Somogyi Néplap, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-26 / 199. szám

ÁZ MSZMP SOMOGY HEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LÁPIÁ XLI. évfolyam, 199. szám Ára: 1,80 Ft 1985. augusztus 26., hétfő Köz­kívánatra Azt hiszem, nagyon sokan vagyunk ebben az ország­ban, akik örömmel vettük tudomásul a hírt, hogy a Magyar fTelevízió isimét mű­sorára tűzi a Velünk élő történelem című dokumen- tumfilm-sorozatát, mely az elmúlt negyven év magyar történelmét, politikai, társa­dalmi és kulturális életünk legfontosabb folyamatait és történéseit mutatja be, hír­adófilm részletekkel, szak­avatott előadókkal, az emlí­tett időszak átélőivei, aktív közéleti résztvevőkkel. A felszabadulási évforduló al­kalmából sugárzott, hétszer hetvenperces sorozatot ta­vasszal a késő esti órákban tűzték műsorra, s mint ar­ról értesültünk, azóta na­gyon sok levél érkezett a televízióhoz — és jórészt az ifjúság köréből —, kérve az ismétlést. Ennek a — nyu­godtan mondhatjuk — köz­kívánatnak tesz eleget szep- teniber harmadikától a mű­sorszerkesztőség, amikor a diákok számára kedvező időpontban, kedden délutá­nonként megismétli a törté­nelmi sorozatot. Nekünk hasonló tapaszta­lataink vannak az ifjúság érdeklődéséről. A nem túl távoli múltban alkalmunk volt szót váltani a legkü­lönfélébb rétegek képviselői­vel, és éppen ebben a té­makörben. Mit tudnak a mai tizen- és huszonévesek az 1945 után íródott törté­nelmünkről. Milyen képük van az egyes periódusokról, az a kép mennyire részletes, mennyire pontos. Nagyon jó hangulatú találkozó emlékét őrzöm. Már az első percek­ben kiderült, hogy fiaink, lányaink generációját rend­kívüli módon érdekli az apák, nagyapák „történeilem- csinálása”. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulása, a földreform végrehajtásá­nak jellemző epizódjai, az újjáépítés kommunista prog­ramja, a pártok kapcsola­tainak fejlődése, a baloldali blokk létrejöttének körül­ményei, a pénzügyi stabili­záció, a hároméves terv be­vezetése, a két munkáspárt egyesülése, az egyházi isko­lák államosítása, a politika torzulása, a személyi kul­tusz kialakulásának körül­ményei, az 1956-os ellenfor­radalom okai, történései, a népbatalom megszilárdí­tása, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulása, a szocialista építés újabb kibontakozásá­nak előkészítése, a mezőgaz­daság átszervezése stb. Ez az őszinte és a megis­merés mélységi igényét ki­fejező érdeklődés inspirál­hatta ennek a dokumentum- film-sorozatnaik az alkotóit. Kertelés nélkül beszélni negyven építő éviink törté­néseiről; eredményekről és hibákról egyaránt. Nem vé­letlen, hogy a sorozat kül­földön is nagy visszhangot váltott ki, és szerzett elis­merést annak a politikának, mely nemcsak „eltűrte” a sorozat képernyőre kerülé­sét, de a megrendelője is volt! Az pedig külön örvende­tes, hogy a dokumentum- sorozat nem magánosán ke­rül majd újra műsorba. A fiatalok megismerhetik a negyven év történelmi kor­szakait érintő, a magyar filmgyártásnak oly sok elis­merést szerző alkotásait is, mint a Húsz óra vagy a Fényes szelek. Leskó László TÖBB MINT FÉLMILLIÓ LÁTOGATÓ Faluvégi Lajos Varsóba utazott Bezárta kapuit az OMÉK Vasárnap, az OMÉK utolsó napján már a kora reg­geli órákban hosszú sorok kígyóztak a vásárváros pénz­tárai előtt. Délelőttre megteltek a környék autóparkolói. Sokan érkeztek vidékről, hozzávetőleg 200 autóbusz állt a vásárváros környékén. A nagyközönség ezen a napon is színes, érdekes eseményeket láthatott; folytatódtak a di­vatbemutatók, a lovasparádék, a színpadokon pedig né­pitáncegyüttesek adtak műsort. Papócsi László mezőgaz­dasági és ételmezésügyi mi- niszterhély éltes, az OMÉK főbizottságának elnöke az MTI munkatársónak elmon­dotta: a kiállítás jó a lka limait teremtett a nemzetközi kap- csiolllaitok elmélyítésére. A lá­tottakból is lemérhető volt, hogy hazáink éleimiszer.giaz- dasóiga az elmúlt tíz évben megháromszorozta forgal­mát a KGST-országokkal. Ezt a nagy fejlődésit tükröz­te a nemzetközi együttmű­ködés megannyi léíhaitó eredménye a növényter­mesztésben, az áMlattenyétsz- tésben, a kutatásiban és az ipani munkáiban egyaránt. Az OMÉK a vállalatközi kapcsolatok korszerűsítését is lehetővé tette. Számos olyan magas színvonalú együttműködést népszerűsí­tett, miint például az NDK- beli Robotron, a magyar Miigént és a Müszi kapcsola­ta, amely lehetővé tette nemzetközi színvonalú mű- szaregyüttes gyártását. A ki­állításon az1 informatika ás az ügyvitelszervezés ezúttal már emberiközeibe került; figyelemre méltó volt, hogy a vásárt közönség milyen magától értetődően fogadta a modem információs esz­közük megjelenését, és mi­lyen, rövid idő alatt kiala­kult a „párbeszéd” az em­ber és a gép között. Az élelmiszeripari vállala­tok 500 új terméket mutat­tak be. Ezek jó része az öl­esó áruk körét bővítheti. A jeliek szerint az élelmiszer­ipari üzemek fölkészülitek a nagyüzemi gyártásra, a pia­ci bevezetéshez azonban ja­vítani kell a kereskedelmi munkát és növelni a bollti hálózat fogadókészségét. Ki­tűnően szerepéit a kiállítá­som a magyar mezögópipair, a kistermelők bemutatkozása pedig azt bizonyította: tuda­tában vannak annak, hogy a magyar élelmiszergazdaság Az OMÉK bezárása előtti egyik esemény: bemutatták a régi plakátokat, így az 1885. május 2-től október végéig tartó Országos Általános Ki­állítás plakátját is. hosszú távon számol közre­működésükkel. Az üzletkö­tések szempontjából is síifce- rets volt a kiállítás. Az elő­készítő munka az OMÉK idején hozotlt számos konk­rét eredményt. Az Agro'ber 6,5 mlillllió dolliliáros értékben egyiptomi megrendelésre nyúlfarmot épít. A Moinsiam- to amerikai cég nagyteljesít­ményű analitikai berende­zést szállít az Állattenyész­tési és Takarmányozási Mi­nősítő Intézetnek. A Műszaki Ügyvitelszer­vezési Iroda 1,3 millió már­ka értékben kötött szállítá­si szerződéseket. Magyar— finn együttműködéssel bo­gyós gyümölcs-foet&karító rendszert alakítanak ki, ezt harmadik országiban is igyekeznek bevezetni. Fran­cia vállalatok 50 hektárra küldenek vírusmentes őszi­barack szaporítóanyagot, magyar almaoltványok elle­nében. Körösvölgyi László, a Hungexpo vezérigazgatója nyilatkozatában kifejtette; a hazai vásárlátogatók örömmel fogadták a kiállí­tást, érdeklődéssel tekintet­ték meg a nagyszabású be­mutatót. A külföldiek jó véleménnyel voltak az OMÉK-ról, a kiállításra ér­kezett 27 küldötség vezetői­nek szavaiból arra lehetett következtetni: Európa bár­mely részén megállná a he­lyét ez a seregszemle. Az 1980. évi OMÉK-hoz képest egyébként jelentősen meg­nőtt a külföldi vállalatok érdeklődése és legalább eny- nyire örvendetes, hogy csak­nem kétharmadával több magyar kiállító szerepelt a bemutatókon. Jeléül annak, hogy a hazai vállalatok erő­teljesen keresik az egymás közti együttműködés bőví­tésének útját. Az új meg­oldások elterjesztését 15 ágazati tanácskozás és tu­dományos értekezlet segí­tette. Ezeken csaknem 250 előadás hangzott el. A kiállítás területe csak­nem fölbillent; az állatbe­mutatók hatalmas népszerű­sége jelzi, hogy nem lehet mezőgazdasági kiállítást tartam élőállat-bemutató nélkül. Az állatok jelenlé­tének gazdasági haszna is van, hiszen az árverésen el­kelt a kiállított nagyértékű „genetikai anyag”. Az üz­letkötések eredményét fo­lyamatosan összesítik. Any- nyi máris bizonyos, hogy számos tárgyalás járt ered­ménnyel. Az NSZK-beli Claas cég 8,5 millió márka értékben rendelt magyar mezőgazdasági berendezé­seket. Egyiptom öntözéses technológiát és gépeket vá­sárolt. A termelőszövetkeze­teknek is sikerült bővíteni üzleti kapcsolataikat, példá­ul a Szilasmenti Tsz 15 mil­lió forint értékben kötött megállapodást jugoszláv partnerekkel fűszernövé­nyek cseréjéről. A vezérigazgató elmon­dotta még, hogy a 70. OMÉK-ra több mint félmil­lióan látogattak el. (Folytatás a 2. oldalon) ' Vasárnap küldöttség élén Varsóiba utazott Faluvégi Lajos, a Minisztertanács el­nökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke. Meghí- vójiálval, Manfred Gorywodá- val, a LNK Minisztertaná­cséinak elnökhelyettesiével, a Minisztertanács mellett mű­ködő tervbizottság elnökiével az 1986—90. évi tervegyezte- tés lezáráséiról folytat tár­gyalásokat. Elítéljük Namíbia törvénytelen megszállását A Magyar Szolidaritási Bizottság távirata Namíbia napja alkalmából a Magyar Szolidaritási Bi­zottság táviratban üdvözölte Sam Nujom-Á't, a Namíbia törvénytelen dél-afrikai megszállása ellen, az ország függetlenségéért küzdő Dél- nyugiaít-Afríkai Népi Szerve­zőt (SWAPO) elnökét. A táv­irat hangsúlyozza, hogy a magyar közvélemény elítéli a dél-afrikai appartheid rendszert, Namíbia törvény­telen megszállását, a békés lakosság ás a SWAPO tag­jainak üldözését,. Pretoria agresszív politikája veszé­lyezteti a környező országok és a kontinens egészének a békéjét. A távirat kiemeli az ENSZ Namíbiára vonatkozó határozatai feltételek nélkü­li végrehajtásának a szüksé­gességét. A Magyar Szolida­ritási Bizottság biztosítja közvéleményünk támogatá­sáról és szolidaritásáról a SWAPO vezetőit, a nemzeti függetlenségért és a demok­ratikus Namíbia megterem­téséért vívott küzdelemben. Világszínvonalú termékek Korszerű angol gyártmányú körkötögépekeit állítottak üzem­be a Mosonmagyaróvári Kötöttárugyárban. Az új gépekkel sport- és szabadidős ruházati termékekhez készítenek alap­anyagokat, a legdivatosabb szín- és minta összeállításban. Az új termékekből évente kettőiszázhúsz tonnát gyártanak. ERDŐ MÉLYÉN t Erdő. Zab Ferenc szá­mára égig nőnek a fák, ija, ha a szem vak, ak­kor nincsenek, nem lehetnek sem kicsi, sem nagy csodák. Ismerősként üdvözli az öreg ezüsthársat, olykor leül a terebélyes tölgy tövébe, s messzelátón keresztül szem­léli a tájat. Erdészember Zab Ferenc, s vadász. Kicsit unja már a civilektől örökö­sen ismétlődő kérdést: mondja, mit érez, amikor a puska csöve előtt utolsót lé­legzik a vádi Mit érez, mit érez — zsör­tölődik ilyenkor magában, és elátkozza a felszínes szépségben pillanatokra gyö­nyörködő emberek tudálé­kosságát. Ezen a vasárnap reggelen narancssárga inget vett föl. Egy kicsit feszeng is a fé- kon-tulipánnal díszített ru­haneműben, túlságosan