyipar nö­vekvő — s minőségileg is — emelkedő igényeit. Lakatos Mária hol, milyen becsapódás ese­tén hányán pusztulnának el, és mi hogyan tűnne el a föld színéről. Közismerté vált a „nukleáris tél” fo­galma, amelynek az a lé­nyege, hogy egy atomhábo­rú után az életbenmaradók- ra szörnyűbb sors várna, mint az elhamvadókna, a romok alatt elpusztultakra. De többet tudunk arról is, mit kell és főleg lehet tenni a katasztrófa megelő­zésére. Ha egyszer kialakult ezeknek a fegyvereknek a rendszere, ha egész straté­giák épültek rájuk, ha poli­tikai eszközzé és sajnos, a nemzetközi élet szereplőivé, a fenyegetés eszközeivé vál­tak — ki kell alakítani fel­számolásuk rendszerét is. Akkoriban — 1945-ben — mindössze 'két bombát kel­lett volna szétszerelni és megállapodni, hogy többé senki nem állít össze ilyen eszközt. Ma nyilvánvalóan sokkal bonyolultabb a föl­adat —, de nem megoldha­tatlan. A politikai tárgyalá­sok napirendjén kell tarta­ni az atomfegyverek ügyét, de nem „örök témaként”, hanem úgy, hogy fokozato­san kiszoruljon a terepről és — legalábbis katonai szem­pontból — a mindenségnek ezt az őserejét bilincsbe verjék. Érdemes ismételten emlé­keztetni arra, hogy a Szov­jetunió és a Varsói Szer­ződés többi tagországa ja­vaslataival ezt a célt szol­gálja. Indítványaik úgy épültek egymásra az évek folyamán, hogy a legköny- nyebben megoldható válla­lásitól (elsőnék senki ne alkalmazzon atomfegyvert) a kísérletek tilalmán át a nehezebben létrehozható megállapodásokig, a teljes tilalomig jussanak el az atomhatalmiak. Mihail Gor­bacsov néhány napja beje­lentette: a Szovjetunió augusztus 6-tól, tehát mától egyoldalúan beszünteti atomfegyver-kísérleteit, és erre szólítja fel a többi nuk­leáris hatalmat is. AzSZKP főtitkára közölte: a szovjet moraitórium 1986. január 1- ig szól, de továbbra is ér­vényben marad, ha az Egyesült Államok lemond az atomfegyveilkísérletek folytatásáról. Az amerikai válasz a kezdeményezésre mindjárt elutasító volt. A hajdani amerikai külügy­miniszter „bombáival a zsebében” akart tárgyalni a Szovjetunióval, vagyis a katonai fölény tudatában. Hasonló magatartás tanúi vagyunk ma is. Annak elle­nére, hogy az elmúlt negy­ven év megmutatta: ez rossz módszer, feszültséget okoz. és fokozza a fegyver­kezési versenyt. Hirosima pusztulásáról minden évben megemléke­zünk. Most, a 40. évfordu­lón nemcsak a halottak em­léke, nemcsak a gyógyítha­tatlan betegek fájdalma ki­ált az égre. Hirosima örök figyelmeztetés: a Világmin­denség őserőinek csak a békét szabad szolgálniuk. Tatár Imre Építőtáborozók határmenti találkozója Hétfőn ünnepélyesen fo­gadták és búcsúztatták .-Csa­pon a nyíregyházi és az ungvári tanárképző főiskolá­ról érkezett hallgatókat, akik a szomszéd ország építőtá­boraiban dolgoznak majd két hetet, s munkájuk jutalmá­ul egy hétig üdülnek is. Az ungvári fiúk és lányok — NDK-beli és magyar főisko­lásokkal együtt — a Nyír­egyházi Konzervgyárban dol­goznak, itt tartózkodásuk harmadik hetében pedig Bu­dapesttel, Szegeddel és a Balatonnal ismerkednek. A Nyíregyházáról a Szov­jetunióba utazott diákok a mezőgazdasági munkákban segítenek, ezután egyhetes kijevi—ogyesszai körúton vesznek részt. V. Több mint ötmilliós társadalmi munka

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom