Somogyi Néplap, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-01 / 179. szám
1985. augusztus 1., csütörtök Somogyi Néplap 3 Országos panasz: akadozó az anyag- és az alkatrészellátás. Sok vállalatnál ezek a gondok a termelést nehezítik. A legborúlátóbbak szerint nem is várható javulás a közeljövőben, mert a termelés és a forgalmazás lassan már kibogozhatatlan szövevénnyé válik. A bizakodóbbak a most is meglévő jó kapcsolatokat említik példákét, és számítanak a belső piac élénkülésére. Munkatársaink néhány somogyi vállalatot kerestek föl, és ebben az ösz- szeállitásban összegezték tapasztalataikat. Valós képet adni azonban nehéz, mert előfordul, hogy egy-két cégnél elzárkóznak a tájékoztatás elől, mondván: ha az újságban megjelenik a partnerükről, hogy rossz szállító, akkor megsértődik és még kevésbé ad anyagot. E tény is rávilágít fogyatékosságainkra: meglehetősen furcsa, hogy a piaeot a sértődés is szabályozhatja a gazdasági törvényszerűségek helyett. ANYAGGONDOK Előrendelés, ütemterv szerint A Közép-Dunántúli Gáz- szolgáltató és Szerelő Vállalat központja Nagykanizsán van. Három megye tartozik hozzá: Somogy, Zala és Veszprém. A kaposvári üzeim munkája megnövekedett, az utóbibi esztendőkíben mind töbib helyen épül gázvezeték. Geib Béla üzemvezető- helyettes az anyagellátásban észlelhető jó és rossz tapasztalatokról beszélt: — A . kivitelezéshez szükséges anyagok, gázvezetékek, műanyag csövek terén nincs okunk panaszra. A gyakorlat szeríint minden év szeptemberében elkészítjük a következő év kivitelezési programját, negyedéves ütemtervekre bontva. Az anyagosztály megrendeli a szükséges anyagokat, a központtól pedig időben megkapjuk azokat. Mi lényegesen könnyebb helyzetben vagyunk, mint azok a kivitelező vállalatok, amelyeknek még nincs gyakorlatuk a gázvezeték-építésben. ezért az anyagellátásuk is akadozik, hiszen nem tudják kellőképpen fölmérni a szükségletet. Mi, mint egy csapat kis egysége, mindig számíthatunk a trösztre, hogy fennakadás esetén segítségünkre lesz. Például, mikor a gázvezetékcsőgyártás akadozott, a központ külön devizakeretet biztosított erre. Jelenleg Ka- posmérőlben végzünk nagyobb kivitelezési munkát több alvállalkozóval. Nem ilyen rózsás a helyzet az alkatrészellátás területén. Három csoportunk foglalkozik a karbantartási munkákkal. A Kögáz tulajdonába tartozó rendszerek, a fogyasztói készülékek és a közületelk gázberendezéseinek felújítását, folyamatos ellenőrzését végezzük. A nyár a fűtési szezonhoz képest holt időnek számít. A gázmérőket cseréljük most. Kaposváron 1968 óta van gáz, az akkor beszerelt készülékek ma már elavultak, javításukhoz sokszor nincs megfelelő alkatrész. Ezeket legjobb kicserélni. Az IKV a lakásfelújítások során folyamatosan elvégzi ezeket a cseréket, a magánfogyasztó pedig kérheti a biztonságosabb készülékek fölszerelését. A tíz évnél nem idősebb készülékeket könnyebben javítjuk, ezen a területen nem számottevő az alkatrészhiány miatti várakozás. Filléres, kis értékű alkatrészekről van szó, amelyek hiánya néha bosszantó. Az alkatrészellátás területén, úgy gondolom, minden szolgáltató jellegű üzem igyekszik annyit felhalmozni, amennyit csak léhet, de a tapasztalatok szerint ez sosem elegendő, s mindig épp az hiányzik, amire a legnagyobb szükségünk lenne. Megbízás alkatrészgyártásra Hétfőn este negyed tízkor hiába keresett variátor-al- toatrészt az ecsenyi Előre Tsz anyagbeszerzője a kaposvári Agrokernél, nem kapottá Kedden hajnalban indulhatott Budapestre, és az Agrotek vagy az Agroker központjában próbált szerencsét. Lehet, hogy onnan is üres kézzel tért vissza... — Nyáron a gabonabetakarítás idején főként az NDK-ban gyártott E—512-es és E—516-os kombájnokhoz való alkatrészek hiányoztak a vállalatunknál. Ezek a cikkek szakaszosan érkeznek hozzánk, d.e nem kapunk annyit, mint amennyit kértünk. Igyekszünk igazságosan elosztani azt, ami van, de a későn jövőknek már nem jut, így aztán az országjárás következik... Antal László, a kaposvári Mezőgazdasági Termelőeszköz-kereskedelmi Vállalat osztályvezetője summázta így az alkatrészellátás tapasztalatait. Az osztály egyébként teljesítette első félévi forgalmi tervét: 140 millió forint értékű alkatrészt és 50 millió értékű műszaki árut — gumiköpenyt, csapágyat, ékszíjat és egyéb cikkeket — értékesített. Főként azoknak az üzemeknek a kérését teljesítették,- amelyek még márciusban, áprilisban, a kombájnok és más gépek fölkészítése során jelentkeztek náluk. Akkor még adhattak például tengelyeket, szíjtárcsákat, szivattyúegységeket — ma már ezekért hiába kopogtatnak a gazdaságok az Agrokernél. — Importot helyettesítő alkatrészeket is készíttetünk több — főként somogyi — termelőszövetkezettel, gyárral, gazdasági munkaközösséggel, kisiparossal. Ezek a cikkek néha jobbak, mint az eredeti gyári alkatrészek. Kaposvári kisiparos készít például búzáláncot a kombájnhoz. Készül a kukoricalánc, a silózókhoz dobkés. A Tungsramnak 10 millió forint értékű megbízást adtunk elektromossági berendezések gyártására. Az öreglaki Állami Gazdasággal magasnyomású hidraulikatömlőket, a kapolyi és a görgeteg! téesszel daruköteleket, illetve üvegárut készíttetünk. Most egy újabb akciót indítunk az igények kielégítésére: összegyűjtjük és felújíttatjuk a gazdaságoknál föllelhető kopott alkatrészeket. Az idén fél év alatt 40 millió forint értékű, különféle alkatrészt gyártattunk, ezzel igyekeztünk ellensúlyozni az akadozó ellátást. Nincs elég üveg t A pontosság kedvéért: van elegendő üveg a Nagyatádi Konzervgyárban, csupán az olcsóbb hazai hiányzik. Kritikus napokkal kezdődött a zöldborsó feldolgozása, mert nem tudott szállítani az Orosházi Üveggyár, ugyanakkor késett az importüveg is. A szombaton befejeződött borsószezonban összesen nyolcmillió üveget töltöttek meg, melynek java része NSZK-beli, jugoszláv, illetve NDK-beli importból származott. Ez jelentősen megnövelte a költségeket. Egy hazai nyolcde- cis üveg négy forintba kerül, a jugoszláv importból származóért 5,75 forintot kérnek, s az NSZK-bóI érkezettet sem adják 4,70-nél olcsóbban. A borsószezon közepén hétszázhúsz milliliteres uborkásüvegbe kellett borsót tennünk (képünkön). Ezret használtak föl ebből, abban bízva, hogy az uborkaszezonra megérkeznek a beígért üvegek. Most már nem kell idegeskedniük, van mibe tölteniük a konzerveket. Kedden kaptak egy telexet, hogy a harmadik negyedévre ötmillió üveget kaphatnak az NSZK-ból. Egyelőre nem számolnak vele, ugyanis az utolsó három hónapban szükséges 9,3 millió üveg biztosítottnak látszik, igaz, a drágább importból. A hazai üvegipar nem is tiltakozik a kritikák ellen. Békés megyei laptársunk munkatársának elmondták, hogy az üveghiány csökkentésére semmit sem tudnak ígérni. Kapacitásuk lekötött, a termelést nem tudják fokozni. Mindenképpen megoldást kellene találni — akár az Orosházi Üveggyár bővítésével —, mert most a konzervgyárak arra kényszerülnek, hogy jelentős exportjukat is drága import- üvegekkel bonyolítsák le. Új alapanyag Élénk piac kellene A Mechanikai Művek Marcali gyáregységében újdonságnak számít az alapanyag- f e Ihaszn ál ágban, hogy az acéltáblák egy része helyett szalagacélt dolgoznak fel. Ez lényegesen gyorsabbá és gazdaságosabbá teszi a munkát, ezenkívül minimálisra csökken a hulladék. Herczog Ede, a gyáregység igazgatója elmondta: — A termelésünkhöz szükséges alapanyagokat résziben a Dunai Vasműtől, részben pedig az Ózdi Kohászati Művektől vásároljuk. Ez utóbbiaktól a kábeldobok alapanyagait kapjuk. A szerződés szerint csak a negyedik negyedévre vállalták a szállítást, a napokban azonban megérkezett az egész évi rendelésünk. A gyártás tehát: biztosított, így ezekből a termékeinkből az első félévhez hasonlóan ezután sem lesz elmaradásunk. — A kábeldobok mellett ismert termékeik a különböző szerszámosládák, benzinkannák, párologtatók. Ezekhez használnak szalagacélt. Hogyan sikerült az alap- anyaggyártóval egyeztetni az igényeiket? — A fenti termékekhez finomlemezre van szükség. Az alapanyagot szintén a Dunai Vasműtől kapjuk, amellyel már hosszú évek óta jó a kapcsolatunk. A szalagacél felhasználását is közösen dolgoztuk ki, közösen állapítottuk meg, hogy hányféle méretű legyen a számunkra készülő anyag. Ennek köszönhetően a szállítások rendszeresek, illetve, ha sürgősen szükségünk van valamilyen alapanyagra, akkor soron kívül is kiszolgálnak bennünket. Amíg az alapanyagokat kizárólag tábla- méretlben kaptuk, a szabás következtében körülbelül 15- 20 százalékos veszteségünk volt. Amióta a szalagacélból sajtoljuk az egyes alkatrészeket, lényegesen csökkent az önköltségünk. Ehhez a módszerhez persze új technológiát is ki kellett dolgozni, szerszámokat készíteni. — Jelentett egyéb előnyt is, hogy szalágacélból készítenek egyes termékeket? — Például új szerződést egy NSZK-ibeli partnerrel. Februárban kötöttük meg az ükletet, s azóta 48 ezer Bosch szerszámoskazettát készítettünk. E kapcsolatnak a létrejöttében is nagy segítséget jelentett a Dunai Vasmű rugalmassága és gyors szállítása. Többek között ennek tudható be, hogy a tervezett 394 milliós évi termelési értékünk időarányos részét sikerült túlteljesítenünk. A Kaposvári Villamossági Gyár 1200 féle készterméket bocsát ki. Riaiktúrai- ban több mint tizennyolcezer anyagféleség van. E két adatból könnyen kikövetkeztethető, hogy a termelés sokrétű, és a gyártáshoz való összes kellék biztosítása sem egyszerű feladat. Herczeg Sándor anyagbeszerzési osztályvezető mondta: — A hagyományos útonmódou érkező alapanyagokkal általában nincs gondunk. Hónapokkal előbb bejelentjük az igényeinket az alapanyaggyártóknak, illetve a forgalmazó vállalatoknak, é> a visszaigazolás szerint meg is kapjuk, amit kértünk. Csakhogy a hagyományos út melett mind több a rendhagyó. Ugyanis manapság — főképpen az exportpiacon — gyorsan kell munkát vállalni és igen rövid határidőre. Ilyenkor sürgősen kellene az anyagokat is beszerezni. Es ekkor okoz gondot az, hogy mindent összeszedjünk, ami a gyártáshoz szükséges. Soproni József anyaggazdálkodási osztályvezető a bajok egyik okát így látja: — Bennünket rendkívül szigorú készletgazdálkodási szabályok kötnek. Ez rendjén is volna, ám nem értem, hogy a TEK vállalatokat, amelyek nevében is ott van, hogy készletező cégek, miért szorítják hasonló szabályozók. Most az a helyzet, hogy az ilyen cégek jobbára csalk adminisztrálnak. Begyűjtik az előrendeléseket és beszerzik az anyagot, majd gyorsan továbbítják A készletezés kockázatát — érthetően - nem -vállalják. Szerintem a ikereskedelmi vállalatokat másképpen kellene szervezni és szabályozni. Az alap- anyaggyártók a mienkhez hasonló gondokkal küszködnek. És ebben az ördögi körben szerződéses fegyelemről beszélni nehéz. — A kötbérezés lehetőséget ad a szerződésszegők megregulázására. — Csupán elvben. A kötbér összege kicsi, és lassacskán már olyan természetes velejárója lesz a gazdálkodásnak, hogy egyszerűen előre betervezik a vállalatok. Mi is. Nem adminisztratív eszközök szükségesek a megoldásához. A piac fogyatékos, szervezetien és az árrendszer, valamint a már említett ösztönzőrendszer hibás. Mindenki az exportban érdekelt, és így elsikkad a belföldi forgalmazás. Pedig még az export is késhet így, mert előfordul, hogy a mi kivitelire szánt munkánkhoz a szállítóink nem adnak időben anyagot. Ugyanis ők szintén épp egy rendkívüli exportra összpontosítanak, és bennünket hátrább sorolnak. Még azt sem mondom, hogy mi még sohasem cselekedtünk hasonlóképpen, nyék szabályoznák. Herczeg Sándor hozzátette: — Nagyon sok függ a jó emberi kapcsolatoktól. Ahol régi anyagbeszerző van és szántán „öreg” partner, ott a kölcsönös segítőkészség gyorsíthatja a folyamatot, így volt ez nemrég, amikor egy versenytárgyalást nyertünk nyugaton, és sürgősen szükségük volt olyan réz anyagokra, amilyeneket a hagyományos módon csak három-négy hónap múlva kaptunk volna meg. De mivel egy régi jó partnerünket .sikerült megtalálnunk, néhány hét alatt itt volt az alapanyag. Szerintem jobb lenne, ha ezt a rendszert nem elsősorban a barátság, hanem a piaci körülmények szabályoznák. — Ha jól tudom, a gyárnak krónikus porcelángond- lai vannak. Ez is piaci baj? — Ez nem. Egy hét évvel korábbi rossz döntés levét isszuk még sokáig. Akkor Debrecenbe telepítették azt az ipari porcelángyárat, amelyik termékeinek nyolcvan százalékát nekünk szállítja. Sok száz kilométeres a távolság, holott annak az üzemnek ötven-hatvan kilométeren belül kellene lennie, de a legjobb az volna. ha a gyár mellett állna. A Kaposvári Villamossági Gyár tavaly hét és fél millió forint kötbért hajtott be késedelmes szállításokért, ugyanilyen okból a gyár nyolcszázezer forintot fizetett iki. Ez az arány is bizonyítja: a cég jobb szállító, mint azok a vállalatok, amelyek neki szállítanak. Anyagbeszerzéssel, anyaggazdálkodással Kaposváron hatvan ember foglalkozik. Mindkét osztályvezető szerint sóikkal kevesebben is elvégeznék ezt a feladatot, ha a piac jól működne.