hoz­zászokott már a zöld egyen­ruhához. Majdhogynem tisz­teletlenségnek minősíti ez erdőbe nem való holmit, de most már mit tegyen. Vilá­gosbarna szemében sötét pontok fénylenek, gyanúk­Doan méregetve minden ide­je nt, aki bár jó szándékkal ion az erdőbe, de ostoba módon egyszerre akar ott lenni annak születésénél és halálánál. Nem érti seho­gyan sem ezt a törekvést, s hitetlenül hallgatja a városi ember lelkesedését. Számomra az erdő szép­ség. Csönd. És ha akarom, nekem is égig érnek a fák. Zab Ferenc számára az erdő örök mozgás, s látom a sze­mén, hogy vagy megértem ezt, vagy elmegyek dolgom végezetben. De a zergetollas kiskálap varázsát még érte­ni szerelném. — A regi jágerek ragasz­kodnak ehhez — mondja Zab Ferenc, elnéző mosolyá­ban a régi uradalmi vadász, a háború utáni erdők gaz­dagsága, a múltbéli rang tű­nődő érzete vegyül a mai. 'ágazatvezetői beosztás tuda­tával. — Az én apám bognár volt, a veszprémi uradalom­ban szolgált, és ez a foglal­kozás számomra akkor a jó­létet biztosította. A bátyám örökölte az apai mesterséget, így nekem nyitva volt a ka­pu, tehettem, amire tehetsé­gem és akaratom vitt, s megkísérelhettem a győzel­met. Akkoriban az esztergo­mi erdészeti iskolába bejut­ni nem volt egyszerű dolog, kellett az uraság segítsége, s ha bejutott az ember, akkor gyűlölte a vasfegyelmet, a katonás szigort. Jegyző, pap, erdész — urak voltak ezek a régi világban, tudással rendelkező, komoly embe­rek. Hozzájuk tartozni rang volt és felelősség. Visszaélni ezzel? Lehetett. De képte­lenségnek látszott, legalább­is számomra, akinek alig- alig volt lehetőségem tanult emberré válni. A karádi erdészetben nőt­tem fel, ahol először vadász­tam csúzlival verébre. Igaz, az én csúzlim nagyszerű fegyver volt, fémágas, négy- szögletes gumival fölszerel­ve. A somogymeggyesi fű­szerestől kaptam hozzá az anyagot, aki ugyan égetni való rossz gyereknek tartott, mégis mindig eltette szá­momra a tejgumit. Harminc méterről lőhettem a vere­bet, s néha egy-egy ablakot is. Tizenhét évesen kerül­tem az erdészethez gyakor­nokként, tizenkilenc voltam, amikor Böhönyén már meg­becsült embernek számítót» tam. Sokfelé jártam életem­ben, sokféle munkát végez­tem, akadt elég boldog na­pom, s voltak keserű óráim. Mindenféle iskolát végez­tem én, tudtam, csak az az enyém, amit megtanulok. Itt, az erdőkben kifinomul az ember érzéke, érzékenyebb lesz a hazugságra, a hamis­ságra. Elhallgat Zab Ferenc, mert valahol holló jelez a zselici Vörösalmán. Leveszi a Mauser puskát a válláról, a kora estében vadat sejt a vadász. Tücsök ciripel a lá­bunk előtt, kékgalamb rikol- toz a fák között, s fácán ki­ált. Élesen csattan a lövés, és a laposon, a tavalyi szán­táson egy fiatal őz futásá­ban megtörik a lendület. Lassan megyünk feléje. A vad elhomályosuló szemében már nem tükröződik vissza a sötétedő égbolt. Nem ér­tem még mindig az okot, amely nem meghatározója, csak eredője a ravaszi meg­húzó mozdulatnak. Zab Fe­renc, a vadász, ha akarná sem oszthatná meg senkivel a titkát. Elneveti magát, ha a vadgalambot összekeverem a pinttyel, s bólint, ha meg­ismerem a feketerigó hang­ját, mert ez már a készséget mutatja, hogy részese szeret­nék lenni a varázslatnak. Úgy gondolja, ez lehet az az út, hogy ne titokként kezel­jük az erdők szépségét, és ne fordítsunk neki hátat. Klie Ágnes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom