Somogyi Néplap, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-27 / 200. szám

1985. augusztus 27., kedd Somogyi Néplap 3 A takaró hossza Kétszeresére nő az eladótér Két hónapra bezárják az ABC-t a Füredi úton Egy életút elismerése „A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Mikecz Jánosnak érdemes és eredményes munkássága elismerése­ként a Szocialista Magyarországért Érdemrendet adomá­nyozza." Add'ig nyújtózkodj, amed­dig a takaród ér! A mező- gazdasági nagyüzemekben egyre gyakrabban lehet hal­lani az ismert közmondást. S rögtön hozzá is teszik; gömbölyödni kell alatta, mert rövid a takaró. Ki-ki isme­rete, tapasztalata szerint so­rolja ennek jeleit. A műtrá­gyák választéka nem igazo­dik a termesztett növények biológiai igényeihez; a szük­ségesnél kevesebb van a ke­resett növényvédő szerekből, ezért silányabbakkal kell he­lyettesíteni azokat; gyenge a munkagépek minősége; kifo­gásolható az alkatrészellátás; megcsappantak a fejlesztésre fordítható források, a régi eszközök állaga pedig le­romlott. összefoglalva úgy érvelnek a szakemberek, hogy az anyagi-műszaki el­látás hiányosságai, valamint a szűkös fejlesztési lehetősé­gek már korlátozzák a ter­melés fejlesztését. IMások erre úgy válaszol­nak, hogy annyi gépet, al­katrészt, műtrágyát, növény­védő szert lehet vásárolni, amennyire pénze van az or­szágnak. Erre most különö­sen ügyelni kell, hiszen az első félévi adatok éppen a vásárláskor való takarékos­kodásra hívják fel a figyel­met : az ország exportja a tervezetthez képest csökkent, az import pedig nőtt, vagyis kedvezőtlenül változott a kettő egyenlege. Kétségte­len, hogy e tényeket tekin­tetbe kell venni, amikor a mezőgazdaság anyagi-műsza­ki ellátásáról, illetve annak hiányosságairól folyik a vita. Ezt elfogadva, sokan felte­szik a kérdést; hozzájut-e annyi beruházáshoz a mező- gazdaság, amennyi a nemzeti jövedelemhez való hozzájá­rulásért, az exportban betöl­tött szerepéért megilletné? Nyújtózunk-e addig? Vitatkozni persze lehet ezeken, ám a gyakorlatban e polémiák sehova nem ve­zetnék. Az erőket nem a meddő véleménycserékre kell felcserélni, hanem a cselek­vésnél hasznosítani. S ez utóbbinak tág a tere a ma­gyar mezőgazdaságban is. Ha a már említett takaróelmé­leten tovább tűnődünk, s for­dítva tesszük fel a kérdést, akkor is hosszan elmélked­hetünk korlátáinkon. Magya­rán; nyújtózunk-e addig, ameddig a takarónk ér, ki­használjuk-e mindazokat a lehetőségeket, amelyeket a mostani termelési feltételek kínálnak? Röviden azt válaszolhatjuk: nem. A felelet persze nem ennyire egyszerű, a valósá­gos kép sokkal árnyaltabb. A gazdaságok egy részében a termelési feltételek hiánya valóban gátja a fejlődésnek, ám másutt a kihasználatlan lehetőségek miatt termelnek kevesebbet a várhatónál. A szélsőségeknek egyik oka, hogy a termelőszövetkezet, állami gazdaságok egy része gyenge termőhelyen gazdál­kodik, s nem képes elérni még az átlagos eredménye­ket sem. Ök erről nem te­hetnek. s a lemaradásértsem marasztalhatok) el. Az embereken is múlik? De mi a magyarázata an­nak, hogy a szomszédos, azo­nos természeti feltételek kö­zött termelő gazdaságok kö­zött is nagyok a különbsé­gek? Az egyik országos főút két gazdaságot választ el egy­mástól. Néhány esztendeje az egyik oldalon lévők hek­táronként négy tonna búzát termeltek, a másik oldalon alig több mint két tonnát. Az utóbbiaknál más gondok is szaporodtak, s hamarosan új vezetők kerültek az élre. S megtörtént a „csoda”: a bú­zatermelés hozamai emelked­ni kezdtek, az egykori lema­radók lekörözték a szomszé­dokat. Nyilvánvaló, hogy a változás nem magyarázható a föld minőségével vagy az égi áldással. A főút nemcsak a gazda­ságok határát, hanem az em­berek, közösségek magatartá­sát is elválasztja egymástól. Korántsem mindegy ugyan­is, hogy mikor, milyen elő- vetemény után vetik a bú­zát, mennyire figyelnek sa­ját munkájukra a traktoro­sok, s mennyire engedik a talajba vetőgépük csórósz- lyáját, ügyelnek-e a csatla­kozó sorokra. E feltételek szigorúan szakmaiak, s csak a vetésre vonatkoznak, ám lehetne másféle példákkal is folytatni a sort. Mindegyik oda vezet, hogy a természeti adottságokon, az eszköz- és anyagellátáson kívül a mun­kában szorgoskodó emberek magatartása is meghatároz­za a termelési eredménye­ket. Mint az említett példá­ból kiderül, szakadéknak látszó különbségeket lehet le­dolgozni rövid idő alatt. A változtatás kulcsa Ezért nem oktalan az a sokat hangoztatott vélemény, hogy a termelés fejlődésé­nek egyik forrása a lemara­dók felzárkózása. Ismét a gabonatermelésből egy pél­da: mértéktartó becslések szerint az ország gabonater­mő területének harmadán le­hetne hektáronként egy ton­nával többet betakarítani. Ez 800—900 hektár, s ugyan­ennyi tonna gabonát jelent. S e többletterméshez nem új vetőmagra, több gépre, ha­nem másfajta gondolkodásra és magatartásra lenne csak szükség. Ez a „csak” persze rop­pant bonyolult feltételrend­szert takar. A másfajta gon­dolkodás önmagában nem alakul ki, hiszen a korábbi szokások beidegződtek, azo­kon nehezen változtatnak az emberek. A változtatás kul­csa a valódi érdekeltség le­het. Vagyis olyan feltétele­ket kell teremteni, hogy a saját hibájukból lemaradók ne „vegetáljanak” magas színvonalon, hanem kényszer legyen számukra a jobb, szer­vezettebb munka. Nem vonat­kozhat ez a szigorúság a vétlenekre, akik mindent megtesznek a termelés fej­lesztéséért, de természeti vagy anyagi lehetőségeik korlátozzák a kibontakozást. Számukra nélkülözhetetlen a támogatás. Ám ezekre a fo­rintokra mindenki csak va­lós, az ország számára is hasznos teljesítménye után várakozhat. Ausztriába, a kremsi sző­lőtermelő szövetkezetbe láto­gattak a siófoki November 7. Mezőgazdasági és Kertészeti Termelőszövetkezet ültet­vényágazatának szakembe­rei. Megnézték, milyen a szőlőművelés ott, ahol a la­kosságnak mintegy hatván százaléka szőlőtermesztéssel foglalkozik — a szövetkezet Aki már járt csúcsidőben a Kinizsi-lakótelep Füredi úti ABC-jében, annak nem kell különösebben magya­rázni : tarthatatlanok a vá­sárlási körülmények. Vevők és eladók egyaránt idege­sek. Akik nagy nehezen be­jutnak a boltba, megrakott kosarakkal igyekeznek ki- préselődni a gondolák kö­zötti szűk folyosókról, az ugyancsak szűk pénztárak­hoz, s végül nagyot fújva, győztesen indulnak haza­felé. Az elmúlt hetekben meg­bolydult az ABC környéke. Árkot ástak, betonoztak, téglát hordtak, majd meg­kezdődött a látványosabb munka, a falak felhúzása. Az üzlet egyelőre még nyit­va tart, de már nem sokáig. — A bővítés okai vitat­hatatlan. Mennyire válto­zik a bolt befogadó-, illetve áteresztőképessége az átala­kítás után? — erről kérdez­tük Szitáné Molnár Annát, a Kapós kereskedelmi vál­Minden eddiginél több, összesen 21 új paradicsom­fajtából szednek magot az idén a Zöldségtermesztési Kutató Intézet Fejlesztő Vállalatnál. Naponta 8—10 vagonnyi bogyóból szedik ki a magot a vállalat vetőmag üzemében, s valamennyit 2800 tagja 1500 hektár ültet­vényt művel —, és ahol ugyancsak súlyos károkat okoztak a téli fagyok. A sió­fokiak tapasztalták, hogy vendéglátóiknál is eltolódott a virágzási idő, egyes fajták rosszul kötöttek és megsár­gultak, s tulajdonképpen a nyári és az őszi időjárástól tették függővé, hogy a kis lalat fejlesztési és fenn­tartási osztályvezetőjétől. — Az ABC-t már rég ki­nőtte a lakótelep. Megépíté­se óta ez a második felújí­tása az üzletnek; ezúttal az üzlettér a korábbinak két­szerese lesz átalakítás után. Jelenleg 170 négyzetméter az eladótér, ?. novemberi megnyitáskor pedig már 339 négyzetméter. Ezt belső át­rendezésekkel érjük el, úgy, hogy a raktártér változatlan marad. — Ezek szerint elkerül­hetetlen, hogy bezárják az üzletet? — Igen, két hónapig. Szeptemberben és október - ban készülnek el az Uni­verzum gmk dolgozói a bel­ső munkával. Eddig is több­ször dolgoztattunk már ve­lük, s meg voltunk eléged­ve a munkájukkal. Remél­jük, most is tartják a ha­táridőt és a karácsonyi nagybevásárlások idején már fogadhatja a környék lakóit. nyomban gondosan megvizs­gálják. Ellenőrzik a fajtaazo­nosságát, a minőségét és a csíraképességét. A kecskeméti paradicsom­fajták iránt külföldön is nagy az érdeklődés. Ebben az évben már 80 tonna ma­got exportál a vállalat. mennyiségben mutatkozó ter­més milyen minőséget ad a főként zöldverteliniból, riz­lingszilvániból, zwegeltből és rajnai rizlingből álló ültet­vényeken. Vigasztalhatta-e a siófo­kiakat az osztrák szövetke­zetnek az övékhez majdnem hasonló kára? Biztosan nem, de szereztek hasznosítható Kaposvár egykori tanács­elnöke 80 éves. Eredendően nem volt somogyi, a szen­tesi iparosfiú csak 1946-ban került a megyébe, hogy az­tán 1970 végéig egyhuzamban lakója maradjon, sőt közhi­vatalt is betöltsön Somogy- ország fővárosában. Nevét a kaposváriak főleg az 1954- től 1963-ig terjedő időszak­ban .ismerhették meg: Mi­kecz János állt a városi ta­nács élén. Amikor nyugdíj­ba ment, nem szakadt el a várostól, még további hét évig kaposvári maradt, és al­kalma volt látni, hogyan érik be a vetés, hogyan lesz a korábbi álmos kisvárosból gyorsan fejlődő megyeszék­hely. Erről az időszakról is meg­emlékezett dr. Gyenesei Ist­ván, a Somogy Megyei Párt­A VII. ötéves terv terü­let- és településfejlesztési tervkoncepcióját a társadal­mi viták tapasztalatai alap­ján fogadta el a tabi ta­nács. Két elképzelés szüle­tett: az egyik a gázra ala­poz, amely távlatilag dina­mikusabb és városiasabb fejlődést tesz lehetővé, de sok pénzbe kerül. Ha ezt választják, akkor más fej­lesztésre nem lenne lehető­ségük. A másik megoldás — ami végül is a testület elé került — kihasználja a pá­lyázati rendszerben rejlő lehetőségeket, s lehetővé te­szi a saját eszközök haté­konyabb felhasználását. En­nek hátránya viszont, hogy erősen függ a pályázati rendszer nyújtotta lehetősé­gektől, illetve azok változá­saitól. A városi jogú nagyközsé­gi közös tanács a következő tervidőszakban az ellátóké­pesség fejlesztése során csak a legkirívóbb feszültségek feloldására tud vállalkozni. Kiemelten kezelik majd a lakásellátást, illetve a la­kásgazdálkodást, a középfo­kú oktatást, az egészségre ártalmas vizű települések ivóvízellátását, az általános tapasztalatokat. Például a telet átvészelő ültetvény ápo­lásáról, az értékmentésről. A November 7. téeszben júniusra egyértelművé vált a téli fagykár következmé­nye: a 181 hektárnyi termő szőlőből 12 hektárt föl kel­lett számolniuk, s nyolc hek­tár kivételével a többi terü­leten egészen tőkefejig kel­lett visszamenni a metszés­sel. Ugyanez vonatkozik húsz hektár kivételével a 85 hek­tár nem termő ültetvényre is. A megmaradt területen is nagy volt — elérte a 80 szá­zalékot — a rügykár, s az egész ültetvényen 10—15 százalékra tehető az olyan tőkék aránya, amelyek egy­általán nem hajtottak ki. A fagykár előtt még 2800 ton­na szőlő leszüretelését ter­vezték, most a becslések szerint mindössze 200 tonna várható... Nagy erőfeszítéseket tet­tek — és tesznek ezután is —, hogy a zöldmunkákkal, az idejében végzett növényvé­delmi tevékenységgel újra kineveljék ültetvényüket, minél többet megmentsenek abból a költséges beruházás­ból, amit a szőlőtelepítés je­lentett a szövetkezetben. Nem futotta arra, hogy az ágazat önerőből megoldja ezt a feladatot: más ágaza­tok dolgozói, részesművelők segítettek. Ezzel azonban még korántsem ért véget a fagykár nyomainak eltünte­tése, jövőre is gondos mun­kát kíván a metszés, a törzs­kötözés, a további termőfelü- L>tek kialakítása. bizottság titkára, amikor Bu­dapesten, a XIV. kerületi pártbizottságon átadta Mi­kecz Jánosnak a kitüntetést; erre is utalt Papp János, a Kaposvári Városi Tanács el­nöke, amikor kedves aján­dékként átnyújtotta az ün­nepednek „Az én városom — 1984” című, Kaposvárról szóló színes fényképalbumot. Szkokén Ferenc, a XIV. kerületi pártbizottság első titkára ugyancsak köszöntöt­te Mikecz Jánost, hiszen a 80 éves veterán jó erőben, egészségben ma is tevéke­nyen részt vesz az egyik zuglói körzeti pártszervezet munkájában. A kitüntetés átnyújtása után Mikecz János föleleve­nítette egykori somogyi, ka­iskolai oktatás fejlesztését, valamint a hírközlés terü­letén a térségi kapcsolatok erősítését. Az állami lakás­építés helyett a pénzt a tá­mogatások körének szélesí­tésére, a telekellátás felté­teleinek javítására, az épülő 120 lakásos lakótelep építé­sére kívánják fordítani. Az egészségügyi ellátást gépek, műszerek beszerzésével ja­vítják, míg a kulturális el­látás területén a középisko­lai oktatás fejlesztéséhez négy tanterem és a 32 sze­mélyes tanműhely megépí­tése szükséges. Indokolt egy 8 tantermes általános iskola építése is. A társközségekben az óvodai ellátást kívánják tel­jes körűvé tenni. A pedagó­gusok számának növelését fontos feladatnak tekintik. A tervidőszak folyamán első­sorban Lulla és Zala község kap egészséges ivóvizet. Na­gyobb figyelmet fordítanak utak építésére, s a tervek megvalósításában számíta­nak majd a lakosság széles körű társadalmi munkájára is. A VII. ötéves tervben csaknem 550 millió forint bevételre számít a tabi ta­nács. Ebből mintey 250 mil­lió a szabályozott helyi be­vétel. Állami támogatás cí­mén 193, településfejlesztési hozdájáruiásból 11,2, céltá­mogatásból pályázat kereté­ben csaknem 20 millió lesz a bevétel. Fejlesztésre (be­ruházásra) az öt év során 141 milliót fordítanak. A tanácsülésen tizenket­tőn mondták el véleményü­ket a kidolgozott elképze­lésekkel kapcsolatban. A végleges tervet a jövő év februárjában terjesztik el­fogadásra a testület elé. K. I. Élelmiszer­higiéniai szimpózium Hétfőn megkezdte munká­ját az Élelmiszer-higiénikus Állatorvosok Világszövetsé­gének (WAVFA) 9. szimpó­ziuma a MTESZ budapesti székházában. Az ötnapos ta­nácskozáson — amelyet a Magyar Agrártudományi Egyesület rendez — negyven országból mintegy 300 szak­ember a legkorszerűbb élel- miszerhigíéniai eljárások al­kalmazásának tapasztalatait vitatja meg. A megnyitó után a részt­vevők a tanácskozás öt fő témaköréből a nemzetközi élelmiszer-kereskedelem időszerű kérdéseit, valamint az élelmiszerhígiéníaí felté­telek biztosításának fejlődő- országokbeli lehetőségeit vi­tatták meg. V. Farkas József Veszteségek a szőlőkben A téli fagykár következményei N. Zs. Paradicsommag exportra posvári élményeit. 140 millió forint Tab fejlesztésére

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom