Somogyi Néplap, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-29 / 202. szám

4 Somogyi Néplap 1985. augusztus 29., csütörtök Körzetiek a városrészért Minden javaslatra figyelnek CB rádiós „hírszolgálat” az ellenőrzésről Á mérlegek gyakran csalnak Fehér Gyuláéknál hozzá­szoktak a csengetéshez. A körzeti párttitkár felesége úgy nyit ajtót, mintha rend­szeresen odajárnék. A ka­posvári Május 1. utca 83- ban levő kétszobás lakás ugyanis egy kicsit pártino- da is. Ha valamelyik bizal­minak egy-egy kommunis­tának, a vezetőség másik négy tagjának kérése, prob­lémája van, már jön és csenget a Vörös Hadsereg úti körzeti pártalapszerve- zet titkárához. Teheti, hi­szen egy táskáiban rendben minden fontos irat megta­lálható. Ha nincs otthon Fe­hér Gyula, akkor a felesége is odaadja a bizalmiaknak, ami kell. — Ma délelőtt éppen a városi pártbizottságon jár­tam. s elhoztam a pártbé­lyegeket. Hosszabb időre van szükség, hogy mind a hat bizalmi átvegye és ki­vigye a tagoknak. A hatvanöt éves Fehér Gyulla huszonkét évig dol­gozott a Somogy megyei Ál­lami Építőipari Vállalatnál; onnan ment nyugdíjba kal­kulációs csoportvezetöként, 1980-ban. — Akkor jöttem ide, a kaposvári Vörös Hadsereg úti körzeti pártalapszerve- zetbe. Híre ment, hogy tíz évig párttitkár voltam a Sáévnál, így aztán először pártcsoportbizalmi lettem, majd párttitkár. Az idén másodszor választottak meg... Egyetlen körzeti alapszer­vezet helyzete sem könnyű, a Vörös Hadsereg útié pe- dip különösen nem az. Az ötvenhárom tag közül, aki­nek a többsége egykori munkás, mindössze hat az aktív dolgozó, elsősorban kisiparos. Húszán annyira öregek vagy 'betegek, hogy a vezetőség fölmentetette őket a rendezvények láto­gatása alól. — Ez meghatározza a feladatainkat, s azt' is, hogy milyen megbízást adjunk a párttagoknak. Az eddigi gyakorlatunknak .megfelelő­en azt kívánjuk elérni, hogy képességeik, egészségi állapotuk, más irányú el­foglaltságuk figyelembevé­telével vegyenek részt a pártmunkában, legyen meg­bízatásuk. Minden hónap második és negyedik hétfő­jén tartunk fogadónapot az Édosz művelődési otthon­ban. Olyankor találkoznak a párttagok, elszámolnak a bizalmiak. Be-benéz ilyen­kor a körzeti népfrontelnök. aki nálunk párttag; olykor vannak panaszosok is. Aki pedig közben szeretne va­lamit, az megtalálja a tit­kárt, a vezetőség többi tag­ját a lakásán. A körzetben élő idős kommunisták elvárják, hogy rendszeresen fölkeres­sék vöket, törődjenek a gondjaikkal. A vezetőségen kívül a szociális és kegye­leti, valamint a nőbizottság tagjai is segítenek ebben. A születésnapra — kerek évfordulókon — ajándékot vesznek. Van tíz negyven­ötös párttag az alapszerve­zetben. Közülük tavaly né­gyen kaptak jutalmat. Ahol szükséges, ott javasolják a nyugdíjkiegészítést, a szo­ciális segélyezést. — A pártszervezet, figye­lembe véve a tagok, a párt­csoportok javaslatait, igyek­szik, hogy Kaposvár leg­öregebb munkáskörzetének gazdája legyen. Mindent megteszünk elmaradottsá­gának megszüntetéséért, a lakosság életkörülményei­nek javításáért — sorolta Fehér Gyula. — Ennek ér­dekében még szorosabbra fűzzük kapcsolatainkat a ta­nács osztályaival, a körzeti népfrontbizottság vezetősé­gével és a kilenc tanács­taggal, sőt a környező üze­mekkel is. Az egyik taggyű­lésen például napirendre tűzzük, milyen a körzetben az áruellátás, az üzletháló­zat, az egészségügyi ellátás és a közlekedés, összegez­zük a bővítésre és a fej­lesztésre vonatkozó javas­latokat. A párttitkár megmutatta a pártszervezet munkater­vét. Sok mindent szeretné­nek az idén az üzemlátoga­tástól a politikai, jogi-jog­politikai előadásokig, hogy tovább javítsák az idős párttagok tájékoztatását. A pártcsoportok foglalkoznak majd a kisnyugdíjúak és az egyedül élő idős emberek helyzetével; meghányják- vetik, miként lehetne a pártonkívülieket — elsősor­ban a háztartásbelieket — bevonni a pártszervezet ha­tósugarába. — Nagy gondot fordítunk a lakosság és a pántszerve­zet közötti ikapcsolat erősí­tésére, ezért mindennel fog­lalkozunk, amit ők vagy a párttagok jeleznek. Van, amit sikerül elintézni, mint a gázcseretelep előtti busz­megálló létesítését, a jár­dák kijavítását. .Kérésünkre elvitték a környéket b.üdö- sítő cukorgyári iszapot a Rákóczi-pálya mellől. Olyan is akad, amiben kudarcot vallunk. A környék szeret­né. ha megállna a busz a Schönherz utcában. A ta­nácstól azt a választ top­tuk, hogy erre legföljebb a következő ötéves tervben lesz lehetőség. Mindegy, minket az ilyen sem tör le. folytatjuk a harcot... Átfogó árhatósági, illetve fogyasztói érdekvédelmi vizsgálatot tartottak nemré­giben a Balaton-parton — Világostól Boglárlelléig — a tanácsi árhatósági szakem­berek, a megyei tanács ipa­ri, valamint a siófoki ta­nács városgazdálkodási osz­tályának irányításával. A hivatásos árszakértők mel­lett népi ellenőrök, az SZMT társadalmi ellenőrei, a fogyasztók tanácsának tagjai, valamint a siófoki rendőrkapitányság megbí­zottjai is részt vettek a munkában. Kereskedelmi és vendéglátó egységeken kí­vül több kisiparos, gazdasá­gi munkaközösség, illetve az iparcikkpiacon árusító ma­gánkereskedő tevékenysé­gét is megvizsgálták. A 13 ellenőrző csoport összesen 188 vizsgálatot tartott, s a tapasztalatok — ezt a jegy­zőkönyvek is bizonyítják — nem éppen kedvezőek. Ha­tósági intézkedésre nyolc esetben volt szükség. 39 írásbeli figyelmeztetés, 73 szabálysértési és 1 bűnvádi följelentés várható. 16 alka­lommal bírságoltak az el­lenőrök. A legjellemzőbb hiányos­ságokról beszélgettünk Szarka Józseffel, a Siófoki Városi Tanács városgazdál­kodási osztályának vezetőjé­vel. — A kereskedelmi egysé­gekben (főként a divatáru­val foglalkozó magánkeres­kedőknél) feltűnő, hogy sok árucikken nincs minőségi tanúsítvány, s hiányoznak a kreszcímkék is — mondta. — Ugyancsak a butikokra jellemző, hogy az árusítónak ritkán van beszerzési bizony­lata a termékekről, s a kö­telező árunyilvántartást is többnyire mellőzi. Az utóbbi hiányosságok „ködösítő” jel­legűek. Céljuk, hogy a reális forgalmat ne lehessen meg­állapítani, következésképpen kevesebb adót kelljen fizet­ni... A vendéglátásban vál­tozatlanul gyakoriak az in­dokolatlan borsos számlák és a sülycsökentések. Néhol hi­ányoznak a beszerzési bi­zonylatok, s ez a tény azt sejteti, hogy a vendéglős til­tott helyeken vásárol, példá­ul egyes italféléket ABC-'ben szerez be. Néhány vendéglá­tóhelyen és másféle boltok­ban is vám- és pénzügyőri iratok nélkül találtak kül­földről származó cikkeket az ellenőrök. (Ez „új vonás” a balatoni kereskedelemben.) Megállapították továbbá, hogy a mérlegek gyakran csalnak, s éjszaka több súly­csonkítás fordul elő a ven­déglátásban, mint nappal. Az utóbbinak valószínű az az oka, hogy éjjel kevésbé tar­tanak az ellenőrzéstől, illet­ve a vendégek ébersége is csökken már olyankor. — Személyes tapasztalata­im szerint az osztályba so­rolással kapcsolatos vissza­élések elég gyakoriak a Ba- laton-parti vendéglátásban. Más vidékeken, főként az idegenforgalom szempontjá­ból fontos helységekben (például Sopronban, Kősze­gen, Veszprémben) sokkal szebb, otthonosabb, s nem­csak esztétikailag, hanem szakmailag is színvonalasabb vendéglők működnek szeré­nyebb osztályokba sorolva (következésképpen szeré­nyebb árakkal), mint a déli parton. Ez is bosszantja a fogyasztót... — Az ellenőrzések során erről is meggyőződhettünk, s arra az elhatározásra jutot­tunk, hogy az eddiginél is szigorúbban kell eljárnunk az osztályba sorolással kap­csolatos visszásságok láttán. Ezután, ha egy egység nem felel meg a követelmények­nek, azonnal szabálysértési eljárást kezdeményezünk. Ed­dig ugyanis az volt a gya­korlat, hogy felhívtuk az üz­letvezető figyelmét; három héten belül tegye meg a szükséges intézkedéseket, különben a boltját alacso­nyabb kategóriába soroljuk. Csupán az utóellenőrzéskor kezdeményeztünk szabály­sértési eljárást, ha a ven­déglős figyelmen kívül hagy­ta észrevételeinket. A jövő­Negyven éves A Szabad Föld című heti­lap első megjelenésének 40. évfordulója alkalmából ün­nepséget rendeztek szerdán Budapesten a Népszabadság székházában. Az eseményen részt vett Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa és Eleki Já­nos, a Termelőszövetkeze­tek Országos Tanácsa fő­titkára is. Eck Gyula ben a visszasoroláson kívül bűnvádi feljelentésre is sor kerülhet, tekintettel a figyel­meztetés óta eltelt három hét során szerzett jogtalan jöve­delemre. Egyébként az utób­bi hetekben négy eygséget soroltunk alacsonyabb kate­góriába. Ilyen volt például a Pannónia siófoki Agip presszója is, mely eddig má­sodosztályú üzletként műkö­dött. — Milyen tapasztalatokat szereztek a magánkisiparo­soknál? — A 48 ellenőrzött közül 38-at elmarasztaltak a szak­emberek. E körben is álta­lában híján van az anyag- beszerzéssel kapcsolatos bi­zonylati rend, többen elmu­lasztják a megrendelőt meg­felelően tájékoztatni, „elfe­lednek” számlát adni, elha­nyagolják a pénztárkönyv vezetését stb. Furcsán — sajnos jellemzően — reagál­nak a magántaxisok az el­lenőrzés hírére, amelyet CB- rádión adtak le egymásnak, s perceken belül „felszívód­tak”. Ennek ellenére a taxis közül 4 figyelmeztetésben ré­szesült, 4 ellen pedig sza­bálysértési eljárást kezdemé­nyezünk. A további ellenőr­zés meghiúsult a kiválóan működő hírszolgálat miatt. — Mint ,említette, egyetlen bűnvádi eljárás várható. — Igen. Boros László épí­tő- és tüzelőanyag-kereske­désében Ságváron a próba- vásárlások során többször be­bizonyosodott, hogy a vevő­ket jelentősen megkárosítják. Csak egy példát említek: a 2332 forint értékű fenyőge­rendát Boros László 215 fo­rinttal adta drágábban. Az ő esetében indokoltnak tart­juk a bűnvádi följelentést. Sz. A. a Szabad Föld főszerkesztő idézte fel a lap múltját, emlékeztetett arra, hogy a Szabad Föld a felszabadult magyar paraszt­ság számára született a Ma­gyar Kommunista Párt kez­deményezésére. Az évforduló alkalmából kitüntetéseket adtak át a lap kiemelkedő munkát vég­zett dolgozóinak. Lajos Géza 1000 darab ökölvívózsákot gyártanak az idén a Delta Sport­áru és Bőrkonfekció Szövetkezetben szovjet exportra. 500 dairabot már elszállítottak 15, 20. 25 és 30 kilogrammos súly­ban. BOTRÁNY A SZOMSZÉDBAN a hamisság? * A rékkenő hőségben ■ Odesdorf kedvelt tó- " vendéglőjének tera­, a fák árnyékában ke­restünk menedéket. A fürdő- vendégekkel zsúfolt étterem­ben szinte mindenki sört vagy üdítőt ivott. Amikor a pincér udvariasan megállt az asztalunk előtt, én egy po­hár rusti rizlinget kértem. Éreztem, hogy kissé gya­nakodva végigmér, a tekin­tetéből szinte olvasni lehe­tett, mire gondol. — Jó em­ber, maga nem tudja, mi történt? — Rustit? — kérdezi ké­telkedve. — Igen, ha lehet, glikol nélkül — élcelődöm. A pincér mosolyog és hoz­záteszi: — Ma már több ezer ember megfordult itt ná­lunk, de az egyik kezemen meg tudnám számolni, há­nyán kérték bort. A Fertő-tóig nyúló hatal­mas szőlőtáblák között foly­tatjuk utunkat. A kordonok szomszédságában ott árvál­kodik Satther Martin turis­takocsmája. Takaros épület, valamikor jobb időket látha­tott. Lehet vagy tizenöt asz­tal az ivóban, de csak egy­nél ülnek. A kocsmáros és felesége a pultot támasztja. — Rossz idők járnak ránk — mondja. — Ha tavaly ilyenkor jön, talán még hely- lyel sem tudom kínálni, any- nyiam voltak. Most meg csak a törzsvendégek térnek be hozzánk. Nézem a régi, de ízléses berendezést, igazán hangula­tos. Borban — Apám 1932-ben építette ezt a vendégfogadót. Az őseim is mindig a borból él­tek. Nekünk öt hektár sző­lőnk van, rizling, tramini, muskát-ottonel és kékfran­kos. Minden évben áprilistól októberig itt mérjük a saját borainkat. — Ha nem jönnek a ven­dégek, mint régen, és meg­csappan a bevétel, mihez kezd? — Nem tudom. Mit tehe­tek? Várok és bizakodom. Én csak ehhez értek. Egy azon­ban bizonyos, itt minden sző­lősgazdának az utóbbi idő­ben sok az álmatlan éjsza­kája: A kereskedők elvitték a bort, sok kistermelőt még ki sem fizettek. A hamisító­kat letartóztatták, de mi a garancia, hogy fizetni tud­nak? Sokan most gépesítet­tek, hiteleket vettek föl a banktól, amit törleszteniük kell. De miből? Ha ők sem látnak pénzt. Az emberek óvatosabbak- ká váltak, a szupermarketek­ben egyre kevesebb osztrák bor fogy. — Nincs ebben semmi kü­lönös — mondja Hans Gus- tav Edöcs, a jó nevű eisen- stadti fotóművész. — Én iga­zán nem szoktam megtagad­ni magamtól, ami jó az élet­ben, de a törtnétek után két­szer is meggondolom, míg egyszer a borospohár után nyúlok. Ottó Peternichl, a burgen­landi borkereskedők elnöke sem tud semmi biztatót mon­dani. — Külföldi ügyfeleink még olyan megrendeléseket is visszamondták, melyeket a botrány kipattanása előtt kö­töttek. Az NSZK „Ald'i” élelmi­szerlánc, a „Quelle”, a „Her- tie” bevásárló menedzserei kiadták a jelszót, osztrák bort nem szabad átvenni. A bot­rány és a bojkott egyaránt nagy. Josef Wieslert, a burgen­landi tartományi kormány mezőgazdasági ügyekkel fog­lalkozó elnökhelyettesét hi­ába keressük. A titkárnő ud­variasan közli, Wiesler urat Bécsbe rendelték, hogy a burgenlandi borhamisítási ügyről jelentést tegyen a központi kormánynak. — A főtitkár úr, Konrad Linzer azonban 11 órakor várja önöket. Néhány perccel a megbe­szélt időpont előtt mór ott ültünk a főtitkár fogadószo­bájában. Pontosan 11 órakor megjelent az ajtóban, elné­zést kért, hogy néhány per­cet még várakoznunk kell. A beszélgetésen dr. Hans Andert vezető kormánytiszt­viselő is részt vett. Nem ke­rülgetjük a témát. Ahogy mondani szokás, a közepébe vágunk. — Innét, a tartományi kormányhivatalból hogyan ítélik meg a borbotrányt? — Rendkívül érzékenyen érint bennünket. Burgen- landban 22 ezer család él a szőlőből. Nem mindegy szá­munkra, hogyan alakul a sorsuk. Egy biztos, vissza kell állítanunk a burgenlan­di borok iránti bizalmat. — Hogyan tudtak ilyen za­vartalanul munkálkodni a borhamisítók? Nem volt túl laza az ellenőrzés? — Eddig is szabályok kö­tötték a bortermelést. Aki exportra akart szállítani, el­lenőriztetnie kellett a szőlő minőségét és pontos kimuta­tás készült a mennyiségről. Mindezt hivatalosan igazol­tuk. Tulajdonképpen itt jár­tak túl az eszünkön. Ezek a gazdák az általunk ellenőr­zött szőlőből készült bort nem külföldre szállították, hanem belföldön értékesítették, és az exportminőséget igazoló írást megtartották. Ezeket az ok­mányokat aztán eladták a nagy kereskedőknek, akik ez­zel visszaéltek. Ezért a hi­vatalos írásért a kereskedők nagyon jól fizettek. Tudomá­sunk van olyan esetekről, amikor három schillinget ad­tak az okmányon lévő bor literéért. Tehát, ha tízezer literről szólt a bizonylat, 30 ezer sdhillingért cserélt gaz­dát a pecséttel ellátott ok­mány. — Mindenkinek nagy ta­nulsággal szolgál ez a bot­rány, termelőnek és az ellen­őrző szerveknek egyaránt. A minőség megőrzése érdeké­ben új bortörvényre van szükség. Az eddiginél sokkal szigorúbban kell ellenőrizni a bor útját a termelőtől a fogyasztóig. Minőségi bort pedig csak palackozva sza­bad exportálni. Ami a ve­gyi elemzést illeti, ezeket a borokat a nyugatnémet és az amerikai importőrök ugyan­úgy megvizsgálták, mint mi, és semmi rendellenességet nem találtak. Fagyállót ki­nek jut eszébe borban ke­resni? Csak érdekességként említem: a versenyeken nem­zetközi szaktekintélyek bí­rálták borainkat. A közel­múltban a bordeaux-i bor- vfilágversenyen a rusti West burgundi a legmagasabb el­ismerést, az Oscar-díjat ér­demelte ki. Puskás Csaba

Next

/
Oldalképek
Tartalom