Somogyi Néplap, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-05 / 182. szám

2 Somogyi Néplap 1985. augusztus 5., ^étfő A dél-afrikai Durbanban az Egyesült Államok konzulátusa előtt tüntetnek a fajüldöző kormány politikája és az ehhez nyújtott amerikai támogatás ellen. (Fotó: AP—MT1—KS) Gyilkos tábornokok César Mendoza, a chilei csendőéség parancsnoka, a katonai junta tagja szom­batra virradóra kénytelen volt benyújtani lemondását, miután egy bíróság tizen­négy emberét bűnösnek ta­lálta a Chilei Kommunista Párt három tagjának meg­gyilkolásában. A bírósági döntés hírére a chilei fővárosban tüntetések kezdődtek: a rendőrség ikönnygázbombákkal és tűz- oltó-víztömlőkkel támadt a tüntetőkre, de azok újra és újra csoportosultak. Az ösz- szetűzések nyolc órán át tartották egyfolytában; a rendőrség 34 tüntetőt letar­tóztatott. Mendoza lemondását az országban jelenleg kialakult helyzettel indokolta, s az­zal, hogy szere|tné megőriz­ni az ,,intézmény”, azaz a rendőri erők egységét. A tábornok a Salvador Allen- de demokratikus kormányát 1973-ban megdöntő Pino- öhet-junta négy eredeti tag­jának egyike, a diktátor feltétlen híve. Távozásával a chilei tömegek juntaelle­nes mozgalmának fékentar- t ásóiban aktív csendőrség vezetését eddigi helyettese, Rodolfo Stange veszi át. Mendoza pribékjei márci­us 30-án, mint a bíróság megállapította, kegyetlenül lemészárolták a Chilei Kommunista Párt három tagját: Jósé Parada szocio­lógust, Santiago Nattino ki­adótulajdonost és Manuel Guerrero egyetemi tanárt. Elvágták a torkúikat. Az eset napvilágra került és némi pánikot okozott a 30 ezer tagot számláló fegyve­res testület élén, mert kide­rült, hogy két tábornokuk személyesen is közreműkö­dött a gyilkosságban. Mind­ketten benyújtották lemon­dás üka(t, s pénteken Men­doza helyettese, Stange is lemondott. Az ő lemondását azonban Pinochet nem fo­gadta el. A junta vezetője a jelek szerint nem szándékszik vál­toztatni kormányzási mód­szerein. Egy pénteki beszé­dében diákok előtt ismét „a marxistákat” szidalmazta. Véget ért a VIT (Folytatás az 1. oldalról) A Moszkva-parti estéik cí­mű, világszerte ismert ének dallamaira kezdődött meg az „Emlék a Szovjetunióból” című összeállítás, amelyben orosz népviseletbe öltözött táncosék tartottak bemuta­tót. Ezt követően kezdődött meg a fesztivál hivatalos bezárása. Viktor Misin, a Komiszomol KB első titkár­ra. a szovjet nemzeti elő­készítő bizottság elnöke be­szédében szólt arról, hogy tartalmas és gazdag volt a moszkvai fesztivál, lehetősé­get teremtett a közös gon­dolkodásra. Közelebb hozta egymáshoz a fiatalokat, s a résztvevők jobban ismerik és megértik egymást. A fesztivál eredményei táplál­ják azt a meggyőződést, hogy a fiatalok képesek egy jobb világ megteremtésében alkotóén részt venni. Jean-Claude Kenmedynek kétszer kellett megkezdenie hivatalos záróbeszédét, mert a tapsoló, éljenző tömeg egy ideig nem engedte szóhoz jutni. Kennedy még egyszer méltatta a világ: ifjúságának A nyugat-európai közös­ség képviseletében a luxem­burgi, az olasz és a hollánd külügyminiszter hamarosan Pretoriába utazik, hogy a helyszínein kapjon tájékoz­tatást a dél-afrikai polgár- háborús helyzetről. Ezt a ti­zek Helsinkiben tartott kül­ügyminiszteri ülése nyomán határozták el, és azután, hogy a nyugat-európai kö­zösség országai hazarendel­ték tanácskozásra pretoriai nagyköveteiket. nagy nemzetközi seregszem­léjét. A moszkvai találkozók és viták bebizonyították: a ma és a jövő problémáira léhet megoldást találni, s az ifjúság kész kivenni részét ebből a munkából. Az ál­landó bizottság koordinátor- titkára meleg Szávákkal kö­szönte meg a szovjet házi­gazdáknak a nagyszerű ven­dégszeretetet, hatalmas munkájukat, amelyet a si­ker érdekében végeztek. Ez­után hivatalosan is befeje­zettnek nyilvánították a XII. Világifjúsági és Diák­találkozót. Zene hangjai mellett le- engedtók a VIT zászlaját, majd a sötétségbe borult stadionban olasz, német, cbhilei és orosz dalok hang­zottak fel. A nézők több tízezreinek • kezében zseb­lámpa gyűlt, elhangzott Ró­bert Rozsgyesztvenfczkíj: Óda a kialvó lánghoz című költeményének első szaka­sza. s kialudt a fesztivál- láng, A fiatalok még sokáig együtt maradtak a stadion­ban, énekeltek, búcsúztak egymástól. Renülőiesv Pretoriába A dél-afrikai kormányzat hozzájárult az utazáshoz az­zal a feltétellel, hogy a1 ti­zek „nem avatkoznak be Dél-Afrika belügyeibe”. A nyugat-európai orszá­gok között jelenleg vita fo­lyik, alkalmazzanak-e gaz­dasági és kereskedelmi ti­lalmakat, megtorló intézke­déseket a faji megkülön­böztető dél-afrikai rendszer­rel szemben, vagy megma­radjanak az erkölcsi-politi­kai elítélésnél. Rossz iparpolitika _ utcára került munkások Franciaországiban a Szo­cialista Párton belül is til­takozást váltanak ki az acél­ipar ájtszervezése keretében bejelentett újabb munka­hely-megszüntetések. Nord megyében T r i th - Sa i nt -L eger városi tanácsának négy szo­cialista párti tagja kilépett a pártbófl, hogy így tiltakoz­zon az Allilami Acélipari Tröszthöz tartozó Undmetal gyár tervezett bezárása ellen. Fabius miniszterelnök ugyan ólyan ígéretet tett, hogy a gyárat nem fogják bezárni addig, amíg más munkahelyeket nem találnak a mintegy 800 dolgozó szá­mára, a szociális!ta város­atyák azonban kijelentették: nem bíznak ebben az ígéret­ben, mert az egész északi iparmedencében egyre nő a munkanélküliség s nem lát­nak lehetőséget arra, hogy hogy az Unimetal dolgozói számára új munkahelyeket találjanak. Nord-megye a szocialista párt egyik legfontosabb vi­déki bástyája, itt nagyon sok munkás is a Szocialista Páirt tagja s a megye szocialista képviselői és városatyái at­tól tartanak, hogy az acél­ipar leépítése következté­ben elvesztik majd válasz­tóik jó részét. Aggodalmai­kat osztja Pierre Mauroy volt miniszterelnök is, aki a közelmúltban már levelet in­tézett ebbén az ügyben Fa- biols miniszterelnökhöz s felhívta a figyelmet: milyen veszélyekkel! jár a párt szá­mára a kormány j'elenlegi iparpolitikája. A L’ Humanité vezércik­kében rámutat: — az Uni- métal dolgozói határozott ak­ciókkal szálltak szembe az üzem bezárásával s a lakos­ság támoigatásával szervezik ellenállásukat. A hét elején zavargások voltak a francia fennhatóság alá tartozó Guadeloupe szigetén. (Fotó: REUTER—MTI—KS) MADRID — Spanyolor­szágban .pénteken életbe lé­pett a terhességmegszakítást engedélyező törvény. Az abortuszt Franco tábornok tiltotta be 1939-ben, hata­lomra jutása után. A három éven át húzódó vita után ez év májusában elfogadott tör­vény engedélyezi az abor­tuszt, ha a terhesség az anya fizikai, vagy szellemi állapotát súlyosan veszélyez­teti; ha a terhesség erőszak miatt következett be; ha a magzat nem egészséges. A kormány statisztikai adatai szerint évente 300 ezer spa­nyol nő veti alá magát abor­tusznak. Évente mintegy húszezren utaztak külföldre emiatt, a többi operációt Spanyolországban illegálisan végezték el. Hírek a világból SAN FRANCISCO — Kö­zel egy hónapja San Fran­cisco utcáin csatangoló két majmot üldöz egy biológus­nő. Az ötkilós Patas majom júliusban szökött ki cseme­téjével a san francisco-i ál­latkertből. A lakosságtól az­óta hol innen, hol onnan ér­kezett telefonbejelentések szerint kettesben bebaran­golták az egész várost, vígan közlekedtek a csúcsforga­lomban is. Legszívesebben azonban a hűs parkokat láto­gatják. A biológusnő egy ku­tatási programra szerződött le az állatkertihez, s most kétségbeesetten keresi a program alanyait, egyelőre eredménytelenül. Való igaz, a Patas majom fajtájának legfürgébbje, egy óra alatt 65 kilométert is képes meg­tenni. Nem csoda, ha a haj­sza már egy hónapja tart. SZÖUL — Pénteken kien­gedték házi őrizetéből Szöul­ban Kim De Dzsung dél- koreai ellenzéki politikust Az egykori elnökjelölt házát szerdán, az Üj Koreai De­mokrata Párt, a legerősebb dél-koreai ellenzéki párt or­szágos tanácskozásának elő­estéjén vette körül a rendőr­ség. Kim — a dél-koreai ha­tóságok rendelkezése értel­mében — nem folytathat po­litikai tevékenységet. A ha­tóságok arra hivatkoznak, hogy korábban húsz évi fel­függesztett börtönbüntetést szabtak ki rá, „lázadáls szí- táS|án|aik” vadjával. FREETOWN — Pénteken Freetownlban, a sierra leone-i Népi Kongresszus párt 9. országos konferenciáján megválasztották, a párt ve­zető testületéit, egyben a párt vezetőjévé Joseph Saidu Momo tábornokot, a fegyve­res erők főparancsnokát vá­lasztották. Az 1978-ban elfo­gadott alkotmány értelmé­ben Momo lesz a küszöbön­álló elnökválasztások egyet­len jelöltje. BECS — Az osztrák hatóságok egyfajta hadije­lentést adnak ki na­ponta a borhamisítók el­leni harc frontjáról: már 28 termelő és kereskedő volt letartóztatásban, valameny- nyien azzal a váddal, hogy az egészségre, sőt, az életre veszélyes etilén-glikollal ke­vert bort hoztak forgalomba. A nap fejleménye, hogy először bukkantak a mér­gező vegyszerre egy osztrák pezsgőben is. Ez újabb csa­pós a kereskedelemre, amely bort már szinte alig tud el­adni. Az állami .laboratóriu­mok a gl'kol mellett most a műborok után kutatnak — alaposnak látszik a gyanú, hogy a bortermelés hulladé­kait felhasználva készülitek ilyen „borok” is az ország­ban. Az ellenzéki néppárt, az üzleti körök nevében azt ja­vasolta : indítsanak „foorivá- si kampányt” az ártatlanul károsuló bortermelők támo­gatására. Az ötlet bármikor népszerű lett volna Auszt­riában — ám most aligha ta­lál nagy visszhangra. Bűnbánók és társaik Vasárnap esti kommentárunk A „bűnbánók” megbízha­tatlanok és félrevezetik az igazságszolgáltatást, ne ve­gyék a jövőben figyelembe vallomásaikat — erről pró­bálta meggyőzni a napokban Bettina Craxi olasz kor­mányfőt két tekintélyes po­litikus: saját, szocialista párt­beli alvezére, Claudio Mar­téin és ;Giovanni Negri, a radikális párt főtitkára. A bünbánat ma Olaszor­szágban legalább olyan gya­kori cselekedet, mint hajdan a búcsúcédulák korában, ám még látszatra sem irgalmas. Olyan, vád alá helyezett, vagy már elítélt bűnözők gyakorolják, akiknek több­nyire már nincs veszteniva­lójuk. Ezek akár személyes okokból, akár „magasabb szempontoktól vezérelve” igyekeznek befeketíteni egy­kori bűntársaikat, vagy pe­dig ártatlanok megvádolásá­val próbálnak jópontokat szerezni az igazságszolgálta­tás előtt. A leghíresebb bűnbánó Tommaso Busceta, a volt fő- maffiózó, aki mivel legalább háromszoros életfogytiglan vár rá, kiteregette a szicíliai bűnszindikátus szennyesét: vallomásai főleg a Greco- klánt érintették, amely évti­zedeken át véres harcban állt az ő „családjával”. Ennek alapján csaknem ezer maf­fia-tagot tartóztattak le Olaszországban és az Egye­sült Államokban. A nápolyi cammora-perben is egyre többen „térnek jó útra”. Az egykori vetélytár- sak itt is különös módon tá­mogatják a szervezett bűnö­zés felszámolására való tö­rekvéseket. A radikális pár­tot különösen az háborította fel, hogy két „bűnbánó” val­lomása — egyesek szerint harmadkézből származó in­formációi — alapján emel­tek vádat Enzo Tortora tv- konferanszié, radikális párti európa-parlamenti képvise­lő ellen. Tontora és ügyvé­dei mindent tagadnak, az ügyész viszont 13 évi börtönt követel részére. A bűnbánókat először a „Vörös Brigádok” elleni per­ben használták fel a hatósá­gok a 70-es évek végén. Je­lentős szerepük volt abban, hogy napjainkra sikerült a szélsőséges terrorszerveze­tet többé kevésbé felszámol­ni. (Az utolsó „történelmi” vezetőt, az öt éve bujkáló Barbara Balzeranit másfél hónappal ezelőtt vették őri­zetbe). A bűnbánókkal és a besúgókkal Itáliában sem fognak kezet, elelnben igen sokba kerülnek. A hatóságok ugyan nagy gondot fordíta­nak arra, hogy a hallgatás törvényének megsértői és családtagjaik ne kővel a szá­jukban végezzék, ám ez még a megerősített őrzés ellenére sem mindig sikerül. (Raf- faele Cutolo, a nápolyi ca- morravezér bosszúálló keze például a börtönből is köny- nyen eléri a hitehagyotta- kat). A két politikus fellépése érthető indulatokat kavart nemcsak bírósági, hanem po­litikai körökben is, különö­sen azután, hogy a bűnbá^ nők ügyében parlamenti vizsgálatot követelnek. Bet- tino Craxi leszögezte, hogy a kormány teljes mértékben támogatja az igazságszol­gáltatás erőfeszítéseit. A kor­mánykoalíció több képvise­lője szerint a parlamentnek nem szabad beavatkozni ezekbe a perekbe, mert így úgymond „elkerülhetetlenné válik a politikai nyomás a bíróságokra.” Egy republiká­nus párti honatya egyenesen a bírók „megfélemlítésének’ nevezte az ilyen vizsgálatot. A megfélemlítés persze par­lamenti vizsgálat nélkül se-n ismeretlen fogalom az olasz tárgyalótermekben, és az sem biztos, hogy a bűnbánók a legfőbb dkadálya* az igazság kiderítésének.

Next

/
Oldalképek
Tartalom